Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
a Képújság 1982. május 15. Az álomból valóság lett Helytörténeti parasztház Magyarkeszin Amikor Minórik Lajos, a ma- gyarkeszi Petőfi Termelőszövetkezet háztáji-agronómusa belekóstolt a régi tárgyak, eszközök gyűjtésének ízébe, még nem gondolta, hogy szenvedélye megtölti a házát, helyet követel a padláson, a fészerben,' az udvaron. A sok-sok tárgyi emlék a falu kincsévé vált. Minárik Lajos szívesen megmutatta ezeket az iskolásoknak, sőt, vállalta azt is, hogy lakásán tartsák meg a környezetismereti, történelmi órákat. Gyűjtötte a sok régi holmit és arról álmodott, hogy egyszer ezekből berendeznek majd Magyarkesziben egy parasztházat. Minden régi épületet szemügyre vett. Végre megtalálta a legmegfelelőbbet: Bebesi Lajos házát. A régi, szalmatetős házat valamikor Mária Terézia idejében építették. Sokat változott azóta, hozzáépítettek, modernizálták, de a „dóri" — kívülről, a szabad- kéményes konyhából fűtötték vele a lakóhelyiséget — ma is ép, ma is használható. A hetvennyolc éves Bebesi Lajos a termelőszövetkezet alapító tagja. Együtt léptek be Minárik Lajosai. Először ők egyezkedtek. Bebesi Lajos is nagyon szereti a községét, ő is szeretett volna valami emléket hagyni az utókorra, ő is lelkesedett egy olyan házért, amelyben mindenki megismerkedhet az itt élt emberek életével, használati tárgyaival, szokásaival. Megegyeztek. Bebesi Lajo$ jutányos áron, húszezer forintért eladja a házát a termelőszövetkezetnek. Eljött a vezetőségi ülés ideje, amikor a házvételben is állást kellett foglalni. A vezetőség egyhangúlag a vásárlás mellett döntött. Kom- lóczi József — nem magyar- keszi születésű, de három éve a Petőfi elnöke —, a termelő- szövetkezet fiatal, minden újért lelkesedő elnöke különösen fontosnak tartotta egy ilyen ház létesítését. A faluban sokan csodálkoztak is: nem ma- gyarkeszi, nem idevalósi és mégis segíti az ügyet. — Bárcsak az én szülőfalumban is lenne egy ilyen! Ezzel jelezte Komlóczi József elnök, hogy az ilyen akciót nemcsak Magyarkesziben támogatja, hanem mindenütt támogatná, ahol erre lehetősége nyílna. A vásárlástól számított négy hónap alatt felújították és berendezték a helytörténeti pa- raszlházct. Derekas, szép munkát végzett a termelőszövetkezet építőbrigádja. Gyűltek a berendezési és használati tárgyak is. Huszonegyen ajánlottak fel különböző bútorokat, használati eszközöket, volt, aki saját szövésű zsákot hozott, volt, aki a régi szekerét adta oda. Minárik Lajos és Bebesi Lajos ebben is példát mutatott. Minárik Lajos százhúsz berendezési tárggyal szerepel az adakozási listán, Bebesi Lajos pedig hatvan tárgyi emléket hagyott ott a régi épületben. A helytörténeti parasztház megnyitójára sokan jöttek el. Ott völt Bebesi Lajos is, aki nemrég súlyos műtéten esett át. A megújult családi fészket nézegette és megjegyezte: van még néhány kéve zsúpszalmája, ha egészsége engedi, kijavítgatja a tetőhibákat. Várták a múzeum, a megyei művelődési osztály meghívottait is, de a megnyitó ünnepség nélkülük zajlott. Elénekelték a Himnuszt, verseket mondtak, régi dalokat énekeltek az általános iskolások. Megnyitó beszédében Komlóczi József tsz-elnök hangsúlyozta : a termelőszövetkezet vezetősége négy hónapja döntött úgy, hogy az Ady Endre utca 32-es számú házat, a község valószínűleg legrégebbi épületét megvásárolja, és berendezi a Magyarkesziben még fellelhető bútorokkal, használati táravakkal. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy ezen az épületen, illetve épületben bemutassa Magyarkeszi közelCsendélet a nyitottkéményes, boltíves konyhában múltját. Azt az időszakot, amelyre a megjelentek, az itt élők közül sokan még emlékeznek, és az azt megelőzőt. — Ügy gondoltuk, jó szolgálatot teszünk, ha gyermekeink megismerhetik szüleik, nagyszüleik, dédszüleik élet- körülményeit, használati tárgyaikat, munkaeszközeiket. Mi itt nem egy múzeumot akartunk létrehozni, csupán azt akarjuk bemutatni, ami a paraszti múltból ránk maradt, melynek egyenes folytatásaként jutunk el a mába, dolgos napjainkba. Szolgálja ez az épület a magunk és gyermekeink !smereteinek gyarapítását. Tanulják meg gyermekeink tisztelni szüleik, nagyszüleije, felmenőik munkáját, ezen keresztül segítsük őket egymás és a közösség munkáját megbecsülni, szeretni, tisztelni szülőföldjüket, hazaszeretetre nevelni őket. * A hivatalos megnyitóünnepségen adták át Minárik Lajosnak a Kiváló tsz-tag kitüntetést. Nemcsak a helytörténeti parasztház, hanem a háztáji gazdaságok érdekében kifejtett munkájáért is. Kinyíltak a helytörténeti parasztház ajtajai és jólesett látni az itt élő idősebb emberek meghatottságát. Ök emlékeztek a 250 tárgy láttán először a múltjukra, majd átadták helyüket azoknak, akiknek érdekében fogott össze a község — a gyerekeknek. 1982. április 30-án maradandó emléket állítottak a ma- gyarkesziek a múltjuknak és a jövőnek. Sz. J. Fotó: Simon Flórián „Nem lehetek én rózsa, — el-hervaszt Ferenc Jóska — ------------------------------- a kecskeméti hatos, — harminchat ablakos — huszárkaszárnyában." Ill és Jancsi ezt a katona-nóta-töredéket őrizte meg az apjából. Illés Ferenc városkörnyéki kódorgó napszámos másfél métert alig meghaladó magasságát igyekezett túlszárnyalni, midőn 1914 nyárutóján ezt a dalt vezényelte cimboráinak egy marhavagonban, az orosházi állomáson. Vidám és jelentéktelen figura volt Illés Ferenc. Nem csoda, hogy felesége, Kisur Mária sem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Illés Jancsit azért meglepte, amikor anyja kicsiny, kérges, barna kezébe vonta az ő kicsiny, barna kezét, és így szólt: — Jancsikám! Apád odavan az orosz fronton. Róza nénéd már nagylány. Feri bátyád molnárinas. Én titeket Anna kisfa ú- goddal, nem tudlak egyedül eltartani. Költöznünk Gyuri bácsihoz. Jancsi habozás nélkül beleegyezett, mert Gyuri bácsi a Töhötöm utca ileglhíresebb fuvarosa volt, s épp olyan bajuszt viselt, mint Türr István, akinek arcmását Illés Ferenc ittasságában mindig gondosan tisztogatta. Gyuri bácsi Steinherz Árpád hadiszállítónak fuvarozott két muraközi lóval. Kisur Mária Steinherzék háztartásában kapott elfoglaltságot. Illés Jancsi nagyon szerette Gyuri bácsi kancáit simogatni. Sokkal kevésbé volt kedvére — elképzelése szerint vörös nadrágban, zsinóros mentében száguldó apjára gondolt ilyenkor, -hogy elaludjon —, ha Gyuri bácsi Kisur Máriát simogatta éjjelente Steinherzék nyárikonyhájában, ahol laktak. Az igazi baják akkor kezdődték azonban, amikor Annuskát a háború vége felé megtámadta a torokgyík. Énékes mad á r-to r- ka semmit nem fogadott be, pedig még tejszínhabos fagylaltot is hozott néki Musztafa-, a -bosnyák -cukrász. — Éhen halt — állapította meg a galambősz Balázs főorvos. Kisur Mária szeretett volna találkozni Annuskával a temetés után. ,Rábi iRózsi, a csorvási cigányok öreganyja megígérte, hogy találkoznak. Amíg csak szalonnát, kolbászt, sonkát kért a találkozó megszervezéséért: senki sem vette észre. De hogy 5teiníherz úr vastag bugyellárisa Rálbi Rózsi kendőcsücskéből került elő: Kisur Máriát elvitték a rendőrök. — Anyád fölakasztotta magát a fogdában — mondta Illés Jancsinak az emberséges Czilkora őrmester. — Ez a halottkém jelentése. Szerintem nem bírta ki a verést az a vékony asszonyka. Megváltozott a világ Illés Jancsi körül. Feri bátyja egy nap hazajött a malomból: — Burzsujnak többet nem dolgozok. — Jancsi ki-kiballagott a vasútra, várta az apját, de helyette matrózok érkeztek. Harsogott hangjuktól az indóház: „Fel, vörösök, proletárok — csillagosok, -katonák ..." iEkkor határozta el Illés Jancsi, hogy ő is matróz lesz, ha törik, ha szakad. Tört is, szakadt is. A kovácsmester, akinél tanonckodott, egy ízben eltörte a szórakozott inas bordáját egy odasúj-tott fogóval, mert a ifi-ú az eresz alatt fészkelő fecskék megfigyelése miatt ritmust tévesztett a fűjtatóhúzgálásban. — És szakadt. Feri bátyjától örökölt cejgnadrágjai folyton feslettek, hiába varrta meg őkét Róza nén-je valahányszor elszabadulhatott Nagymágocsrói, a grófi majoriból. Szakadt apja hagyatéka, a töredezett kérgű csizma is. Az éves bérként járó új csizmát Illés Jancsi -nem bírta kivárni. Megszökött a nagygazdáktól, vagy azért, mert őt verték, vagy pedig — suha-nckorától többnyire így lett — ő verte -meg a gazdát. Csendőrök körözték a Szegedtől Kecskemétig nyúló homokország tanyáin. Hogy eltűnjön előlük, 17 évesen húsznak hazudta magát, s beállt önként zsoldos katonának. így került a matrózokhoz Illés Jancsi. A tenger nélküli ellentengernagy, s a király -nélküli királyság kormányzójának dédelgetett fegyverneméhez, a dunai flottillához vezényelték. Hét évet szolgált le. Akkor hívta félre a különc természetű Újvári főhadnagy, aki szolgálati ügyeletét rendszerint különös dallamok hegedülésével töltötte az ezredirodán: — Jancsi! Te kemény legény vagy, bár nincs katonaformád. Nekem sincs, de éhhez semmi közöd. -Idd meg ezt a pohár konyakot Szívós Anikó úrhölgy egészségére! Elintézem a leszerelésedet. Nagybátyám a hajózásban járatos embereket keres a -komáromi révkapitánysághoz. Javasolnálak neki, ha innál -még egyet Szívós Anikó egészségére. Ivott még egyet lillés János tizedes, és utána felejthetetlen éveket töltött a komáromi rév kapitányság állományában. Kereskedelmi hajókat ellenőrzött a Dunán Bajáig meg vissza. A hajósók biztos úrnak titulálták, és minden -módon próbálták megtéveszteni. Sikertelenül. Illés -nem ivott, nem dohányzott, a kapitánysági legényszálláson vagy a hajókon lakott és étkezett, így -fizetése sókszorosa -volt annak, amit el tudott költeni. Tehát pénzt sem -fogadott el a csempészektől. (Vagy -ha mégis: azonnal elküldte Róza nénijének, aki egyedül nevelt három gyereket.) A megvesztegetés ama módjának, -hogy némely rafinált kormányos egy-egy vidám menyecskét igyekezett csempészni szolgálati kabinjába: nem tudott volna ellenállni, ha -meg nem ismerkedik Ku-ti Juliannával, a rozsszal-moszőke, zöld szemű leánnyal. K‘uti Julianna szigorú erkölcsű leány volt, hogy aztán még szigorúbb erkölcsű asszonya legyen Illés Jánosnak. Hanem az esküvő majdnem az állásába került, mert Újvári százados tiszteletére dr. Szívós Bélát, ama Szívós Anikó atyját, Komárom legtekintélyesebb ügyvédjét kérte föl -násznagynak. A lakodalom másnapján Rádóczy főkapitány magához rendelte -Illés Jánost. Lovaglókorbáccsal verte az asztalt és veszettül süvöltötte, hogy az úr 1-940. esztendejében tűrhetetlen egy magyar királyi -rendőr esküvőjén zsidó -násrnagy.-Fogalma se volt róla pedig illésnek, hogy Szívós ügyvéd zsidó. Megfeszített Jézusókát, könnyező Máriákat látott a lovarda nagyságú irodában, a szomszéd szobában az éjsötét hajó Anikó zongorázott, s olyanokat énekelt, hogy „Ave Ma- riiía. . .” A lagzi-n világossá válhatott volna ugyan a tényállás, mert búcsúzóul a- násznagy kissé -kapatosán megígértette az új párral, hogyha fiuk születik, Dávidra -kereszteltetik. Illés János egyetlen Dávidot ismert eddig, Klein urat, az orosházi tollas- zsidót. IDe engedelmes ember volt. Részint, hogy következő tavasszal született fiát a rókonság ámulatára Dávidnak kereszteltette. Másrészt a főkapitánynak tett ígéretét is megtartotta, Szívósékor nem kereste többét. Sokáig állta a szavát. 44 nyarán civilruhában, borotválat- lan-ul berontott hozzá Újvári százados, és kérte, ha istent ismer, próbálja kimentem Szivósékat a föltéhetőleg Dachaüba tartó szerelvény utasai köziül. Illés János megpróbálta, de próbálkozása nem járt sikerrel. Valószínűleg a kudarc miatti szégyenében, búcsú nélkül távozott családjától, s beállt Újvári alakulatába. Szokatlan társaság volt ez a katonai, rendőri fegyelemhez szokott Illésnek. A szakasznyi egység partizánnak mondta magát, a legénység tegeződött Újvárival, nem százados úrnak, hanem parancsnok elvtársnak szólították. Illés János folyam ismeretére építve német őrnaszádokat, veszteglő uszályokat robbantottak a Dunán. Már felszabadult Budapest (elesett — így mondták a népek), amikor Újvári parancsnok hírt kapott egy szökött rabtól Szívós Anikótól. Éjsötét haját nullásgé-ppel levágták, őt magát pedig családostul gázzal emésztették el, majd elhamvasztották. Újvári ekkor erőszakkal magával ci-bálta Illés Jánost a Kék egérhez címzett fogadóba, s miután az eszméletlenségig lerészegedett, revolverével célba lőtt a Veszt Amarylla dizőz keblét díszítő rózsákra. Az intézkedő nemzetközi járőr a fegyveres ellenállást tanúsító Újvárit o helyszínen felkoncolta, a tettleg tiltakozó Illés Jánost pedig beosztották egy hadifogolytranszportba. Donyec-medencéi lágerében Illés nagyon megszeretett egy daft, amit majd -minden este énékelték áz orosz kiskatonák. Priccsszomszédja — civilben ószláv filológus — magyarul -is tudta: „Szél jár a síkon — végtelen mezőkön szél jár — búcsúzni kell az otthonunktól pajtás..." Soha semmit -nem látott Illés János a Kraszna Lucs környéki végtelen -mezőkből. Három esztendő múlva búcsúzott el a szénbányától, zárt-vagonban érkezett haza. Némi h-uzavona után — értékelve folyam is me rétét — átvette o népi demokratikus rendőrség. Egy évtizedet szolgált még, törzsőrmesterként nyugdíjazták a közbiztonsági érdemrend bronz fokozatával. Amikor a fiát értesítették, hogy azért nem veszik föl egyetemre, mert az apja horthysta rendőr volt, Illés Jánost lékaszálta az agyvérzés. Soha többé nem lett ép ember. A fiát (talán épp ezért) néhány év múlva mégis fölvették egyetemre. Hadtörténetre szakosodott, de nem sokra vitte a pályán. Gyéren publikált, elegáns dolgozataiban azt bizonygatta, hogy a fegyverek semmit nem vittek előbbre az erőbe ri ség fejlődésében. A sikertelen hadtörténész egy kertészmérnök nővel élt változó boldogságé házasságban. Korán keltek, korán feküdtek, két fiuknak nem vették játékfegyvert, kikapcsolták a tv-t, ha háborús filmet vagy krímit sugárzott. Gyakran elvitték a gyerekeket öregapjukhoz, aki bénán üldögélt karosszékében, némán, talán süketen is. Az unókák szüleik felszólítására illedelmesen elszavalták az iskolai verseket. Aztán, ha hatszemközt maradtak a -nagyfaterral, rázendítettek: „Texaston feljön a hold. — Kezemben dörög a colt. — Egyenként szedem le mind a tízet. — A cowboy colttal fizet.” Ilyenkor Illés János homályló szeme mintha átfényese—-------------- dett volna. Nem értett semmit a- dalból. Régi k atonanótákra gondolt. A kis szobába egyszerre nem fért be mindenki
