Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

1982. április 10. ^PÜJSÂG & Bulgária A vita még nem dőlt el Biogáz - igen vagy nem? Észak-Morvaországban, Uncovicében az erjesztőtartály kosarának megtöltése istállótrágyá­val Az éltető A legkisebb bolgár városba, Melnikbe látogatók gyakran ta­lálkozhatnak a város legidő­sebb lakosával. Az 1875-ben született Nikola Jankov bácsi kam pás bottal a kezében járja az utcát, vagy pedig emeletes házának erkélyéről szemléli a nyüzsgő életet. Azok közé a bolgár menekültek közé tarto­zott, akiknek annak idején el kellett hagyniuk az egykor Gö­rögországhoz csatolt szülőföld­jüket. Ő Mellűkben teleoedett le. Nyolc gyermeke kőiül ma A 107 éves Nikola Jankov bá­csi, Melnik legidősebb lakó­ja. Rendszeresen fogyasztja... már csak három él. A legna­gyobb fia Iván, 73 éves, a má­sik Georg ij 63, Elena nevű le­ánya pedig 59 éves. Gyakran látogatják édesapjukat. A HOSSZÚ ÉLET TITKA Érdekes elbeszélgetni a több mint százéves öregemberrel. Arra a kérdésre, hogyan telt el az élete, így válaszol: „Dolgoz­tam, ahogy a többi ember. Vol­tam kondás, földműves, kapál­tam, szántottam, arattam, sző­lőt műveltem.” 15 évvel ezelőtt még az állami gazdaságban is tevékenykedett, de most már csak a saját szőlőjét gondozza. Melniska Nikola bácsi húst alig eszik, inkább a tejet, sajtot, gyümöl­csöt és zöldséget szerette min­dig. Pálinkát nem iszik, de a híres melniki bort rendszeresen fogyasztja. És nem veti meg a konyakot sem. Sohasem volt sú­lyos beteg. Most, 107 évesen is nagyszerűen érzi magát. Azt mondja, ezt a „íMelniskának” köszönheti. MAR A TRAKOK IS Bulgária területén már a leg­régibb időkben is ismerték a szőlőművelést. Már a trákok, a szlávok és az ősbolgárok is ked­velték a jó borokat. Az utóbbi két évtized alatt sokat tettek a szőlészet korsze­rű fejlesztése érdekében. Kiváló minőségű külföldi és hazai — elsősorban a Pleveni Szőlészeti és Borászati Intézet nemesített fajtáit — fajtákat telepítettek. Az agrár-ipari komplexekben óriási területeket ültettek be szőlővel, miközben megmarad­tak a háztáji szőlők is. Jelenleg az ország szőlőtermésének kö­rülbelül az egylharmadát a ház­táji szőlőgazdaságok adják. Je­lentősen fejlődött a szőlőterme­lés, 1934^1939-ben 73 kilo­gramm szőlő 'jutott egy lakosra, 1976—1980-ban pedig már 125 kilogramm. EZER ARANYÉREM Igen keresettek a bolgár ko­nyakok is: az ötcsillagos Píisz- ka és a hétcsillagos Preszlav (a csillagok száma az érlelés éveit jelöli). Mindkettőt a haj­dani bolgár főváros helyén épült, azonos nevű Preszlávban gyártják. Olyan technológiával készülnek, mint a híres francia, örmény és grúz konyakok. A nemzetközi kiállításokon és versenyeken a bolgár borok ed­dig több mint ezer aranyérmet és ugyanennyi ezüstérmet nyer­ték, a konyakok pedig több mint 100 kitüntetést kaptak. A bor és más szeszes italok több mint 70 százalékát mintegy 70 országba exportálják. Manapság mind több szó esik a biogázról, amely rész­ben pótolhatja az olajat, a szenet, összetétele nagyjából: kétharmad metángáz, egyhar- mad szénsav, kevés nitrogén, hidrogén és kénhidrogén. Az elnevezés első fele arra utal, hogy köze van az élő szerveze­tekhez. Igen, az istállótrágya erjesztésével