Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

Ezt hozta a hét a külpolitikában Púja Frigyes Kanadába látogat _______________________________________1982. május 30. H étfő: Az iráni csapatok visszahódították Khorramshahr vá­rosát. - Mitterrand francia államfő látogatása az Elefántcsont­parti Köztársaságban. — Szocialista párti győzelem Dél-Spa- nyolország Andalúzia tartományában. Kedd: Damaszkuszban Asszad szíriai elnökkel és Arafattal, a PFSZ elnökével tárgyal Nicolae Ceausescu. — Izraeli—ame­rikai hadügyminiszteri találkozó Washingtonban. — Budapes­ten befejeződik a magyar—mexikói külügyminiszteri tárgyalás. Szerda: Leonyid Brezsnyev az osztrák államfővel tárgyal, mi­közben megerősíti a szovjet békepolitika céljait és hangoz­tatja egy szovjet-amerikai csúcstalálkozó jelentőségét. - Mit­terrand hazaérkezik afrikai kőrútjának utolsó állomásáról, Sze­negambia fővárosából. - Papandreu görög miniszterelnök Belgrádban tárgyal. Csütörtök: Leonyid Brezsnyev fogadja Dzsalludot, a második .jzámú líbiai vezetőt. - A Szocialista Internacionálé tanácsa helsinki ülésén felhívással fordul a szovjet és az amerikai ve­zetőkhöz mielőbbi találkozójuk érdekében. - Az ENSZ-főtitkár felszólítja Irakot és Iránt a háború befejezésére. Péntek: II. János Pál pápa megkezdi angliai látogatását és találkozik II. Erzsébet királynővel. - Általános sztrájk Olasz­országban. — A Falkland-vitával foglalkozik az Amerikai Ál­lamok Szervezetének külügyminiszteri tanácsa, Havannában pedig az el nem kötelezett országok értekezlete. Szombat: Kirchschläger osztrák szövetségi elnök befejezi szov­jetunióbeli látogatását. — Heves harcok a keleti Falkland- szigeten, az angolok döntő áttörését adják hírül a londoni ha­dijelentések. A hét 2 kérdése 1. Hitelt érdemelnek-e az újabb békülékenyebb washingtoni hangok? A héten a Fehér Házból, vagy általában Washingtonból a nyilatkozatok, interjúk, állásfoglalások ismételten az USA tár­gyalási készségét hangoztatták. Sőt, Ronald Reagan a ham­burgi Die Welt és még néhány más nagy, nyugat-európai jobb­oldali lap hasábjain azt is kilátásba helyezte, hogy amennyi­ben a genfi tárgyaláson sikerül megállapodást elérni a Szov­jetunióval, akkor az USA kész lesz lemondani a sokat emle­getett „eurorakéták”, a közép-hatótávolságú nukleáris raké­ták telepítéséről. Persze, tudnivaló, hogy Genfben a reagani előfeltétel ama bizonyos „nulla-megoldás" lenne, azaz a szov­jet SS-20 rakéták eltávolítása vagy leszerelése... Nem lehetetlen, hogy egy héttel a nyugat-európai kőrútjá­nak megkezflése azaz a versailles-i hetes nyugati csúcstalál­kozó és a bonni NATO-csúcstalálkozó előtt a nemzetközi köz­Bonnban folytatott tárgyalásokat a zimbabwei kormányfő. Ké­pünkön: Mugabe miniszterelnök Schmidt nyugatnémet kancellár társaságában. Súlyos bombamerényletet követtek el a libanoni fővárosban a bejrúti francia nagykövetségnél. A robbanásnak 10 halálos ál­dozata volt, 25-en sebesültek meg. Képünkön: mentőautóval szállítják el a sebesülteket a terrorcselekmény színhelyéről. vélemény jóindulatát szeretné megnyerni az amerikai elnök. Erre utalt Arbatov akadémikus, a nagy tekintélyű szovjet Ame- rika-szakértő, amikor egy sajtóértekezleten foglalkozott a két ország viszonyával és egy szovjet-amerikai csúcstalálkozó le­hetőségével. „Tudathasadásos" jelenségekre mutatott rá az amerikai po­litikában. Elmondta, hogy amíg Reagan csúcstalálkozót java­sol, addig kormányzatának vágy környezetének egyes tagjai újabb tömegpusztító fegyverek gyártását sürgetik. Az elnök is értésre adta, hogy Bonnban újból fel fogja hívni a nyugat­európai államokat: mondják fel a Szovjetunióval kötött „föld­gázt csövekért" szerződést. Viszont - hangsúlyozta Arbatov -, ha az amerikai vezetés ma elfogadja a Szovjetunióval meg­induló tárgyalás gondolatát, akkor ez pozitív jelenségnek íté­lendő. A szovjet Amerika-szakértő rámutatott arra, hogy csúcs- talákozót nem szabad rögtönözni, hagern csak alapos előké­szítés után lehet rendezni. Az előkészületek során a két or­szág külügyminisztere is találkozhatnék. 2. Hogyan kuszálódott tovább a közel- és a közép-keleti helyzet? Miután az iráni csapatok újra elérték a két ország közötti határvonalat és visszahódították Khorramshahr városát, tulaj­donképpen kialakulhatna az iraki-iráni háború befejezésének földrajzi alapja. Khomeini ajatollah azonban változatlanul Irak teljes kapitulációját és az iraki elnök lemondását követeli. Ez a politikai előfeltétel útjában állhat a rendezésnek. A nehéz helyzetbe került iraki hadsereg némely arab orszá­goktól vár segítséget. A közelmúltban elsőnek Husszein jor- dániai király ígért katonai támogatást, aztán egyiptomi „ön­kéntesek" jelenlétéről írtak a bejrúti lapok, most pedig Szaúd- Arábia biztosította segítségéről Irakot, olyannyira, hogy egye­nesen „szent háborúra" szólítotti fel Irán ellen. Az arab államok egy csoportja Iránnal rokonszenvez, köz­tük a Szilárdság Frontjának országai, az előbb említett szaúd- arábiai—Jordániái—egyiptomi koalíció viszont mind nyíltabban Iraknak fogja pártját. A képet szinte áttekinthetetlenül kúszává teszik az olyan el­lentmondások, hogy — amint ezt a héten az izraeli parlament­ben hallani lehetett — Izrael fegyvereket adott el Khomeini or­szágának, holott az mindig nyomatékosan hangoztatja a ma­ga anticionista meggyőződését. Az Izraellel Camp Davidben megegyezett Egyiptom viszont Irak oldalán sorakozik fel... Maga Izrael újabb fegyvereket vár az USA-tól, amely mint­egy kétmilliárd dollár értékű katonai segítséget hajlandó adni neki. Sáron izraeli hadügyminiszter a héten Washingtonban tárgyalt, feledtetve azt a „haragszomrádT’-ot, amelyet az Egyesült Államok és Izrael először az iraki atomreaktor elleni izraeli támadás után, majd a Golan-fennsík annektálását kö­vetően játszott. Az amerikai-izraeli stratégiai együttműködési megállapodás alighanem rövid időn belül újra életbelép. P. J. A Pravda cikke 1 a v Hz Egyesült államok politikájáról Az .Egyesült Államok politikájának kétarcúságát bírálja szom­baton terjedelmes cikkben a Pravda. Az Alekszej Petrov aláírású cikk szerzője szembeállítja azt a beszédet, amelyben az amerikai elnök elvben késznek nyilatkozott a tárgyalásokra a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról — számos más, nem kevésbé hivatalos amerikai megnyilvánulással, amely viszont a katonai fö­lény megszerzését propagálja és éles támadásokat tartalmaz a Szovjetunió ellen. Az utóbbi megnyilatkozások azt tanúsítják, hogy a washingtoni vezetés lényegében nem változtatott elképzelésein, és főként a közvélemény megnyugtatására szánta a békésebb hangvételt. A cikk, Leonyid Brezsnyev megállapítása nyomán, a helyes irányiba tett lépésnek minősíti Reagan elnök bejelentését, hogy kész a tárgyalásra a Szovjetunióval a hadászati fegyverek prob­lémájáról. Bár a Szovjetunió ezt már régen javasolta, a washing­toni vezetés akkor nem volt hajlandó ilyen tárgyalásokra. „A tény, hogy a hivatalos Washingtonban végül is nyíltan be­ismerték: helytelen és perspektívában politika, amikor különböző ürügyekkel kibújnak az egyik legfontosabb nemzetközi probléma megvitatása elől és beleegyeztek, hogy leülnek a tárgyalóasztal­hoz, önmagában pozitív — írja a cikk. Bár csak sajnálattal lehet arra gondolni, .mennyi időt vesztettünk azért, mert amerikai részről másfél éven át figyelmen kívül hagyták a szovjet javaslatokat. Nem léhet megfeledkezni arról sem, hogy egyes amerikai vezetők nyilvános állásfoglalásaikban, hacsak óvatosan, apró adagokban is, de végül is egyetértéssel fogadták a Leonyid Brezsnyev által előterjesztett új kezdeményezéseket és javaslatokat. A Pravda ugyanakkor rámutat: már Reagan elnök eurekai beszéde is olyan javaslatokkal kötötte össze a tárgyalásokat, ame­lyek nem veszik számításba a Szovjetunió biztonságának érdekeit. „A javaslatok mélyén Washington elzárkózása rejlik attól, hogy a hadászati fegyverek kérdésében kiegyensúlyozott megállapodásra jusson a Szovjetunióval, és a szándék, hogy katonai fölényre te­gyen szert a Szovjetunióval szemfoeh" — írja. A cikk ennek bizonyítására részletesen elemzi William Clark­nak, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának nemrég elhang­zott beszédét, amely változatlanul a katonai erőre alapozza az amerikai politikát, nyíltan hirdeti, hogy az Egyesült Államoknak fejlesztenie kell nukleáris rakétafegyverzetét, annak jelentős részét nem szabad korlátoznia. Mindez joggal értékelhető a szélsőséges kalandorság és militarizmus megnyilvánulásának. Hasonló szovjet­ellenes motívumokat, az amerikai katonai erő kultuszát tartalmaz­za George Bush amerikai alelnök bostoni beszéde, amely szintén az amerikai nukleáris fegyverzet fejlesztését reklámozta és csak az amerikai erőpolitika összefüggésében beszélt a tárgyalásokról. Maga Reagan elnök nyugat-európai újságíróknak május 26-án adott nyilatkozatában számos, korántsem építő elemet foglalt megny i Ivá n u I á sa iba. — Minek higgyünk? Az amerikai elnök „békeszerető" szavai­nak, vagy kardcsörtető felhívásainak, amelyet legközelebbi munka­társai is átvesznek, s amelyék előzetes feltételeket szabnak a ha­dászati fegyverzetről folytatott tárgyalások megkezdése előtt? „Fel keli tételeznünk, hogy a washingtoni partitúra, a követ­kezőképpen íródott: egyik része az amerikai, a kanadai, a nyugat- európai, a japán háborúellenes erőknek készült, egészen más ré- ' sze szól a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak. Végül égy mindezektől teljesen eltérő változat szól az Egyesült Államok­ban, így a republikánus pártban továbbra is rendkívül nagy be­folyású szélsőjobboldali elemeknek, a különböző héjáknak, a katonai-ipari komplexumnak’ — ezeknek szánják a kardcsörtető beszédeket." „Lelhet, hogy egyesek az amerikai fővárosban feltételezik: a különböző, Washingtonból eredő hangok végül is egységes kórus­ban olvadnak össze. A világ hallgatóságának túlnyomó többsége számára azonban ez a politikai kakofónia újabb figyelmeztetés: annak bizonyítéka, hogy a Féhér Házból eredő ígéreteket, bizony- kodásokat nagy körültekintéssel és éberséggel kell fogadni. A washingtoni vezetők a jelek szerint mind ez ideig nincsenek tisz­tában azzal, hogy a nukleáris fegyverekkel, a hadászati fegyver­zettel folytatott játék rendkívül veszélyes — kivétel nélkül mindenki számára" — hangoztatja a Pravda cikke. iPuja Frigyes külügyminiszter IMark Macguigan kanadai kül­ügyminiszter meghívására május 31-én hivatalos látogatásra Kanadába utazik. Kanadai tár­gyalásait követően a magyar külügyminiszter New Yorkba utazik, ahol részt vesz az ENSZ- közgyűfés II. rendkívüli leszere­lési ülésszakán. Lengyelország A mezőgazdaság fejlesztési A mezőgazdaság távlati fej­lesztéséről, a tavalyi népgaz­dasági terv végrehajtásáról és az anyaggazdálkodásról tár­gyalt pénteken a lengyel mi­nisztertanács. A kormány megvitatta és el­fogadta a mezőgazdaság és az élelmiszergazdaság 1990-ig szó­ló fejlesztési programját. A program célja az, hogy Len­gyelország idővel önellátóvá váljék élelmiszerekből. Az 1981—85-ig tartó időszakban az összes beruházások csak­nem egyharmadát mezőgazda- sági és élelmiszergazdasági cé­lokra fordítják, jelentősen fo­kozni kívánják a mezőgazda- sági temelőeszközök, gépek gyártását. Nagy gondot kíván­nak fordítani a feldolgozó- iparra: csökkenteni kívánják a jelenleg meglehetősen nagy terményveszteségeket. Az egyé­ni gazdálkodókat az állam meg­felelő hitel- és árpolitikávpl tá­mogatja a beruházásoknál, tö­kéletesítik a terményfelvásárlás szerződéses rendszerét. A ter­melőeszközök elosztásában az lesz a döntő tényező, hogy ki mennyi terményt ad el az ál­lamnak. Nagy jelentőséget tu­lajdonítanak annak, hogv az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben meg­valósuljon a gazdasági reform, fokozódjék az ott dolgozók anyagi érdekeltsége. Fontos cél, hogy a mezőgazdaság va­lamennyi szektora az egész or­programja szág érdekében harmonikusan együttműködjék. A növénytermesztésben a ga­bonafélék szerepelnek kiemelt helyen, ezekből az évtized vé­gére hektáronként 30—31 má­zsás termésátlagot irányoz elő a távlati program. A húsfo­gyasztás növelésére (egy lakos­ra jelenleg évi 66 kg jut) nincs egyelőre lehetőség. Ugyanak­kor megvannak a feltételek arra, hogy fenntartsák a jelen­legi ellátási szintet zöldségből, gyümölcsből, cukorból és bur­gonyából, az állati zsiradékok egy részét pedig növényi zsi­radékokkal kívánják helyettesí­teni. A tavalyi népgazdasági terv végrehajtásáról szólva a kor­mány megállapította, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem több mjnt tizenhárom százalék­kal alacsonyabb volt, mint 1980- ban. A társadalmi feszültségek és a szocialistaellenes erők ak­ciói 1—2 éves késést okoztak a válság leküzdésében. A gazda­ság évekkel, egyes területeken több mint tíz évvel esett vissza, állapítja meg az értékelés. A jelenlegi nyers- és alap­anyagellátási gondok miatt a minisztertanács szükségesnek találta, hogy kibővítsék a köz­pontilag elosztott nyers- és alapanyagok körét. Ezenkívül a kormány anyaggazdálkodási felügyelőséget hozott létre az­zal a céllal, hogy központilag ellenőrizze az anyagok meg­felelő elosztását az egész nép­gazdaságban. PANORÁMA BUDAPEST A magyarországi egészség­ügyi hálózatról, az integrált be­tegellátás különféle szervezeti formáiról szerzett tapasztalatai­kat személyes élményeik alap­ján rendkívül pozitívnak tartják azok a külföldi orvosok és más gyógyító szakemberek, akik részt vettek a nemzetközi kór­házszövetség által hazánkban szervezett tanulmányúton. Az egyhetes szakmai program szombaton ért véget, s a Gel- lért-szállóban tartott záróülésen ezt az elismerő véleményt Ni­les Hardie, a nemzetközi kór­házszövetség vezérigazgatója fogalmazta meg a tanulmány­úton részt vett 35 külföldi szak­ember nevében. A vendégek 12 európai országból, valamint Ausztráliából és Indonéziából érkeztek, elsőrendűen azzal a céllal, hogy az egészségügyi alapellátás és a kórházak, kör­zeti orvosok kapcsolatrendsze­rének magyarországi gyakorla­tát tanulmányozzák. », Június 11.-én 250 finn vendé­get fogadnak hazánkban, s ugyanennyien utaznak Magyar- országról Helsinkibe, hogy a barátság diplomatáiként részt vegyenék a magyar—finn, illet­ve finn—magyar barátsági hét rendezvénysorozatán. Hatodszor rendezik meg a két országban az immár hagyományos talál­kozót. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsánál az MTI mun­katársának elmondták, hogy a hagyományoknak megfelelően á barátsági hét fővédnöki tisz­tét hazánkban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, finn rész­ről pedig Mauno Koivisto köz- társasági elnök vállalta. A hét első felét mind a finnek, mind pedig a magyarok több cso­portban a testvérvárosokban töltik, ezután pedig a két fővá­rosban várja gazdag program őket. SZENTES A béke- és a barátság hó­napjának Csongrád megyei ren­dezvényeként szombaton Szen­tesen megkezdődött az eszpe- rantisták kétna'pos béketalálko­zója. Az eseményre az ország más megyéiből is sok résztvevő érkezett. A találkozó alkalmá­ból a helyi élemiszer-kiskeres- Itedelmi vállalat kultúrtermében kiállítást nyitottak men, ^ ahol plakátok, fényképek és más do­kumentumok szemléltetik a vi­lág eszperantistáinak barátsá­gát és békevágyát. HAVANNA Sa’mora Madhel, a Mozambi­ki Frelimo Párt és az ország elnöke pénteken befejezte négy­napos hivatalos, baráti látoga­tását Kubában és hazautazott. Mac’hel és Fidel Castro, a Ku­bai Kommunista Párt KB első titkára, az államtanács és a minisztertanács elnöke megbe- széléséinék befejeztével párt­közi megállapodást írtak alá és négy gazdasági együttműködé­si szerződést kötöttek. BECS Dr. Rudolf Kirohsdh láger osztrák szövetségi elnök szom­baton délután hazaérkezett Bécsbe a Szovjetunióban tett hivatalos látogatásáról. Az oszt­rák államfő Leonyid Brezsnyev meghívásának eleget téve öt napot töltött a Szovjetunióban, ahol tárgyalt vendéglátóival, majd ellátogatott Üzbegisztán és Ukrajna fővárosaiba. A leg­magasabb szintű szovjet—oszt­rák tárgyalásokat megkülönböz­tetett érdeklődés és figyelem kísérte mind az osztrák közvé­lemény, mind pedig a sajtó ré­széről.

Next

/
Thumbnails
Contents