Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

1982. május 30. ^ÈPÜJSÀG 3 A KGST-ülésszakokon hozott határozatok a megvalósulás útján A KGST-országok integrációs programjának elfogadása, vagyis 1971 óta a KGST-ülés- szakok jelentősége is lényege­sen tovább nőtt. Most már so­rozatosan népgazdaságaink kulcságazatainak hosszú távú fejlesztési kérdéseti tűzik napi­rendre, szoros együttműködést, jó feltételeket teremtenek a ki­egyensúlyozott fejlődéshez. Az ülésszakokon rendszeresen a miniszterelnökök vezetik a de- legáicókat, magas színien vitat­ják meg a nagy jelentőségű kérdéseket, és hoznak határoza­tokat. Az utóbbi évtized KGST- ülésszakainak napirendjei is ki­fejezik, hogy a tagállamok az együttműködés hatékonyabb, új formáinak kialakítására, a fej­lődés közös, új forrásainak meg­teremtésére' törekednek, s köl­csönösen előnyös kooperációk, termelési és műszaki-tudomá­nyos együttműködések kiépíté­sére ösztönzik a vállalatokat, intézményeket. Az 1972. évi moszkvai ülés­szakon még főként a komplex program megvalósításával kap­csolatos szervezeti intézkedése­ket, munkaprogramokat tekin­tették át; 1973-ban Prágában már a sokoldalú integrációs intézkedések tervének kidolgo­zásáról határoztak, s itt fogad­ták el a magyar népgazdaság számára is oly jelentős oren- burgi gázvezeték létesítésével kapcsolatos határozatot. 1974- ben a szófiai ülésszak alkalmá­ból mór aláírták a gázvezeték építésének általános egyezmé­nyét (azóta a vezeték felépült, és rendszeresen nagy mennyi­ségben szállít szovjet földgázt hazánkbaji Az 1975. évi budapesti ülés­szak a sokoldalú integrációs intézkedések tervének, továbbá a távlati együttműködési cél­programok kidolgozásával kap­csolatos határozatoknak az el­fogadásával ugyancsak jelentős állomása volt az integrációs program végrehajtásának. Az ezt követő berlini ülésszak már megbízást adott a hosszú távú célprogramok kidolgozására, s azzal is nagy jelentőségűvé vált, hogy itt fogadtak el dokumen­tumot az európai tagországok egyesített villamosenergia-rend- szerének távlati fejlesztéséről. 1977-ben a varsói ülésszakon a célprogramok előkészítéseként különösen nagy hangsúlyt ka­pott a fűtőanyag- és nyers­anyag-ellátás, az élelmiszerek alapvető fajtáiból a termelés bővítését és mindehhez a gé­pek és berendezések biztosítá­sát szolgáló együttműködés szükségessége. A következő év­ben, 1978-ban Bukarestben a tagállamok jóváhagyták a fű­tőanyag-energetikai és nyers­anyag, valamint a mezőgazda­sági és élelmiszeripari együtt­működési célprogramokat, to­vábbá a gépipari célprogramot, amely elsősorban az előzőek gépipari hátterének megterem­tését irányozza elő. Ez a ha­tározat rendkívül nagy hord­erejű, mert a gazdasági fej­lesztés kulcsterületeire vonatko­zó együttműködés hosszú távú feladatait fogalmazta meg. 1979- ben Moszkvában két újabb nagy jelentőségű, hosz- szú távú együttműködési cél­programot fogadtak el: az ipari fogyasztási cikkek iránti ész­szerű szükségletek kielégítésére és a közlekedési kapcsolatok fejlesztésére, vagyis arról ha­tároztak, hogy közös összefo­gással javítják a közfogyasz­tási cikkek minőségét, bővitik választékukat, illetve lényege­sen elősegítik a tagállamok kö­zötti közlekedési kapcsolatokat, korszerűsítik a nemzetközi for­galomban nagy mértékben igénybevett vasútvonalakat, au- tóutakat, bővítik a határmenti vasúti csomópontokat. Itt jóvá­hagyták azokat az intézkedése­ket is, amelyek az újabb két célprogramhoz szükséges gépek és berendezések előteremtését szolgálják. 1980- ban a KGST prágai ülés­szakán az új ötéves tervidőszak feladatai, a tervkoordináció elő­zetes eredményei és még meg­oldandó problémái kerültek elő­térbe. Egyetértettek abban, hogy a tagországok tervező szervei­nek és a KGST tervezési együtt­működési bizottságának egy­aránt meg kell sokszorozniuk erőfeszítéseiket a tervkoordiná­ciós munkák sikeres befejezésé­re, a fűtőanyagok, nyersanya­gok, az energia, a jelentős gé­pek és berendezések iránti igények teljesebb kielégítésére, az egymás közötti kereskedelem növelésére, s a nemzetközi szállítási feltételek javítására. Végül tavaly a KGST szófiai, 35. ülésszakán megállapították, hogy hasznosak a sokoldalú termelési szakosítások és koo­perációk tapasztalatai, amelyek különösen az atomerőművi be­rendezések, az elektrooikus számítástechnika, a hajók, a vegyipari, az olajvegyészeti és az elektrotechnikai berendezé­sek gyártásában halmozódtak fel. Az ülésszak nagyra értékel­te a komplex program teljesíté­sében elért eredményeket, de megjegyezte, hogy a kiemelt feladatok megoldásában nem vettek igénybe minden lehető­séget, s az ülésszak hangsúlyoz­ta, hogy a komplex programban kitűzött együttműködés céljai a jövőre nézve is időszerűek. Ezen az ülésszakon az európai KGST országok és Kuba delegáció­vezetői kormányközi megálla­podást írtak alá a rádió-elek­tronikai készülékek, valamint a hírközlő és számítástechnikai eszközök egységes és egysége­sített elektronikai elem-bázisá­nak kiépítéséről, hogy lehetősé­geik egyesítésével — jó minő­ségben — kielégíthessék a tagországok szükségleteit. Hangsúlyozták a mikroprocesz- szorok jelentőségét a népgaz­daság hatékonyságának növe­lésében és a tudományos-mű­szaki haladás meggyorsításá­ban, ezért határozatot hoztak olyan együttműködési program kidolgozásáról, amely a mikro­processzorok fejlesztését és szé­les körű hasznosítását segíti elő. Az ülésszakon elhatározott feladatok végrehajtása a ma­gyar népgazdaság számára is döntő fontosságú eredményeket hozott. Nélkülözhetetlen a már megépült Barátság vezetéken érkező kőolaj, az orenburgi ve­zetéken hozzánk jutó földgáz, a 750 kilovoltos távvezeték út­ján importált villamos energia. A Szovjetunióból évente mint­egy 3,5 milliárd köbméter föld­gáz, 6—7' millió tonna olaj, mintegy 8 milliárd kilowattóra villamos energia érkezik, a ha­zánkban felhasznált villany­áramnak körülbelül 25 százalé­ka. A szocialista országokból származik az importált beru­házási javak 64 százaléka, az energiahordozók 93, a nyers- és alapanyagok 58 százaléka. Mi viszont a szocialista orszá­gokban értékesítjük az expor­tált gépek és alkatrészek mint­egy 85, a fogyasztási cikkek 56, az élelmiszerek 51 százalékát. Külkereskedelmi forgalmunk­nak a fele KGST-országokra jut. Még nem bontakozott ki a lehetséges mértékben, de ki- terjedtségében már ma is igen nagy jelentőségű a termelési kooperáció és a gyártásszako­sítás. Magyarországnak a többi KGST-állammal jelenleg több mint 90 sokoldalú, és 152 két­oldalú qyártásszakosítási és kooperációs szerződése van ér­vényben. Ilyen együttműködési megállapodásokon alapszik a kölcsönös áruszállításoknak több mint 20 százaléka. A szakoso­dás és kooperáció jó és jövőbe mutató formái főként a számí­tástechnika, a mezőgazdasági és építőipari gépgyártás és a közúti járműgyártás területén alakultak ki. A gazdasági együttműködé­sek legkülönbözőbb formái fon­tos stabilizáló szerepet játsza­nak a KGST-országok gazda­sági fejlődésében, s egyre hatá­rozottabban kibontakoznak a szocialista gazdasági integráció előnyei. Ennek az együttműkö­désnek a biztonsága, 'stabilitá­sa, a műszaki-tudományos ered­mények hasznosítása azt is le­hetővé teszi számunkra, hogy a tőkés piac konkurrenciájában is helytálló termékek mind na­gyobb körét fejlesszük ki. A világgazdasági konjunktúra to­vábbi romlása, a tőkés piaco­kon hozott kíméletlen diszkrimi­nációs intézkedések most külö­nösen kiemelik a szocialista in­tegráció jelentőségét, mind több gazdaságfejlesztési feladatot kell közösen megoldani. Ez az együttműködési fórumok, a KGST-ülésszakok jelentőségét is növeli, mert nagy segítséget nyújthatnak a nemzeti érdekek egyeztetéséhez, nehezen előre­haladó teendők gyorsabb végre­hajtásához, a két- és többol­dalú eqyüttműködés fejlesztését szolgáló kezdeményezésekhez. Bizonyos, hogy a június 8-án a magyar fővárosban összeülő 36. KGST-ülésszak is ilyen nagy je­lentőségű feladatokat lát maid el. (MTI) Ankét Dombóváron A város és környéke kapcsolatrendszere (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Magyar Urbanisztikai Tár­saság dél-dunántúli regionális csoportja és a Dombóvár város Tanácsa május 28-án ankétot rendezett a dombóvári művelő­dési központban. A vendégek Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyéből érkeztek. Az ankétot Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára köszöntő szavakkal nyitotta meg, majd Vidóczy László, a városi tanács elnöke előadást tartott „A városkörnyéki igaz­gatás társadalompolitikai sze­repe, kapcsolatrendszere, prob­lémái” címmel. Előadásában kitért arra, hogy az 1970-ben történt várossá vá­lást követően feszültségek ke­letkeztek, melyeknek egy része abból adódott, hogy Dombóvár szűkebb és tágabb értelemben vett vonzáskörzete — mintegy 20—25 község — négy párt- és négy állami irányító szerv hatáskörébe tartozott. 1975. január 1-én alakult ki a dombóvári járás megszűné­sével, három Baranya megyei és két Somogy megyei község átcsatolásával a városkörnyéki igazgatás. Azóta a város fel­adatköre kettős. Van egy tá­gabb vonzási körzet, mely nincs pontosan behatárolva, s van egy szűkebb értelemben vett magas szintű állami-, jogi ak­tussal elrendelt és behatárolt városkörnyéki vonzáskörzet, melynek kapcsolatrendszere mór törvényileg is, és más módon is, pl. politikai hatáskör tekinteté­ben szabályozott. A városi ta­nács keresi azokat a formákat és módszereket, amelyeket e sokoldalú feladat ellátásában, a megfelelő kapcsolatrendszer kialakításában szükségesnek tart. Dombóvár városkörnyékről — mint gazdasági egységről — Bérdi József, a városi tanács vb-titkára tartott előadást. Az ankét résztvevői érdeklő­déssel hallgatták a két elő­adást, majd a vitában kialakult véleményeket Császár József, a Tolna megyei Tanács elnöke összegezte. A vendégek megtekintették a gunarasi gyógyfürdőt is. Magyarszéki Endre Tolnai nap Zánkán, az úttörővárosban (Folytatás az 1. oldalról.) vanan voltak és az úttörővá­ros galériájának három mun­katársa segítette őket a munká­ban. A verseny témája az a békevágy volt, ami az egész vi­lágot átfogó békeharc hajtó­ereje. Mind a nyolcvan pálya­mű elkészült, így mind meg­érdemelte, hogy kiállításra ke­rüljön. Jan Zidóra, a lengyel tábor­vezetőre várunk, azon vicce­lődve, hogy az úttörővóros fel­nőttéi alighanem elírták az irá­nyítószámot azon a levélen, amit Szent Péterhez intéztek, tisztességes időjárásért. Szinte megszakítás nélkül esik az eső, így ma nem lehet szabadtéren discózni, de a plakátversenyből rendezett kiállítás megnyitását is el kell halasztani holnapra, hogy ne ázzanak szét a pálya­művek. Megérkezik Jan a tolmáccsal — egy tatabányai fiatalasszony­nyal, aki Varsóban látta meg a napvilágot, öt perc sem telik el, és kész a programmódosító döntés. Mielőtt Jan elviharzana, szó esik a veszprémi színházzal testvérkapcsolatban lévő Nor- wid Színház művészeinek dél­előtti futó látogatásáról. Itt vendégszerepei most a Jelenij Grozeból érkezett együttes Veszprém megyében és köszön­teni jöttek a gyerekeket. Na­gyon elégedetten távoztak. És a gyerekek? Hát persze, hogy örültek a hazai szónak, bár gyermekközegben semmi jelen­tőségük nincs a nyelvi korlátok­nak, mint ezt a 4-es táborban nem sokkal ebéd után a Kalisz- ból érkezett, 13 éves Zbyszek Wawrzyniak elmondta. Mintegy az utószó jogán, mivel a-társa­ságunkban lévő három kislány beszélt először. Agnieszka nyi­totta a sort, majd Dorota foly­tatta és a komoly tekintetű An­na. Nos, Zbyszeknek az a véle­Agnieszka, aki piciny, töré­keny, határozott és derűs leménye, hogy bár a felnőttek tudnának olyan hamar szót ér­teni, mint a gyerekek. Semmi baj se lenne a világon.- És a beszéd? Hogyan be­széltek egymással? A kérdés nem ejti zavarba. Kipróbált receptet mond. Elég ha valaki tud valamicskét bár­milyen ismertebb nyelven, pél­dául oroszul, aztán segít a mu­togatás is és a nevetés. Mert a nevetés, minden nyelven ne­vetés.- Nevetni jó. Talán minden­nél jobb! Mit csináltak, merre jártak, mit láttak? - kérdezem, s per­sze, hogy beigazolódik a „gya­núm”; senki sem unatkozott egy félórányit se. Volt, hogy egyszerre tizenkét autóbusz gör­dült ki velük az úttörővárosból és mentek Budapestet látni, Veszprémmel ismerkedni, be­járni a Balaton-felvidéket és ta­lálkozni, barátkozni magyar is­kolásokkal. Hát az nagyon jó volt. Meg a gyalogtúra is, ami­kor megtanultak paprikás­krumplit főzni.- El is fogyasztottátok?- Kétszer annyi is elfogyott volna! - közlik. Sírdogálás, szomorkodás az első napokban? Nem. Igazán nem volt. Még csak nagy levél­írás se. Kaptak száz forintot zsebpénznek. Abból sokan bű­vöskockát vettek, meg üdvözlő­lapokat. Egyébként a majd két­ezer gyerek többsége, most járt először Magyarországon. Kis barátaim azt mondták a kény­szerű udvariaskodás legkisebb zavaró jele nélkül, hoqy olyan jó itt nekik, mintha otthon len­nének. S igen! Maid szeretné­nek újra eljönni. Hamarosan? Ki, mikor tud. Anna talán már ápolónő lesz akkor. Dorota pe- dia orvos. És Zbyszek? Méq nem döntött milyen mesterséaet vá­laszt. De ha felnő és utazhat. Magyarorszáara akárhányszor szívesen jön el.