Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
1982. május 15. rtÉPÜJSÀG 7 Csöndes rohammal bevették a Sáncot A paksi ember, mint kedves vendég sokáig nélkülözött és bosszankodott, most viszont már erősen kényeztetik. A két halászcsárdát kivéve nem volt a településnek egyetlen szép, kellemes étterme sem hosszú időn keresztül, most van három. Emlékeztetőül: a kopott, kocsmaszerű, szűk és füstös Birkacsárda uralta a terepet, a Béke étterem, egész nagy épületével együtt, vagy hat évig szünetelt és veszélyes felirattal omladozott, az atomerőmű la- kütelepe meg még nem volt lakótelep, hanem csak sima Kishegy, szántóföldekkel, művelt és parlag szőlőkkel. Először megépült a „Márvány". A kishegyi lakótelepen, mint az erőműépítők, szállólakók önkiszolgáló étterme, különteremmel, bisztróval. A valódi neve Munkás étterem, de úgy látszik, megtetszett a népnek az óriási terem műmárvány padlója, elkeresztelték Márványnak. De úgy ám, hogy az autóbusz útvonalát is ehhez ügazítják: „fölmegy ez a »kocsi a Márványhoz?” Következett a régi városközpontban a Béke-szálló és étterem teljes és gyönyörű felújítása, olyan célszerű változtatással, hogy megszűnt szálló lenni: az emeleti rész ifjúsági ház (nagyterme remekül használható tanácsüléshez, diszkóhoz, ünnepséghez), a földszinten pedig berendezett a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat három helyiséget étteremnek. Egyik kellemesebb, mint a másik. Mindezek után nem sokkal - tavaly decemberben - nyitott az áfész egy vadonatúj és ritka szép külsejű éttermet, másfél kilométerrel errébb, ugyancsak a főutcán, oz alakuló új városközpontban. A Sánc nevet kapta az épület. Van benne két étterem, egyik önkiszolgáló és ennek megfelelően a közétkeztetést szolgálja, a másik pedig hagyományos, ahol pincér szolgál fel, és választania kell a kedves vendégnek, ízlése és pénztárcája szerint. Sőt, különterem is leválasztható ebből a részből, nehéz függönnyel. Építettek továbbá presszót, az emeleten, szép csigalépcső vezet fel hozzá, a szabadban, az „udvaron". Ez csak este kilencig presszó, akkor kitakarítják, szellőztetik és tíz órától már mint bár működik. Ilyen még nem volt Pakson. Magam is kíváncsi voltam a nyitáskor, sikere lesz-e a szép fehér épületnek, tekintettel a megnövekedett vendéglátóipari árakra, és arra is, hogy mint említettem az elején, beköszöntött Pakson az éttermi bőség. Három jó, szép étterem és két ugyancsak jó, sőt híres halászcsárda egy ilyen kis városban! Még ha figyelembe vesz- szük is, hogy Paks nagyon forgalmas út mellett fekszik... Nos, utánajártam és megtudtam, ho^y paksiak és nem paksiak alig öt hónap alatt, tapogatózó, ízlelgető, megfontolt csöndes rohammal bevették a Sáncot. Az üzletvezető, az egész „vendéglátóipari egység" főnöke Nagy János, Dunaújvárosból jár ide. Persze nem naponta, hanem itt él, lakásgonddal küszködve és ha úgy látja jónak, fölkel éjszaka is, bemegy a Sáncba körülnézni, rendben van-e mlipden. Nagy a felelősség. Mindenképpen jól kell mennie az üzletnek, hiszen az áfész sok pénzt beleölt az építkezésbe, hosszú időn keresztül fizeti vissza a kölcsön kapott milliókat. A kedves vendég leggyorsabban az önkiszolgáló éttermet vette birtokába, szó szerint elözönlötte, talán olyan magabiztosan, mint annak idején tették ezt Vak Bottyán katonái Pakson, a sánchegyi sáncon. Naponta 700-720 adag ebédet kiadnak, és ez azt jelenti-, hogy elérték a kihasználtság maximumát. Nagy János üzletvezető közölte, intézkedtek egy újabb üst beszerzésére és ha már abban is főznek, lehet még bővíteni a létszámot a közétkeztetésben 100-150 emberrel. Mi minden tetszik a jeggyel ide járó dolgozóknak, hogy (ilyen nagy a siker? Nyilván tetszik maga a hely. Belül is szép az étterem. Remek dolog, hogy sikerült megvalósítani a lépcsőzetességet, tehát nem jön egyszerre négyszáz ember. A nagyobb munkahelyek vezetőivel egyeztették az időpontokat és a fegyelmezett betartás eredménye, hogy 15—20 perc alatt bárki meg tud ebédelni. Akik elviszik az ételt, már 11 órakor mehetnek, kis ételhordóval vagy vállalati nagy edényekkel. A 720 adagból 200-at, 250-et visznek el, a többi az étteremben kerül tányérra. ^Leírtam, mi volt az ebéd ennek a hétnek az első három napján. Az ár: 13 forint 70 fillér, amiből a nyersanyag költsége 10 forint 54 fillér. Leves után mindig választhatnak a dolgozók kétféle ételből. Hétfőn gombaleves volt és sertés töltött dagadó párolt rizzsel, csemege uborkával, illetve rántott sertésborda zsíros burgonyával. Kedden rántott leves csurgatott tojással, babfőzelék sertéssülttel és szilvabefőtt, illetve sertéspörkölt tarhonyával, savanyúsággal. Szerdán húsleves, párolt hús sós burgonyával, paradicsommártással, illetve pirított máj sós burgonyával. Van persze tésztás nap is. Az üzletvezető azt mondja, nem volt sikere a gyümölcslevesnek. Próbálják megvalósítani a korszerű táplálkozást bizonyos keretek között, de nehéz elfogadtatni. Mindenesetre a létszám stabil. A másik étteremben, a drágább étkezésnél természetesen nincs tömeg, de megtalálták, vagy mondjuk így: egyre jobban megtalálják a módját a Sáncban annak, hogy sok vendég jöjjön. Vasárnaponként már elég szép számmal járnak ide ebédelni. Helyesbíteni kell az előbb leírtakat: tömeg is van az „alakart"-ban, sokszor. Rendezvények résztvevői, vagy átutazó csoportok. Tartottak már a szép Sáncban PAV-bált, ERBE-bált, népfrontbált és svábbált, esküvői ebédeket, ballagása vendégek csoportos ebédet, előjegyeztek több érettségi találkozót. Zenés rendezvények egész sora zajlott, például a népdalesthez csülökvacsorát ajánlottak a vendégseregnek, tehát a csülköt többféleképpen készítették. AKGST- szekcióülés külföldi és magyar résztvevői egy hétig ide jártak étkezni, a szomszéd szálloda vendégeiként. Említsük meg: tökéletes harmóniával illeszkedik egymáshoz a műszaki szálló és a Sánc épülete, maximálisan előrelátók voltak a tervezők, a két fehér , ház” stílusa egységes, viszont méretben és formában egészen más a kettő. Az áfész elnöke, Rauth János udvarias és hívogató „propagandalevelet" írt, elküldte a szomszédos megyék idegenforgalmi irodáinak és Budapestre is, tehát azokra a helyekre, ahonnan várható átutazó vendégsereg Paksra. Már jönnek a jelentkezések. ígérkezik 25 személyes csoport iis, 250 személyes is. Mégis úgy vélekedik az üzletvezető, hogy még nem ismerik a Sáncot, idő kell hozzá. Dicséri egyben a személyzetet: a létszámhiány ellenére derekasan helytállnak a Sánc dolgozói, például négy pincér és két tanuló kiszolgálta a nagyszámú vendéget olyan esetekben is, amikor telt ház volt, mindkét étteremben rendezvényt tartottak. Semmiféle reklamáció nem történt. Méltatlankodni csak részegek szoktak, akik megpróbálják ilyen állapotban (is bevenni a Sáncot. Megvívják velük a harcot, keményen. Ezek az emberek részben a bezért Birkacsárda legivósabb törzsvendégei voltak. Itt kénytelenek tudomásul venni, hogy nincs helye kocsmának, sőt dohányozni is tilos az önkiszolgáló étteremben napközben, amikor főznek és kirakják az ételt a pultra, vendéget várva délidőben. Egy sörre bemehet bárki: ami jólesik, azt megkapja a rendes vendég. Már nyitott a terasz is. Az alsó, tehát az éttermi terasz még arra is alkalmas, hogy délután, hazafelé menet munkaruhában leüljön valaki egy pohár sörre, tikkadt torokkal. Viszont a diszkózni vágyókat nem engedik be topis farmerben az önkiszolgáló étterembe, csak rendes öltözékben, csütörtök esténként. Mert diszkó is van, beverekedte magát a Sáncon belülre. Mindenfajta verekedés nélkül, a legtisztességesebb eszközökkel. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY A népi ellenőrzés vizsgálta Mlellélciizemágalc a mezőgazdaságban A MEGYEI népi ellenőrzési bizottság nemrégiben vizsgálta meg a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok melléküzemági tevékenységét. Mindent e tárgykörbe lehet sorolni, ami nem tartozik az alap- tevékenységhez, tehát nem növénytermesztés és nem állat- tenyésztés. A mezőgazdasági munka sajátosságainál fogva idényszerű, éppen ezért a munkaerőszükséglet nemcsak éven belül, hanem a termelés különböző szakaszaiban is ingadozik, hol felesleg, hol pedig munkaerőhiány keletkezik. A munkaerő folyamatos foglalkoztatása az egyénnek, a szövetkezetnek és a népgazdaságnak egyformán érdeke. A nem alaptevékenységgel foglalkozó részlegek nagysága, illetve kicsisége alkalmassá teheti őket arra, hogy hiányzó termékeket állítsanak elő, például olyanokat, amelyekből kevés kell és a nagyüzem ezért gazdaságosan nem vállalkozhat a gyártásra, vagy pediq azért, mert idénycikkek. A mezőgazdasági termékek helyi feldolgozása, a választék bővítésén túl csökkenti a veszteségeket, a minőség romlásából következő értékcsökkenést, a késztermék pedig javítja a lakosság ellátását. VÉGÜL, de egyáltalán nem utolsósorban nagyon fontos helyi lehetőséget is jelent egy melléküzemág. Hivatalosan ezt úgy mondják, hogy növeli a település „népességmegtartó képességét". Magyarul ez annyit jelent, hogy ha a férj és feleség is helyben talál munkalehetőséget, ami megfelel az igényeinek, akkor nem választja a bejárást, ami fáradságos, vagy nem költözik közelebb a munkalehetőséghez, hanem megmarad falujában. Azt rnár tudjuk, hogy a hatvanas években megindult elvándorlás — ami a hetvenes években már részben más okból folytatódott — milyen nagy gondokat okozott főleg a városokban, de természetesen az elhagyott falvakban is. Mindezen okokból az elmúlt évben a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága is feladattervet dolgozott ki, amelyek pozitív hatással voltak a melléküzem- ágak fejlesztésére is. E rövid kitérő után visszatérve a népi ellenőrzés anyagára, megállapították, hogy a vizsgált 10 termelőszövetkezetben és egy halászati szövetkezetben, meg egy állami gazdaságban az ipari tevékenység jellegzetesen elkülönülő üzemszerű munkahelyen folyik. Ebből élelmiszer-feldolgozással foglalkoznak két gazdaságban és ipari szolgáltatással háromban. Ezek közül tíz éve működik hét, 1972 és 1980 között hoztak létre 6-ot, két évnél nem régebben pedig ötöt. Mindenütt megfelelő a dolgozók létszáma; ez általában a |zövetkezet tagságából, családtagjaikból, vagy a településen élőkből tevődik össze. Kivétel a szakcsi téglagyár, amit vándormunkásokkal, alkalmi munkavállalókkal üzemeltetnek, eqyébként veszteségesen. A vizsqált üzemek felénél munkaerő-átcsoportosítás nem történt, öt helyen a mezőgazdasági csúcsmunkák idején a melléküzemág nem működött, az ott dolgozók is átmentek a fontosabb területre. Egy helyütt, a faddi termelőszövetkezetben ennek az ellenkezőjére is volt példa, Igaz, ők foglalkoznak a legtöbbféle tevékenységgel, van gumi-, műanyag-, lakatos-, forgácsolóüzemük, öntödéjük. ÉRDEKES áttekinteni, hogy mi ■mindennel foglalkoznak a mezőgazdasági üzemek. Van pékség, műanyagfeldolgozás, tégla, doboz és asztalosáruk elő-. állítása, cérnázó-orsózó üzem. varroda és többféle árucsomagolás. Mindez azt .is bizonyítja, Ihogy igen kevés helyen, a vizsgált 12 üzem közül csupán (kettőben foglalkoznak élelmiszer-feldolgozással. A vizsgált üzemék dolgozóinak létszáma többnyire megmarad a kisüzemek keretei között, mindössze egyben dolgoznak kétszáznál többen, az ösz- szesben is csak mintegy hatszáz dolgozó van. A szakemberellátottságot a gazdaságok vezetői jónak, illetve megfelelőnek ítélik. A vezetőik között főiskolai és egyetemi végzettséggel mindössze négyen rendelkeznek, ők is valamennyien a faddi Lenin Termelőszövetkezetben dolgoznak. A többi 'üzemben — kivéve hármat, ahol egyáltalán nincs a .melléküzemágat irányítónak megfelelő szakképzettsége — a vezetők, technikusok, illetve szakmunkások. A helyi foglalkoztatási feltételek javítása mellett az ipari tevékenység zömmel jövedelem- szerző céllal létesült. E témakört a népi ellenőrzési vizsgálat körüljárja, mind a bér, költség, mind a ráfordítás, mind pedig a létrejövő nyereség szempontjából és bár nagyok a szóródások, különbözőek a tevékenységi körök — azt állapították meg, hogy az ipari tevékenység eredményei általában jól szolgálják a jövedelmezőséget is. A különbözőségek adódnak egyrészt a bérek eltéréseiből, bár ezek a tevékenységnek megfelelő módon alacsonyak, az anyagköltség különbözőségéből, hiszen nemegy esetben bérmunkáról van szó, amikor anyagköltség nincs és a késztermék is a bérbeadó tulajdonában marad. Függ természetesen a jövedelmezőség magának az ipari tevékenységnek a volumenétől, hiszen van alhol még az elérhető legnagyobb nyereség, illetve árbevétel sem befolyásolhatja, nagyságrendje miatt az egész gazdaság jövedelmezőségét. A GAZDASAGOK fele tervezi a másik fele pedig nem tervezi az ipari tevékenység fejlesztését. A népi ellenőrzés vizsgálata a fentieken kívül kiterjedt még a felügyeleti és érdekképviseleti munka áttekintésére is, és azt jónak találta. A megyei tanács vb három illetékes osztálya — a mező- gazdasági, az ipari és a munkaiügyi osztály — felödattervet, munkaprogramot dolgozott ki, amelynék a keretében a melléküzemági tevékenység fejlesztésével is foglalkoznak. A termelőszövetkezetek területi szövetsége is rendszeresen foglalkozik ezzel a tevékenységi körrel és annak részproblémáival. Az ellenőrzési iroda sajátosságainak megfelelően az átfogó vizsgálatok alkalmával e kérdéskörre is figyelmet fordít, sőt a TOT felkérésére hat gazdaságban 1980-ban célvizsgálatot végzett. A szerzett tapasztalatok alapján a megyei népi ellenőrzési bizottság átfogó megyei intézkedési terv kidolgozását nem tartja indokoltnak, mert a mezőgazdasági üzemeik melléküzemági tevékenysége általában jól szolgálja a jövedelem, illetve nyereségnövekedést, biztosítják a foglalkoztatás szélesítését és a települések népességmegtartó képességét. Ennek ellenére a meglévő kapacitások jobb kihasználása érdekében a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének és a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának, hogy egymással együttműködve dolgozzák ki a meglévő kapacitások jobb kihasználásának módját. A jól felszerelt műhelyekben gyártsanak kooperációban hiánytpótló termékeket. A jelentősebb ipari tevékenységet végző üzemeknél javítani kell a dolgozók szakmai képzettségén és több figyelmet fordítani a melléküzemágak szakmai vezetésének megerősítésére. A NÉPI ellenőrzés megállapította, hogy a megyében melléküzemági tevékenység a fejlődés ellenére elmarad az országos átlagtól, de ezt csak abban az összefüggésben lehet vizsgálni, hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemei, ami az alaptevékenységüket illeti, évek óta az országos élsók között szerepelnek. Bejárat az étterembe és csigalépcső a presszóhoz Egy óra után már kevesebb az ebédelő dolgozó
