Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

1982. április 24. «ÉPÛJSÀG 3 Kiváló szövetkezetek Három kitüntetés a BOJNY-nak ünnepi közgyűlésre jöttek össze tegnap a délelőttös mű­szak utón a bonyhádi Vörös­marty Mihály Művelődési Köz­pont színháztermében a „BONY —KS" Tolna megyei Cipőipari Szövetkezet tagjai. Az ünnep­lésre az adott okot, hogy az ipari miniszter és az OKlSZ el­nöksége az 1981. évi kiemel­kedő munkáért, gazdálkodá­sért a kollektívát „Kiváló Szö­vetkezet” kitüntetéssel jutal­mazta. De még két kitüntetést is kapott a szövetkezet. A Raznoexport szovjet külkeres­kedelmi vállalat és a Szovjet­unió budapesti külkereskedel­mi kirendeltsége immár har­madízben ismerte el minőségi diplomával a Tolna megyei partner jó munkáját, ami a határidőben történt szállítások­ban és a jó minőséqben teste­sül meg. A KISZ Közoonti Bi­zottsága „Kiváló KlSZ-szerve- zet" zászlóval tüntette ki a szövetkezet KISZ-eseit. A szövetkezet által patronált általános iskola úttörőinek mű­sora után Szelesi László elnök beszélt a szövetkezet fejlődé­séről, eredményeiről. Az el­múlt ötéves tervidőszakban há­romízben lett „Kiváló" a szö­vetkezet, nyolcvanegyben to­vább sikerült fokozni az ered­ményeket. Részletekre kiterje­dő, reális tervvel indultak- és a rugalmas alkalmazkodással a szigorodó külpiaci követel­ményekhez, a technológia fej-. lesztésével, a szocialista ver­sennyel sikerült a terveket túl­szárnyalni. 7,6 millió forintot fordítottak korszerű gépek be­szerzésére, további negyvenkét gépet béreltek az új külföldi partnertől — az NSZK-beli Sa­lamander cégtől —, sok szak­ember részesült továbbképzés­ben. A létszám növelése nélkül 46 ezer párral több lábbelit ál­lítottak elő, mint 1980-ban. A szövetkezet, termékeinek 94— 95 százalékát exportra gyártja. Nagymértékben emelkedett a termelékenység, a hatékony­ság, az egy dolgozóra eső anyagmentes termelési érték 23,1 százalékkal nőtt, az első osztályú áruk aránya 97,4-ről 98 százalékra. A szövetkezet a tervezettnél húszmillió forinttal nagyobb nyereséget ért el. Az árutermelés mellett fejlő­dött a szolgáltatás is, új cipő­javító szalont helyeztek üzem­be Dombóvárott, Bonyhádon most folyik az építés. Az orto­Pintér Vilmos átadja a kitüntetésről szóló oklevelet Szelei Lászlónak pédcipő-készítést kiterjesztet­ték Baranya megyére is. A ha­tékonyság növelése tette lehe­tővé a tavalyi 10,2 százalékos bérfejlesztést. Pintér Vilmos OKISZ-főosz- tályvezető-helyettes adta át az ipari miniszter és az OKlSZ el­nöksége megbízásából a „Ki­váló Szövetkezet" oklevelet. Ez­után Ivan lljics Gluharev, a szovjet külkereskedelmi kiren­deltség osztályvezetője szólalt fel, dicsérve a szövetkezet szov­jet piacon igen keresett és ked­velt termékeinek minőségét és a pontos szállításokat, majd átadta az elismerő oklevelet. Török Mária, a KISZ megyei bizottságának titkára a KISZ Központi Bizottsága által ado­mányozott kitüntetési nyújtotta át Kiefaber Imrének, az üze­mi KISZ-bizottság titkárának. Ezután több dolgozó kapott miniszteri, illetve szövetkezeti kitüntetést. Mátyás István, a szekszárdi városi pártbizottság első titká­ra, a megyei pártbizottság tag­ja a megyei és a két városi pártbizottság, valamint a me­gyei tanács üdvözletét tolmá­csolta a kitüntetett szövetkezet tagságának. A bonyhádi építők kitüntetése Alighogy befejeződött a „BONY-KS" ünnepi közgyűlése, máris megkezdődött - az eme­leti tanácskozóteremben - a Bonyhádi Építőipari Szövetke­zeté. E szövetkezet is elnyerte — most már hatodízben — a „Ki­váló Szövetkezet" kitüntetést. A szövetkezet a megye egyetlen tiszta profilú lakásépítő szövet­kezete, tevékenységének túlnyo­mó többségét a lakásépítés adja. És hogy milyen eredménnyel, azt tanúsítják az eddigi elisme­rések is. Az országban máso­dikként vezette be az angliai lecincvásárlásból származó „no fines" technológiát és^nost már ott tart, hogy felkészült e kor­szerű - és nem is drága - mód­szernek a csoportos családi ház építésénél való felhasználására. Tavaly a „no fines”-t alkalma­zó szövetkezetek versenyében az első lett. Elmondta dr. Samu Lajos elnök többek közt azt iis, hogy a szövetkezet már évek óta bizonyítja: nem szükségszerűen ráfizetéses a lakásépítés. Míg ők átlagosan 7600-7800 forin­tért építik négyzetméterenként a lakásokat, az országos vidéki átlag tízezer, a fővárosi tizen­háromezer körül van. Tavaly az anyagfelhasználásban 7,6, az energiánál 20 százalékot takarí­tottak meg, az egy foglalkoz­tatottra eső anyagmentes terme­lési érték 122-ről 142 ezer fo­rintra emelkedett. Négyszáz la­kás felépítését vállalták a ha­todik ötéves tervben. Pintér Vilmos adta át a ki­tüntetést tanúsító oklevelet, majd János Jeromos, a városi pártbizottság első titkára a pártbizottság, a városi tanács és a társadalmi szervek nevé­ben köszöntötte az ünneplő építőket. Ezután dr. Samu Lajos elnök szövetkezeti kitüntetéseket, jutalmakat adott át. Az építők ünnepi közgyűlésének résztvevői Békenagygyűlés Bátaszéken Sokéves hagyomány, hogy ta­vaszonként Tolnában béke- nagygyűlést rendez a három szövetkezeti ágazat megyei ko­ordinációs bizottsága, együtt­működve a Hazafias Népfront­tal. Tegnap a Tolna megyeíi Ipari Szövetkezetek Szövetsége, a MÉSZÖV és a Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezetek Tolna megyei Szövetsége Bátaszéken, a moziban tartotta meg a ha­gyományos békedemonstrációt. A több mint kétszáz résztvevőt Bognár Jenő, a Hazafias Nép­front bátaszéki nagyközségi bi- ■ zottságának elnöke köszöntöt­te, aki egyébként a bátaszéki áfész elnöki tisztéit is betölti. - Megnyitója után Sarkadi Ist­ván, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának osztályveze­tője mondott ünnepi beszédet. A békenagygyűlés résztvevői levelet küldtek az Országos Béketanácsnak, melyben hitet tettek a béke megőrzése mel­lett. A három szövetkezeti ágazat megyei koordinációs bizottsága májüs 14-én Tamásiban tart békenagygyűlést. HÉTRŐL hírről Ma Szent György napja van, ami valamikor jeles dátum Volt a .mezőgazdaságban, akkor szegődtek a summásók. Mára a munkafázisok eltolódtak a régi időpontokhoz képest, György is egy névnap lett a sóik köziül. A hét hírei közül többét ki lehetne emelni, vagy azért, mert természetes, minden éVben megismétlődik, vagy azért, mert olyan érdekes­ség, ami csők az adott napon, héten, vagy idő­szakban előforduló eseményről ad tájékozta­tást. A hírek azonban sosem egyedül állnak, hanem mintegy láncot alkotnak, az adott hír­rovatban, lápszálmban, Vagy éppen folyamato­san új, meg új információt közölnek az érdek­lődő olvasóvá1!. A