Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

1982. április 22. KÉPÚJSÁG 5 Közoktatásunk kérdései Az egészségügyi pályák közelében Május 15. ; megyei TIT-küldöttgyűlés A tudományos ismeretterjesztés eredményei, tapasztalatai, tervei PONTOSAN három esztendő­vel ezelőtt történt az eset. De mindjárt hozzáfűzhetjük, hogy hasonló megeshetett volna — tán meg is esik — az idén, de előfordulhat jövőre is... Szóval az anyuka kétségbeesetten ke­reste fel a megyei művelődés­ügyi osztály egyik illetékesét, és felindultan kérte számon, hogy vajon az ő leányát miért nem vették föl az egészségügyi szakközépiskolába. Zaklatottsá­gát azzal indokolta, hogy: — Tanulmányi átlaga ponto­san négy egész volt... Tudok olyan felvett gyerekről, aki kö­zepessel jutott be. Hát már a középiskolai felvételeknél is él­nek a „más” szempontok? A művelődésügyi osztály mun­katársa annyit kérdezett csu­pán, hogy a kisleány elsőként melyik iskolát jelölte meg fel­vételi kérvényén. — A közgazdaságit — volt a válasz. S mit mond erre Fenyvesi János, a Szekszárdi Egészség- ügyi Szakközépiskola igazgató­ja? — Először is azt, hogy a ta­nulmányi eredményt nem lehet, és nem is szabad misztifikálni a felvételekkor. Ha a kislány a mi iskolánk mellett az egész­ségügyi szakiskolába jelentke­zett volna, lehet, hoa« most a mi diákunk lenne. Ugyanis a felvételekkor figyelembe vesz- szük azt is, hogy a jelentkező mennyire ragaszkodik a pályá­hoz. Gondolom, hogy a leány két szék között a pad alá... Őszintén sajnálom őt, viszont lehet, hogy soha nem lett vol­na belőle ápolónő, csecsemő­gond ózó... (€z így igaz, mert a leánnyal kapcsolatban a következő in­formációk birtokosa vagyok: a négyes bizonyítvány ellenére nem akart továbbtanulni. A kö­zépiskolát szülei erőltették. Az­óta elvégezte a gyors- és gép­író iskolát. Ugyancsak szülei megszerezték számára az író­asztalt. Az ifjú hölgy ragyogóan öltözködik, sminkje mindig friss... jegyben jár egy műsze­résszel — és boldog.) — BÁRMELY egészségügyi pálya hivatás! — szögezi le dr. Erdősi Ervinné, az iskola igazgatóhelyettese. — Ezért na­gyon fontos feladatunknak tart­juk, hogy a felvételeknél úgy mérlegeljünk, hoqy a lehetősé­gek határán belül csak (!) azo­kat a diákokat vegyük fel, akik a szakma iránti érdeklődésből nyújtják be hozzánk jelentke­zési kérelmüket. Az itt eltöltött négy esztendő alatt pedig meg­alapozódik a gyerekekben a hivatástudat, mely később, mun­kavégzés közben érik be. — Már jó ideje, esztendőről esztendőre száz-száztíz az isko­lánkba jelentkezők száma — folytatja az igazgató. — Közü­lük hetvenet veszünk fel. Az egészségügyi alkalmasságot, a szociális helyzetet, valamint a felvételt megelőző elbeszélge­tést vesszük figyelembe, amely­nek legfőbb célja a pálya­irányultság eldöntése. A meg­felelő tanulmányi eredmény ter­mészetesen alapfeltétel. A szociális helyzetnél időzve kiderült, hogy sajnos közismer­ten gyakoriak az olyan esetek, amikor a jó képességű gyerek tanulmányi eredménye hetedik, nyolcadik osztályban hirtelen visszaesik. Kiderül később, hogy megromlott a családtagok közti korábbi jó viszony... válnak a szülők. Az ilyen esetekben rend­kívül fontos — és egy életre meghatározó jelentőségű — a gyerek kiemelése a zaklatott környezetből. Számtalan példa bizonyítja, hogy ezek a gyere­kek a középiskolai esztendők alatt kiváló eredményt érnek el, majd elhelyezkedve is meg­találják helyüket a munkakö­zösségben, örömüket pedig a munkában. — TÉNY, hogy idén egyetlen elégséges bizonyítványú tanulót sem vettünk fel intézményünk­be, holott korábban sajnos volt precedens az ellenkezőjére — mondja Fenyvesi János. — Most, a százegynéhány jelentkező kö­zül harminc a kitűnő és jeles tanuló, és igen sok a jó. Ügy tűnik, a pályairányítással fog­lalkozó tanárok is rájöttek, hogy az egészségügyi szakközépisko­lába nem lehet gyenge átlag­gal bejutni és ott helytállni. Egyre növekszik iskolánk és az egészségügyi szakma presztízse. — Azt is jó dolognak tartjuk, hogy az iskolánkba járó diákok, sőt a most jelentkezettek nyolc­van százalékának fizikai dolgo­zók a szülei — említi dr. Erdősi Ervinné, majd hozzáteszi: — Ez az arány már évek óta nem változik. — Kérem, beszélgessünk az elhelyezkedési lehetőségekről és arról, hogy a végzett diákok milyen arányban maradnak végleg a szakmában. Hiszen pályaváltoztatásuk a korábbi esztendőkben komoly gondot okozott. Az igazgatóhelyettes precizen vezetett füzetett tesz az asztal­ra, amelyből sorolja a számo­kat. no és azt, hogy volt tanu­lóik hova kerültek az évek során. — Hatvanegy végzős diákunk van. Az országban összesen 530 állást hirdettek meg. Ebből me­gyénkben 154-et. Van közöttük ápolónői, csecsemőgondozónői, szülésznői, általános assziszten­si és többféle szakasszisztensi munkakör. Szívesen szólok ar­ról a változásról, amelyet az elmúlt három-négy évben ta­pasztaltunk, s amely szintén ta­nulóink hivatásérzetét bizonyít­ja. Egyre kevesebben választják az általános asszisztensi pályát; annál többen jelentkeznek vi­szont a kórházakba ápolónő­nek, vagy körzeti ápolónői ál­lást vállalnak otthon, a falu­jukban. Megemlítem azt is, hogy az ápolónői fizetések is emel­kedtek az utóbbi években. — Annak is örülünk — foly­tatja az igazgató —, hogy egy­re több fiatal leány ereszt gyö­keret a pályán. S ha mégis el­mennek, annak gyakorfa a csa­ládalapítás az oka, mely álta­lában egybeesik az elhelyezke­dés idejével. Sok ifjú férj hely­teleníti a három műszakba já­rást, később pedig a kisgyer­mek „követeli" magának ott­hon az édesanyát... Említek két számot: az egészségügyi szak­iskolát végzettek 75—80 száza­léka helyezkedik el a pályán, míq a szakközépiskolát végzet­tek 90 százaléka. EGY DOLOGRÓL, fontos do­logról, ugyanakkor kényes té­máról nem esett szó. Arról, hogy a gyógyszertári assziszten­si állásokat általában nem hir­detik meg. Nőha jelentkező a pálya e területére is lenne az egészségügyi szakközépiskolá­ból. Nem tudni hogyan, de gyógyszertári asszisztenseknek jórészt gimnáziumban érettsé­gizett fiatalokat (a most folyó megyei tanfolyam 36 hallgató­ja közül mindössze nyolcán érettségiztek egészségügyi szak- középiskolába) vesznek fel a szakmát illetően előnyösebb helyzetben lévő egészségügyi szakközépiskolát végzettek he­lyett — s ráadásul a meg nem hirdetett helyekre... — vhm — Fotó: —ka— A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat különböző szin­tű csoportjai és szervezetei me­gyénkben az elmúlt két és fél hónapban tartották meg köz- és küldöttgyűléseiket, amelye­ken értékelték az elmúlt ötévi tevékenységüket, megválasztot­ták a tisztségviselőket és össze­sen 88 személyt delegáltak a május 15-én sorra kerülő me­gyei küldöttgyűlésre. A június­ban megrendezendő Vili. or­szágos küldöttgyűléssel záruló folyamat eddigi tapasztalatai­ról Biczó Ernőnétől, a TIT me­gyei titkárától kértünk tájékoz­tatást. — Megyei ügyvezető elnök- • ségünk mondotta — a napok­ban megállapította: jól sikerül­tek a helyi események, amelye­ken a tagság zöme részt vett, s a korábbi munka értékelése­kor számos hasznos javaslat hangzott el a TIT tevékenysé­gének további javításával kap­csolatosan. — Növekedett az ismeret- terjesztés iránti igény? — Igen, sőt a tanulással já­ró ismeretszerzésre való törek­vés is fokozódik, ám a meg­szerzett ismeretek úgynevezett „karbantartásának” fontossá­gára általában még mindig ke­vesen gondolnak. — Mik voltak az elmúlt öt esztendő főbb tapasztalatai — a köz- és küldöttgyűlések tükrében? — Sokszínűbb lett az isme­retterjesztési tevékenység, hi­szen a hagyományos előadáso­kon kívül más formák is elő­térbe kerültek. Több helyen — íqy például Simontornyán, Du- naföldváron és Pakson — ki­állításokhoz kaocsolódó rend- haqvó órákat tartottak a ta- nulóifjúsáanak, ezenkívül audiovizuális műsorok voltak, s bővültek az országjárások, amelvek a konv-dex ismeretter­jesztés részei. Emellett eqyre népszerűbbek a menyében a prooaqandistók és TIT-előadók Kihelyezett vb-iilés Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Helyszíni szemlével kezdődött a dombóvári Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának legutób­bi ülése. A testület tagjai helyszíni szemlét tettek a Csavaripari Vállalat 4. számú gyárában. A látogatás kapcsán a testület tagjai ismerkedtek a gyár te­vékenységével, a dolgozók szo­ciális, kulturális, egészségügyi és munkavédelmi ellátásával. A szemle után a vb a guna- rasi motel nemrég elkészült társalgójában folytatta ülését, ahol meghallgatták dr. Bercsé­nyi Vincének, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal vezető­jének előterjesztését, mely szolgáltató tevékenységükről szólt. Dr. Bercsényi Vince elmond­ta, hogy Dombóvár város nem rendelkezik kifejezetten csábító idegenforgalmi adottságokkal, ezért elég hosszú időt vett igénybe, míg a dombóvári ki- rendeltség segítségével fel tud­ták térképezni a lehetősége­ket és megfelelő propagandá­val a város értékeit az utazó- közönséggel megismertették. Elismerően szólt a városi ta­nács tevékenységéről, melyet a gunarasi fürdőtelep létesítésé­ben és fejlesztésében kifejtett. Köszönetét mondott az eddigi támogatásért és elmondta, hogy programajánlataikban — a többi belföldi utazási iroda segítségével — ismét meghir­dették a téli kedvezményes üdültetést. Bővítik továbbá Gu- narasban a fizetővendég-szol- gálafot és a jövőben szolgál­tatásaik komplettírozására és a gunarasi gyógyfürdő népsze­rűsítésére törekszenek. MAGYARSZÉKI ENDRE klubjai, hozzájárulva az elő­adók felkészültségének, mód­szertani ismereteinek gyarapí­tásához. Ez utóbbiak Szekszár- don, Tolnán és Tamásiban igen eredményesek, s a közgyűlések során újabb igények merültek fel irántuk máshol is. — Bizonyára a szabad- egyetemeket is az elmúlt évek eredményei között tart­ják számon. — Valóban, mert ez me­gyénkben egy újabban kiala­kított ismeretterjesztési forma. Ilyen szabadegyetemre került sor Pakson közművelődési kör­nyezetvédelmi, Dombóváron képzőművészeti, népművészeti, közgazdasági, Szekszárdon pe­dig közművelődési, irodalmi té­mákban, illetve ide sorolhatjuk a sikeres külpolitikai esték so­rozatot. Nagymértékben fejlő­dött tanfolyami tevékenységünk is, hiszen például a közisme­reti tanfolyami órák száma az 1979-es 2660-ról 198í-ben 5368- ra nőtt. A felnőtt át- és tovább­képző tanfolyamok zöme a me­gye területéről történő szerve­zéssel Szekszárdon működik, de örvendetesen kezdenek meg­honosodni e képzések más te­lepüléseken is. Egyre népsze- rűbbekk a nyelvtanfolyamok, s a baráti köri mozgalomban a kis matematikusoké a legked­veltebb. Viszont több köz- és küldöttqyűlésen felmerült az a qondolat, hoqy szükséges lenne szervezni biológiai és kémiai baráti köröket. — Rendezvényeik tanfolya­maik különféle rétegekhez szólnak... — Jó eredményekről adha­tunk számot az általános és kö­zépiskolások tekintetében, de a munkahelyen dolgozó fiatalok­nál a tervezettnél kevesebb si­kert értünk el. A fizikai dolgo­zók körében a TIT is segít elő­adásokkal, a termelést elősegí­tő ismeretterjesztő formákkal az Útközben mozgalomban, ám az általános műveltséget gyarapí­hónap első napjától kell fizetni. tó témák egyelőre — sajnos — meglehetősen a háttérbe szo­rultak. Ezért is hangzott el a közgyűléseken az, hogy szoro­sabb kapcsolatot kell kiépíte­nie a TIT helyi szerveinek az üzemi közművelődési bizottsá­gokkal, s bőven akad tenniva­lója a TIT-nek a téeszekben. A kisebb településekre való ki­járás azonban még „ mindig gondot okoz. Megállapítható, hogy a TIT tevékenysége is be­épült az egységes közművelő­dési terv feladatainak teljesí­tésébe, s általános tapasztalat: a továbbiakban jobban kell számítani, építeni a már meg­lévő közösségekre, így az ifjú­sági és a szocialista brigád- klubokra. A TIT különféle ér­télmiségi rétegeket tömörít, s mozgósítja őket az ismeretter­jesztésre. Nos, ezzel összefüg­gésben felvetődött a klubélet kialakításának, illetve kiszélesí­tésének szükségessége is. Egyébként örvendetesen terjed munkánkban a klubszerűség, a fórum, a kötetlen vita. — Kérjük, említsen meg a teljesség igénye nélkül né­hány, az eddigi rendezvénye­ken felvetett javaslatot, igényt, szinte csak címszavak­ban, hiszen ezek elemzé­se most folyik, illetve majd a megyei küldöttgyűlés feladata lesz. — Elhangzott többek között: inkább kisebb létszámú, de ki­zárólag aktív tagokból álljon egy-egy TIT-szervezet; a tag­sággal még szorosabb, folya­matosabb kapcsolatot kell tar­tani; a választott testületek a konkrét ismeretterjesztés mellett nagyobb gondot fordítsanak a tervezésre, az igényfelkeltésre, a hatékonyság javítására, a tudo­mányok új eredményeinek meg­ismertetésére. Mindezekkel kap­csolatosan nagyon fontos meg­találni és kihasználni az ötna­pos munkahét bevezetése nyo­mán létrejött újabb lehetősé­geket. V. Z. DR. KERTÉSZ ÉVA Jogi kérdések Az „elismerési” díj Mostanában sok olyan megfáradt, a negyvenes éveinek végén járó asszonnyal találkozom, aki arról panaszkodik, kép­telen helytállni a munkahelyén és otthon is. Az ő szívük vá­gya, hogy többet és nyugodtabban foglalkozhassanak unokáik­kal, férjükkel, háztartásukkal. De mi lesz a nyugdíjjal? — vetődik fel valamennyiükben. Egyiküknek-másikuknak már har­minc év szolgálata is van. És ha most abbahagyják a munkát, elveszítik szolgálati idejüket, amely a nyugdíj megállapításá­hoz szükséges. Azt az alapvető munkajogi szabályt mindenki ismeri, hogy akinek két munkaviszony között 5 évnél hosszabb időszak telik el, korábban megszerzett éveit csak akkor tudja beszámíttatni a nyugdíj megállapításánál, ha a megszakítás után újabb 5 évet szerez. Az ötvenedik életévét betöltött nőnél (55 éves férfi­nál) már nincs probléma, mert 5 éven belül eléri a nyugdíjkor­határt (az 55., illetve 60. évét), és megszerzi a nyugdíját. Na de mi legyen a negyvenes éveikben járó nőkkel? Ah­hoz, hogy „leszázalékolják” őket, egészségromlásuknak el kell érnie a 67 százalékot. Nagyon sokan vannak, akiknél ezt az egészségkárosodást nem állapítják meg, mégis úgy érzik, nem tudnak tovább dolgozni. Az ő nyugdíjuknak a megmentését szolgálja az „elismerési" díj fizetésének lehetősége. Ez nem valamiféle önbiztosítási forma. Ennek fizetésével nem lehet szolgálati éveket szerezni. Csak arra való, hogy amíg valaki fizeti, munkaviszonyában nem kezdődik el a megszakítás. (Mintegy elismerik a már megszerzett éveket.) Ha valaki például 48 éves koráig 30 év szolgálati időt szerzett, és ekkor abbahagyja a munkát végleg, 55 éves ko­ráig (amíg nyugdíjjogosult lesz), 7 év a megszakítási ideje. Ha 48 éves korában (legalább 50 éves koráig) elkezdi fizetni az elismerési díjat, nem szerez újabb 2 esztendő szolgálati időt. Továbbra is csak a 30 év szolgálat után állapítják meg nyugdíját, de ezt a 30 évet megmentette, (ötvenéves kortól, mint már erről szó volt, már nem következhet be az 5 évet meghaladó elévülési idő.) De ha az öt éven belül (netán az ötvenedik életéve után) akár csak egy hetet dolgozik is vala­hol az ilyen helyzetben lévő asszony, az ötéves időszak ettől kezdve számít, tehát nem kell elismerési díjat fizetnie. Még a próbaidőre vállalt munkaviszony is számít ebből a szempont­ból. De akit az elismerési díj fizetése jobban megnyugtat, an­nak azt ajánljuk, forduljon a lakóhelye szerinti társadalom- biztosítási igazgatósághoz. Az elismerési díjat a szolgálati idő megszűnését követő Iskolai szakmai gyakorlaton a laboratóriumban A Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola kollégiumának 225 lakája van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents