Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

AïvÈPÜJSÀG 1982. május 30. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A tanács nem intézkedett, a Vízmű igen Józsa József, a koppányszán- tói Rákóczi utca lakói nevében irta levelét: „A Rákóczi utcában már több mint két hónapja nincs egészséges ivóviz, a törpevíz­mű meghibásodása miatt. Kü­lönösen fokozza a gondot az, hogy az utca lakóival együtt az orvosi rendelő és az óvoda is víz­hiányban szenved. Jóakarattal: közös erővel, társadalmi mun­kában csináltuk meg az egész vízvezetéket, s a ránk háruló befizetési kötelezettségnek is eleget tettünk, csak legyen jó ivóvizünk. Most azonban öt­száz métert kell gyalogolnunk azért, hogy vízhez jussunk. A tanácsnál már többször beje­lentést tettünk, ám ez idáig mindhiába..." A Tolna megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalatnál azonban nem kellett hónapokat várniuk, mint arról Borbás István igaz­gató tájékoztatta szerkesztősé­güket: „Vállalatunk Koppányszán- tón nem üzemeltet vízmüvet. Tu­domásunk szerint az ottani víz­müvet a községi tanács építet­te, illetve üzemelteti. Megren­delés esetén a meghibásodá­sok elhárítását elvégezzük, ed­dig is megtettük. A levélben jelzett meghibá­sodás elhárítására megrende­lést nem kaptunk az üzemeltető községi tanácstól. Az óvoda ve­zetőjének bejelentésére a meg­hibásodott közkifolyót — meg­rendelés nélkül -r- a tamási üzemmérnökségünk 24 órán be­lül kijavította. Véleményünk szerint a vízmű kezelése nem megoldott, kezelő személyzete nincs." * Mi a véleménye erről a ta­nácsnak? A koppányszántói Nagyközségi Közös Tanács el­nökének, Pete Tóth Vilmosnak a panaszoslevél tartalmának ismertetése után felolvastuk a vízműtől kapott választ. — Nézze, engem nem érde­kel, hogy mit írt a panaszos! Miért nem fordultak közvetle­nül hozzánk, ha valami bajuk van, s miért mindjárt a sajtó­hoz mennek? — így a tanács­elnök. Telefonszámunk : 12-284 — Az olvasó leveléből kide­rül, hogy ők már több ízben is értesítették a tanácsot... — De nem mindegy, hogy hogyan! Ha az utcán szólnak, hogy nincs víz, az nem módja a problémafelvetésnek, írásbeli bejelentést pedig nem tettek. És mondja, azt nem írta meg az olvasó, hogy mennyi pénz­zel gazdálkodhatunk, mire van csak anyagi fedezetünk? Eltalálta a tanácselnök, hogy ezt nem írta le az olvasó. Úgy érzem, hogy itt elsősorban nem is a pénzkérdés volt a döntő, sokkal inkább az akaraton mú­lott (volna) a vízmű meghibá­sodásának kijaví(tta)tása. Erre kellett több mint két hónapot várni az ott lakóknak, az orvo­si rendelőben dolgozóknak, a betegeknek, az óvodásoknak. — Haberschusz — Zavart okoz a hegesztőtrafó Katona Józseftől Páriból kap­tuk a levelet: „Nincs tudomásom arról, hogy háztartásban hegesztőtrafót nem lehetne használni. Mégis egy bojleróra-csere alkalmával a DÉDÁSZ dolgozója olyan ki­jelentést tett, hogy ha mégegy- szer bejelentik nekik azt, hogy használom a trafót, akkor ki­kapcsolják az áramot. Nekem is van televízióm, de azt nem zavarja a készülék. A lakásom­ba három fázis van szerelve, a trafó pedig egy kisiparossal gyártott kétfázisú készülék.” Olvasónk kérdésére válaszolt Witzl Endre, a DÉDÁSZ-üzem- igazgatóság tamási kirendeltsé­gének vezetője: „Katona József címén Hege­dűs Mihály nevű fogyasztónk­kal kötöttünk villamosenergia közszolgáltatási szerződést 3 fázisú 3X15 A-os csatlakozási áramértékű éjszakai kedvezmé­nyes árszabású villamosenergia­ellátásra. A foavasztási helyen meglévő kisfeszültségű hálózatunk 3X35 A üzembiztos átvitelére alkal­mas. Ez a háztartási fogyasz­tóink villamosenergia-igényét kielégíti. A hegesztő transzformátor használata azonban olyan fe- szültséaingadozást és rádióza­vart idéz elő, hogy ezzel a kör­nyék többi fogyasztóját villa­mosenergia vételezésében za­varja. Ezt az érintett fogyasz­tók előbb a panaszosnak, majd szerelőinknek említették, és kérték, hogy a zavartalan villa- mosenergia-ellátást tegyék le­hetővé számukra. A villamosenergia közszolgál­tatási szabályzat 19. paragra­fus (2) bek. g. pontja szerint szerződésszegésnek (szabályta­lan vételezésnek) minősül a fogyasztó részéről, ha: „a vil­lamosenergia vételezésénél olyan terhelési és feszültségi vi­szonyokat, vagy egyéb olyan zavart idéz elő, aminek követ­keztében a villamosenergia­szolgáltatás megszakad, vagya villamosenergia-szolgá Itatást, más fogyasztó vételezését za­varja, a villamosenergia ellátá­sának biztonságát veszélyezteti, a szabványok betartását akadá­lyozza." A szabályzat 20. paragrafusa (1) bekezdés (c) pontja sze­rint: „A szerződésszegés követ­kezménye: kizárás a villamos- energia-szolgáltatásból". A levélben hivatkozott szere­lőink e rendeleti előírások ér­telmében jártak el, amikor fel­szólították a szabálytalan véte­lezés megszüntetésére. Ezt mi is megerősítjük. A hegesztő transzformátor minősítésére a Magyar Elektro­technikai Egyesület Ellenőrző Intézete jogosult. Kinek a nevét viselheti? Egyik olvasónk (érthető okok­ból nem közöljük a nevét) tette fel az alábbi kérdést: „Amennyiben egy leányanya gyermeket szül, akkor az anyja, vagy az apja vezetéknevét vi­selheti abban az esetben, ha nem vitás, hogy ki az apa?” A kérdésre dr. Deák Konrád, a Tolna megyei ügyészség osz­tályvezető ügyésze válaszolt: Házasságon kívül született gyermek családi nevével kap­csolatban szerkesztőségünkhöz írt tanácskérő levelére az aláb­biakról tájékoztatjuk: Tanácskérő levele szerint ugyan „nem vitás, hogy ki az apa", kérdéses azonban, hogy ezt ki állapította meg. A teljes hatályú elismerő nyi­latkozat az apaságot egymagá­ban megállapítja. Az a férfi, akitől a gyermek származik, — a jogszabályban írt feltételek mellett — a fogamzási idő kez­detétől fogva a gyermeket tel­jes hatályú nyilatkozattal a ma­gáénak ismerheti el. A nyilat­kozat teljes hatályához szüksé­ges az anyának, a kiskorú gyer­mek törvényes képviselőjének, és ha a gyermek a tizenhato­dik életévét betöltötte, a gyer­meknek a hozzájárulása is. Az elismerést és a hozzájá­rulást anyakönyvvezetőnél, bíró­ságnál, gyámhatóságnál, illető­leg a magyar külképviseleti ha­tóságnál jegyzőkönyvbe kell venni, vagy közjegyzői okiratba kell foglalni. Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke, vagy utólagos házas­sága, sem teljes hatályú apai elismerés alapján nem állapít­ható meg, az apaságot bírósá­gi úton lehet megállapítani. Ha tehát teljes hatályú elis­merő nyilatkozat alapján, vagy bírósági úton, bírói ítélettel nyert megállapítást, hogy ki a gyermek apja — és csak ebben az esetben „nem vitás, hogy ki az apa” —, a gyermek családi nevének az apa vezetéknevét fogják anyakönyvezni. Mindad­dig azonban, amíg az apa ki­léte a fenti módon nem nyert tisztázást, azaz amíg a gyer­meknek az apja ismeretlen, a gyermek az anya családi nevét viseli. Itt jegyezzük még meg, hogy az örökbefogadott gyermek vi­szont az örökbefogadó családi nevét fogja viselni. Abban az esetben pedig, ha az anya nem kívánja felfedni az apa nevét, akkor egy fiktív név bejegyzésére is lehetőség van, mely általában a gyermek anyai nagyanyjának a neve. Ml VÁLASZOLUNK A vállalkozással és a szállítási szerződéssel kapcsolatos verseny­tárgyalásról szól a Minisztertanács 14/1982 (IV. 22.) szá­mú rendelete, amely szerint a versenytárgyalás nyilvános vagy zárt körű, kimondja azt is, hogy mikor keli és mikor lehet zárt Ikörű versenytárgyalást tartani, meghatározza a versenytárgya­lás meghirdetésének módját, a versenytárgyalási ajánlatok mi­kénti ismertetését és elbírálá­sát, mély utóbbi rendelkezés­iből kiemelendő, hogy a meg­rendelőnek az ajánlatok elbí­rálására vonatkozó döntés ki­hirdetésére a vállalkozókat meg kell hívni, a kihirdetésen jelen nem levő vállalkozókat pedig a döntésről haladéktalanul érte­síteni kell. A Minisztertanács a 15/1982. (IV. 22.) számú, a gazdálkodó szervezetek vállalkozással kap­csolatos megbízási szerződései­ről szóló rendeletéből — a ter­jedelem korlátái miatt — itt csupán arra hívjuk fel a figyel­met, hogy a megbízott köteles a vállalkozó munkáját rendsze­resen ellenőrizni, ideértve a számlák ellenőrzését is, továb- ;bó késedelmes teljesítésnél pót­határidőt igényelni, az átadás­átvételi eljárást és az utófelül­vizsgálati eljárást lefolytatni. A fenti két jogszabály a Magyar Közlöny idei 22. számában je­lent meg és 1982. évi július hó 1. napján lép hatályba. A Magyör Közlönynek ugyan­ebben a számában jelent meg, de már hirdetése napján ha­tályba lépett a Minisztertanács­nak az árvízi szükségtározókról szóló 16/1982. (IV. 22.) számú rendelete, amely szerint abban az árvízvédelmi térségben, amelyben az árvízvédelmi mű- vék az árvizek kellő biztonság­gal történő levezetésére nem alkalmasak szükségtározót le­het kijelölni, ha ezt a telepü­lések, illetőleg a lakó- és ipar­telepek vagy mezőgazdasági üzemek megóvása indokolja. A rendelet szabályozza a szükség- tározó igénybevételéből eredő károk felmérését és természe­tesen e károk megtérítését is. A kisszövetkezetté és kisvál­lalattá történő átalakulás ese­tén egyes pénzügyi kérdések rendezéséről szól a pénzügy- miniszternek a Magyar Közlöny f. évi 23. számában megjelent 13/1982. (IV. 26.) PM számú rendelete, meghatározva azt, hogy a garanciális és a műsza­ki fejlesztési alap maradványát a vállalatnak kisvállalattá, a szövetkezetnék kisszövetkezetté alakulásakor mely alapiba kell helyeznie. A jogszabály rendel­kezéseit már 1982. január 1 -töl alkalmazni kell. A Szakszervezetek Országos Tanácsának a Magyar Közlöny ugyanezen számában megjelent 2/1982. (IV. 26.) SZOT számú szabályzata a gyermek- gondozási segélyről szóló — és korábban e rovatunkban már szerepelt — minisztertanácsi rendelet végréhajtása tárgyá­ban mondja ki — többi között —, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő köteles a segélyt folyósító szervnek 8 na­pon belül béjélenteni, ha a gyermek a) gyermékintézménybe vagy más személy gondozásába ke­rül, vagy saját háztartásban gondozása valamilyen egyéb oknál fogva megszűnik, b) tartósan külföldön tartóz­kodik. A foglalkoztató köteles be­jelenteni a segélyt folyósító szervnek, ha a gyermekgondo­zási segélyben részesülőt a jog­szabályban meghatározott időn túl foglalkoztatják. Jó tudni azt is, hogy a gyer­mekgondozási segélyt havonta utáldg kell folyósítani, s hogy a gyermekgondozási segélyből levonásnak helye nincs. Az OKíSZ Értesítő idei 7. számában jelent meg az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­térium 1/1982. számú irány­elve a téli pótszabadság ki­adásáról. Az irányelv szerint amennyiben egyes dolgozók 1981. évi rendes szabadságuk ütemezésével jogosultságot sze­reztek téli pótszabadságra, az teljes mértékben megilleti őket, ellenben az 1982. évi rendes szabadság ütemezésével téli pótszabadságra való jogosult­ság már nem szerezhető. Itt jegyezzük meg, hogy a téli pót­szabadság kivételére csak 1982. március 15-lig volt lehetőség. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járó í szervezetének elnöke. Lakossági kisvállalkozások, lakossági adók A vadgesztenye A közelmúltban napvilágot látott rendelkezések lényegében állampolgári jogon biztosítják a vállalkozás lehetőségét. A kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy igen nagy az érdeklődés az új vállalkozási formák iránt. Természetes, hogy sokkal több az érdeklődő, mint a tény­leges, „valódi” vállalkozó. Az, hogy kinek, mikor, mire érde­mes vállalkozni, csak a jogsza­bályok alapos ismeretében dönthető el. Múlt'év decembe­rében ehhez kívántak segítséget adni a „Kisüzem—kisvállalat” című összeállítással, s ezért folytatják most a témát a la­kossági „Kisvállalkozások — lakossági adók”-kal. Néhány fejezetcím a Házi Jogtanácsadóbol : A gazdasági munkaközösség tagjainak adói, a munkaközösséggel alvállalko­zói és megbízási jogviszonyban álló személyek adói, a munka- közösséget terhelő fizetési kö­telezettségek rendezésének módja, a polgári jogi társasá­gok és tagjaik adóztatása, az egyéb lakossági kisvállalkozá­sok adóztatása. Ugyancsak újabb rendelke­zések szabályozzák a magán- személyek gépjárműhasználatát. Ebből a témakörből most a ma­gánfuvarozásra és a magántaxi. zásra vonatkozó jogszabályok­kal foglalkoznak. Az áprilisi számban még egy szállítással kapcsolatos össze­állítás található. A sokat em­legetett „csotrogányok”-ról van szó, azokról a házilag átalakí­tott vagy összeépített jármű­vekről, amelyek a mezőgazda- sági kisárutermelők munkáját segítik. Ismerteti az összeépítés lehetőségeit, a vizsgáztatás módját, a fizetendő illetéket és az ilyen járművek adóját. A Házi Jogtanácsadó tájékoz­tatást ad az utazási valutael­látás új rendjéről is. A „Budapesteiknek” rovat anyaga ez alkalommal nemcsak a fővárosiaknak szól. A szociá­lis foglalkoztatókról szóló írás az ilyen intézmények működé­sére vonatkozó általános ren­delkezéseket is ismerteti. Bátortalanul írom le a vad- gesztenye elnevezést, mert a növénytudósok ezt nagyon hi­básnak tartják és kerülik. Nem ellenpárja a szelídgesztenyének — mint a vadkörte a nemes körtének —, mégcsak rokonság­ban sincs a szelídgesztenyével. Magjuk hasonlósága miatt ne­vezte el népünk vadgesztenyé­nek, ebből aztán nem is enged. De a növénytudósok nem tágí­totta'!«, mondván: akkor legyen a neve lógesztenyefa. Ez a név aztán végképp nem vált be, sőt, ellenszenvessé lett. Nem is cso­da, hiszen a vadgesztenyefa latin neve Aesculus hippocas- tanum, melyben a hippos görög szó jelentése ló, a castane la­tin szó gesztenyét jelent, s így fordították lógesztenyének. Ez a név régi tankönyvekben még előfordul. Ezután lett bokrétafa, ami valóban szépen hangzó név, de ezt sem fogadta el a nép. Maradt a vadgesztenyefa, de könyvekben még néha mellé teszik a bokrétafa elnevezést. A tamási járásban azonban ezt a nevet nem ismerik. Gyermekkoromban Koppá ny- szántón bokrétának neveztek egy papírosból készült művirá­got. Ennek zöld szalaggal be­csavart szára és több, levél­nyéllel csatlakozó zöld levele volt. Virág helyett több, ugyan­csak zöld száras, bimbóhoz ha­sonló, tokból 'kipattanó vatta- termest készítettek. Nagyon ha­sonlított ez a termését érlelő gyapothoz. Ezt a bokrétát varr­ták Koppányszántón a vőlegény és a vőfély hosszú pántlikás ka­lapjára és a menyasszony ko­szorújára. Ez látható Paczka F. Vőfélyek című festményén is. A bokrétákat és egyéb csecse­becsét K re isimen D. divatkeres­kedő hozatta Bécsiből Koppá ny- szántórá. Egy bokrétás megszó­lítás is élt Szántón, amikor a kis fiúgyermeket édesanyja, az öregszülő, vagy a nagynéni a bölcsőből vagy az „állószékbőT' magáihoz emelte és túláradó szeretetét örömrepesve így nyil­vánította: Oh! Te kis csillagom, bokrétám, virágom! Tamásiban a vadgesztenye virágzására azt mondják: ki­hozta szép, fehér gyertyáit. Persze, van piros virágú fajtája is, Székszándon. A sárga virágú egyenesen ritkaság. A fasor­ban ültetett fák korán és gyor­san lombosodnak. Nyári hőség­ben kellemesen lehet pihenni sűrű lombozatának árnyékában, mely tekintélyes nagyságú, csak a nagylevelű hárs és tölgy ha­sonlítható hozzá. A kisvárosok épülő emeletes betonház-tömb- jei kö?é, ha van elég hely, csoportosan érdemes ültetni fehér, piros és sárga virágúa­kat, házcsoportokkal vegyesen apró ligeteket létesíteni külö­nös cserjékkel, növényekkel. Gyerekkoromban hallottam, hogy a vadgesztenye magját megreszelték, vörös borban meg­főzték és gyomorbantolmák el­len orvosságként itták. Dr. Koppán József A hatalmas lombkorona virágban

Next

/
Thumbnails
Contents