Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-07 / 105. szám

1982. május 7. MLrUJOH« O A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat 3. sz. gyáregysége Lajos- mizsén acélszerkezetű víztornyokat és különböző tartályokat gyárt. Termékeik nemcsak hazánkban keresettek, jelentős az exportjuk is, mivel termelésük 30 százalékát a KGST-államo- kon kívül a közel-keleti országokba (Irak, Szíria, Jordánia, Lí­bia) szállítják. Befejeződtek a vállalati újítási tanácskozások Élelmiszer­higiénia A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter és az egész­ségügyi miniszter együttes ren­deletet adott ki az állati erede­tű élelmiszerek élelmiszerhigié­niai vizsgálatáról és ellenőrzé­séről. A rendelet az élelmiszer- törvénnyel és az állategészség­ügyről szóló törvényerejű rende­lettel összhangban intézkedik az állatok levágásának és az állati eredetű élelmiszer-nyers­anyagok, félkész- és késztermé­kek előállításának, feldolgozá­sának és forgalomba hozata­lának feltételeiről, valamint az élelmiszerhigiéniai vizsgálat és ellenőrzés rendjéről. Élelmiszert csakis a rendeletben előírt ha­tósági vizsgálatok kedvező eredménye esetén lehet közfo­gyasztásra forgalomba hozni. A vizsgálat, illetőleg az ellenőrzés során a hatósági állatorvos el­bírálja az élelmiszer fogyasz­tásra való alkalmasságát és dönt a felhasználás módjáról is. Az együttes rendelet előírja a húsvizsgálattal és az ellenőr­zéssel kapcsolatos valamennyi szakmai teendőt, továbbá más szakterületeket is énint. Egyebek között például a hús hűtőházi tárolásának szabályait, a tej- feldolgozás előírásait, a tojás és a méz forgalmazásának tudni­valóit stb. tartalmazza. Országszerte befejeződtek a vállalati újítási értekezletek, amelyeken az újítók és feltalá­lók xnájus 15-i V. országos ta­nácskozását készítették elő. A helyi fórumokat többnyire aktív részvétel jellemezte, sok ezren mondták el véleményüket az újítómozgalom feladatairól, az előrelépést hátráltató gondok­ról. Ezek az események meg­mozgatták a vállalati műszaki­gazdasági közvéleményt és a saját problémák mellett orszá­gos jelentőségű, az irányító munkát érintő javaslatok is el­hangzottak. Szinte mindenütt elmondták, hogy az újítók és feltalálók te­vékenységében rejlő lehetősé­gek fokozott kihasználása is elősegítheti az innováoió fellen­dülését, a termékszerkezet kor­szerűsítését, az ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodást. Általános vélemény, hogy a szellemi termékek létrejöttének tervszerűségét még kevés he­lyen segítik elő vállalati fel­adattervek, pályázatok, előze­tes szerződések. ' Az együttes rendeletre nem azért volt szükség, mintha a ko­rábbi szabályozás ellen kifogá­sokat támasztottak volna akár a termelők, akár a kereskedők, vagy éppen a fogyasztók. Az ál­lati eredetű élelmiszerek eddig is minden részletre kiterjedő alaposságú ellenőrzés után ke­rülhettek az üzletekbe, és ugyanilyen szigorú elbírálás után indultak exportra. (MTI) Lakni es élni Hat-hét éve is tán, hogy egy tizenéves lakó­telepi ismerősöm arra gondolt; a ház alag­sorában ki lehetne alakítani egy klubot a fia­talok számára. Az ifjak mellett jó néhány idő­sebb pártfogója is akadt, mondván, legalább az öregeknek is lesz hol összejönniük, beszél­getniük, az egyik zugban, akár egy barkács- nűhely is létrehozható. Az ötletből nem lett semmi. Nem mintha kevesen akarták volna igazán, hanem mert ,,hivatalos" támogatóra sehogysem leltek. így a dolog eleve meg­bukott a szigorú közegészségügyi és építészeti előírásokon, az ingatlankezelő vállalat apellá­tát nem tűrő elutasításán. Akkoriban már nem ez volt az egyetlen ha­sonló próbálkozás. Némelyik ugyancsak ku­darcba fjjlladt. egy-kettő azonban hivatalos hozzájárulás, engedély nélkül is megvalósítta­tott. Rácáfolván azokra a nem egészen alap­talan megállapításokra, amelyek szerint a la­kótelepi életforma sivár, nincs közösségi élet, lazák az emberi kapcsolatok. De, hogy ne volna igény az ismerkedésre, az együtt- létre?!... Az új lakás nagy öröm, be kell ren­dezni, be kell lakni. Eleinte nem is kívánkozik el az ember otthonról. Később már menne, de nincs hova. Hiányzik a betonrengetegből egy mozi, egy eszpresszó. És milyen messze van a színház! Kezdetben nem érdekli, hogy az épít­kezés maradványain átbukdácsolva tér haza, majd mindinkább zavarja. Járda kéne, egy kis zöld a hatalmas épület köré, akár a házbéliek is összefoghatnának! Szóval, előbb-utóbb megunjuk a bezártsá­got, a suta köszönéseket a lépcsőházban, a kínos közös hallgatásokat a liftben. Szüksé­günk van egymásra, a közös munkára, hogy az építkezés nyomait eltüntessük, hogy kör­nyezetünket megszépítsük; szükségünk van egy közös helyiségre, az együttlétekre, a beszélge­tésekre, hogy a nagy házban ne csak lakjunk, a sok száz ember között ne tétlenül, ne egye­dül éljünk. Az utóbbi években mindinkább megélénkült a „mozgás" a lakótelepeken. A szárítóhelyi­ségből emitt klub lett, amott gyermekmegőrző, vagy társadalmi óvoda. Néhány kezdeménye­zés a sajtóban talált támogatásra, közülük nem egyre a művelődési otthonok figyeltek fel, és segítséget is nyújtottak a lakóközösségek­nek. A közös szándék és az összefogás sok helyen meghozta gyümölcsét. így jöhetett lét­re az Avas tövében, Miskolcon hobbi- és klub­szoba, kondicionálóterem. Kecskeméten, a Szé­chenyi lakótelep egyik OTP-házában a szárító­helyiséget hozták rendbe a házbeliek. Maguk adták össze a tapétázáshoz, a padlóburkolás­hoz, a berendezéshez valót. A közös helyiség megannyi hasznos szórakozásra ad módot. A gyerekek ide térnek be tanítás úján, s nem az utcán csatangolnak. A sportkedvelő iérfinép együtt nézi a tv meccsközvetítéseit. S rendez­nek itt névnapi ünnepségeket, közös szilveszte­reket. A jászberényi Jobb mint otthon klub gazdája a Barátság Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet. A lakók által átalakított alagsor­ban lehet zenélni, sportolni, filmet nézni. A klub felszereléséhez a népfront is hozzájárult, és nagymértékben segíti programjait. Debre­cenben a népfront, az ingatlankezelő vállalat és a KISZOV hathatós támogatásával ugyan­csak több, eleddig kihasználatlan helyiség ke­rült a lakók birtokába, szórakozásuk, művelő­désük szolgálatára. Számos hasonló jó szándékú kezdeményezés azonban pártfogók híján nem bontakozhat ki, A lakók kezét megkötik az anyagiak, a jog­szabályok. Holott az önkéntes próbálkozások a nyitottság iránti igény megnyilvánulásai, az emberi kapcsolatok erősítését, formálását, a közös szórakozási lehetőségek megteremtését célozzák. Egy-egy piciny lakóklub itt is, ott is. olykor többet jelenthet egy sok milliós költség­gel felépült művelődési otthonnál. A Hazafias Népfront, a Művelődési Minisz­térium és az Országos Közművelődési Tanács felkarolván ezeket az öntevékeny közösségeket, tavaly decemberben pályázatot hirdetett mind­azok számára, akik a lakókörnyezetükben meglévő »közösségi, művelődési gondokon kí­vánnak enyhíteni. (Ezt lapunkban is közöltük.) Felhívta a tenniakarókat a lakótelepi épületek kihasználatlan helyiségeinek hasznosítására, különböző klubok alakítására. A legéletre­valóbb pályázatok dija: az induláshoz szüksé­ges anyagi támogatás, amely tízezertől két­százezer forintig terjed. A pályázatok bekül­dési határideje e napokban járt le, sok hasz­nos ötlet vár elbírálásra. Voltaképpen sikerre számíthat minden olyan kezdeményezés, amely egy aktív, megfontolt, együttgondolkodó kö­zösséget sejtet. Az indulásra szánt összeg a felpezsditést szolgálja. A népfront helyi bizott­ságai és a tanácsok figyelemmel kísérik a ka­pott pénz felhasználását, mintegy felügyeletet gyakorolván a megalakuló klubok felett. Fi­gyelemre méltó tény, hogy az ÊVM, a KÖJÁL és az ingatlankezelő vállalatok enyhülni lát­szanak e próbálkozások iránt. A jól működő közösségek számíthatnak a további anyagi tá­mogatásra is. S azoknak sem kell elkesered­niük, akik későn értesültek e pályázatról, mi­vel megismétlik majd. ­Igaz, a pályázatok önmagukban nem gya­rapíthatják a jóravaló kezdeményezések szá­mát, még inkább nem formálhatják a lakókö­zösségeket, nem fűzhetik szorosabbra a lakó­telepeken élők kapcsolatait. Legfeljebb csak ösztönöznek, lehetőséget nyújtanak a nyitot­tabb, tartalmasabb életmódra. KENDE KATALIN Ipari körjárat Nem éra, nem ékszer, de kapás A Fővárosi Óra- és Ékszer­ipari Vállalat szekszárdi gyár­egységében nagyon sokféle „mütyürke" készül az idén is, egyik fontosabb és kereset­tebb, mint a másik. A vállalat tevékenységének kibővítését — vagyis hogy ne csak órát és ékszert készítsen, forgalmaz­zon —, a jelek szerint nagyon jól szolgálja a szekszárdi üzem. Körülnéztünk -a gyáregység minden kis üzemrészében, va­lóban körjárat volt, még ha kis területen is. Zátonyi Zoltán gyáregységvezető fűzött ma­gyarázatot a látottakhoz. Fém- díszmű kellékek, például keret­váz női táskákhoz, fényképtar­tó, pohárfémtalp, szép fényes­re csiszolt golyóstolltest és a többi termék mind garmadá­ban állt, illetve mozgott a gépek és a kezek között. Jellemző a keresletre, hogy fémtalpas poharat évente 700 ezret is átvenne a piac, ilyen nagy az igény, de csak 130 ezret tudnak készíteni. Ennek fő oka: kevés a kehely, nem győzi gyártani az üvegipar. Az exporttermelés stabil. Közvet­lenül az NDK-ba szállít a gyáregység bőrdíszmű kelléke­ket, ez az összes termelési ér­téknek 30—35 százaléka. A belföldi bőrdíszműipar részére sok minden készül, egyebek között diplomatatáskára való fémkellék. Töltőpalack gáz­öngyújtóhoz ' 150 ezer kerül ki az üzemből egy esztendő alatt. Ez igen praktikus, olcsó, ott­honi töltéshez való. Tavaly tervét két és fél mil­lió forinttal túlteljesítette a gyáregység: a termelési érék összesen 50 és fél millió forint volt. Az idei évre 55 millió fo­rint a terv. Jelentős tétel az is, amit szolgáltatásért kapnak, bérmunkáért: ötmillió forint. Ebben a szolgáltatásban ben­ne van a híradástechnikai iparnak végzett munka, vagy például az, ami a Magyar Tu­dományos Akadémia taneszkö­zöket készítő vállalatának pro­dukálnak Szekszárdon. (gemenci) Fotó: Gottvald Eloxáláshoz fűzi föl a fényképtartókat Lászlóné és Óbudai Ilona Flóra Kémiai polírozás: fürdenek az alkatrészek Erdei Imre keze alatt Csiszolás Jól záródik? Minden táskakeretet kipróbálnak, még a meózás előtt. Egyelőre kézi vezénylésű a galvanizáló üzem

Next

/
Thumbnails
Contents