Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

1982. április 11. Képújság 3 Ki-ki saját élettapasztalatából tudja, hogy az életkörülményeinket alapvetően meghatá­rozó lakáshelyzet évtizedek óta társadalmunk egyik legégetőbb gondja. Annak ellenére az, hogy az elmúlt húsz évben csaknem minden második család költözött új, egészséges lakás­ba. Ez idő alatt a legtöbb nyomornegyedet le­gyalulták a iöldgépek, új városrészek, lakóte­lepek tucatjai épültek. Jellemző, hogy például 1970-ben csak minden tizedik, a hetvenes évek végére már minden negyedik lakás három vagy több szobás volt, s a komfortos kategóriába sorolhatók száma megkétszereződött ebben az évtizedben. A nagy építkezések korszaka nem zárult le: a második 15 éves lakásépítési prog­ram keretében el kell készülnie egymillió 200 ezer lakásnak. Ezt a döntést most megerősítette a Közpon­ti Bizottság — amint a pénteki lapokban ol­vasható. ösztönöz arra is, hogy a magánerő­ből épitendő lakások aránya növekedjék. A gondok sajnos — mondani szokás — új­ratermelődnek. Aki ugyanis egykor új lakásba költözött, annak ma már a liai, a lányai az új lakásigénylők, s emellett életszínvonalunk emelkedésével nőttek a lakással szemben tá­masztott igényeink is. A Központi Bizottság ha­tározatához a társadalmi viták tapasztalatait hasznosítva tárgyalta meg, miként lehetne ja­vítani életköörülményeink egyik lontos megha­tározóján, a lakáshelyzeten. Nemcsak a lakásépítési program folytatása mellett foglalt állást a párt vezető testületé, hanem azt is hangsúlyozta, hogy a családot alapitó fiatalokat rövid időn belül kell önálló otthonhoz juttatni. Társadalmi feszültségek ke­letkezését kerülhetjük el azzal, ha a lakásel­osztás igazságos, ezért az eddigi gyakorlatot módosítva, az elosztásban erősitik a szociális megfontolásokat, a terhek vállalásában pedig a fokozatosságot érvényesítik. Az eddigieknél jóval nagyobb gondot igényel a bérlakások ál­Előkészületek a Babits- centenáriumra A jövő év november 26- án lesz száz esztendeje, hogy megszületett Babits Mihály. A nagy költő szüle­tésének centenáriumát ter­mészetesen az egész or­szágban megünneplik majd, de legelsősorban Szekszárdon, ahol az em­lékház gyűjteménye az eme­leti traktussal is bővül. Az előkészületek már régen megkezdődtek és a költő munkásságával két évtizede foglalkozó Vendel-Mohay Lucy gyűjtése nagyon sok értékes, szép, ritka, sőt pó­tolhatatlan tárgyi emléket eredményezett. Ezek első­sorban bútorok, családi re­likviák, Babits által dedi­kált, vagy neki ajánlott könyvek és olyan haszná­lati tárgyak, melyek a köl­tőt körülvették, ha a szülő­házába látogatott. Az eme­let középső szobájában ott az a bőrgarnitúra, melynek karosszéke kő­másolatára, Farkas Pál ki­tűnő szobrára, rálátni az udvaron. Előkerültek csa­ládi fényképek, a múlt szá­zad nyolcvanas éveiből származó neoreneszánsz motívumú keménycserepek és a költő öccse, dr. Babits István ajándékaként az a pohárszék, mely Babits „Örökségem" című költe­ményében is szerepel. O. I. Fotó: G. K. lagának megóvása. Ez nagyobb felelősséget ró a bérlőkre és ingatlankezelő vállalatokra egy­aránt. S bár egyre többen építenek saját erő­ből lakásokat, ezt az építési kedvet tovább kell serkenteni. Ezért terjesszék ki a magánépítte- tőkre is a szociálpolitikai támogatást — java­solja a Központi Bizottság —, s a lakásépítést és -vásárlási hitelfeltételeket a leendő tulaj­donosok anyagi teherbírásához szükséges iga­zítani. Nyilvánvaló, hogy a lakáshelyzet javítása óriási terheket ró az állami költségvetésre. A lakások 90 százalékához az állam valamilyen tormában anyagi támogatást vagy kedvez­ményt nyújtott. Csupán az V. ötéves tervidő­szakban 75 ezer tanácsi bérlakást újítottak lel. A terhek viselésében tehát a bérlők eddig aránytalanul kis részt vállaltak. A tanácsi la­kások bérei több mint tíz éve változatlanok, s aki kicsit is tud számolni, azt nem kell meg­győzni arról, hogy a jelenlegi lakbérekből nem lutja a lakás felújítására, lenntartására. S bár a terhekből a következő évtől kezdődően egy­re többet vállal a bérlő — a Központi Bizott­ság úgy foglalt állást —, hogy a szociális szempontokat érvényesítve a lakbérek növelé­séből eredő terheket — az államháztartás számlájára — csak fokozatosan szabad a bér­lőkre hárítani. Azaz csak bizonyos idő múltán kell a felemelt teljes lakbért fizetniük. Ennek pontos meghatározásához ez év végéig dol­gozzák ki az illetékes szervek a rendelkezése­ket. Az ország jelenlegi gazdasági helyzete köz­ismert. Ha gondjaink ellenére sikerül lakás- helyzetünkön társadalmi méretekben javítani, ezzel általános közérzetünk is javulhat. Ezt a szándékot tükrözik az MSZMP Központi Bizott­ságának irányelvei. KMETY ATTILA Könyvek a régi pohárszéken Három polcot töltenek meg a család régi, finom nálati tárgyai Kilátás az emeleti traktus ablakából Szakma kiváló tanulója országos döntő „Pajtás, szakmunkás lettem!” Április 8-án, csütörtökön dél­után a szekszárdi 505. számú Ipari Szakmunkásképző intézet kollégiumának egyik termébe lépve bizony igencsak megle­pődtek a vas- és fémszerkezet­lakatos szakmai verseny orszá­gos döntőjének résztvevői. Az asztalon minden versenyző előtt ajándék; prospektusok Tolna megyéről, a TÁÉV-ról és egy ízléses, kovácsolt gyertyatartó. Az utóbbival a szekszárdi in­tézet vasas tanulói kedvesked­tek kollégáiknak. A meglepetés után a három­napos eseménysorozat legjob­ban várt perce következett, az eredményhirdetés. Kik lettek a legjobbak? Közülük vajon há­nyán élnek azzal a lehetőség­gel, hogy pénteken szakmun­kásvizsgát tesznek? Az országos döntő helyezett­jei: 1. Kovács József zalaeger­szegi, 2. Fülöp Ferenc nyíregyházi, 3. Seregi Sándor budapesti, 4. Nagy Csaba tiszaszalkai, 5. Toronyi Győző veszprémi és Ugrai Ervin tatai szakmun­kástanuló. A döntő írásbeli és gyakor­lati feladatát jelesen megoldó hat tanuló közül mindannyian kérték, hogy szakmunkásvizsgát tehessenek. De pörgessük vissza a há­rom nap eseményeit. ÁPRILIS 7., SZERDA A kollégium klubszobájában a verseny 25 résztvevője figye­lemmel hallgatja az ünnepélyes megnyitót. Kilenc óra, rövid elnöki eliga­zítás. A résztvevők személyét titkosítják. A terem bejárata melletti asztalon szendvicsek, tea. A vasas tanulók a feladat­lapok fölé hajolnak, amelyet az Országos Pedagógiai Intézet Szakképzési Igazgatóságának információs és. koordinációs osztálya állított össze. Start! A nyakkendőket meg­lazítják, a papíron futnak a tollak. Két kérdés a beszámol- nivalóból : — „Számítsa ki a fogaskerék meghajtó szerkezet hajtott fo­gaskerekének fogszámát, ha: Zr = 60, m = 600 ford/perc, ns = 450 ford/perc. Z= = ? — „Sorolja fel a roncsolás* mentes anyagvizsgálati módo­kat!" ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK Az intézet tanműhelyéből ki- hallatszik, ahogyan a kalapá­csok a vasat alakítják. A gya­korlati vizsgadarab egy egy­szárnyú acélablak. A tervrajzok és minden szükséges munka* eszközök az asztalon. A ver­senyzőknek kereken öt óra áll rendelkezésére a munkadarab elkészítésére. Nyolcas számot visel a mel­lén Jilling Pál, a vendéglátó iskola végzős tanulója. — Hogyan sikerült az írás­belije? — Még nem tudom. Majd kiderül — mondja. — Nehéznek találja a gya­korlati munkadarabot? — Nem A szögbevágásokaf kell eltalálni. Ha az sikerül, akkor nincs baj. — A mezőnyben hol látná önmagát? — Jó lenne az első tíz közé bekerülni. Jilling Pál szekszárdi verseny­ző a tizenhetedik helyen vég­zett — Ha mindkét feladatot je­lesen oldotta meg, akar szak­munkásvizsgát tenni? Jilling Pál nevet: — Igen, de úgy érzem, hogy nem jön össze. Zsohár Imre, a nagykanizsai 406. számú Szakmunkásképző Intézet tanulója már a hegesz­téshez készülődik. Bőrvédőt tesz a lábaira, a karjaira, kötényt köt. — Nagyon jó volt a fogad­tatás — mondja. — Igazán ki­rukkoltak a házigazdák. Az el­ső nap programjai közül én a diszkón éreztem a legjobban magam. Zsohár Imre is a középme- zőnybe képzeli magát. Am, ha mégis „összejön neki a do­log”, feltétlenül szakmunkás- vizsgát akar tenni. — Először is — mutatja az ujjával. — Nem akármilyen do­log egy országos versenyen jól szerepelni. Másodszor: ez a küldő iskolának sem utolsó. Harmadszor: anyagilag is előny, ha előbb kezdek szak­munkásként dolgozni. — Hová menne legszíveseb­ben dolgozni? — A Nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Vállalathoz. Czeiter György versenybizott­sági elnökkel, a tanműhelyve­zető irodájában beszélgetek. Itt én már láthatom a döntő díjait: két barkácsfúrógépet (az Ipari Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének), egy Lauravia és egy Pronto márká­jú komplex kulcskészletet (mindkettő a TAÉV-nek), egy LOMO márkájú filmfelvevőt (a KISZ Tolna megyei Bizottsá­gának) és egy Vilia névre hall­gató fényképezőgépet (a KISZ szekszárdi városi Bizottságá­nak) ajándékát. A versenybizottság elnöke elégedett: — Az írásbeli dolgozatok megoldásából is megállapítha­tó, hogy a huszonöt tanuló kö­zül tizen érték él a 4—5-ös ér­demjegynek megfelelő osztály­zatot. A tanulók többségének az elméleti felkészültsége jó. — A gyakorlati munkadarab­tól mi várható? — Az az érzésem, hogy a versenyzők zöme időn belül és jól oldja meg a feladatát. Az iskolák gyakorlati felkészítési munkája is eredményes volt. ÁPRILIS 9., PÉNTEK Tíz óra. A versenybizottság a tanműhelyvezető irodájában az országos döntő hivatalos jegyzőkönyvét készíti. A második helyezett Fülöp Ferenc Nagy Csaba lett a negyedik Eredmény? A verseny első hat helyezettje vas- és fém­szerkezet-lakatos szakmunkás­ként hagyja el a szekszárdi in­tézetet. Az sem megvetendő, hogy jeles eredménnyel. Béres Zoltán, a 110. számú nyíregyházi Szakmunkásképző Intézet igazgatója alapjában elégedett második díjas tanít­ványával, Fülöp Ferenccel. Mint mondta, gyakorlati munkája a legmagasabb szintű volt a me­zőnyben. Az elméletiben — vé­leménye szerint — még lett volna javítanivaló. — Elég erős volt a mezőny — így Fülöp Ferenc. — Csak a verseny írásbelije előtt izgul­tam, aztán már nem. A szak­munkásvizsgán se féltem. Iga­zán nem számoltam azzal, hogy eddig eljutok. — Hogyan tovább? — A vállalatomnál maradok, amíg leérettségizem. Nagy Csaba a 142. számú tiszaszalkai intézet — immáron volt — tanulója: — Nem mindegy, hogy az ember még fél évig a padban ül, vagy már dolgozni kezdhet. * A szekszárdi döntővel párhu­zamosan az ország más váro­saiban, más szakmákban is folytak a Szakma kiváló ta­nulója országos döntői. Babai Zoltán, a szekszárdi intézet igazgatója: — Szeretnénk, ha ennek a rendezvénynek a továbbiakban is lenne folytatása. Ha a mi­nisztérium hozzájárul, jövőre negyedszerre leszünk házigaz­dák. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Bakó Jenő A lakáshelyzet javítására

Next

/
Thumbnails
Contents