Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-07 / 105. szám
A KÉPÚJSÁG 1982. május 7. Tolnai utakon Az első negyedév tapasztalatai Az év első 'hónapjainak mostoha időjárása nem kényeztette el a közúti forgalom résztvevőit. Heteken át jeges, havas utakon, olykor sűrű ködben kényszerültek járművezetők, gyalogosok egyaránt fizikai és szellemi képességük teljes lat- bavetésével úgy közlekedni megyénk útjain, hogy a lehetőségekhez képest baj nélkül érhessenek úticéljukhoz. A szokatlanul kemény tél úthálózatunk állapotát is kedvezőtlenül befolyásolta. Az utak burkolatán kátyúk ezrei keletkeztek, amelyeknek kijavítása hosszú időt vesz igénybe, így az esztendő első tavaszi hónapjában, viszonylag kedvezőbb időjárási körülmények között sem volt könnyű helyenként járművezetőink dolga. A kátyúzás munkálatai még jelenleg is tartanak. A balesetmentes közlekedésre irányuló törekvés néhány szélsőséges eset kivételével elfogadható eredményre vezetett. Az előzőekben ismertetett nehézségek ellenére a megye közútjain három hónap alatt ösz- szesen ötvennyolc baleset történt, csaknem harminc százalékkal kevesebb, mint 1981 első negyedévében. Ezek közül öt — a tavalyinál kettővel kevesebb — volt halálos kimenetelű, a súlyos sérülésesek száma a múlt évi harminckilencről huszonháromra, a könnyű sérüléssel végződötteké pedig harminchatról harmincra csökkent. A balesetek következtében nyolc- vanlheten, az előző évinél harminccal kevesebben haltak, illetve sérültek meg. Hatan életüket vesztették, harmincegyen súlyos, míg ötvenen könnyebb sérüléseket szenvedtek. Nyolc esetben, a balesetek több mint tizenhárom százalékánál volt bizonyítható a szerencsétlenséget előidézők alkoholos befolyásoltsága. Többen ittas gyalogosként teremtettek k i védbete tie n vés zé I yhe I yzete ke t és váltak a balesetek okozóivá, egyben áldozataivá is. Az ittasan balesetet okozó járművezetők számaránya a múlt évi adatokhoz képest szintén csökkenő irányzatú, ellentétben a részeg gyalogosökéval. Kirívó példaként érdemel említést az a Bonyhád térségében éjszaka történt, tragikusan végződött eset, ahol a veszélyhelyzet előidézője ittassága folytán a 6-os fő közlekedési úton fekvő férfi volt. Miután egy személygépkocsi halálra gázolta, a vezető ijedtében járművével az árokba hajtott és utasai közül ketten súlyosan megsérültek. Akadtak .persze felelőtlenül italozó járművezetők is. Az első negyedév legsúlyosabb balesetét megyénkben a 12. sz. Volán Vállalat gépkocsivezetője okozta, aki a gondjaira bízott autóbuszt jogtalanul igénybe véve, azon barátja társaságában, ittasan „kirándulásra" indult. Útközben kocsija fának ütközve felborult és mindketten életüket vesztették. Mondanunk sem kell, hogy az említett két baleset egyikénél sem hatottak közre a tél időjárási és útviszonyai. Biztató jel különben, hogy az első negyedév folyamán Szek- szárd város belterületén- ittasságból eredő közúti baleset nem fordult elő. A baleseteknek negyven százaléka relatív gyorshajtás miatt történt. Zömmel olyankor, amikor az utak eljegesedtek, a jégpáncélra hó esett és a kellő gyakorlattal nem rendelkező járművezetők időben képtelenek voltak felmérni az útviszonyokban rejlő veszélyforrások nagyságát. Énnek tudható be, hogy lapunk hasábjain a baleseti krónikák hétről .hétre árokba, vagy az út bal oldalára sodródásról adtak hírt. Az utóbb említett esetekben rendszerint szemben érkező járművel való ütközés is történt és így egyszerre többen is megsérültek. A viszonylagos gyorshajtással összefüggően számos ütkö- zéses baleset kiváltó oka a kedvezőtlen látási viszonyok figyelmen kívül hagyása és a járművek szinte megszámlálhatatlanul sok, rossz világítóberendezése volt. Előfordult, hogy olyan sűrű ködben, amikor csupán ti- zenöt-lhúsz méterre lehetett látni, néhány gépkocsivezető úgy taposta a gázt, mintha sütött volna a Nap felette. így történhetett meg, hogy egy túlzott önbizalmú teherautóvezető, előtte kivilágítotton á'ló tehergépkocsiba ütközött volna, ha kormányát az utolsó pillanatban balra nem rántja. Ezzel azonban még nagyobb bajt csinált, mert szemben érkező gépkocsival ütközve, többen súlyosan megsérültek. Eqy személyautó vezetője az úttest bal szélén szabályosan, vele szemben közlekedő gyalogosok közé hajtott, akik körül hárman súlyos sérüléseket szenvedtek. Szakértői megállapítás szerint a gépkocsi baleset idején használt tompított fényszórója csak nyolc méterre világított előre. A felelősség megállapítása az arra illetékes szerveknek valószínűleg nem sok fejtörést okozott Az elmondottak ellenére relatív gyorshajtás miatt az elmúlt negyedév során szám szerint nem sok, mindössze huszonhárom baleset történt megyénkben, de e számadat értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy kezdő járművezetőink jelentős hányada, hallgatván a jó szóra, gépkocsiját a kritikus hetek, hónapok idején garázsában pihentette. A baleseteknek több mint tíz százaléka elsőbbségi jog meg nem adásából keletkezett. E kérdésről már annyi szó esett korábban, hogy ezúttal részletekbe nem bocsátkozunk. Any- nyit jegyzőnk meg csupán, hogy aki az elsőbbségadásra vonatkozó rendelkezéseket nem ismeri, vagy azokhoz nem akar alkalmazkodni, a közutakon még kerékpárra se .üljön. Akik pedig adott szituációban elsőbbségi joggal rendelkeznek, soha ne feledjék, hogy abszolút elsőbbség a közúti forgalomban nem létezik, hiszen az „Útkereszteződés alárendelt úttal” jelzőtáblái is veszélyes helyet jelez. A balesetek ötvenkét százalékát, szám szerint harmincat magánszemélyautó-vezetők idézték elő, mint már évek óta mindig. Nem vigasztaló, hogy az általuk okozott balesetek száma a múlt év azonos időszakához képest csökkent, hiszen ez elsősorban az ismétlődően járhatatlanná vált utaknak volt köszönhető. Tény viszont, hogy többségüket vezetői engedélyük megszerzése után a közlekedési vonatkozású kérdések nem érdeklik, továbbképzésük megnyugtatóan nem megoldott, .balesetmegelőzést célzó foglalkozásokon is csak azok tartják szükségesnek a részvételt, akik az utakon is tudják a kötelességüket. Ezen megállapítást egyébként gyakorlati tapasztalatok bizonyítják. Az egy nyomon haladó járművek vezetői az első negyedév baleseteinek tizenhét százalékáért voltak felelősek. Számuk az utakon a téli időszakban jelentéktelen volt. Kerékpárosaink, motorosaink zöme csak most vette elő járművét. Sokat beszéltünk már róluk is, ezért az ismétlések elkerülése végett (bár nem lennének haszontalanok) most csak a két keréken járó fiatalkorúak szüleihez, gondviselőihez szólunk, a szezon kezdetén, mondanivalónkat egy példával kezdve. Egyik hét végén egy szekszárdi egyirányú forgalmú utcában az apuka segédmotorozásra „tanította” tizenéves csemetéjét. Az „oktató” instrukciói között ismételten szerepelt a megfordulás és a forgalom jelzőtáblákkal előírt irányával szemben való haladás. A szóban forgó szülőnek halvány fogalma sem lehetett a közlekedési szabályokról, s így nem is juthatott eszébe, hogy gyermekét baleset- veszélyes útbaigazításaival a vesztébe zavarhatja. Közlekedésünk fejlődésének gyors üteme megköveteli, hogy fiataljaink mielőbb hozzászokjanak a növekvő közúti forgalomhoz, s abban — koruktól függően — járművek elvezetésére is képesekké váljanak. Ahhoz azonban, hogy az egyre bonyolultabb forgalmi rendbe fokoza tosa n be i I lesz'kedihessenek, az elsőrendű felelősség szüleikre hárul. Jó tanácsaikon túl főleg példamutatásukkal segíthetik a jövő közúti forgalmának most még csak kezdő résztvevőit a szabályok, a közlekedési partnerek tiszteletére, megbecsülésére, a közlekedési erkölcs, etika, intelligencia elsajátítására. Nyolc baleset megtörténtéért az év első negyedében a gyalogosok voltak okolhatók. Ez a szám az össz-baleseteknek csaknem tizennégy százalékát jelenti. Noha a gyalogjárók egy része semmiféle vezetői engedéllyel nem rendelkezik, a reájuk vonatkozó közlekedési szabályokhoz ők is alkalmazkodni kötelesek. Tapasztalataink szerint ezen baleseteknek főbb okai a gyalogosok védelmét szolgáló táblák, burkolati jelek, fényjelzőkészülékek és egyéb létesítmények semmibe vétele. Gyalogosaink közül egyre többen felejtik el, hogy az úttest elsősorban a járműveké s arra zebra esetén is csak akkor léphetnek, ha a veszélytelenségről meggyőződtek. Ennek ellenére még a megyeszékhely utcáiban is, gyalogjáróink némelyike, a járműforgalom sűrűségével mit sem törődve, ott és akkor rohangál át az úton, ahol és amikor eszébe jut, esetenként a lánckorlátokon is átugrálva. A fényjelzőkészülék villogó zöld fénye előírás szeriint azt jelenti, hogy a gyalogos már nem léphet le a járdáról. Szek- szárdon azonban — tisztelet a kivételeknek - úgy tudják, hogy ilyenkor még futólépésben át lehet menni a túlsó oldalra. Az esztendő első három hónapjában műszaki, vagy pályahibából nem történt sérüléses közúti baleset. Állat elkerülhetetlen gázolása következtében egyszer sérültek meg személyek is. Az előfordult szerencsétlenségek több, mint kilencvennyolc százaléka tehát, miint helytelen emberi magatartás következménye, nagyobb körültekintéssel és óvatossággal elkerülhető lett volna. PIACSEK GYÖRGY Parkolás, pénzért A fejlett rriotorizációjú országok — ma már hazánkat is ezek közé sorolhatjuks — ki- sebb-nagyobb városai egyre nyomasztóbb parkolóhelyhiánynyal küzdenek. Ahol már nincs lehetőség újabb parkolóhelyek kialakítására, csökkenteni igyekeznek az autók átlagos tartózkodási idejét, növelvén a forgási sebességet, hogy minél több kocsi vehesse igénybe a várakozóhelyeket. Az időkorlátozás megvalósításának világszerte többféle módja van. Elég gyakran alkalmazzák az úgynevezett parkolótárcsát, ami egy kis papírára, amelyen az autós — kocsija elhagyása előtt — beállítja a parkolás megkezdésének időpontját, s kivül- ről jól látható helyre teszi az utastérben. így az arra járó ellenőrök láthatják, hogy a gépkocsivezető betartja-e a parkolásnak az adott helyre előirt időkorlátait (nem nehéz felfedezniük azt sem, ha valaki csalni akar és „előbbre állítja" az órát.) Hasonló célt' szolgál — csak ez már pénzbe is kerül — a tömbökben előre megvásárolható parkolójeggyel való tartós várakozás. A kijelölt parkolóhelyeken az autós beikszeli a letépett jegyszelvényen az előirt adatokat, majd e „bizonylatot" elhelyezi az első szélvédő üvegen át látható helyre. Egyes helyeken azt is megteheti az ember, hogy — bizonyos pénzdarabok bedobása ellenében — a parkolóhelyeken található jegyárusító automatákból kapott tiketteket tűzi ki a szélvédőjére. Sok országban elterjedt a parkolóórás megoldás is. A parkolóóra olyan ügyes kis készülék, amelynek óraszerkezetes mechanizmusát különböző pénzérmék bedobásával másmás időtartamú várakozási időre lehet beállítani. Ha a gépkocsi „lejárt" órájú parkolóoszlop mellett áll, szigorú büntetést ró ki gazdájára az arra járó ellenőr. Vannak, akik idegenkednek a különböző szelvényektől és mechanizmusoktól, s a jegyszedő bácsis parkolóhelyeket részesítik előnyben (van is valami igazuk, ott ugyanis, ha lejár a parkolási határidő, nem kapnak büntetést, hanem elszámolhatják az időtúllépést a parkolóőrrel.) A több száz személygépkocsi befogadására alkalmas nagy forgalmú parkológarázsokban rendszerint teljesen automatizált az ellenőrzés rendszere. Az autós megérkezésekor egy kártyát kap a bejárati automatából, amely kódolt formában tartalmazza a belépés időpontját. A parkolás befejezésekor a kártyát az elektronikus leolvasó automatába kell elhelyezni, amely villámgyorsan elvégzi a parkolási időtartam és a fizetendő díj kiszámítását. Az ősz- szeg érmékben való hiánytalan átvételét egy újabb kóddal jelzi a kártyán az automata. A kijáratnál a kódolt kártyát egy kis készülékbe helyezve.szabad utat ad a sorompó. Hazánkban pillanatnyilag csak egy valamirevaló parkológarázs van, Budapesten, de ez még nem automatizált ellenőrzési rendszerű. Fővárosunkban már több éves múltja van a parkolóórás várakozásnak. Egy óra átlagosan 75—80 százalékos kihasználtsággal működik (általában reggel nyolctól este hatig vannak üzemben a parkométerek.) Időközben a nagyobb vidéki városainkban is megjelentek e „könyörtelen“ kis szerkezetek. Az eddigi tapasztalatok szerint pótdíjazást kevésbé a tudatos „bliccelőkkel", inkább az elké- sőkkel szemben kell alkalmazni, akik nem számolnak az elhúzódó értekezlettel, a hosszadalmas bevásárlással, és csak akkor érnek vissza, amikor már lejárt a maximálisan igénybe vehető idő. Az ilyenkor gyakran elhangzó reklamáció — „csak két percet késtem!" — nem helytálló, a parkolóóra ugyanis nem kérlelhetetlen, mert tízpercnyi türelmi időt ad, és csak azután csapódik tel a „lejárt" piros jelzés. A sűrű ködben kikerülést végző gépkocsi szembe jövő teherautóval ütközött. A következmény: több súlyos sérült Az ittasan vezetett autóbusz, amelyben két ember lelte halálát Jeges útról lesodródott és felborult személygépkocsi. Utasai súlyosan megsérültek.
