Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-02 / 78. szám
1982. április 2. Képújság 3 A tőzsdézés nem játék udja-e a tisztelt olvasó, hogy a magyar külkereskedelmi vállalatok egyike, a mezőgazdasági termények értékesítésével foglalkozó Ag- rimpex a chicagói tőzsdén „játszik"? Valószínűleg nem. Persze ez a játék nem igazán az. Mert az ezzel foglalkozó magyar tisztviselők nem a saját pénzüket kockáztatják, s a tőzsdére még csak be sem teszik a lábukat. Nem valamiféle szemérmességből, hanem, mert a tőzsdén a ,,broker”-ek, a tőzsdeügynökök tevékenykednek. A magyar fél, esetünkben az Agrimpex, az amerikai E. F. Hutton, és a Merril Linch tőzsdeügynökség ügyfélköréhze tartozik. Ha tehát a magyar vállalat „játszani szeretne", akkor telefonon utasítja az ügynökséget, amely az utasítást alkalmazottjaival azonnal végre is hajtatja. A budapesti Münnich Ferenc utca és a chicagói West Jackson Boulevard közötti több mint tízezer kilométeres távolság ellenére három perc alatt végrehajtják a kívánt döntést, illetve szolgáltatják a szükséges információt. A ,,broker"-ek azonban csak végrehajtanak, tehát a döntésekhez szükséges elemzéseket itt, Budapesten kell elvégezni. És a magyar szakemberek -, ha valamivel nagyobb valószínűséggel is, mint az antik Róma jósai a madarak röptéből — az amerikai tőzsdeügynökség információiból kísérlik meg kiolvasni a jövőt, a várható áralakulásokat. A tőzsdézésben két alapvető módszer áll egymással szemben. Az egyik az úgynevezett fundamentális módszer, amikor is a közgazdasági tényezők, a termelés, a fogyasztás idősoros adatai alapján prognosztizálnak. A másik módszerrel az árjegyzések idősoros grafikonjait értékelik, mert abból indulnak ki, hogy minden tőzsdei cikk áralakulásának vannak bizonyos törvényszerűségei. Az elemző tehát a napi áringadozás három legjellemzőbb (legmagasabb, legalacsonyabb és zárási) értékéből kialakított grafikon alakját vizsgálva próbálja meghatározni a várható áralakulást. Dombóvár A háztáji és kisegítő gazdaságik helyzete (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár város Tanácsa első negyedévi ülésén áttekintette a városban és a város- környéken működő kisgazdaságok helyzetét és megszabta a további feladatokat. Az előterjesztést Micheller József tanácselnök-helyettes terjesztette elő. A beszámoló foglalkozott azzal, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok szervezettsége javult, és az ott előállított áruk minősége és mennyisége jobb, mint az elmúlt időszakban volt. A dombóvári áfész a kistermelőkkel való termeltetésre és felvásárlásra a szerződéskötéseket megfelelő ütemben végzi. A városban és a városkörnyéki településeken a mezőgazdasági kistermelés a kitűzött célokkal összhangban, a közgazda- sági szabályozásnak megfelelően nyugodt és kielégítő termelési kedvvel folyik. A mozgató rugó itt is a munkával arányos jövedelem megszerzése. A szakcsoportok és kisvállalatok működtetését szabályozó új rendelkezés lehetőséget nyújt a földterületek, épületek és eszközök bérbeadására, amely a kisüzemek érdekeltségén keresztül a nagyüzemi tevékenységet is hivatott elősegíteni. A testület ezután megtárgyalta és elfogadta az 1981. évi tanácsi költségvetés és fejlesztési alap tervének teljesítéséről készített beszámolót. MAGYARSZÉKI ENDRE A fundamentális módszert általában a hosszú távú előrejelzésekre használják; a technikai eljárás, a grafikonok elemzése rövid távra, néhány napos előrejelzésre szolgál. Elméletileg, mert a lóversenyhez hasonlóan - ahol a turfújságból mindenki mindent megtudhat, a befutók sorrendje mégis a leg- váratlanabbul alakul — a tőzsdei információk sem szavatolják a biztos sikert. Volt olyan év, amikor a rossz időjárás miatt az USA-ban az előzetes várakozásoktól 10 millió tonnával maradt el a szója- termés. Mindenki áremelkedésre számított. A jelek is erre utaltak, hiszen a chicagói tőzsdén júniusban — a rákövetkező év májusában esedékes szállításra - még csak 190 dollárért