- Most, ha befejezzük a ba- rátkozást, mit csináltok a csen­des pihenő alatt? Szundikál­tok egyet? Szó se lehet róla! Ma annyi minden történt, amit meg kell beszélni. így búcsúzunk: — Vi­szontlátásra fél négykor, a tol­nai nap műsorán! Fogalmunk sem volt, hogy ez a kívánság olyan abszűrd, mint megtalálni egy gombostűt a szalmakazalban. Valósággal el­sodor az áradat. A tamási út­törők bábosai, kamarakórusa, irodalmi színpada, citerazene- kara és zenei kisegyüttese a Űttörötáncosok, Tamásiból közel ötszáz személyes színház­terem közönségének mutatkozik be. Itt is vannak állóhélyesek,, akárcsak a majd ezer főt be­fogadó sportcsarnok lelátóin. Pontban fél háromkor gördül föl a függöny a színházterem­ben. Két úttörőegyenruhás kis­lány áll a mikrofonnál. $ amint befejezi szíves hangú mondóká- ját magyarul az egyik, megszó­lal — a közönség ámulatára — lengyelül a másik. Simon Beá­ta beszél, akinek az édesanyja lengyel származású így két nyel­vet is örökített a kislányára. Taps. Családias légkör. Akár­csak odaát, a sportcsarnokban, ahol a temperamentum teljes bevetésével nyüstölik - a né­zők fokozódó vidámságára - a létszámukhoz képest kicsiny do­bogót a Szekszárdi Néptánc­együttes gyermek- és ifitagjai. Siker itt is, amott is és őszinte várakozás, hogy mi jön még. Az állóhelyesek ingáznak, hogy kapjanak abból is, ami a szín­házteremben történik, de ab­ból is, amit a szekszárdi tán­cosok csinálnak. Javában folyik még a Tamásiból érkezett gye­rekek műsora a gyermeki mód­ra hálás közönségnek, amikor szinte az első szóra - ami ma­gyarul hangzik és mégis meg­értik - leözönlenek a táncos­kedvű ayerekek kipróbálni; jár­ják-e ők is úgy a táncot, mint viseletbe öltözött pajtásaik? Persze, hogy járják. Szilajul pattog a nóta: „Bé­res legény, jól megrakd a sze­kered..." Csodálom, hogy a falak ma­radnak a helyükön. Majd, míg azon tűnődöm, hogyan lehetne besorolni a táncolok közé, eszembe jut a havonta megje­lenő Zánkai Képek c. helyi új­ság februári száma. S abból is az, amit Goscinak Katarzyna lengyelül és magyarul megje­lent cikkében olvastam. „Az úttörőváros lakói és dolgozói melegen fogadtak minket és látva, hogy őszinte boldogság van az arcukon, úgy éreztük, hoqy haza jöttünk". Gyerekek, drága gyerekek, mind otthon vagytok ti minde­nütt, ahol érezni lehet, hogy a világ létezésének az értelmét testesítitek meg! Ti, a mi jö­vőnk, az egész emberiség jövő­je! A kora esti órákban discó zárja a Tolna megyei napot. Tamásiból három zenekar kere­kedett útra ezért. A Hangár együttes mellett a Pók és az Exodus beatzenekarok. Lesz itt mindjárt olyan vigalom, hogy no méq olyat! De előtte a Ta­másiból jöttek átadják maguk készítette ajándékaikat a tábor­lakóknak. Végül címek cseré­lődnek sok fölszabadult neve­téssel és annak tudatában, hogy feleithetetlenül szép, amit aján­dékként az összetartozás, a ba­rátság terem. Május 30. Jó érzés tudni, hogy a Tolna megyeiek gaz­dag előleget adtak az 1982. évi gyermeknap számukra otthon készített eseményei­ből, csaknem 2000 lengyel gyereknek... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Kapfinger A. Hogy itt mi minden látható!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents