Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

e népújság

1982. április 24.

— Neheztel, hogy pont most kerestem löl?

— Csöppet sem. Azt azonban sajnálom, hogy megyei ftuinkaértekezletünkről lemaradtam.

— Nem szokványos eseménye egy ilyen értekezlet a gyógyszerészek életének?

— Megsúgom, én se. De ha már „ el rontottam" ■ a napját, folytassuk a dialógust. Beszéljünk a pályakezdéséről.

— Hát az meglehetősen rendhagyó volt, mert még utolsó éves koromban, 1970 tavaszán fértjlhez mentem, és avatás után, 1971-ben mindössze fél évig dolgoztam, majd elmentem gyesre.

— Szokványos is, meg nem is. Ma a gyógyszertár-hálózat munkájának 1981. évi mérlegét vonja meg a szakvezetés. Ezenkívül is sok nélkülözhetetlen információ gyűlik össze egyik tanácskozástól a másikig. Ezeket az információkat egyetlen gyógyszerész se tudja nélkülözni.

— Akkor se, ha úgy mint Ön, a pályát majd mindjárt gyógy szertárvezetőként kezdi?

— Akkor pláne nem! A mi tanácskozásaink a szükséges szakmai akkumuláción kívül azért is jók, mert nagyjából azonos életkorúák vagyunk és egyébként ritkán van alkalom a kapcsolatteremtésre, úgynevezett nem hivatalos találkozásokra.

— Gondolom, egyáltalán nem a távolságok miatt van ez Így.

— Valóban nem. Időt nehéz szakítani a kimozdulásra. Különösen azoknak a pályatársaknak, akik — mint én is — feleségek, anyák.

— Szánom-bánom, hogy galibát okoztam és már másodszorra.

— Hát igen. Amikor futólag először találkoztunk, én éppen beszélni szerettem volna a gyógyszertárközpont igazgatójával, de ő azért nem ért ró, mert újságírókkal tárgyalt.

— Foglalmam sincs, mire számíthatok ilyen előzmények után...

— Egy kávéra föltétlenül, mert elkészítettem már. De arra is számítson, hogy csak akkor jön a kávé, ha pici időre szerepet cserélünk és én kérdezhetek.

— Rendben van, de ne tartson sokáig, mert egy hóhér se szereti, ha őt akasztják.

— Annyi vidéki gyógyszertár- vezető közül, miért pont engem kért erre a hét végi beszélqe- tésfe?

— Mert hallottam, doktorátusra készül é keltette óz érdeklő met, hogy a megye 9' szerészetének törté választotta disszertái nak témájául.

— Megütközött talán «*en g választáson?

V’-'' ■ ■

— Egyáltalán nem. Sőt! Azt is mondhatnám, hogy örültem, mert szerény ismereteim szerint a gyógyszerészet története nem annyira feltárt terület, mint az onrostörténeté.

— Ez valóban így van, de én méase kedvelem a közszereplést.

— A lérje szakmabeli?

— Nem. Eredeti szakmája tv- műszerész. Ö faddi születésű, és bogyiszlói. Mindketten Tolnán érettségi ztürtk, a gimnáziumban. Onnan az ismerettség.

— Mihez tud kezdeni egy tv-műszerész Magyar- kesziben, ami nem túl nagy település?

— Tamásiba járt be dolgo/ni a Gelkához a férjem, de újabban legföljebb baráti szívességből javít csak televíziót. Itt. Magyarkesziben ugyanis megválasztották tanácselnöknek. Előtte a községi pártszervezet titkára volt.

; — Egy gyermekük van?

— Kettő. Egy lány és egy fiú. Adrienne tizenegy éves, Tamás nyolc. Ő már itt nőtt föl a patikában. Szó szerint igaza lett Fehér Pi£ía bácsinak, a megye egykori főgyógyszerészének.

— Megmagyarázná ezt?

— Szívesen. Negyedik éve voltam már gyesen, amikor Tolnáról beugrottam Szekszárdra elintézel a szakszervezeti bélyegtartozásomat. Pista bácsi a központban fülön csípett és elmondta, hogy Magyarkesziben — amiről azt se tudtam addig, hogy merre kell keresni a megyetérképen — szükség van gyógyszertárvezetőre. „Meglátod, milyen jó lesz ott vidéki patikusként Julcsikám” — bizonygatta. „Ott van a patika, ahol a szolgálati lakás. Az se lesz gondotok, hogy nincs,bölcsőde."

— Nem sajnálta a tolnai patikát otthagyni?

— Sajnáltam bizony, mert ott gyakorlatoztam egyetemi hallgatóként első, majd másodéves koromban. Sőt, államvizsgásként is. Aztán Tolna Bogyiszló- hoz is közelebb van, mint Ma- gyarkeszi.

— Ha jól számolom, hetedik éve élnek Magyarkesziben és vezeti ezt a gyógyszertárai.

— Igen. 1975-ben jöttünk ide.

— Megbánta?

— Nem. De ez azért nem jelenti azt, hogy felhőtlen az életünk. Elmegy ugye az ember Vidékre, mert nem léhet miin- denljci városi patikus. De amikor elmegy, nem mond le orról a vágyóról, hogy jó körülménye-. két teremtsen. Szép, nyugalmas otthont, amiben « csatád minden tagjának megvan a maga kis zuga.

— Ragyogóan berendezett a lakásuk. Nekem tetszik, mert» modern és derűs, akárcsak a személyisége.

— Ne túlozzon! Amit lőhetett, csakugyan megtettük. De a gyógyszertár és szolgálati lakás felújítása 1978 óta van

napirenden úgy. hogy közben semmi se történik. Nem azért, mert nincs rá pénz. Az van. Kivitelezőt nem találunk a félmilliós munkára. Ebben az épületben volt régen a tanácsháza. Ráférne hát, hoqy a patikát feladatához méltóbbá tegyük. És a hozzá tartozó lakást is korszerűbbé a jelenleginél.

— Megnéztem szakmai birodalmát és kicsinek találtam.

— Az is. Kicsiké. Pedig ellátjuk Fürgédét, Felsőnyéket, Nagyszokolyt is.

; — Ellátjuk?

— Igen. Azért mondom többesben, mert van egy asszisztensnőm is. Na és egy takarítónő. Legtöbbször ő figyelmeztet, hogy valami nincs rendben a konyhában. Mondjuk, kifutott a tej, amíg én a patikában beteggel foglalkoztam.

— Azt hallottam a Gábor házaspárról, hogy egyáltalán nem begubó- zásra hajlamos emberekként mutatkoztak' be, hanem közéletiként.

— Én ebben nem látok semmi különöset. Itt élünk, s úgy ment leghamarabb az ismerkedés a községgel és lakóival, hogy részt kértünk mindabból, ami a magyarkesziéket foglalkoztatja.

— Decemberben adta be a disszertációját. Mi következik ezután?

— Május 13-án ül össze Budapesten a SOTE qyógyszerész- karának tanácsa. Ez a nap csütörtökre esik. Ha szerencsém van, jöhet a doktori szigorlat.

— Két gyerekkel, munka mellett nem lehetett valami könnyű a Iölkészülés.

— Hogy könnyű lesz, arra nem is számítottam, amikor elhatároztam magamat még 1978 őszén. Fájdalom, rá két évre, 1980-ban meghalt az édesapám, pedig én a dáktori cím elnyerésével elsősorban neki akartam kedvesikedni, a 60. születésnapján. Hogy nem szerezhetek már néki örömet, visz- szavetett a levéltári kutatómunkában. Mindenben. Majd egy év szünet1 következett ezután. Biztosan megérti. Édesapám egyszerű parasztember volt és igen sókat jelentett számára, hogy én diplomát szereztem...

— Ha nem tévedek, mióta hozzálátott a diíz- szertáció anyagának összegyűjtéséhez, évi szabadságából nem sok jutott a családnak, gyerekeknek.

— Valóban nem. Reklamálták is szegénykéim sokszor, de aztán megvigasztolódtak, mert nekik azért mindig volt szép Vakációjuk. A tavaszi szünetet most Is a „bogyiszlói mamánál” töltötték, Édesanyám ott M iogyfaztón o húgommal, aki igen sokat segített nekem e levéltári munkában is,

I

— Boldogságán, ezek szerint többen is osztoznak majd.

— Bizony többen. Még a levéltárosok is Szelkszórdon, mert alaposan igénybe vettem a segítségüket. Nagyon hálás vagyok nekik.

— A szabadság véges, a vállalkozásához tanulmányi idő nem járt. HoI

gyon oldotta meg a dolgot? Rengeteg idő kellett a kutatáshoz és a levéltárat se lehetett Magyar- keszibe „hozni".

— Szerencsés vagyok, mert a gyógyszertárközpont iaazgatája tudományos érdeklődésű ember. Igen megértőén biztosította számomra a kutatáshoz, konzultációkhoz szükséges időt.

— Miért választotta kutatásában induló évnek 1767-ef?

— Mert akkor történt Szek- szárdon a megye első gyógyszertárának az alapítása. Jóval korábban tehát a kórház 1801- es megalapításánál. Volt is gondom rengeteg, hogyán sűrítsem bele 120 gépelt oldalba — 1767-től 1950-ig bezáróan — a gyógyszerészet Tolna megyei történetét.

I — Sikerült?

— Erre majd akkor szeretnék válaszolni, amikor túl leszek már a doktori szigorlaton. Any- nyi bizonyos, hogy a szakma történetével foglalkozók érdeklődését sikerült kiváltanom. És biztatásukat is elnyernem, ami Igen jólesett. Aztán... a Gyógyszerészet című, havonta megjelenő szakmai lapnak is a munkatársa lettem többék között egy olyan publikációval, aminek az volt a tárgya, hogy szakmai munkájukon kívül manapság mivel foglalkoznak még a gyógyszerészék. 1981 őszén ott lehettem én is a Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi gyógyszerésztörténeti kongresszusán. Nemrég pedig meghívást kaptám egy ez évi őszi eseményre. Novemberben Kőszegen tudományos tanácskozásunk lesz és ott előadást kell tartanom a gyógyszerészet történetének Tolna megyei vonatkozásairól. Mq^ öröm is ért. Nemrég járt ná'lám egy Hajdú- Bihar megyei kolléga, aki most kezdi majd azt a kutatómunkát, amit én már a hátam mögött tudhatok. Boldogan mondtam el neki a tapasztalataimat, mert ha az ország minden megyéjében elkészülne egy-egy ilyen dolgozat, akár ki lehetne adni kézikönyvként is...

— Szivemből kívánom, hogy ez bekövetkezzék, de most árulja el, lesz-e az idén nyaralás?

— Még nem tudom. Legfeljebb remélem, hogy igen. A gyerekek megérdemelnék már nagyon a hoszabb együttlétet.

— És maga?

— Tulajdonképpen én is. Bár engem a napi szakmai és családi munkám mellett annyira lekötött a kutatás, majd a feldolgozás feladata, a konzultációkkal járó jövés-menés Budapest és Magyarkeszi között, hogy nem volt időm átadni magámat a fáradtságnak. Azt se tudom, mennyi kilométert autóztam Szekszárdra és vissza, Budapestre és haza.

— Megmondaná, hány éves?

—- Nem titok. 1947-ben születtem. Gyógyszerészként még fiotat, emberként már nem. Harmincöt éves vagyok és nagy gyerekeim vonalak.

— Ha fenne idom, sajnálnám „hajlott" kora miatt. így csak megköszönöm a beszélgetést. Alkalmasint pedig eljövök gratulálni Gáborné dr. Szö- csényi Juliannának. Addig is minden jót!

LÁSZLÓ IBOLYA

Múltunkból

n

FALUSI SZÖVETKEZETEK

A megyében a falusi gazdálkodók szívesen szövetkeztek a múltban is, ha beszerzésről, értékesítésről volt szó. Olcsóbban lehetett megvenni a szükséges árut (a nagybani vásárlásnál a vételárnak bizonyos százalékát elengedte a nagykereskedő) és zöklkenömentesebb volt az előállított termék értékesítése is. A többi között ezért isvolt any- nyita elterjedt a megyében a tejszövetkezeti mozgalom. A gazdák reggel és este kannákban vitték a frissen fejt tejet a csarnokba, ahol azonnal megkezdődött annak feldolgozása. A század elején (1902. december) készített statisztika szerint a vajtermelésre is berendezkedett szövetkezetek száma 46 volt. Legrégibb — legalábbis a kimutatás szerint — a hanti szövetkezet volt, amelynek megalakítását 1890-ben mondotta ki a közgyűlés. A listán szereplő szövetkezetek közül összesen 29 még a múlt században alakult meq a megyében — zömmel 1897—'1899 között, míg a többiek 1900—1902 között jöttek létre. A szövetkezeteknek összesen 5730 tagjuk volt. Az említett listán szerepel 5 ma- qántutájdonban lévő „szövetkezét” is, azaz tejcsarnok, és- oedig Bélecs'kán, Mucsiban, Nagyszékelyen, Szakoson és Kétyen.

Az 51 csarnok 1902-ben ösz- szesen 9 502 421 liter tejet gyűjtött be. Nyolcvan esztendővel ezelőtt legtöbbet a kákasdi (566 021), a cíkói (547 746), Bó- taszék I. (527 516), a mözsi (311 368), a mórágyi (470 268), a bonyhádi (459 534), a zombai (445 000), a szekszárdi (322 512) és a qróbóci (300 000) szövetkezet vett át a tágjaitól. Az átvett tejből 345 041 kg vajat készítettek a csarnokokban. Ez azonban nem teljes adat, mert néhány szövetkezet, éspedig a kurdi, a mórágyi és az úzd- borjádi nem dolgozta fel teljesen a begyűjtött tejet, hanem tejszínt készített, s azt szállította el Dombóvárra, a tejüzembe (valjgyárba). Termékeiket ott dolgozták fel.

Számottevő volt a szövetkezetek bevétele is. A bátaszék’i I. 54 290, a bonyhádi 48 862, a cíkói 56 769, a grábódi 28 652, a kdkásdi 52 715, a mórágyi 50 793, a mözsi 55 399, a zombai pedig 44 270 korona bevételhez jutott.

A statisztikusok számon tartották, hogy a szövetkezeteknél mennyi volt a napi legkisebb és a legnagyobb átvétei. A legmagasabb napi bevétele 1902-ben a bátasréki l.-nek (3135 liter) volt, ezt követte a závodi csarnok 2400 liter, valamint a cíkói cstarnok 2255 literes átvétellel. Mindössze 2 literrel maradt le az előzőtől a ka- kasdi, 2253 literes teljesítmény- nyet. A legkisebb forgalmat Döbrököz érte él Tő, s alig 1 literrel volt jobb a szákályi szövetkezét legkisebb forgalma.

A NÉPGYÜLÉS FELTÉTELEI

A madocsai Szabó Ferenc, Molnár Sándor és Farkasdy Sándor nem számítottak arra, hogy a járási főszolgabíró számos feltétéihez köti egy nép- gyűlés megtartásának engedélyezését. A nevezették 1904. március 13-ón akarták népgyűlést tartani, s annak rendje és módja szerint, szárvdéksdxtt bejelentették a piaksi járati főszolgabírói hivatalban. Egy héttel a tervezeti gyűlés «ifit jfeyrtt a főszolgabírói végzés, amely tudtul adja o fent nevezettek- • nek a hatóság akaratát. Idézzük a végzést :

„Fentrvevezettek azon bejelentését, hogy a madocsai földművelő -munkások f. évi március hó 13-napján Madocsón a Csárda utdai vendéglőben, a következő napirenddel:

1) à mezei munkások gazdasági és politikai helyzete

2) az általános titkos választójog

3) a szervezkedés

gyűlést szándékoznak tartani, azon meghagyással veszem tudomásul, hogy a népgyűlés kezdetét, minthogy az a bejelentésben feltüntetve nincs, délutáni órára állapítom meg, s ezen gyűlésre hatósági biztosi minőségben dr. Bernáth Béla h. szolgabírót küldöm ki — kikötöm azonban:

1) hogy a napirenddel össze nem függő indítványok nem tárgyálhatók;

2) Vörös zászlóval, izgató jelvényekkel, bottal vagy fegyverrel a gyűlésen megjelenni tilos;

3) A gyűlésen részt vevőik a gyűlés színhelyén tartoznak szétoszlani, s a csoportokban Vagy zárt sorokban való elvonulás tilos;

4) A szónokok, amennyiben nem madocsai lakosok, személy- azonosságukat a gyűlés megtartasd ©lőtt a hatósági kiküldött eiőtt igazálni tartoznak.

Ezen 1—4 alatti kikötések, mint a közrend és a közbiztonság megóvását czélzó intézkedések megteendők voltak."

Ezt követően a végzésben az olvasható, hogy ennek egy példányát megküldte az alispánnak tudomásulvétel végett, s megkapták azt a gyűlés engedélyezését kérőik is.

Minden kikötés ellenére is a madocsai szervezlkedők még lényegesen jobban jártaik, mint a néhány évtizeddel későbbi gyűlést szervezők. Akkor már nem adtaik engedélyt a főszolgabírók, ha nem volt a kérvényben a gyűlés idöpontjá, ha a gyűlést nem zárt helyiségben rendezték, ha a helyiségnek nem volt legalább két kijárata — s ha minden kellék adott is volt, gyakran arra hivatkozva, hogy a „Közbiztonság mai állapota" nem teszi lehetővé a gyűlés megtörtésát, az engedély kiadását megtagadták. Sa Horthy-korszakban mikor nem volt olyan a közbiztonság, hogy arra hivatkozva ne lehetett val- •*ra megtagadni az engedélyt?

A madocsai népgyűlésén nem alakult meg semmiféle szervezet, az agrárproletáro'k még nem jutottak él tömegesen an- ntalk felismeréséhez, hogy érdekeik védelmében szükségük van a szervezetre.

„ERÉLYES ÜLDÖZÉS”

Havranék csendőr százados 1921. március 6-án jelentést küldött az alispánnak a megye körbiztonsági állaootárói. Jelentésében megállapítja, hogy némi javulás észlelhető a megyében, de kommunista szervezkedés erősödik a megye falvaiban. Idézzük a jelentésének idevontat'kozó részét:

„A kommunista mozqalom tekintetében a következő észleléseim vannak: Positiv bizonyítékok nélkül a tamásii és a dombóvári járásparancsnokok jelentették, hogy sok vasutas — szolgálati utazásuk alátt a fülkékbe zárkózva, destruktív irányú, a kormányrendszert kritizáló nyilatkozatokat tesznek és csempésznék is.”

A csendőr százados úgy vélte, hogy Tolnán is megerősödött a mozgalom — s indokolt lenne ezért a csendőrség létszámát felemet ni. Szól arról is o jelentés, hogy aggodakwnf* ad okot a dunaföldvárl Myeet, dhoi őst folyamán nagyon el vették ysoporodva a ktttéWOi szökavényeh, 4» egy ftgpm- használót és erélyes üloCzél megtette o hatását."

A jétenités nem szót orrá!, hogy a feg yve rh a s rnáfotnak

tett-e halálos áldozata, vagy sem, törtérvt-e sebesülés, s egyáltalán ki ellen használták a fegyvert — nem tudjuk.

K. BALOG JÁNOS