jegyezték a szójadarát. Októberben már 300-ért. Mindenki megrészegült, de az októberi 300 dolláros ár decemberre 220- ra, márciusra pedig 210 dollárra esett. Az okok, legalábbis utólag, kézenfekvőnek tetszettek. A magas szójaárak takarékosságra késztették az állat- tenyésztőket. Ez csökkentette a keresletet és végül — szakmai zsargonnal élve - elárasztotta az árakat. Az Agrimpex egy hatodik érzékszervre hallgatva nem futott versenyt a szója árával. Mindig csak annyit kötött le, amennyire éppen szükség volt. A legrafináltabb és minden tényezőre kiterjedő elemzést is fölboríthatja a megalapozatlan híresztelések kiváltotta vásárlási pszichózis. Az árak ilyenkor nem is kúsznak, hanem rohannak fölfelé. Azután előbb lassulni kezd, majd megszűnik az áremelkedés. Az óvatosabbak, vagy ha úgy tetszik az előrelátóbbak, kezdenek eladni, és a folyamat — lavinaszerűen — az ellenkező irányba fordul. Mondhatnánk azt, hogy elméletileg, mert a piac titkán ismétli önmagát. Ha ugyanis ez a folyamat előre kiszámítható törvény- szerűség szerint zajlana, akkor a tőzsdei ügyletek irányítása olyasfajta mechanikus elfoglaltság volna, mint például a kugliállítás. A tőzsdén képviselt nagy kereskedelmi cégek a hagyományos értelemben nem spekulálnak, tehát ezeket nem lehet a „day trade"-esekkel (a napi áringadozásokat kihasználó kis spekulánsokkal) összehasonlítani. A nagyvállalatok spekulációját ,,hedge"-lésnek, magyarul árbiztosító fedezeti ügyleteknek hívják. Mint minden tőzsdei manővernek, ennek is sokféle módszere van, közülük a magyar külkereskedők is minden bizonnyal kiválasztják a számukra legmegfelelőbbet. Például: mivel a gabonatermésünknek alig felét tudjuk hazánkban tárolni, ezért külkereskedőink úgyszólván csak az aratás idő-^ pontjában érvényes tőzsdei árért tudnak exportálni. Pedig néhány hónap múlva a gabona dollárban számított tőzsdei ára esetleg jóval magasabb lehet. Ami elvész a réven, azt a vámon, pontosabban a tőzsdén a már említett árbiztosító fedezeti vásárlásokkal lehetne viszanyerni. Ez úgy történhetne, hogy a ténylegesen eladott gabona árából, illetve annak egy részéből, bízva az áremelkedésben, a tőrzsdén napi áron azonnal gabonát vásárolnánk. Papíron! Azután, amikor a gabona ára a várakozásoknak megfelelően valóban emelkedni kezdene, akkor a magyar cég által meghatározott időpontban ezeket a búzapapírokat drágábban eladnák; a nyereség fedezhetné a tényleges termés korai eladásából származó veszteséget. nyereség nagysága attól íüggne, hogy a vállalat tőzsdei szakértői elemzéseik alapján melyük időpontot tartanák legalkalmasabbnak a vételre, illetve az eladásra. Arra persze semmi biztosíték nincs, hogy az előre jelzett időpont valóban az ideális lenne, s a nyereség helyett nem kényszerülnének esetleg veszteséget elkönyvelni. De az ilyesfajta kockázat a tőzsdézés jellegéből adódik. BONYHÁDI PÉTER Magnetofonfejek adattároláshoz A budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti üzeme fontos részt vállal a Hi-Fi minőségű készülékek gyártásában, illetve az egyre nagyobb teret hódító ún. keményfejek készítésében. Többcsatornás adatrögzítőkhöz is állítanak elő alkatrészeket. Húskombinát-építkezés Aláírták az üzembe helyezési jegyzőkönyvet Az elmúlt négy évben több tucat cikket írtunk ezzel a feleimmel: Húskombinát-építkezés. A jövőben ritkábban járunk majd a húskombinátnál, hiszen befejeződtek az építési- szerelési munkák, és folyamatos a húsfeldolgozás, tehát termel a megye legnagyobb élelmiszeripari üzeme. Ez az írás rendhagyó. Most nem az építőket, szerelőket faggatjuk a munkáról, nem írunk teljesítményekről, a munkát akadályozó tényezőkről, sikerekről, a határidő rövidítéséről. Beszélgető partnerünk Rápolti Árpád létesítményi főmérnök, igazgatóhélyettes. — Úgy tudom, minisztériumi intézkedés nyomán került a Szekszárdi Húskombinát építkezésére létesítményi főmérnöknek. — Népgazdasági érdekből helyeztek át a zalai hűtőháztól, ott is létesítményi ügyekkel foglalkoztam. Lényegében tizenöt év alatt az építőipar minden létrafokát megjártam, voltam fénymásoló, művezető, építésvezető, tervező, és hat évet kizárólag beruházással töltötem él. Szekszárdra 1978. július elsején kerültem. — Akkor volt a legkritikusabb a helyzet. — Az volt a feladatom, hogy az egész beruházási apparátust újraszervezzem, a teljes körű lebonyolítást, műszaki és pénzügyi szempontból irányítsam. Szóval rendbe kellett tenni, ami nem volt rendben, és eljutni a teljes üzembe helyezésig. Ez meg is történt, hiszen a Tolna megyei Népújság olvasói többször olvashattak már a húsüzem működéséről, de lezárni az ügyet csak most lehetett: március 25-én megtörtént a hatósági bejárás, és az üzembe helyezési jegyzőkönyvet március 30-án aláírtuk. A M'ÉM, a tröszt és a szekszárdi vállalat ezzel lezárta az ügyet. Bár van még vissza néhány elszámolási tétel, ezek azonban már nem jelentősek, hiánypótlásokról van szó, meg hatósági pótmunkákról. — Mennyibe került a húskombinát? — Eredeti költségvetésünk persze változott, hiszen sokkal korszerűbb üzem épült, mint az első terv előírta. Most 3,25 milliárd forintból kellett volna kijönni, sikerült ezen belül maradni körülbelül három- százmillió forinttal. — A három és háromnegyed év alatt voltak nehéz pillanatai? — Nemcsak pillanatok, órák is. Sokszor kellett tízmilliókról, százmilliókról percek alatt dönteni, a kockázat vállalása természetes egy beruházásnál, itt különösen az volt. Nem akarom részletezni az okokat, a lényeg, hogy több mint negyven vállalat foglalkoztatását kellett úgy szervezni, hogy végül határidőre történjen az üzemkezdés. — Kik, hogyan segítették? Ezt a felvételt akkor készítettük, amikor a marhavágó vonal határidőre megkezdte a termelést, két nappal a határidő előtt, 1981. június 28-án. Rápolti Árpád — Ha a megyei párt- és tanácsi vezetés nem állott volna mellettünk, nem jutottunk vol- nö előre. Úgy gondoltam először, sokan mondták is, hogy „Ibe vándora It" vagyok a megyében, nem vesznek be maguk közé. Csak azt mondom, soha senki ne kapjon több támogatást, mint amennyit én kaptam. Konkrétan neveket is tudnék sorolni, sokat, de csak három élvtársat émlítek: dr. Gyugyi János megyei titkár és Mátyás István, most városi pártbizottsági első titkár, de korábban megyei gazdaságpolitikai osztályvezető volt. A megyei tanácstól pedig Császár József segített sokat, lakásügyékben, beruházási koordinálásban — szóval amikor mélyponton voltunk, akkor nem hagytak el bennünket, segítettek, volt amikor hetenként kértek jelentést, s gyakorta jöttek szemlére is, részt vették a tárgyalásainkon... A vállalátok közül a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatra emlékezem legszívesebben, Molnár István létesítményi főmérnökre, az építők részéről. Leültünk vele, megbeszéltük, hogy nem 'levelezgetünk, nem fenyegetünk, hanem dolgozunk. Megszüntettük a generálkivitelező' és alvállalkozói, valamint a beruházó közötti háborút. És dolgoztunk, keményen, úgy ahogyan elhatároztuk a hetenként tartott operatív értekezleteken. Csapatmunka volt a ;a- vából, ez a beruházás csak a sok vállalat szoros együttműködésével, a felelősségtudattól áthatott vezetők, munkások áldozatvállalása nyomán épülhetett fel. — Kedden volt egy kis ünnepség. — Igen. Legalább negyvenen voltunk, és ott mondtam köszönetét az élvtársaknak, akik közreműködői voltak a beruházás megvalósításának. Azt mondtam, hogy az utóbbi két év barátokká, jó elvtársakká kovácsolt bennünket, s nehéz szívvel, meghatódva köszöntem el. — Mire ez a riport megjelenik, már új munkahelyén dolgozik. — Igen. A városi tanács elnökhelyettese leszek, városépítés-fejlesztés, az urbanizáció kérdései, szóval hasonló munkám lesz — városi jelleggel persze, mint eddigi működésem során. Sokat és jól szeretnék dolgozni, új helyemen is szolgálni a jó ügyet. A Szekszárdi Húsipari Vállalat irodaháza — Sok sikert kívánunk hozzá. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Kapfinger András
