Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

XXXII. évfolyam, '125. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. (május 30., vasárnap Mai számunkból A VAROS ÉS KORNYÉKE KAPCSOLATRENDSZERE (3. old.) ÖN KÉRDEZ — Ml VÁLASZOLUNK (4. old.) TUKÖR-TRÜKKÖK <5. old.) MA MAR SPORTTORTÉNELEM (6. old.) I I ' I Ismeretgyarapító j nyarak A nyár — régóta nem szellemi uborkaszezon az évben: nem kell sutba dobni könyvelőiket abhoz, hogy igazi nya­ralónak mondhassuk magunkat. A korszerű turizmushoz leg­alább annyira hozzátartozik a szellemi készlenlét, az isme­retgyarapítás igénye, mint az áruházi bolyongás, a szatyrok telítése, vagy éppen sütkérezés a tengerparton. Országlátni és tanulni — e kettős szándék csábít évek — sőt, ide-oda évtizedek — óta ezreket külföldről és honi tájékról azokba a városokba, melyek rangjukat nyári egye­temük révén is megméretni igyekeznek. Az alapjában tisz­tes versengés nyomán már-már úgy tetszett, nem is város igazán, ahol nyárra egyetemet nem szerveznek. Mára, sze­rencsére, alábbhagyott e lendület, s huszonegynéhány vá­ros vallhat magáénak tisztes nyári kurzust. Tiszteset, me­lyet nem lankadó lelkesedéssel szerveznek a TIT dolgozói és patrónusai, s amely éve»te-kétévente ismétlődő program­jában megismerésre méltó témát, figyelmet keltő mondan­dót képes nyújtani. A felelősséget növeli az is, hogy nyári egyetemeink jó részén nemcsak a témával, a vendéglátó várossal, hanem azon keresztül hazánkkal találkozik, ismer­kedik másfélezer külföldi. Piaiak, sőt talán unokáik jönnek ma már Debrecenbe azoknak, akik az elsők közt vettek részt a nagy hagyományú nyári egyetem első kurzusain. Azóta több városunk — említsük csak Gyulát, Pécset vagy Zalaegerszeget — ad otthont nyugatiaknak és keletieknek egyaránt, a nemegyszer visszatéröeknek, „törzsvendégek­nek". S ha oz utóbbi várost nézzük csupán, népművészeti nyári egyeteme jó példa arra, miként mutathatjuk be tel­jesebben hazánkat, hogy necsak a Hortobágyra, a csikós­életre és délibábra, hanem a dunántúli falvak hagyomány- őrző életére is emlékezhessenek a külföldi hallgatók. Mert I a nyári egyetemek egyik legfőbb érdeme éppen az, hogy a ! történelem és a jelen összefüggéseire is rávilágítsanak. Történelmünkkel, kultúránkkal ismerkedni mind többen jönnek el a szocialista országokból és a nyugat-európaiak­ból, utóbbiak közül ma már Spanyolországból is, s nyári egyetemeink hírét tavaly is elvitték olyan távoli országokba is, mint Mexikó, Costa Rica, vagy az Egyesült Arab Emirá­tus. A jelek szerint idén sem lesznek kevesebben, akik gaz­daságpolitikánk, egészségügyünk, vagy éppen az állam és egyház viszonya iránt érdeklődnék. S a tavaly oly sikeres könyv- és lemezvásárok remélhetően idén is népszerűsítik idegen nyelvű könyvkiadásunk érdeméit, a szaporodó kö­tetlen eszmecserék, .helyszíni bemutatók pedig a módszerei­ben is megújulni kész kurzusokat. Ez a módszertani megújulás az egyik legfőbb jellemzője a nyári egyetemek fejlődésének. A nagy előadások helyett mind gyakoribbak a kiscsoportos foglalkozások, pará- zsabbak a szőkébb körű szakmai viták, s mindenütt nagy i tetszés fogadta a fakultatív programszervezést, a választás lehetőségét, üdvözölni, folytatni érdemes azt a szorgosko­dást is, ahogy egy-egy város társadalmi vezetése mind több hangversenyre, szabadtéri előadásra, folklórműsorra invitál­ja a kurzusok résztvevőit. A nyári egyetem azonban minden ! kötetlensége ellenére szervesen beilleszkedett a szakmai to­vábbképzés hazai rendszerébe. Ezt egyre több országos és helyi szerv, szervezet, gazdálkodóegység is belátja, s na­gyobb figyelmet fordít a támogatásra érdemesek kiválasz- | tósára. Tudják: a nyári egyetemek értéküket csak akkor < őrizhetik meg, ha résztvevőik érdeklődése nem lankad, ha programjukon a részvétel aránya javul. Ha a „küldöttek" I nem üdülési beutalónak érzik a meghívást, hanem a szak- i mai ismeretek, a műveltséggyarapítás lehetőségének. SOÓS KÁLMÁN Iraki-iráni háború Teherán kártérítést követel Nem ér véget a háború az iraki—iráni határon, mert Khor- ramshabr visszafoglalásával az iráni csapatok bebizonyították a világnak, hogy „arrafelé nyo­mulnak előre, amerre csók akarnak". Ezt jelentette ki Raf- szondzsani ajátollalh, az iráni parlament elnöke. Az IRINA hivatalos iráni hír- ügynökség közleménye szerint hangoztatta, hogy az iszlám köztársaságban a nép a leg­főbb döntésihozó hatalom és ezért nem valószínű, hogy a nép „a végtelenségig fog álldogál­ni a határ iráni oldalán", pusz­tán követelve a háborús kár­térítést a határ túlsó oldaláról. Az Egyesült Államokat és az ENSZ-et figyelmeztetve helytele­nítette azt az elképzelést, hogy az iráni csapatoknak az iraki— iráni határon át való előnyomu­lását „diplomáciai eszközök­kel” törjék meg. „Nincs szüksé­günk mások területeire, de nem mondunk le jogainkról sem" — mondotta, és hozzátette: „kö­vetelni fogjuk és meg is fogjuk kopni a kártérítést", akár a he­lyén marad az iraki kormány­zat, akár nem. Iraki jelentés szerint pénte­ken Irán nehéztüzérséggel lőt­te Basra, a Shatt al-Arab iraki oldalán lévő olajipari nagyvá­ros „lakónegyedeit és létfon­tosságú berendezéseit”. Az ira­ki katonai közlemény azzal fe­nyegette a másik felet, hogy­ha ez még egyszer előfordul, akkor Irak „polgári célponto­kat fog támadni Irán egész te­rületén”. Az iraki és az iráni katonai közlemények egyébként ártól számolnak be, hogy a pénteki nap kisebb-nagyobb tüzérségi tűzpárbajokka'l telt el a két ország határán át. A je­lentések a korábbiakhoz képest csak kevés áldozatról számol­nak be. Értelmiségi fiatalok tanácskozása A Falkland-válság Támadó akciik és diplomáciai tárgyalások Az Egyesült Államok azonnal szüntesse be Nagy-Britanniá- nak nyújtott támogatását és vessen véget az Argentína el­leni gazdasági szankcióknak — ezt a felszólítást tartalmazza az Amerikái Államok Szervezeté­nek (AlAISZ) külügyminiszteri ér­tekezletén — közép-európai idő szerint szombaton reggel — el­fogadott határozata. A doku­mentum felhatalmazza a latin­amerikai országokat, hogy ma­guk válasszák meg Argentína megsegítésének általuk leg­jobbnak tartott módját. Az AÁíSZ 21 tagjából 17-en sza­vazták meg az argentin hatá­rozati javaslathoz viszonyítva jó­val mérsékeltebb megfogalma­zású dokumentumot. Az Egye­sült Államok, Chile, Kolumbia, valamint Trinidad és Tobago tartózkodott. A határozat kiemeli az ENSZ szerepének fontosságát az Ar­gentína és Nagy-Britannia kö­zötti konfliktus rendezésében. [Pénteken késő este a brit hadügyminisztérium bejelentet­te, hogy a keleti Falkland (Ma Ivin)-szigeten egy héttel korábban partra szállított ejtő­ernyősök elfoglaltak két, straté­giai fontosságú települést, Goose Greent és Darwint. Helikopteres bevetésre váró katonák a Hermes anyahajó fedélzetén. . ____________________ A z ugyancsak pénteken, a késő esti órákban kiadott ar­gentin katonai közlemény be­jelentette, hogy a britek ismét támadást indítottak Port Dar­win és Goose Green ellen. A közlemény csak annyit mond, hogy a harcok éjszaka is foly­tatódtak. Pérez de Cuellar ENSZ- főtitikár folytatta tárgyalásait Argentína és Nagy-Britannia képviselőivel arról, milyen lehe­tőségeket látnak a tűzszünetre a Falkland (Malvin)-szigeteken. Az EN'SZ-főtitkámok — mint is­meretes — ez a második köz­vetítő kísérlete. Az első kudar­ca után a Biztonsági Tanács a hét eléjén úgy döntött, hogy De Cuellar próbálkozzék meg ismét a tűzszünettel kapcsola­tos argentin és angol elképze­lések egyeztetésével, s erre az újabb kísérletre hét napot sza­bott ki. Pérez de Cuellarnak a jövő hét elején kell jelentést tenni a Biztonsági Tanácsnak a tárgyalások eredményéről. A szokás szerint külön-,külön megtartott megbeszélésekről most sem közöltek részleteket. Az ENSZ-főtifkár ugyancsak tanácskozott Javier Arias Stella perui külügyminiszterrel a Falk­land-válság rendezésére kidol­gozott perui tervről, amelyről lényegében csak annyit léhet tudni, hogy az Egyesült Álla­mok támogatja. A KISZ Központi Bizottsága mellett működő értelmiségi fia­talok tanácsa és kilenc munka­bizottsága szombaton fórummal fejezte be háromnapos duna­újvárosi tanácskozását. Az ér­telmiségi fiatalok körében vég­zett KISZ-munka eredményeit értékelő és feladatait meghatá­rozó rendezvény utolsó munka­napján Sarlós István, az MSZ1MP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront fő­titkára volt a fiatalok vendége. Tájékoztatta őket az időszerű bel- és külpolitikai, valamint társadalompolitikai kérdésekről, s válaszolt a tanácskozáson részt vevők kérdéseire. A háromnapos dunaújvárosi eszmecserén, amelyen kétszáz­ezer ifjú mérnök, közgazdász, orvos, jogász, pedagógus, mű­vész és agrárértelmiségi képvi­seletében kétszázan vettek részt, beszámoltak a különböző ak­ciók, munkaprogramok ered­ményeiről, s megismerkedtek az egyes munkabizottságok ter­veivel, feladataival. A tanács­kozáson felhívták a figyelmet arra, hogy az ifjú diplomások élet- és munkakörülményeinek figyelemmelikísérése továbbra is fontos feladata az értelmiségi fiatalok tanácsának. Nyelvi korlátok nélkül Tolnai nap Zánkán, az úttörővárosban A nevetés, mindenütt nevetés... Mi van ma? Május 30-a és vasárnap. Nem egyszerű, nem megszokott; ma ünnepeljük a nemzetközi gyermeknapot. Az a közel kétezer gyerek, aki a ba­ráti Lengyelország negyvenki­lenc vajdaságából május 17-én érkezett a zónkai úttörővárosba, tegnap - május 29-én - uta­zott haza. Semmi kétség, ak­kor is csupa napfényes emlék­kel, ha itt-tartózkodásuk idősza­kát sokszor próbálta ólomszür­kébe vonni az áprilision sze­szélyes időjárás. Február óta az övék volt Zánkán a negye­dik lengyel csoport, egyben a legnépesebb. Előbb 120-120 fő töltött itt egy-egy hónapot pe­dagógusok kíséretében. Ami azt jelenti, hogy a lengyel qve- rekek nemcsak üdültek Zán­kán, hanem folytathatták iskolái tanulmányaikat is. Körülvéve természetesen mindazzal a fi­gyelemmel, gondoskodással, amire a testvéri barátság ké­pes. Május 24-én, egy vigasztala­nul esős napon jártunk az út­törővárosban Temesi Ágnesnek, a megyei úttörőelnöknek a kísé­retében. Tőle kaptuk a meghí­vást is, aminek az volt az ap­ropója, hogy ékkor épülhetett — mintegy elvtársi, baráti aján­dékként - a lengyel gyerekek tábori életébe a „Tolna megyei nap”, a tamási úttörőház szak­köreinek, művészeti csoportjai­nak és a Szekszárdi Táncegyüt­tes ragyogó utánpótlás-együt­tesének közreműködésével. És most üljünk be az idő­gépbe. Hétfő és Zánka... A fő­épület halijába torkolló folyo­són Serfőzo Antalné, a tamási úttörőház vezetője toppan elénk az intézmény szakkörvezetőinek társaságában. — Elkéstek! Nagyon jól sike­rült az alkotónap'délelőtti prog­ramja ! Nem sokkal ezután ugyanezt mondja el Auer Gyuláné, az út­törőváros művelődési központ­jának vezetője, majd Paulko- vics Tibor, az úttörőváros egyik igazgatóhelyettese, csak részle­tesebben. Délelőtt nem kevesebb, mint tizenháromféle alkalmat terem­tettek a Művészeti mesterségek műhelyében címszó alatt a lengyel gyerekeknek arra, hogy ismerkedjenek a tojásfestés, szövés-fonás, bábkészítés, kerá­mia, szobrászat, gyöngyfűzés, batikolás, raffiafalikép-készítés mesterségbeli rejtelmeivel. Az út­törővárosnak szinte fennállása óta rendkívül gyümölcsöző a kapcsolata képzőművészetünk, ipar- és népművészetünk egy- egy gyermekszerető képviselő­jével. S ezt nemcsak a felvonu­lási térrel szemben elhelyezke­dő szoborpark alkotásai bizo­nyítják, hanem az is, hogy ese­tenként heteket töltenek az itt különösen népszerű művészek az úttörővárosban. Sok mindent igen, egyet azon­ban nem lehet kihagyni az al­kotónap programjából. Már csak azért sem lehet, mert e napon szerzett kisbarátnőm, a 11 éves - poznani - Agnieszka Schvarz - aki festőművésznek készül, törékenységét megha­zudtoló határozottsággal - úgy döntött, hogy a sok csábító al­kalom közül a plakátrajzver­senyt választja. Nos, ők nyolc­(Folytatás a 3. oldalon.) A finálé közönségcsalogató pillanatai... Itt már együtt táncol közönség és együttes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents