Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
1982. május 15. KÉPÚJSÁG 5 Megy ez, mennie keli! Környezetés természetvédelem = embervédelem Korunkban a társadalmi fejlődés, a termelési mód ------------------------ és technika gyors változása, kivált a termelőerők növekedése és koncentrálódása folytán az ember környezetét olyan szennyező, ártalmas hatások érik, amelyek korábban ismeretlenek voltak. Jellegüknél fogva ezek a veszedelmes hatások nemcsak az egyes embert, hanem az egész társadalmat közvetlenül érintik, ezért az ellenük való küzdelem össztársadalmi érdek. Hogy mindez már a könyönkünkön jön ki? Van benne valami. De ismerje el a dolgainkra készséggel odafigyelő olvasó, hogy ugyanakkor ez az, amiről szüntelenül beszélnünk kell. A környezet- és természetvédelem témaként nem kerülhet le a napirendről. Akkor se kerülhetne le, ha történetesen nem lenne törvényünk szembeszegülni az emberre leselkedő veszélyekkel. Meg is regulázva rendre mindazokat, akik egyéni, vagy csoportérdektől elvakulva vétenek a fentebb említett össztársadalmi érdek ellen. Tesszük pedig ezt annak tudatában, hogy a korszerű gazdaság és technika nemcsak előidézi a szennyező, károsító hatásokat, hanem meg is teremti az ellenük való védekezés feltételeit, így, noha elég bonyolult, nem lehetetlent kísértő feladat a természet rendjének fenntartása, és ott, ahol ez szükséges, helyreállítása. Kié az oroszlánrész ebből a munkából? Nyilvánvalóan a gazdálkodó szervezeteké. De semmi sem olyan világos, mint az, hogy az emberi környezet és a természet védelme se most, napjainkban, sem a jövőben nem szűkíthető le tennivalóként csak gazdasági egységekre, a társadalmi és tanácsi szervek tevékenységére. A felelősségnek az egyes állampolgárok cselekedeteiben is tükröződ- niök kell. Szóval: rajtunk is múlik, hogy napi munkánkat milyen közegben látjuk el, s mennyire becsüljük meg a pihenésre, kikapcsolódásra szánt létesítményeket. Mi sem természetesebb hát, mint az egyes ember felelősségének hang- súlvozása, amikor a környezetvédelem fontosságáról beszélünk. Felmentés? Már nincs és egyre inkább nem lehet, ha nem akarjuk kihúzni talpunk alól az egészséges élet talaját. Meg kell őriznünk a föld termőképességét, vizeink és a levegő tisztaságát. Föld... szűkebb hazánk mezőgazdaságilag művelt területeinek több, mint felét érinti kísebb-nagyobb mértékű erózióveszély. Az elmúlt tervidőszakban 201 millió forint értékű komplex meliorációs munka készült el. Történt ezenkívül 100 ezer hektáron területrendezés, ötezer hektáron vízrendezés, ezerötszáz hektáron kémiai talajjavítás, míg mechanikai talajjavítás tízezer hektáron. Telepítettünk hatezer hektáron erdőt. A VI. ötéves terv időszakában 2100 hektáron került sor további erdőtelepítésre. Felszíni vizeink 95 százaléka ered megyén kívül — ennek minden átkával. Ezért van az, hogy felszíni vizeink szennyeződése az elmúlt tervciklusban nem csökkent. E tervciklusban várható viszont vízminőség-javulás, elsősorban a péti nitroqénmű szennyvíztisztítójának üzembelépésével. Szűkebb pátriánk vízszennyező üzemei közül a Simontornyai Bőrgyár létesített 69 milliós beruházással új szennyvíztisztító telepet, a Paksi Konzervgyár három és fél milliót fordított víztakarékos technológia alkalmazására és szennyvíztisztításra. Az új ipari üzemeink pedig - pl. a húskombinát - szennyvíztisztítóval épültek. A szennyvízcsatorna-hálózat 88 kilométerrel nőtt 1975 és 1980 között. Adatok további sorolása nélkül Is sejthető, hoqy a vízgazdálkodás feladatai, ezen belül a vízminőség-védelem és szennyvízkezelés változatlanul kiemelt tennivaló. Hasonlóképpen a levegő tisztaságának védelme is, hogy ilyen vonatkozásban elnyert „jó” minősítésünket megőrizhessük. Starthelyzetünk a településkörnyezet alakításában, védelmében 'is kedvező. Az egy főre jutó zöldterület megyénkben országos összehasonlításban kedvező. Eredményeit tekintve nem az viszont — a szervezett szemétszállítás kiszélesítése ellenére sem - az illegális szemétlerakóhelyek felszámolása. Egyesek szerint szigorúbb őrjáratozásra, fele- lősséare vonásra lenne szükség. Ne vitatkozzunk ezen. De próbáljunk egyetérteni abban, hogy a köztisztasáq igényeken alapuló közös védelme szemléletbeli változást követel tőlünk. Annak, idején, amikor hírt adtunk arról, hogy a Tolna megyei Tanács megtárgyalta és elfogadta a környezet- és természetvédelem hosszú távú koncepcióit, epéskedésre hajlamos ismerősöm a szemembe nevetve mondta, hoqy „egy aktával több”. Sikerült is jól összevitatkoznunk. Ki győzött a vitában? A parancsoló ésszerűség. Ismerősöm elfogadta, hogy nem volt fölösleges a távlati koncepciókat megfogalmazni, mivel ezek alapján készítik el a helyi tanácsok saját rövid- és hosszútávú terveiket. S mi sem kézenfekvőbb. mint az, hogy helyzetüknek, sajátosságaiknak megfelelő fontossági sorrendet állapítanak meg. Figyelemmel a népgazdaság teherbíró-képességére, a tudományos fejlődés eredményeire. Ez garantálja ugyanis, hogy senki sem nyújtózkodik tovább, mint amennyire a „takarója" ér. A Hazafias Népfront környezetvédelmi munkacsoportjának eqyik notabilitása, akivel nemréq vállalt feladataikról beszélgettem, úgy vélte, hoqy „a sajtó, rádió, televízió az eddigieknél jóval többet tehetne a felelős, környezetvédő állampolgári magatartás kialakításáért!” Igaza van? Meglehet, igen. Bár úgy veszem észre, hogy se az elektronikus, se az írott sajtó munkásait nem kell különösebben kapacitálni. Pedig előfordul, hogy falra hányt borsónak bizonyul az igyekezetünk. Még azok körében is, akik körében rendszeresen számon kérik a környezetvédelmi előírások betartását például a tanácsok szakigazgatási szervei. Néha el-eltűnődöm azon' lhogy..??-3.0 év. ™ltón — ............. az akkor eloknek mi lesz a vé leményük rólunk, maiakról. Olyan dilemma ez, ami akarom, nem akarom, foglalkoztat. Gondolom, nem vagyok egyedül ebben. S abban sem, hogy fájlalnám poraimban is, ha az a vélemény alakulna ki rólunk, hogy az ember védelmével azonos környezet- és természetvédelemben céljaink nagyobbak voltak, mint képességeink. Megy ez kérem, mennie kell!- óa Víz... Már sötétedik, amikor elindulunk. A kocsi rádiójában az Esti magazin szól, amikor a „terephez", nevezetesen a Józset Attila lakótelepre érünk, ahol Illés Lajos szocialista brigádja éjszakai műszakban dolgozik. A tamási új lakótelep gombamódra nő, az épületek zömét a TOTÊV épitő'brigádjai építették föl. Kiss Antal darukezelő bekapcsolja a fényszórót, s lassan elindítja a síneken a monstrumot. A brigád már fönn van a tetőn, elérték a legmagasabb szintet, reggel hat órára szeretnék befejezni a tetőelemek lerakását, hogy a délelőtti brigád már tudjon betonozni. Nagy Lajos művezető irányítja az embereket, akik szinte szótlanul, csak karlengetéssel jeleznek egymásnak. A lakótelepen épülő kétszer húszlakásos épületen április 12-én kezdték meg az éjszakai műszakot, két szocialista brigád felváltva, dolgozik. Illés Lajos hatvanéves, háromszoros kiváló dolgozó, a SZOT-érdemérem ezüstlokozatának tulajdonosa int munkatársainak, kezdődjék a húszlakásos épület első vezérelemének behelyezése, a másik épületen lerakták az utolsó elemet is. Együtt a brigád, Ferenc Károly, Horváth János, Szabó Zoltán, Sárdi Gyula és a brigádvezető, Illés Lajos. — Tónikám, emelheti — kiált töl a műszakvezető, és egy elem magasba emelkedik. Fotó: Bakó Jenő A „Z”-elem felkerül a kampóra A művezető, Nagy Lajos A daru emel, de az ember is dolgozik Nem veszélytelen a szélső elemek elhelyezése. Éjszakai műszak Figyelem, összpontosítás, érkezik az elem r' A vezérelem elhelyezése mindig pontos munkát igényel
