Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
1982. április 10. MÉPÛJSÀG 5 A húsvéti pirostojás-festés szokásának eredete AZ EMBERISÉG hiedelemvilágában a legősibb időktől kezdve fontos szerepe voltiaz ásványi eredetű piros festéknek. Kultikus szerepét az őskőkor korai szakaszától kezdve nyomon követjük, különféle kultúrákban, különböző népeknél. A neandervölgyi ősember, aki mintegy 150 000 évvel ezelőtt jelent meg az emberi nem fejlődéstörténetében, már eltemette halottait és a halott egyes testrészeit vörös okkerfölddel kente be. Európa több barlangjában találtak olyan ősemberi sírokat, amelyekben piros föld'festékrögöket helyeztek a halott mellé. Sőt, olyan csontvázak is akadtak, amelyeket „tetőtől talpig” piros festék borított. Természetesen nem a csontokat festették, hanem a halott testét, s csak a lágy részek elenyészése után szűrődött le a csontokra a mindent befödő festékréteg. Miért festették az ősemberek halottaikat? És ha már festették, miért éppen piros színre? Az eddigi kutatások eredményei alapján erre a kérdésre egyetlen magyarázatot találhatunk: Az'ősember által eltemetett halottak általában oldalukon fekszenek, felhúzott lábakkal, mintha csak aludnának. Nyakukon medvefogakból, kagyló- és csigahéjakból fűzött gyöngysor ékeskedik, kezük ügyében néha csontból csiszolt tű, ár, máskor kovakőből pattintott eszköz fekszik. Tehát — képzeletük szerint — az embernek a halál beállta után, a „túlvilágon” is szüksége van ékszerre, szerszámra, fegyverre, sőt élelemre — mindazokra a dolgokra, amiket életében is használt. Az ősember már tapasztalatból tudta, hogy az általa megölt állat vagy ember sebéből piros vér folyik. Azt is észre kellett vennie, hogy a halál akkor áll be végképpen, amikor az utolsó csepp vét is elfolyik. Úgy gondolta, hogy az élet azonos a vérrel. Adjuk hát vissza életét a halottnak, kenjük be mozdulatlanná merevült testét a „Földanya" vérével: kibányászott piros földfestékkel, fessük be szerszámait, hadd keljenek életre azok is, hogy tovább szolgálhassanak uruknak, gazdájuknak. Megdöbbentő, hogy ez az évszázezredekkel ezelőtt kialakult hiedelem, kultusz, majd szokás, számos népnél napjainkig kísért, tovább él. A bajorországi Nörd- lingen barlangjában például kizárólag ősemberi koponyákat találtak. A mintegy húszezer évvel ezelőtt Nyugat-Európában virágzott úgynevezett magdaléna őskőkori műveltség népeinek temetkezési helye volt itt. Valamennyi koponyát vörös földfesték borította. A Don-vidéki mommut- és rénszarvasvadászok, a Kosz- tyenki-kultúra hordozói 14 000 évvel ezelőtt, halottaik egész testét vörös okkerfölddel festették be. A CSISZOLT KŐSZERSZÁMOK korában: az újkő- korban is találkozunk pirosra festett csontvázakkal, 5—6000 évvel ezelőtti időkből. Csalog József, a szekszárdi múzeum egykori igazgatója írta: Az újabb kőkorban a halott testének ruhával nem fedett részeit vörös okkerfestékkel kenték be. Dél-Olaszországban, az időszámításunk előtti 3. évezredben dívott okkersíros temetkezési kultusznál is pirosra festették a halottakat. Hazánkban, Endrőd mellett, Varnyai-pusztán az egyik újkőkori sírból előkerült csontváz koponyáját szintén vörös festék borította. A Yukatan-félsziget hajdani indián hercegének sírboltját belül vörösre festették, így kívántak örök életet biztosítani a halott házának és lakójának. Banner János professzor kutatásai nyomán tudjuk, hogy a gyermek halottat a magyar falusi nép Bács- Bodrog megyében piros színűre mázolt koporsóban temette el. Pirosra festett tojásokkal, mint sírmellékletekkel, hazánk területén, a másfél ezer évvel ezelőtt itt élt lovas nomád avarok sírjaiban találkozunk először. A románoknál és ruthénoknál még a mai napig is több vidéken szokás, hogy „piros tojást" tesznek a koporsóba a halott mellé. Ennek az érdekes ősi szokásnak az avaroknál is, és a ma élő európai népek körében is, valamikor mélyebb, kultikus, babonás értelmezése volt. A piros szín a feltámadott életet jelentette. A tojás, mivel az élet csíráját rejti, hordozza magában, a termékenységet, a létezés megszakítatlan láncolatát jelképezi. ITT TALÁLJUK MEG ősi, pogány, de már elfelejtett titkok értelmét, magyarázatát a húsvéti piros tojásnak. A keresztény húsvét a feltámadás ünnepe. A pogány újjászületés, továbbélés varázseszköze pedig az élet titkát magában hordozó piros vér, piros festék, majd a pirosra festett tojás volt, mely utóbbi, hímes tojás képében, a húsvéti népszokások egyik szép, kedves játék- és ajándéktárgyává szelídült. DR. MÉSZÁROS GYULA Készül az ajándék Hadd látom, te milyen mintát tudsz rajzolni? Ugye szép? Fedezékben a locsolók elől Ülj a tojásra nyuszi Tojásba ütés Kóstoljuk meg! Mindenkinek egy tojás Czakó Sándor képriportja)