állítják elő, lég­mentesen elzárt tartályokban. A mezőgazdaságban tehát egyszerű, könnyen hozzáférhe­tő energiaforrást jelenthet. MIT TUD A BIKA? Az adatok felettébb érdeke­sek. Egy tyúk évente hat és fél köbméter biogáz előállításá­hoz szolgáltat „nyersanyagot”, egy sertés 70, de egy bika már 450 köbméterhez. Kiszámítot­ták, hogy ily módon Csehszlo­vákiában — elméletileg — há­rom és fél milliárd köbméter biogázt lehetne nyerni, s ez már nem elhanyagolható mennyiség. Mint minden fontos kérdés­ben, itt is megkezdődött a vi­ta. A szerves hulladék ilyen hasznosításának vannak párt­fogói és ellenzői, de Csehszlo­vákia mezőgazdaságában már van néhány biogáz-telep. Úgy mondják, működésükkel elé­gedettek. A dél-csehországi Trebon nagyüzemi sertéshizlaldájában már hét éve dolgozik ilyen berendezés. Naponta hétezer köbméter biogázt állít elő. Az észak-morvaországi Uncovive mezőgazdasági szövetkezeté­ben három éve gyártanak bio­gázt. A napi biogáz-produkció ötezer liter tíz fokos vizet me­legít fel 60 Celsius fokra, a fe­jőstehenek számára. Az ered­mény meggyőzte azokat, akik ejeinte ellene voltak ennek az eljárásnak. MEGLEPETÉS A TARTÁLYBAN A biogáz elleni érvek egyi­ke az, hogy a szerves trágyára a földnek szüksége van, s hogy ez nem igényel beruházást. Való igaz, a szerves trágyá­zás színvonala a csehszlovák mezőgazdaságban nem kielé­gítő. Ezért fontos, hogy az is- itáilótrágyát a talaj trágyázá­sára használják fel. Időközben azonban kiderült, hogy a bio­gázt erjesztő tartályban a trá­gya mit sem veszít értékéből. Sőt, a tapasztalat szerint, a biogázfejlesztéssel a szerves hulladék voltaképpen tisztul, az értékes anyagok benne ma­radnak. (t.) g- >• .imiiMMiiiiiiiiiimiiimiiimiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiinmiiiiiiiitttmimmmtiiiiiiiiiiiiimmiimiiiiiimiiiiimimiiiiiiiiimmimiimiiiiimi jéghelyzetet és folyamatosan előrejelzést ad ki. A felderítést hajóról, repülőgépről és heli­kopterről végzik. Az előrejelzé­sektől függően határozzák el a hajókonvojok indítását. Azok­ban az években, amikor ked­vező az időjárás, a hajók egyet­len navigációval elérik az Amur torkolatát. Sajnos ez csak rit­kán, átlagosan ötévente sikerül. Általában azonban a hajók­nak Tyiksziiben kell teleniük, vagy-csupán a Jenyiszej torko­latáig jutnak el. Végre kész a berakodás, a kajütablakok vihar esetére is megerősítve. A fedélzetre került az élelmiszerkészlet, a mentő­eszközök is kifogástalanok. El­lenőrizték a vontatóhajók és az uszályok közötti kapcsolatokat is — a vontatás hosszú drótkö­telek segítségével történik. A konvoj zászlóshajója kiadja a parancsot: „Útra!" A hajókür­tök búcsújelétől visszhangzik az arhangelszki öböl. A Barens- tenger általában barátságos. Amikor az ember ül a meleg kajütben, s kitekint az ablakon, a napsütés láttán azt hiheti, hogy a Fekete-tengeren ringató­zik. Hagyományos megálló Vaj- gacs szigete. A hajók üzem­anyagot vesznek fel, s megpi­hennek a legbonyolultabb út­szakasz előtt. Vajgacs szigetén túl kezdődik az út a Kara-ten- geren át, az „Északi-sarkvidék jégvermén" ahogy a sarkkuta­tók elnevezték ezt a tájat. Újra start. A Kara-tenger már barátságtalan. Ölomszürke hul­lámok, alacsony, sötét felhőzet, metsző hideg, szél, örvénylő ha­bok. A kis, alacsony merülésű hajók forgácsként hánykolód­nak a vízen. Bizony roppant ügyességgel kell rendelkeznie annak a hajósnak, aki ezt a megpróbáltatást kiállja. Nap nap után folyik az elemekkel vívott harc. Nem csupán kor­mányozni, hanem az uszályok vontatására is figyelni kell. He­tekig tart a viharos tengeren a hajózás. Az Ob torkolatánál a hajók egy része elhagyja a kon­vojt, Nyugat-Szibériába tarta­nak. A konvej pedig folytatja útját a Jenyiszej torkolata fe­lé. A Dickson-félszigeten talál­ható az Északi-sarkvidék egyik hajózási központja. Itt állomá­soznak a jégtörők, amelyek se­gítik a hajókaravánokat továb­bi útjukon, a Laptyev-tenger zord jégmezőin keresztül. A Vil- kickij-szorost jól ismeri minden kapitány, bár ez az ismeretes­ség a legkevésbé sem kellemes. Ritka az a hajó, amelyik képes úgy áthaladni a 2-3 emeletnyi jégtorlaszok között, hogy bur­kolata sértetlen maradjon. Még az sem ritka eset, hogy a szo­rosba nyugat felől érkező kapi­tányok viszafordulnak, mivel nem találnak átjárót. Ha a ten­gerjárók kapitányai erre az el­határozásra jutnak, akkor el­képzelhető, milyen a helyzet a folyami hajók esetében. Az utóbbi években ebben a szo­rosban váltak révkalauzokká a hatalmas atomjégtörők — a „Lenin”, az „Arktyika” és a „Szibéria", - valamint a jég­törőflotta más hajói. Ezek ol­talma alatt haladnak kelet felé a folyami-tengerjárók karaván­jai. Nem ritka, hogy a hajósok jegesmedvékkel találkoznak, sőt ha a jégtáblák egészen közel sodródnak, a hívatlan „vendé­gek” még a fedélzetre is átúsz­nak. A matrózok ilyenkor látják sűrített tejjel vendégül a jég­mezők lakóit. A következő állomás Tyikszi. Itt a konvoj két felé szakad: a hajók egy része a Lena-folyó kikötőibe tart, a többi előtt még hosszú út áll, óta Bering- szorosan és a Csendes-óceánon a távol-keleti Amur torkolatá­ig. „Tőzegbölcső” fenyők számára A Balti-tenger partvidékének dünéiben gyorsan megfogan­nak a fiatal fenyők a lett erdé­szek módszerének alkalmazása révén. A facsemetéket tőzeg­kockába telepítik, ahol kifej­lődnek, akár a virágcserépben. A fácskák tőzegkockástól bár­mikor behelyezhető!« a talajba. A puha „tőzegbölcsőt” a Szilává Tudományos-termelési Egyesülés szakemberei által ki­fejlesztett futószalagon gyárt­ják. Szállításnál a tőzegkoc- kábo ágyazott facsemetéket po- limérszalaggal rögzítik, nehogy megsérüljenek. A facsemeték egy egész évet is eltölthetnek tőzegpakolásban. / Az új módszer alkalmas az ültetés gépesítésére. A legkö­zelebbi jövőben minden facse­metét — évente több mint 50 milliót — már ipari alapon fog­nak előkészíteni. A jelenlegi ötéves tervben Lettország erdő­területét 40 000 hektárral bő­vítik. Diagnózisfelvételről Sermaran Kakic sasvili, a Grúz Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézete munka­társának sikerült egy tárgy ké­pét minden oldalról hologram- mon rögzíteni és azt reprodu­kálni. Az újdonság felkeltette az orvosok érdeklődését, mivel azt a reményt kelti, hogy sike­rül térihatású képet kapni az ember belső szerveiről. Az op­tikai kutatások laboratóriumá­nak tudósai most új módszer ki­alakításán fáradoznak. Olyan felvevőfej prototípusai készül­tek, amely alkalmas testüreg! felvételek készítésére. APN—KS Néha eltelik egy év is, amíg a hajók a dunai dokkokból el­jutnak rendeltetési helyükre, ahol már nagyon várják őket, hiiszen Szibéria és a szovjet Tá­vol-Kelet folyami szállítása nagy fontosságú. Bár a légi és a téli közúti szállítás jelentős ténye­ző, azonban az építőanyagok, élelmiszerek, az ásványi kincsek döntő részének szállítását a Transz-szibériai vasútvonal ál­lomásaitól a folyami hajók old­ják meg. Minden tavasszal kiküldetés­re gyülekeznek tehát a „Spec- morprovodka" kapitányai. Útra­kelnek, a szocialista országok hajógyáraiban átveszik a hajó­kat, s a szelíd dunai hullámo­kon ismét elkezdődik egy igen hosszú és nagyon nehéz hajó­zás. TÍMÁR EDE Vendégünk, a jegesmedve Szovjetunió kutatóhajók A szovjet óceánkutató flotta új, nagy teljesítményű hajókkal gazdagodik. Nemrég indult fekete-tengeri próbaútjára a bulgáriai Niko- lajevo hajógyárában, szovjet megrendelésre készült, Krilov akadémikus nevét viselő óceán­kutató hajó. A tízezer tonnás, hidrológiai és kémiai labora­tóriumokkal felszerelt „úszó ku­tatóintézet” saját számítógép- központtal is rendelkezik. Új típusú merülőberendezése, nagy mélységekben is használható kamerái és rádiókészülékei, műszerei alkalmassá teszik az óceán mélyének sok irányú ku­tatására. A szovjet flotta számára más országokban is készülnek ku­tatóihajók. Például a finn hajó­építő szakemberek a szovjet Antarktisz-kutatások céljára építenek jégtörő hajókat. A jégtörők hidrometeorológiai ál­lomással, automata adatfeldol­gozóval és a kutatás céljait szolgáló laboratóriummal van­nak felszerelve. Ezek a kutató­helyek egy-egy hajón 38 tudós­nak biztosítanak megfelelő m u n ka lehetőséget. Bulgária Ifjúsági kereskedelmi központ Több mint három és fél ezer alkalmazott dolgozik Szevlievo város Friedrich Engels lakó­negyedének új kereskedelmi központjában. Az „Ifjúság” üzletközpont és áruház rászolgált nevére, mert vezetői és munkatársai egyaránt a fiatalok sorából kerülnek ki. Az épület első és második eme­letén modern szupermarket ka­pott helyet, ahol a nagy vá­lasztékban kapható élelmisze­rek és közszükségleti cikkek mellett delikátáruk is vásárol­hatók. Az üzletház harmadik emeletén iparcikkeket árusító boltok nyíltak. De van az üzlet- központban kozmetikai és illat­szerrészleg is. Az elfáradt ve­vők, a nézelődők a több helyi­ségből álló kávézóban pihen­hetnek meg. Ezek egyike — kedves figyelmesség — a gyer­mekeknek készült. A kereskedelmi központban — születésnapok, családi ün­nepségek megtartására szol­gáló — különtermeket is be­rendeztek. Átköltözött a templom Biljukovo faluból a Voszkré­szé nszkij templom, ez az építé­szeti műemlék, amelyet a XVII. század végén fából készítettek, áttelepült a Volga meredek •partjára, .Plesz városába. Az építészeti és művészettör­téneti védett területté nyílvání­tott városnak ez az első jövevé­nye. A Voszkreszenszkij temp­lom mind külsejében, mind pe­dig belső elrendezésében arra a leégett templomra emlékez­tet, amelyet annak idején Isza- ak Levitan, a híres orosz festő örökített meg „Az örök nyuga­lom fölött" című vásznán. A védett övezetben múzeu­mok és kiállítótermek megnyi­tását tervezik, f. *-A V «

Next

/
Thumbnails
Contents