Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

1982. május 1. 'NÉPÚJSÁG 3 Májusi fények annak olyan ünnepek az emberiség történelmé­ben, amelyék fontos ha­tárkövet jelképeznek a társadalmi haladás útján. Má­jus elseje 1889 óta ünnepe és harci seregszemléje öt konti­nens minden népének. Egyként ünnepük a világ minden metro­polisában, a hagyományos eu­rópai, észak-amerikai iparvidé­keken, kis óceániai halász- falvaikban, afrikai ültetvénye­ken, mindenütt, ahol a dolgozó emberek felelősséget éreznek magukért, sorstársaik jobb éle­téért. A májusok története vérrel kezdődött. Kilencvenhat eszten­dővel ezelőtt az elnyomott, ki­zsákmányolt, jogaitól megfosz­tott és sémimibe vett munkás- osztály kibontotta az ébredés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozqalmá- nak egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szó­rakozás, 8 óra pihenés. Az I. Internacionálé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884-ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is követelte, haqv 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező eset­ben országos srtráikot kezde­nek. Mivel a követelést nem teljesítették, a sztrájk valóban kiröbbant, s 1886 máius 1-én a Midhigan-tó partión — elő­ször a munkásmozgalom törté­netében — a tüntetők közé lőt­tek. Két nappal később Chica­góban rendőrök sorfüze dör- rent: hat halott és félszáz se­besült vére folyt. munkásság sztrájkia ek- WÊM kor ugyan még sikerte­len maradt, de megmu- . N .1 tatta, hogy a munkás- osztály egyre inkább megelége­li az emberi méltóság megalá­zását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacionálé első kongresszusa — amely 1889- ben Párizsban, a Bastille lerom­bolásának 100. évfordulóján ült össze —, hogy nagy nemzetkö­zi tüntetésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig vala­mennyi országban és városban azonos napon, 1890. május el­sején. így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje, amely — Engels szerint — „az egész világ tőkéseinek és föl­desurainak megmutatta, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek”. Az azóta megtett út sem volt könnyű a világ munkásainak. Az évenkénti felvonulások, tün­tetések szinte minden esztendő­ben hol itt, hol ott ember- áldozatokat követeltek. Az ut­cán hömpölygő munkástömegek azonban megértették az egysé­gükben rejlő erőt, mind elszán- tabbak, bátrabbak lettek és megtanulták gyűlölni az osztály- ellenséget. Akárhány csendőr- sortűz dörrent és rendőrkard- lap riasztott munkásra, agrár- proletárra, erősebb lett a szo­cialista mozgalom, újabb és újabb százezrek emelték ma­gasba a pirosló zászlókat a Rulhr-vidéken, az angol kikö­tőkiben. A magyar munkásság is meg­értette a nemzetközi demonst­ráció jelentőségét. Első alka­lommal hatvanezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlé­sen, miközben a forradalom­tól rémüldöző burzsoázia el­torlaszolta lakásai ajtaját, le­húzta ablakai redőnyét. Pedig Szapáry belügyminiszter min­dent megtett a védelmükre. Katonaságot, csendőrséget vo­nultatott fél, sőt még két vidé­ki ezredet is Budapestre ren­delt, hogy vérbe fojtsák a nép esetleges felkelését. szocialista viláqmozga- lomnak, az első mar­xista munkáspártnak, a proletariátus internacio­nalista öntudatának a gyümöl­cse a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme, a Szovjetunió létrejötte volt. Az 1917-es októberi forradalommal megkezdődött a kapitalizmus­ból a szocializmusba való át­menet korszaka. Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a ma­gyar munkásság már forradal­mi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén és 1919-ben a prole­tárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünne­pére. Sajnos azonban az örö­met és boldogságot — amely ekikW a magyar népet betöltöt­te — hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nemegyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, iö- vő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az évek­ben a munkásság, mert élt ben­ne a Tanácsköztársasáq remé­nye, s bízott benne, hogy el­jön az idő, amikor a Véres má­jus elsejéket félváltja a derűs, szabad májusi ünnep. És ami­korra ez bekövetkezett, nálunk 194'5-ben, ez egyben azt is je­lentette: egy sor orszáq kisza­kadt a tőkés rendszerből, s el­kezdődött a szocialista világ- rendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió lét­rejötte óta a munkások, a dol­gozók különböző osztagainak május elsejei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszigetel­ni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők —• május elsején éppúgy, mint az év bármely napjón — nem­zetközi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjetuniótól és a mellette álló szocialista országoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult, vagy függetlenséqükért harcoló gyarmatok és félgyarmatok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista orszá­gok dolgozói is, akik napról napra tiltakoznak a kizsákmá­nyolás, az elnyomás, a munka- nélküliség, a rettegés ellen. így terebélyesedik ki a munkásság összefogásának májusi eszmé­je és tölti be rendeltetését a mai kor követelményeinek szín­vonalán, mint ahogyan Rosa Luxemburg mondta annak ide­jén^ „A nyolcórás munkanap elérése után sem szűnik meg a májusi ünneo. Mindig, amíg tart' a munkásság harca a bur­zsoázia és kormányai ellen, amíg nem teljesítik minden kö­vetelését, minden esztendőben a májusi ünnep lesz ennek ki­fejezője. Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkásosz­tály az egész világon eléri a felszabadulást, akkor valószínű­leg a megvívott harcok és az elszenvedett fájdalmak emlé­kének napját fogja ünnepelni az emberiség." add tegyük hozzá Rosa ÉJT Luxemburg szavaihoz, hogy a felszabadult né- • ppk május 1-én összege­zik a megtett utat, felmérik, 'honnan indultaik, s hová jutot­tak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ün­nepen, hogy oártunk vezetésé­vel az elmúlt évtizedekben ma­radandót alkottunk, naav tette­ket hajtottunk végre. Mindnyá­junk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, az embe­rek élete, gondolkodása, maga­tartása. Magyarország, az egy­kori kisparaszti, agrár-ipari or- száa most ipari-agrár ország, amelyben fejlett a szocialista nagyipar és a nagyüzemi me- zőqazdasáa. A szocialista gaz­daság eredményeire alapozva emberhez méltó életszínvonalat értünk el, a régi rendszerrel össze sem hasonlítható a kul­turális, a szociális, az egész­ségügyi ellátásunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalaku­lás azt jelenti: lezárult a ma­gyar történelemnek az a kor­szaka, amely idő alatt Magyar- ország igazán sóha nem lehe­tett független; azt jelenti, hogy a .feudalizmussal terhelt, nép­elnyomó állomrendszert szét­zúzva, a nép „meglelte honját e hazában". ' ’■ ' lyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vidáman, felszabadultan örülhetünk eddigi ered­ményeinknek, munkasikereink- nek. ünnepeljünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével! FODOR LASZLO ICÄf' — A megyei pártbizottság a közelmúltban NtrUJoAo megvizsgálta, hogy a párt vezető szerepének érvényesítésében, a tömegkapcsolatok erősítésében milyen a kommunisták munkája. A téma fontosságát mutatja, hogy a tes­tület napirendjére tűzte. Mégis megkérdezzük: hal van a helye e kérdésnek a pártmunkában? PApp lÓZSEF : — A Magyar Szocialista Munkás­_!----------------í---------------1 párt a magyar nép alapvető érdekeit k ifejező politikájával, e politika megvalósításával vezető szerepet tölt be társadalmunk, országunk életében. Ismeretes, hogy ezt a pártszervek és -szervezetek a párt politikájának az érvényesítésé­vel, a változó helyzetnek megfelelő döntéseikkel, azok elfogadta­tásával, a dolgozó tömegek mozgósításával érik el. A politikát a párt vezetésével a tömegek valósítják meg. Ezért a párt a vezető szerepét csak akkor tudja megvalósítani, ha megfelelő kapcsolatot teremt a tömegekkel. A megyében a párt vezető szerepének érvényesítése, tömeg­kapcsolatainak erősítése folyamatos, a pártmunka minden terü­letét átható, fontos feladatot jelent. Tevékenységünkben központi helyet foglal el. Ezért indokolt időszakonként átfogóan is áttekin­teni, hogy megyénkben mit tesznek a pártszervek és -szervezetek, a kommunisták mindezek érdekében. A pártbizottság elé terjesztett jelentés összegezte azokat az alapvetően pozitív tendenciákat, amelyek elősegítik, hogy me­gyénkben tovább erősödjön a párt vezető szerepe, fejlődjön a tömegkapcsolata. Szólt a pártmunkában meglévő negatív jelen­ségekről is, mert szükségesnek tartjuk ezek számbavételét, meg­szüntetésük módjának megfogalmazását még akkor is, ha egyedi esetekről van szó, mivel az adott helyen és időben zavarhatja a párt iránti bizalmat. ICKC' ~ Már az eddig elmondottakból is érződik, NtrUJbnU hogy ezt a munkát nem lehet időszaki fel­adatnak tekinteni, ezt folyamatosan ikelf végezni. Igaz ez így? K. PAPP JÓZSEF: — Igaz. Pártunk XII. kongresszusa is — -----------------------------1 hangsúlyos témaként kezelte a párt vezető szerepét, a párt és a tömegek közötti kapcsolat és bizalom erősítését. Ennek megvalósítása azonban nem történhet ki­nyilatkoztatások útján, hanem csak nap mint nap végzett kemény munkával, következetes szolgálattal. Az állandóan változó és mind bonyolultabbá váló nemzetközi és gazdasági helyzet új és új ellentmondásokat, gondokat tár fel, amelyek élénken foglalkoztatják az embereket. Ezekre nap mint nap választ kell adnunk, a megoldandókra megoldást kell talál­nunk — csak így lehetséges, hogy megtartsuk, növeljük a dolgozók bizamát, elfogadtassuk, vagyis érvényesítsük a párt politikáját, vezető szerepét. A válasz egyszersmind folyamatos, érzékeny po­litizálást, magyarázó szót, meggyőzést jelent. Ehhez pedig meg­felelő érvek felsorakoztatására, az eredmények bemutatására, a gátló tényezők és okok feltárására, az összefüggésék, az érvé­nyesülő tendenciák érzékeltetésére van szükség. És most meg­kérdezhetjük, hogy mi szükséges mindehhez. Nos: a párttagság, de mindenekelőtt a párt-tisztségviselők felkészültsége, tájékozott­sága, politikai érzékenység az élet jelenségei, az emberek köz­érzete, véleménye, az érdekviszonyök alakulása iránt! (SK>_f| _ — Ezt nem könnyű kellő hatékonysággal fo­N tPUJbAÜ fyamatosan biztosítani... K. PAPP JÓZSEF: — Nem, de tudomásul kell venni min­— -------------i---------------1 den pártszervnék, -szervezetnek, kom­mu nistának, hogy a felszabadulás óta az emberek felkészültsége alapvetően megváltozott. Ma már magas felkészültségű partner­nak kell elfogadni azokat, akikkel politizálunk. 1956 óta a párt politikája nyílt, döntéseinket ismerik, arról a legkülönbözőbb csa­tornákon keresztül nap mint nap tájékozódnak. A növekvő köve­telmények tehát eleve igénylik a pártvezetőségek, a kommunisták, a különböző területen kulcsszerepet betöltő vezetők alapos fel­készültségét és felkészítését. Nem véletlenül beszélek a felkészülésről. Ma, amikor nap mint nap információáradattal találjuk magunkat szemben, nem lehet csak arra hagyatkozni, amit a felkészítésünk során kaptunk. Szükség van arra, hogy mindenki maga is bővítse az ismereteit különböző sajtótermékek, folyóiratdk, könyvek révén. Készen kapni és egyszerűen továbbadni az ismereteket, nem hiszem, hogy valami meggyőző politikai munka lenne. Különösen, ha ez úgy is jelentkezik, hogy a továbbadó még önmagát sem győzte meg, csupán „hivatalból" képviseli a. helyes álláspontot, de szűkebb körben attól eltérő Véleménye is van. A pártéletet végül is határozatokkal irá­nyítják. Milyen az összefüggés a pár thatáro­zatok és a vezetöszerep érvényesülése között? K. PAPP JÓZSEF: ~ A párt vezető szerepének erősíté- —--------------------------------1 se, a határozatok célirányos és követ­k ezetes végrehajtását jelenti a napi politikai munkában. Ennek lényeges eleme, hogy nagy gondot fordítsunk a határozatok egy­séges értelmezésére. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán formailag azonosul a párttag a határozatokban megfogalmazot­takkal. Lehetőséget kell biztosítani minden kommunistának, hogy kételyei, különböző nézetei felszínre kerüljenek, legyen idő arra, hogy mindezt megvitassuk és meggyőződéssé alakítsuk a formai egyetértést. A fő hangsúlyt a végrehajtás előkészítésére, a felté­telek megteremtésére szükséges fordítani. Csak ezek után várhat­juk, hogy a végrehajtás során egységes lesz a cselekvés is. Erre ma is a legjobb módszer, a legfontosabb eszköz a magyarázó szó, az emberekkel való minél több, személyes találkozás, az őszinte politizálás. (siV _ - — Ez a módszer azonban sok időt és még NÉPÚJSÁG több türelmet igényel... K. PAPP JÓZSEF: ~ Ez igaz, de a látszólagos idővesz­— *---------------- teség kamatoson megtérül az embe­r ek hangulatában, politikai közérzetében, munkájában. Az igény is nagy erre. Elég a beszámoló taggyűlésekre, de bármely rendez­^ËPÜJSÀG nvítiá vényre, beszélgetésre hivatkozni. Elmondják, hogy többet kellene találkozni a pártvezetőkkel, testületi tagokkal, az apparátussal, több kötetlenebb beszélgetésre lenne szükség aktuális kérdések­ről, akkor, amikor határozatok megjelenése után értetlenség, ké­telyek merülnek fel az emberekben, például árkérdésekről, kis­vállalkozások támogatásáról, vagy differenciált bérezésről, 5 napos munkahét bevezetéséről, amikor az informáltság hiányára hivat­koznak. Az őszinte politizálásra adottak a fórumok: a párttag­gyűlések, a pártoktatás különböző formái, a pártnapok, a munka­helyi tanácskozások, a tömegszervezetek rendezvényei, amelyek politikai tartalmát tovább szükséges fokozni. Ismétlem: nagyon fontos, hogy ezeken a fórumokon a vezetők, a pártszervek kép­viselői felkészülten álljanak az emberek elé, meggyőzően, köz­érthetően érveljenek célkitűzéseink, feladataink mellett. ^fePŰJSAG Képújság — A pártbizottság ülésén külön hangsúlyt kapott, hogy a politizálás, a tömegekkel való kapcsolattartás legexponáltabb területe továbbra is a gazdaság. A megyében elért eredmények igazolják azt a fejlődést, amelyhez a pártmunka, a politikai munka is hozzájárult. Kérjük, szóljon erről. K. PAPP JÓZSEF: — Szívesen, hiszen a gazdaságban —!---------------i----------------1 végbemenő változások, a megújulá­s ok tőlünk is megkövetelik, hogy a pártirányításiban, az ellen­őrzésben hatékonyabb módszereket alkalmazzunk. Lássunk példá­kat: általánossá vált, hogy az éves terveket pártszervezetek, párt- szervek véleményezik. Különböző szintű pártszervek által beszá­moltatjuk a kommunista vezetőket a termelési eredményekről, fejlesztési elképzelésekről, segítjük, támogatjuk őket a helyes cé­lok megvalósításában. Előfordul azonban eqyes helyeken, hogy nem rendszeres a pártellenőrzés, évi 1—2 beszámoltatással letudottnak veszik a gazdasági feladatok végrehajtásának segítését, számonkérését. Például ismeretes, hogy a mezőqazdasági nagyüzemek többségé­ben szervezettségük, tedhnikai ellátottságuk alapján, normális idő­járás esetén nem okoz nagyobb gondot főképpen a nyári, de az őszi betakarítási munkák iá megszervezése sem. Ennek ellenére az alapszervezetek nagy része továbbra is a „megszokott módon” elsősorban erről számoltatja be a vezetőket. Ez látványosabb. Valójában többet kellene foglalkozni a fejlesztési elképzelések, a helyesebb vetésszerkezet kialakításával, a termelési eredmények és költségeinek alakulásával, az erre való céltudatosabb ösztön­zéssel, a megtermelendő termények minőségjavításának, az ösz­tönzőbb bérezési rendszerek szorgalmazásával. Mivel tapasztalataink szerint mezőgazdasági üzemeink egy részében nem foglalkoznak megfelelően a dolgozók munka- és életkörülményeinek, szociális, kulturális ellátásának a kérdéseivel, az itt dolgozó pártszervek e téren is legyenek kezdeményezőbbék. Ezáltal is segítsék a munkahelyi légkör javítását. A termelés, az eqyes emberek jövedelmi viszonyaival együtt ezekkel is többet kell foglalkozni. Az ipari üzemeink egy részében is találkozunk egy­oldalúsággal. A termelés féléves, éves alakulásáról történő be­számoltatások során az alapszervezetek helyesen gyakran foglal­koznak és szorgalmazzák az anyaa- és energiatakarékosságot, a munkafegyelem javítását, de leqalább ilyen fontos lenne a qyárt- mányszerkezet változtatására, a piackutatásra, a ma még „hiány­cikkek" gyártására is ösztönözni. * — A párt vezető szerepének érvényesülésé­ben fontos feladatunk van az élet különböző helyein és beosztásaiban dolgozó kommunistáknak. Erről mit le­het elmondani? K. PAPP lÓZSEF: — Megyénk életének politikai irányí­—--------------------------------1 tásában a különböző célkitűzések m eqoldása érdekében a pártszervek és -szervezetek saját fel­adataik mellett az állami szervekben, társadalmi szervezetékben, a gazdaságban dolqozó kommunisták tennivalóit is megfogalmaz­zák, és számon kérik a párt politikájának, határozatainak a végre­hajtását, tiszteletben tartva az adott szerv önállóságát, érvényesít­ve az ott dolqozó kommunisták, konrlfnunista vezetők személyes felelősségének elvét is. Az állami szervekben, társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták felelőssége kettős. Felelősek egyrészt a párt politi­kájának a végrehajtásáért, másrészt az adott szervezet vezetői, dolgozói, illetve tagsáqa előtt is a saját szerv, szervezet határo­zatainak a végrehajtásáért, rendeltetésének megfelelő műkö­déséért. A párt testületéi az állami, társadalmi szervek kommunista ve­zetői esetében is rendszeresen gyakorolják a számonkérést és ellenőrzést. Segítik és ellenőrzik a szervek vezetőit a párt politi­kájának, a párt és saját felső szerveik határozatainak végrehajtá­sában. Hiányosságok azon'ban itt is előfordulnak. Hogy példát mondjak: eqyes pártszervek hatáskörüket, feladataikat meghala­dóan e szervek és szervezetek önállóságát figyelmen kívül hagyva, sértő módon beavatkoznak, főként káderkérdések eldöntésébe. Ám olyan tapasztalatunk is van, hogy az állami, társadalmi szerv, a gazdaság vezetője sem mindig vállalja a hatáskörébe tartozó döntés felelősségét és a pártszervet, -szervezetet készteti állásfoglalásra. Az ilyen megnyilvánulásokkal szemben következe­tesebben szükséges fellépni. A pártnak is és más szerveknek is adott a felelőssége. Ha nem élnek vele, kérjük tőlük számon, in­dokolt esetben kezdeményezzük, illetve alkalmazzuk a felelősségre- vonást is. (SSt— : _ — Hogyan összegezhetjük tehát az elmon­NEPUJSAÜ dottakat? K. PAPP JÓZSEF: — Az eddigiek más szavakkal talán —’ J ’ így hangzanak: Még nagyobb gondot kell fordítanunk a dolgozók vélemé­nyére, a tömegek hangulatára, a visszás jelenségek elleni küzde­lemre. Vagyis fokozni szükséges, minden területen politikai érzé­kenységünket. Ez szilárdítja a párt belső egységét, növeli iránta a bizalmat, erősíti tömegikapcsolatót.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents