Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
1982. április 24. ( TOLNA \ _ NÉPÚJSÁG 7 Randevú a Duna-parttal Ki védje a környezetet? ezért az állapotért itt. Annak kell rendet tenni.- És az állampolgárok dolga micsoda? Se látni, se hallani? A szűk és lefele lejtő utat a DÉDÁS2 munkagépei állják el. A selyemgyár oldalbejárójától a tranzitraktárig cserélik a villanyoszlopokat. Útban vagyunk. Esernyőt se tant senki fölénk a rögtönzött fórumon. Meg jobb a békesség is. A tanácsra dühös embereket úgyse lehet meggyőzni. Az munkál bennük, ami minden iitt őshonos emberben. Hogy Tolna létét mindenkor a Dunának köszönhette, mert mint az írva vagyon, „nemcsak átkelőhely, hanem fontos kikötő és halászhely is volt. Számos vízimalom, hajóépítők, halászok, hajósok tették mozgalmassá Tolna életét, mígnem a múlt század végén a Bogyiszló melletti átvágással holtággá vált a tolnai Duna. Eliszaposodott a meder...” A Duna-part mai - strandolást, kellemes időtöltést meghiúsító — állapota azért olyan fájdalmas Tolnán, mert olyan gazdag volt egykor a vízi élet. Különben is kriminális dolog nyaranta ott.látni a vizet, s tantaluszi kínokat kiállni a fürdőzést tiltó táblák tövében. Igaz, hogy a Tolna megyei KÖJÁL nem adott még olyan vízvizsgálati eredményekre alapozott javaslatot, amely azt mondja, hogy fertőzöttsége révén alkalmatlan a holtág a fürdőzésre. De ... a meder nemcsak eliszaposodott. Ahogy a vízért olyannyira reszketők a part tisztaságára, a medrére se kényesek. Ha egyszer megkotornák itt a partot, szépen kerülne belőle MÉH-telepre való vashulladék, törött üveg, miegyéb. Mondanom sem kell, hogy nem a tolnai lokálpatriótizmus dicsőségére. A tanács? Nincs irigyelhető helyzetben, ami a Duna-partot illeti. Remélték, hogy a szemételszállítás megszervezése véget vet a közterületeken való szemetelésnek. Tévedtek. A rongálások évada se járt még le a település központjában. Van, hogy a kiültetett fáknak, díszcserjéknek lába kél. S van aztán olyan lis, hogy azok a szervezetek, amelyek írásban válHat? Nyolc éve is lehet már annak, hogy ugyanígy tavasz- szal megdagasztottuk fotós kollégámmal Tolnán a Magaspart sarát. Igaz, nem esett olyan makacsul az eső, mint most, 1982 áprilisában, amikor a Stern-telep szemrevételezése a célunk. Méghozzá egy szenvedélyes hangú olvasólevél alapján. Szentirmai Józsefné írta ért a levelet az innen távoleső Táncsics utcából. De írhatta volna még több száz tolnai, mert a Duna-parti „közállapotok" örökzöld témája a településnek. Mondd azt, hogy „Duna-part" és a nagyközség lakói közül a hallgatagok is szóra kapnak, a szemérmesek is elkerítik, hogy erre, meg arra, „ha a helyi tanács nem lenne olyan tehetetlen, másként festene a vízpart”. 0- Ezt aztán nézhetik — ripa- kodik ránk egy daruskocsi vezetőfülkéjéből a pilóta. - Olyan a partnak ez a része, mintha gazdája se lenne.- Van pedig gazda - veti közbe csöndesen egy középkorú férfiú, aki a Fürdőház utca takaros házainak egyikéből a tiszteletünkre jött ki. Egyrészt, hogy megmutassa mettől meddig terjed a holt Dunának az a partszakasza - amit Stern- telepnek neveznek. (Az egykori fatelep tulajdonosáról.) Másrészt, hogy kertjének telekhatárán tisztes szemétkupacra mutatva panaszolja, hogy a helyzet szinte reménytelen. Társadalmi munkaszervezést sürget az a Táncsics utcában lakó asz- szony? Nahát, szervezett itt már a körzet tanácstagja, Bajor Antal tanár tisztogatási akciót.- Három éve, hogy ne szanaszét szórják a szemetet azok, akik látogatói voltak ennek a partszakasznak, kiraktunk egy betortlapokból álló szemétgyűjtőt. Tudja mi lett a sorsa? Bizony tudom, mert már elmondták. Ami hetek kemény munkájával készült, egy nap alatt szétszedték, elvitték. Hogy -kinek jó a rombolás? Meg a szemetelés? Az elhullott állatok idecsempészése? Senkit még nyakoncsípni nem Sikerült. Pe- dicj/az kellene. Jól elrántani a nótáját azoknak, akik nem kímélik sem a település belső részeiben, se kijjebb a közterületek tisztaságát.- Az utca lakói közül tett már valaki följelentést? E kérdés pianóra váltja a koróbbS hangerőt. Kérdezik, hogy: kinek van bakterkodásra ideje? Meg: „ugyan ki szeret maqának ellenségeket szerezni?!"- Én mondom maguknak - pattan közénk vezetőfülkéjéből a daruskocsi tolnai illetőséaű pilótája -, a tanács felelős Stem-telepi csendélet A halbiológiások partszakasza rendezett... lalták például a magasparti részen a park rendben tartását, a fülüket se billentik arra, amit vállaltak. — Hiszen ha lenne elég nagy apparátusa a nagyiközségnek — sóháljtjá Újvári József, aki négy éve községgdzda. — Valahol rendet tesz a költségvetési üzem és néhány ntrp múlva kezdheti elölről. Negyedóra se kell a fölismeréshez, hogy Tolnán községgazdának lenni nem idegnyugtató felhőjáték. A tízezer lakosból, ha 300—400 nem lát tovább az orra hegyénél és rombol, eltulajdonít, vagy csak a szűk környezetére igényes, kész a kravál. Akkor elhullott állataikat a gazdák nem elföldelik, hanem kiviszik a Stern-telepre. Rozsdás fazekaikat, törött üvegeiket stb. bele a vízbe! — Hogy állnak a szabálysértési eljárásokkal? — kérdezem dr. Ruppert János vfo- fitkártól, aki elmondja, amit a megye bármely más településén is elmondhatnándk a tanácsi vezetők. — Ahhoz képest, amennyi lehetne, kevés a szabálysértési eljárás. Pedig Tolnára nem a bogyiszlóiak hozzák illegális lerakóhelyékre a szemetet! Mit lehetne mégis tenni? Egyszerűnek látszik a „lecke". — Meg kell Védeni a rendezett környezetet és tisztaságát... — De ezt strucomódra nem lehet — veti közbe a községgazda. Március hónapban négyen fizettek 100—100 forintos bírságát a köztisztaság megsértéséért. A két parikrongáló 200— 200 forintot rótt le „tandíjként". A közterület engedély nélküli használói négyen voltak. Olcsón úszták meg. Fejenként 100—• 100 forintokat szurkoltak le építési és más hulladék közterületen való tárolásáért. Nevelési kérdésekben nem vagyok híve a drákói szigornak, de azt gondolom, célravezetőbb lenne mélyebb zsebbenyúlásra szorítani a köztisztaság, közrend ellen vétőket. Hogy mi lesz a Stern-telep- pel? Idén is megéli a tavaszi nagytakarítást, ami az égvilágon semmit se jelent majd. Hacsak, hacsak a környéken lakók meg nem keményítik a szívüket és fülön nem csípik a jövőben a megrögzött környezetszennyezőket... Mert igaz, igaz, nem állapot, ami Tolna vízparti részére jellemző, de az se ám, hogy a tolndiak nem kezelik közügyként a köztisztaságot, környezetvédelmet. —li— Fotó: gk Szekszárd-Budapest-Japán Akinek a neve egy játékkiállítás után lett közismert Scherer József formatervező iparművész. Budapesten él és alkot. Oda megyénkből, Szek- szárdról származott el. Életútját eddig a címben jelzett két magyar város és Japán határozta« meg. Hogy miért? Az első kettő már részben kiderült. Japánra meg még visszatérünk. — Kölesden születtem — mondja —, majd szüleimmel Szekszárdra kerültünk. A Garay általános iskolába jártam... László Nusi néni, az osztályfőnököm kapacitált, hogy intenzíven foglalkozzam a rajzzal. S talán ez volt egyik oka, hogy beiratkoztam Lázár Pali bácsi szakkörébe, ahol valójában megismerkedtem a képzőművészettel. Tehát pályámra Szek- szárdon kaptam az indíttatást. A fiatal formatervező iparművész 1962-ben került a képzőművészeti szakközépiskolába Budapestre, ahol le is telepedett, hiszen a Iparművészeti Főiskolát is ott végezte, majd megnősült és feleségével — aki textiltervező — és kislányával együtt azóta is ott élnek. A főiskola formatervező tanszékén tanít, s amellett „szabadúszó", tehát különféle megrendelésekre tervez, azaz kamatoztatja hivatását. Megyénkben Scherer József nevét eddig elsősorban a rokonok, barátok ismerték, valamint azok, akiket foglalkozásuk ismertetett össze a formatervező iparművésszel. És ma kik ismerik nevét? Úgy vélem, igen sokan. Hiszen Scherer József ismét „berobbant" megyénkbe. Harmadmagával játékkiállítást ' hozott Tolnába: először Dombóvárra, majd a megyeszékhelyre, amelyet a bonyhádi követ május 25-től. És kétségtelenül nagy sikert arattak, hiszen az eddig megszokott rideg és drága' játékok helyett az ő kiállításuk minden darabja meleg anyagból készült, s egytől-egyin a gyerekek alkotási vágyát, készségét elégítik ki. Kicsinyek és nagyok egyaránt azóta is várják: vajon mikor lesznek kaphatók az üzletekben a kiállítás becses darabjai?! — Erre — sajnos — nem tudok válaszolni. Pedig szívesen mondanám, hogy már „elindultak" a játékok a boltokba. Tény, hogy a játékterveket átadtuk a monori kefegyárnak, szériagyártásra — mondja némi reménnyel a hangjában a művész, akinek első és tán legmegbízhatóbb „zsűrije" e téren hatesztendős kislánya. Pontosan ő az, aki igen lelkes híve és „alkalmazója” az édesapja által készített világjátéknak is. A kollekció tatalmaz fákat, házakat, gépjárműveket. . ., szóval mindent, aminek csak környezetépítő jellege, szerepe van. Nem vagyok egyedül, aki sajnálja, hogy saját gyermekeinek nem vásárolhat efféle hasznos, okos játékokat... — A játékkiállításra Tolna megye kért föl. Pontosabban először a dombóvári művelődési ház keresett meg. — Kapcsolata szoros a játékokkal, azaz a gyerekekkel. Több játszóteret, sőt, játszótéri játékokat is tervezett. — Mindezzel a ridegség ellen „harcolok", s azt szeretném, ha a kicsinyek okos és hasznos tárgyakkal ismerkedhetnének, játszanának, nem pedig ropogó géppisztolyokkal tüzelnének egymásra — hangzik a művész válasza, majd a Vérmezőn elkészült játszótérről beszél: — Ugyancsak ridegek és kicsik a mai játszóterek. A. fakótelepek közti parányi tereken, a kőrengeteg közepén „vandálbiztos” fém és beton játékokat állítunk föl. Szerintem helytelenül. A Vérmezőn a fából készült játszószerkezetek már hat éve úgymond üzemben vannak. És még semmi bajuk. Beszélgetésünk során kiderült az is, hogy most Dunaújvárosban készül Scherer József tervei alapján egy játszótér. Sőt, szó esett arról is, hogy megrendelésre nemcsak játékokat, hanem azok, sőt, játszóterek terveit is elkészíti. Gondolom, e témáról érdemes eltűnődni. . . Most pedig „ugorjunk" egy nagyot, s ígéretünkhöz híven szóljunk Japánról is, arról az országról, amellyel fontos kapcsolata volt a művésznek, s amely bizonyos dolgokra ösztönözte : — A formatervezők kongresz- szusára Japán meghirdetett egy pályázatot: emberi erővel hajtható speciális kerékpárt kellett tervezni. Taoosópedálos kerékpárt készítettünk, amelyet állva, tehát a testsúly egyik lábról a másikra helyezésével lehet hajtani. Ez a jármű repülőtereken, bevásárlóközpontokban, pályaudvarokon alkalmas a csomagok szállítására. Harmadik díjat nyertünk vele. És az első japán sikert követte a második. Egy esztendőt töltött Scherer József a távoli országban, tanulmányúton. Olyan úton, amelye a világ országaiból háromszázan ,pályáztak, s mindössze harmincon lehettek boldog részesei. Nyilván, e pályázat elnyerésében komoly része volt az első sikernek, egyáltalán annak, hogy Japánban, a szakemberek előtt már nem volt ismeretlen a magyar formatervező iparművész neve. — Úgynevezett kutató diákként tartózkodtam Japánban. Különböző intézetekben dolgoztam, előadásokat hallgattam... Két dolog vonzott, s ugyancsak kettő kapott meg. Az egyik a hagyományos japán művészet, a másik pedig a hallatlan frissességük, vagyis, hogy az ügyes, frappáns megoldásokat, dolgokat azonnal alkalmazzák. Nemcsak elméleteket „hoznak össze", hanem a jó dolgokat nyomban csinálják is. — Mivel foglalkozik? Milyen munkáival találkozhatunk a közeljövőben? — Alkotócsoportunk megbízást kapott az IBUSZ arculatának áttervezésére. Ez egybeesik az idei évfordulóval: 80 éves az utazási iroda. Ügy tűnik, hogy munkánk akadálytalan lesz, mivel az IBUSZ mozgékony, ragyogóan szervező partner. A teljes áttervezéssel az évtized közepére leszünk készen. Egyebek között az emblémába a taszító kék szín mellé ötven százalékban behozzuk a narancssárgát, s a két szín dinamikusan kapcsolódik egymáshoz, így a megbízhatóságot, ugyanakkor a vidámságot sugározza. Azon kívül új sajtó- és propagandatervet készítünk, az irodák pultjait, bútorzatát áttervezzük, a divattervező kollegánk pedig elkészíti a formaruhákat, amelyet szintén az említett időponttól hordanak majd az IBUSZ munkatársai. V. HORVATH MARIA A port felől a Fürdőhöz utca Játszószerkezet a Vérmezőt^