hírek között vonnák „áthallások”, két in­formációból szinte minden olvasó összeállít magának legtalább egy .harmadikat, ha elgon­dolkodik azon, mi is történt, milyen következ­tetések vonhatók le a tényékből. Az olvasot­tak alapján mindenki saját életkorának, ta­pasztalatainak, már meglévő ismereteinek bir- tókában más-más következtetésekre jut. A sok lehetséges hírfűzérből most csak .néhányra van helyünk és tétünk. Őselefánt, műemlékvédelem Vasárnapi lapunkban jelent meg a .hír, hogy restaurálták azt az őselefánt-agyarat, amelyet — mint annak idején beszámoltunk róla — Paks környékén .találtak meg. Nyilvánvaló, hogy nem volt egyben, hanem apró darabok­ból 'kellett összeállítani. A múzeum laborató­riumában Bucsányi Kálmán főrestaurátor olyan — poliészter-gyantás átitatási — eljárással mentette meg a .leletet, amire eddig és másutt még nem volt példa. A kísérlet a jelek szerint sikerrel járt, az eljárás iránt a Nemzeti Mú­zeum szakemberei is érdeklődnék. Szerdán hírt adtunk arról, hogy Grábócon folytatják a „páratlan művészeti értékű görög­keleti szerzetesi templom megmentését a pusz­tulástól". Ettől a helytől nyugatabbra hasonló épület már nincs. Csak örülni lelhet annak, hogy ezt az értéket, még unokáink is látni fog­ják — eredeti szépségében. Ugyánez már erő­sen kétséges a dunaföldvóri görögkeleti temp­lom esetében. Annak a megmentése ugyanis még nem kezdődött el. Ismert, hogy kirabolták, •hogy csövesék a lakatot .leverve tüzet raktak a szentélyben, ablakai .betörtek. A helybeli múzeumbafátok azért már tettek valamit, felszereltették ugyanis egy olyan laka­tot, aminek leveréséhez már „szákember” kell, és az ablakokat befőliázták. Egy rossz hír után következzék ismét jó: má­jus 10-én folytát ódnak az ozorai várkastély fel­tárási munkálatai Feld István vezetésével. Kedden altuk hírül, hogy a megyei múzeum filmdélutániján milyen filmeket vetítenek. Az már nem új dolog, hogy nyitottabb a .múzeum, mint régebben, de hogy miként nyílt meg ez az „új közművelődési intézmény” a megyében, annak útját úij módszerek is jelzik. A legvon­zóbb lépés ezen az úton, hogy a fiatalokat „csalogatják” be az intézménybe. Működik ifjú múzeumbarátók köre, szívesen látják a gyerekeket rendhagyó történelemóráikon és a legújabb, hogy már nemcsak tárlátókkal, ha­nem mozgóképpel is szolgáinak az érdeklődők­nek a múzeum egyre ismertebb szákemberei. Ismertebbek a szó személyes értelmében is,, hi­szen „kiléptek" a múzeumiból, szívesen vezet­nék klubot, régésztábort, történelemórát. Is­mertebbek a szakmájukban is élért tudomá­nyos eredményeikkel. Az ősagyar és aki restaurálta Fórumok Hétfőn vett részt fórumon a várostörténeti klubban a szekszárdi Városi Tanács elnöke, kedden volt tájékoztató az új gazdasági for­HÉTRE HÍRRE mákról. Azt most ne fontolgassuk, hogy mikor fórum egy összejövetel, beszélgetés, ankét, előadás, értékeZlet, .mert gyakran azt is annak nevezzük, ami nem az. Persze mindez mellékes, a tartalomba fontos, és ilyen értelemben fórum minden, ahol az érdeklődők szót válthatnak közösségi ügyökről azokkal a felelős szemé­lyekkel, gyakran választott vezetőkkel, ,akik az adott kérdésben illetékesek. A válaszadásra és a későbbi intézkedésekre is. Működik a me­gyében vagy ötven különféle klub, ezék ren­dezvényei között legalább félévenként talál­hatunk fórumot, mert az embereket érdeklik a körülöttük zajló események. Igenis nagy az ér­deklődés a város- és községfejlesztés, a bel- és külpolitikai kérdések iránt. Nincs olyan hét, amikor ismert személyék ne járnának me­gyénkben kül- vagy belpolitikai tájékoztatón. A televízióban is egyre gyakoribb ez a műsor­típus és igen .népszerű is. Több oldalról is jelentős ez a „divat”, ha felelős vezető a válaszadó, akkor az eddiginél is jobban megismerheti a közvélemény vélemé­nyét, kívánságait. Szerzett információi pedig biztosabbá tehetik későbbi döntéseit, de abból a szempontból is jelentős a dolog, hogy az emberek, állampolgárok, lakóik avagy egy-egy klub tagjai a legilletékesébbektől kaphatnak pontos információt az őket érdeklő kérdések­ről. A felelős a szülő Vasárnap kommentár jelent meg a Minisz­tertanács üléséről, ahol a veszélyeztetett gye­rekekről volt szó. Csütörtökön ankétot tartot­tak a népfront megyei bizottságának széklhá- zában általában a gyerékek, fiatalók közéleti neveléséről. Nagyon helyes és szükséges a köz­életi nevelés, a közösségi nevelés. Az is nyil­vánvaló, hogy ennek érdekében tennivalója van a hírben felsorolt összes szervnek. Az is­kola hatalmas nevelőerő, annak is kell lennie. A közművelődés is felelős a fiatalokért, a ta­nároknak állami felddatuik a gyermekvédelem és nemcsak a veszélyeztetett gyerekek érde­kéinek képviselete. Előfordulhat, hogy a szülő­vel, sőt saját mdgäval a kiskorúval szemben kell képviselniük a valóságos érdekeiket. Gon­dolunk itt például arra, Hogy a nagyon fiata­lok házasságkötése gyámhatósági engedélyhez kötött. Az is nyilvánvaló, hogy általában a nevelés is közösségi ügy, nemcsak elvi szempontból, hanem nagyon is gyakorlatilag, mert döntő jelentőségű lehet az egységes ráhatás és egy­más munkájának kiegészítése. Olyan egyszerű dolgokra gondolunk, mint a könyvtárak és az oktatás kapcsolata, vagy a pályairányítás kér­dései. Sokat beszélünk ezekről a dolgokról, talán túlságosan is sókat, olyan értelemben, (hogy mindig az a mondanivaló lényege, miszerint a fiatalságért felelős a társadalom és annak minden intézménye, szerve és sZenvézete. Eb­ből a megfogalmazásból egyrészt elsikkadhat az egyes ember, oz ügyintéző felelőssége, vagy a szomszédasszonyé, aki nem tesz semmit a hátrányos helyzetű gyerekért, pedig tehetne, a. vásárlóé, aki hátrazaVarja a pénztárnál a gye­reket, mert ő jóbban siet, és a járókelőé, aki nem szól, ha átszaladnak a kicsik az úttesten. Másfelől pedig — és ez a fontosabb — nem mondatik ki elég hangsúllyal, hogy mindenki tehet Valamit, de elsősorban és mindenék- felett a szülő a felelős a salját gyerekéért. Nincs joga elhagyni, nem törődni vele — szél­sőséges esetben —, de ahhoz sincs, hogy a nevelést áthárítsa az iskolára, a könyvtárra, vagy éppen az úttörőmozgalomra. Most van tavasz; vagy nincs ? Naptár szerint van, az időjárás szerint nin­csen. Erre a gondolatsorra aztán már renge­teg hír, tudósítás, riport .ráfűzhető, a mezőgaz­dasági információk éppúgy, mint az időjárás- jelntés, a ritka .virágról szóló tudósítás, a kó­csagok költéséről beszámoló hír, vagy éppen a dombóvári madárvédelmli hétről szóló képes anyag. IHAROSI IBOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents