Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-02 / 78. szám

2 Képújság 1982. április 2. Lengyelország Folyamatosan javai a közellátás Sajtótájékoztató a KPN tevékenységéről Lengyelországban az ellátás a stabilizálódás jeleit mutatja, hosszabb ideje rendszeresen biztosítani tudják a jegyre áru­sított élelmiszerek, köztük a hús, valamint a tisztálíkodósze- rek árufedezetét. Az élelmisze­rek közül egyedül a baromfi mennyisége csökkent, ennek oka azonban az Egyesült Álla­mok politikai célzatú gazdasági szankcióiban keresendő. A közelgő húsvéti ünnepekre a korábbinál jóval több hal ke­rül az üzletekbe. A növényi zsi­radékok közül, részben az ár­emelés miatt, jelentősen csök­kent a kereslet a margarin iránt, ezért fontolóra vették a fejadagok növelését, illetve azt, hogy a jövőben margarint jegy nélkül lehessen vásárolni. Az üzletekben elegendő mennyisé­gű tej, vaj, tejföl, tojás van, és édességből sincs hiány. Húsvét közeledtével a belke­reskedelmi és szolgáltatási mi­nisztérium úgy döntött, hogy az áprilisra szóló alkoholjegyre mindenki plusz egy üveg italt (vodkát, bort vagy pezsgőt) ve­het. A hatóságok rugalmasan alkalmazzák a jegyrendszert: ha valaki nem akar jegyére szeszes italt venni, akkor egy üveg ital helyett fél kiló cukor­kát vagy tíz deka kávét vásá­rolhat. A havi tizenkét doboz cigarettára szóló jegy is becse­rélhető egy üveg importált bor­ra vagy negyven deka cukor­kára. A húsvéti sütés-főzést megkönnyítendő, áprilisban sza­badon vásárolható az eddig jegyre adott étolaj. A belső helyzet normalizáló­dásának újabb jeleként a kö­zelmúltban hosszqbb szünet után megérkeztek az első szer­vezett turistacsoportok néhány nyugati országból. Az „Orbis" lengyel utazási iroda húsvétra is szervez ilyen utazásokat és rokonlátog atásokat. * A „Független Lengyelország Konföderációja” (KPN) meg­alakítása és lengyelországi fel­forgató tevékenysége a máso­dik világháború óta a szocia­lista közösség ellen végrehaj­tott legnagyobb méretű politi­kai provokációk sorába tartozik — hangsúlyozta Julian Sokol ezredes, a lengyel néphadsereg politológusa. Áz ezredes egy interjúban rámutatott, hogy a KPN, amelynek vezetői — élü­kön Leszek Moczulskival — je­lenleg a varsói katonai körzet bírósága előtt állnak — bizo­nyíthatóan olyan félfasiszta szervezet volt, amely a lenavel reakció legszélsőségesebb cso­portjait vallotta elődeinek. A szervezet vezetőinek állítá­saival ellentétben a KPN nem 1979-ben jött létre, hanem jó­val korábban, éspedig külföl­dön. Számos nyugati ország­ban ugyanis már régen működ­tek és most is működnek a CIA közvetlen ellenőrzése alatt azok a kommunistaellenes ter­roristacsoportok, amelyek a „Szabad Lengyelország Harci Szervezete" nevet viselik, s amelyeket az Egyesült Államok­ból irányít a lengyel származá­sú K. Z. Hanff, a német Ab­wehr egykori munkatársa. Sokol ezredes szerint az 1980. augusztusa előtti lengyel veze­tés kellő információkkal rendel­kezett a KPN-ről, de annak ere­jét és veszélyességét alábecsül­te, s ez gátolta a szocialista­ellenes szervezet elleni haté­kony fellépést. Tények bizonyít­ják, hogy a KPN különlegesen kiképzett emberei fegyveres puccsot akartak végrehajtani Lengyelországban. Jellemző, hogy a KPN kez­detben nem működött együtt a „Szolidaritással”, mert annak eredeti programját nem találta eléggé radikálisnak. Csak az­után jöttek létre a szoros kap­csolatok, hogy a „Szolidaritás­ban” a szélsőséges erők kere­kedték felül. A KPN rendszeres kapcsolatot tartott fenn a nyu­gati felforgató központokkal. A varsói katonai körzet bíró­sága ezeknek a tényeknek az ismeretében és alapján mondja majd ki az ítéletet Leszek Moczulski és három társa ügyé­ben — mondotta végül nyilat­kozatában a lengyel katonai szakértő. Tel Aviv Carrington a Tel Aviv Izrael földjének te­kinti a Jordán folyó nyugati partját és sohasem fog bele­egyezni megszentelt földjének földarabolásához — hangoz­tatta ismét Samir izraeli kül­ügyminiszter Carringtonnal tar­tott megbeszélésén. Az izraeli diplomácia veze­tője az angol külügyminiszte­ren keresztül arra szólította fel a nyugati országokat, hogy ne támogassanak izraeli meg­ítélés szerint a zsidó államra nézve „halálos veszélyt" je­lentő javaslatokat. Carrington mostani tárgya­lásai alkalmával is megerősí­tette azt a nyugat-európai ál­láspontot, hogy Izraelnek szem­be kell néznie a realitásokkal és tárgyalásokba kell bocsát­koznia a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezettel. Carrington London példáját hozta fel, hogy maga is tárgyal egykori gyarmatainak felszabadítási szervezeteivel. PFSZ elismerését sürgette Közeledik április 25., a Sinai-félsziget megszállt része kiürí­tésének határideje. A képen: Yamahitban is folyik az izraeli telepesek átköltöztetése. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön fogadta Isaac Ab­raham Sepetu rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Tanzániai Egyesült Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Házi Vencel külügyminisz­ter-helyettes. * Méhes Lajos ipari miniszter, aki az atomenergetikai gép­gyártási együttműködést koor­dináló kormányközi bizottság VI. ülésszakán résztvevő ma­gyar delegációt vezette, csütör­tökön hazaérkezett a Német Demokratikus Köztársaságból. Méhes Lajos a nemzetközi ta­nácskozással párhuzamosan Günther Kleiber miniszterelnök­helyettes általános gép-, mező­gép- és járműipari miniszter meghívására tárgyalásokat foly­tatott Vendéglátójával továbbá Rudi Georgi szerszám- és fel­dolgozóipari, Werner Busch­mann könnyűipari, Günther Wyschafsky vegyipari, Wolfgang Mtitzinger szén- és energiaipari miniszterrel, valamint Kari Nen- der elektrotechnikai és elektro­nikai megbízott miniszterrel. HANOI Maróthy László, az MSZM' Politikai Bizottságának tagja, a vietnami pártkongreszuson részt vett magyar küldöttség vezető­je csütörtökön átnyújtotta Le Duannak, a VKP KB főtitkárá­nak a Magyar Népköztáraság gyémántokkal ékesített Zászló­rendjét. A kitüntetést a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a vietnami forradalom előmoz­dításában, a nemzetközi mun­kásmozgalom egységének szo­rosabbra fűzésében — a két or­szág, a két nép kapcsolatai el­mélyítésében szerzett érdemei elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából adományozta Le Duannak. VARSÓ Gustáv Husák köztársasági elnök, a CSKP KB főtitkárának meghívására április elején Wojciech Jaruzelski hadsereg­tábornoknak, a LEMP KB első titkárának, miniszterelnöknek vezetésével a közelii napokban lengyel párt- és állami küldött­ség tesz hivatalos baráti láto­gatást Csehszlovákiában. RÓMA Firenzében folytatja program­ját a magyar parlamenti dele­gáció, amely Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének vezeté­sével, az olasz képviselőház meghívására tartózkodik Olasz­országban. A római megbeszé­lések befejeztével a magyar parlamenti küldöttség csütörtö­kön utazott oda a fővárosból. Reagan sajtóértekezlete a nukleáris fegyverkezésről „Célom a nukleáris fegyve­rek számának drámai csökken­tése, a tartós béke és bizton­ság garantálása” — jelentette ki szerda esti sajtóértekezletén Ronald Reagan amerikai el­nök. Ezt a szándékát azonban semmiféle konkrét kezdemé­nyezéssel nem támasztotta alá. Egy kérdésre válaszolva az el­nök úgy nyilatkozott, hogy re­méli: kellő előkészítés után va­lamikor a nyáron találkozhat Leonyid Brezsnyev szovjet ál­lamfővel. Reagan támogatta két jobb­oldali szenátor — Henry Jack­son és John Warner — hatá­rozati javaslatát, amely „a nukleáris fegyverek egyenlő és szinten való befagyasztására" szólítja fel a nagyhatalmakat. Ez a megfogalmazás — el­lentétben a Kennedy—Hart- field indítvánnyal, amely az atomfegyverkezés azonnali be­szüntetését követeli — éppen­séggel nem a befagyasztást, hanem az amerikai stratégiai fegyverkezés fokozását feltéte­lezi. Arra a kérdésre, hogy miért nem hajlandó most a nukleáris fegyverek gyártásá­nak befagyasztására, Reagan közölte: „A Szovjetunió kifeje­zetten fölényben van" az atom­fegyverek tekintetében. Ezt a véleményét az elnök semmivel nem indokolta. Eddig minden amerikai szakértő elismerte, hogy a nukleáris fegyvereket célbajuttató eszközök általános egyensúlya mellett az Egyesült Államok kétezerrel több nuk­leáris robbanófejet tart arze­náljában, mint a Szovjetunió. Reagan csalódást okozott azzal, hogy az amerikai sajtó várakozásai ellenére hem je­lentette be, hogy az Egyesült Államok kész a hadászati fegy­verek korlátozását célzó tár­gyalások folytatására. E helyett azt a megfogalmazást hasz­nálta, hogy az Egyesült Álla­mok „talán a nyárra felkészül” ezekre a tárgyalásokra, ame­lyek alapos előkészítést igé­nyelnek. A majdani tárgyalá­soknak — fűzte hozzá — a nukleáris fegyverek „ellenőriz­hető csökkentésére" kell irá­nyulniuk. Az Egyesült Államok „nem rohanhat bele meggondolatla­nul a fegyverzetellenőrzési fo­lyamatba" — mondta Reagan. Salvadort előkészületek a fasizmus törvényesítésére A Salvadorból érkezett leg­frissebb jelentések szerint bizo­nyos, hogy a szélsőjobboldali pártok szövetsége fogja ellen­őrizni a megalakítandó 60 ta­gú alkotmányozó gyűlést. Nem hivatalos végeredmény szerint a Napoleon Duarte ve­zette kereszténydemokrata párt 40 százalékot és 24 mandá­tumot, míg a politikai skála jobboldalának szélén elhelyez­kedő csoportosulások együtte­sen 60 százalékot és 36 man­dátumot értek el. Ezen belül a legtöbb szavazatot a Nacio­nalista Köztársasági Szövetség, az Arena szerezte, amelynek vezetője Roberto d’Aubuisson, a salvadori szélsőjobb leghír- hedtebb személyisége. Jól értesült források úgy tud­ják, Deane Hinton, az Egyesült Államok salvadorT nagykövete utasítást kapott a Fehér Ház­tól: gyakoroljon erősebb nyo­mást a szélsőjobboldalra, és érje el, hogy a keresztényde­mokraták ne maradjanak ki a megalakítandó kormányból. A nagykövet szerdán állítólag figyelmeztette d'Aubuissont, hogy Washington Salvadornak szánt segélye veszélybe kerül­het, ha ő lesz az ország elnö­ke. Az amerikai külügyminisz­térium nem erősítette meg ezt a kijelentést, sőt, szükségesnek látta leszögezni, hogy az Egye­sült Államok nem kíván „ki­rálycsináló" szerepet játszani Salvadorban. A salvadori forradalmi szer­vezetek véleménye szerint a vasárnap rendezett választási színjáték tovább nehezíti a bel­ső válság megoldását. A Fara- bundo Marti Nemzeti Felsza- baditási Front és a Forradalmi Demokratikus Front, az FMLN —FDR szerdán San Jóséban közzétett nyilatkozatában meg­állapította: a választási szín­játék kimenetele a nyílt fasiz­mus törvényesítését jelenti. E fasizmust képviseli az úgyne­vezett Nacionalista Köztársa­sági Szövetség Pártja (Arena) és vezetője, Roberto d’Aubuis­son, aki Arnulfo Romero San Salvador-i érsek megayilkolásá- nak egyik értelmi szerzője volt. A választások révén rehabi­litálódott a Nemzeti Megbéké­lés Pártja. .....! világ közvéleménye a j nemzetközi tudósítások áradatának nyomása alatt áll. Nem kevés a felzak­lató, a rossz hír és szinte na­ponta felmerül a kérdés: fenn­marad-e az enyhülés, a kölcsö­nösen előnyös együttműködés a különböző társadalmi berendez­kedésű országok között, vagy veszélybe kerül a nemzetközi biztonság és a béke? E kérdés­sel együtt nő az aggodalom is a romló nemzetközi helyzet mi­att. Az emberek keresik a vá­laszt a nyugtalanító kérdések­re és eközben szeretnének „be­lelátni a kártyákba", hogy mi alakítja az egyes államok ma­gatartását, mi határozza meg és mi mozgatja a különböző or­szágcsoportok külpolitikáját. A mostami világhelyzet való­ban bonyolult, számos veszél­lyel és feszültséggel terhes. En­nek alapvető oka, hogy az im­perialista hatalmak - minde­nekelőtt az Egyesült Államok — az elmúlt négy-öt évben meg­változtatták külpolitikájukat és fokozatosan letértek az együtt­működés, az enyhülés útjáról és a feszültség növelését vá­lasztották. Ennek kétségtelen bizonyítéka, hogy az Egyesült Államok rá kényszerítette szö­vetségeseire a katonai fölény megszerzésére irányuló politiká­ját. A NATO 1978. decembe­rében 15 éves fegyverkezés1] programot fogadott el, amely a hadiköltségvetés évi 3 száza­lékos növelését írta elő a tag­országok számára. 1979-ben elhatározták azt is, hogy mint­Szocialista külpolitika - békepolitika írta: Roska István külügyminiszter-helyettes egy félezer amerikai közép­hatótávolságú nukleáris raké­tát helyeznek el öt nyugat­európai országban, a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok célpontjaira Irányítva. Az Egyesült Államokban elodázták a SALT—II. megállapodás élet­belépését és ma is befagyaszt­va tartják. E lépésekkel párhu­zamosan minden korábbinál hangosabb és durvább szovjet- és szocializmusellenes propa­gandahadjárat indult meg, amellyel igazolni szeretnék a világ közvéleménye előtt az erőfölény megszerzésére irá­nyuló politika jogosságát. Mé­lyen elhallgatják a szocialista országok leszerelési és békekez­deményezéseit. így a nyugati világ lakossága nap mint nap a szovjet veszélyről és fenye­getésről szóló propagandával kel és fekszik. A szocialista külpolitika reá­lisan számol a kialakult hely­zettel és szembeszáll az impe­rialista törekvésekkel. Legha­laszthatatlanabb feladatának tartja a fegyverkezési hajsza megfékezését, óvja az enyhü­lés eredményeit, erősíti a nem­zetközi biztonságot, védelmezi a békét. Az, hogy a szocialis­ta országok ilyen vonalat kö­vetnek, az nemcsak a szocia­lista társadalmi rendszer huma­nizmusából fakad, nem is vala­mi „ügyes taktikai fogás” vagy propaganda, ahogyan az 'impe­rialista „politikacsinálók” sze­retnék beállítani, hanem a szo­cializmus lényegéből fakadó, objektív alapokra támaszkodó politika. A szocialista külpolitika alap­vető és legfontosabb célja a békés külső feltételek biztosí­tása az új társadalom építésé­hez. Ez alatt nem egyszerűen a háború nélküli állapotot kell érteni, hanem az államok köl­csönösen előnyös együttműkö­déséből származó előnyöket is. A szocialista országok ezért nemcsak kezdeményezői voltak az enyhülés folyamatának, ha­nem védelmezői is a kedvező változásoknak, amit az említett folyamatban sikerült elérni. Kétségtelen, hogy a Szovjet­unió és a szocialista országok mindent megtesznek a szocia­lista haza védelméért és erőfe­szítéseik eredményeként elérték, hogy létrejött a viszonylagos katonai erőegyensúly a két vi­lágrendszer között. Gondoskod­nak arról is, hogy az imperia­lizmus ne bonthassa meg ezt az erőegyensúlyt, mert az való­ban fenyegetné a békét. A szo­cialista országok azonban kö­vetkezetesen elutasítják a fegy­verkezést, hiszen a szocialista társadalomban egyetlen osz­tály, egyetlen réteg sem érde­kelt a katonai kiadások növe­lésében. Abban viszont az egész társadalom érdekelt, hogy a rendelkezésre álló erőforráso­kat a békés építőmunka szol­gálatába állítsák és a nép ja­vára használják fel. A szocialista külpolitika min­denhol jelen van, ahol tenni lehet a békéért, a nemzetközi biztonságért, az enyhülésért és az államok kölcsönösen előnyös együttműködéséért. Elegendő akár vázlatosan áttekinteni a szocialista országok legfonto­sabb kezdeményezéseit és ja­vaslatait, hogy meggyőző képet kapjunk erről. A szocialista or­szágok javasolták a nukleáris fegyverek gyártásának meg­szüntetését, a meglévő készle­tek csökkentését', majd teljes felszámolását. Ennek első lépé­seként azt ajánlották, hogy tel­jesen tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket. Kezdemé­nyezték azt is, hogy a nukleá­ris fegyverekkel rendelkező ál­lamok vállalják: nem alkalmaz­nak ilyen eszközöket azon or­szágokkal szemben, amelyek nem rendelkeznek nukleáris eszközökkel, s azokat saját te­rületükön telepíteni sem enge­dik. A szocialista országok nem egyszer nyilvánították ki készsé­güket, hogy tiltsanak be min­den tömegpusztító fegyvert, be­leértve a neutronbombát és a vegyi fegyvereket is. Különbö­ző fórumokon arra hívták fel a világ államait, hogy kössenek megállapodást, amelyben le­mondanak az erővel való fe­nyegetésről és az erőszak al­kalmazásáról az államok közöt­ti viszonyban. A szocialista or­szágok következetesen hangoz­tatják, ohgy a világméretű ka­tonai feszültség csökkentésére törekedve, készek bármilyen fegyverzet-csökkentési tárgya­lásra, amely az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alap­ján folyik. A szocialista külpolitika ki­emelt figyelmet fordít Európára. Nemcsak azért, mert kontinen­sünk volt a bölcsője a helsinki záróokmánynak, amelyet az enyhülési politika szült, hanem azért is, mert itt összpontosul a legnagyobb katonai erő. Ez ön­magában is veszélyes, az pedig külön súlyosbítja a helyzetet, hogy a NÀTO határozatot ho­zott közép-hatótávolságú USA- rakéták nyugat-európai telepí­téséről. A mai világhelyzetnek ez az egyik központi problémá­ja. Igaz, Genfben folynak szov­jet-amerikai megbeszélések a közép-hatótávolságú nukleáris eszközökről, egyelőre azonban nem látható előrehaladás e tár­gyalásokon. Az USA olyan úgy­nevezett nullamegoldást eről­tet, amely egyoldalú előnyök­höz juttatná a NATO katonai szervezetét. A Szovjetunió ezzel szemben a valóságos nulla­megoldást szorgalmazza, amely nem az egyik fél egyoldalú le­szerelését irányozná elő, ha­nem mindkét fél lemondását igényli a közép-hatótávolságú és a taktikai nukleáris fegyve­rek minden fajtájáról. A szocia­lista külpolitika számol azzal, hogy ilyen radikális lépést ne­héz egyszerre megtenni, ezért elképzelhetőnek tartja a szaka­szos csökkentést is. Bízni lehet és bízni is kell abban, hogy bármennyire is bonyolult a gen­fi tárgyalások menete, nincs jobb út, mint közeledni az egyenlő biztonság elvén alapu- ló megegyezés felé. indebből látható, hogy a szocialista külpolitika az emberiség létérdekeit érintő kérdések megoldására irányul és ma mindenekelőtt a fegyverkezési verseny megféke­zésére összpontosít. Törekvései­ben számit mindazon erők köz­reműködésére, amelyek készek az enyhülés eredményeinek megóvására, a nemzetközi biz­tonság erősítésére és a béke védelmére. Ez a szocialista kül­politika tartós irányvonala. M

Next

/
Thumbnails
Contents