Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

6 ^ËPÜJSÀG

1982. április 22.

Oldalháló ’82

Ebből a tömegjelenetből még Pólyák kapus került ki győzte

sen...

Ennél a mohácsi akciónál már vert helyzetben a'Dózsa portása

Labdarúgás

Körzeti

bajnokság

PAKS

Felnőttek:

1. Simontornya

13

11

1

1 39-8

23

2. Németkér

13

10

3

— 29-7

23

3. Tolnanémedi

13

8

1

4 32-26

17

4. Paks II.

12

7

1

4 33-19

15

5. Gerjen

13

6

3

4 23-13

15

6. Bölcske

13

6

—

7 20-18

12

7. Gyönk

*13

5

1

7 25-35

11

8. Kajdacs

13

3

1

9 19-23

7

9. Pálfa

13

2

3

8 18-36

7

10. Madocsa

11

2

—

9 16-30

4

11. Pusztahencse

11

1

—

10 12-51

2

Ifjúságiak

1. Gyönk

6

4

2

— 13-8

10

2. Simontornya

6

4

1

3 32-14

9

3. Madocsa

6

3

2

1 20-10

8

4. Bölcske

7

3

1

3 21-22

7

5. Németkér

7

3

—

4 20-24

6

6. Gerjen

6

—

—

6 4-32

—

DOMBÓVÁR

Felnőttek:

1. Kocsola

12

7

5

— 36-17 19

2. Dalmand

12

8

1

3 29-14 17

3. Döbrököz

13

6

2

5 20-22 14

4. Kaposszekcső

12

5

3

4 31-26 13

5. Kisvejke

12

5

2

5 35-27 12

ő. Závod

12

4

4

4 17-19 12

7. Kurd

13

5

2

6 22-29 12

8. Szakcs

11

5

1

5 29-26 11

9. Attala

12

2

5

5 15-22 9

10. Nak

11

4

—

7 21-34 8

11. Szakaly

12

1

3

8 15-34 5

Ifjúságiak

1. Attala

11

8

2

1 32-15 18

2. Szakcs

10

7

2

1 35-12 16

3. Závod

11

7

2

2 35-18 16

4. Kurd

12

7

1

4 24-17 15

5. Kocsola

11

6

1

4 27-21 13

6. Dalmand

11

5

—

6 29-20 10

7. Döbrököz

12

4

1

7 22-30 9

8. Kaposszekcső

10

3

1

6 14-23 7

9. Kisvejke

10

1

2

7 14-47 4

10. Nak

10

— ■

10 1-29 —

A területi labdarúgó-bajnokság Dráva-csoportjában a góllövőlista állása, amelyet Molnár József (Siófok) állított össze.

19 gólos: Horváth I. (Siófok). 13 gólos: Goják (Sellye). 11 gólos: Károlyi (Siófok), Nagy (Barcs). 9 gólos: Dunai (Mázaszászvár), Hosnyánszky (Kisdorog), Olajos (Siófok), Rab (Tamási), Szabó (Siófok). 8 gólos: Kiss II. (Kisdorog), Porga (Paks), Ulrich (Boly).

7 gólos: Bódi (Siófok), György (H. Táncsics), Jurin (PBTC). 6 gólos: Blatt (Paks), Bulla (Bonyhád), Guth (Mázaszászvár), Hámori (PBTC), Pintér (H. Táncsics). 5 gólos: Ábrahám (PBTC), Ágocs (Mázaszászvár), Csépán (Siófok), Horváth (Bonyhád). Kovács (Siklós), Lőrincz (Zsolnay), Patkó (H. Latinca), Pa- zaurek (Siklós). Pál (H. Kiss J. SE), Pesti (Paks), Szabó II. (Kisdorog).

VERESÉG - tíz hét után

Heleino Herrera, a nagy ..mágus", az olasz Internazio- nale egykori csapatának világhíres edzője mondta: „Csak a győzelmet nem kell megmagyarázni”.

Herrera szerencsés mester volt, világsztárok alkották csapatát, így aztán ritkán kellett magyarázkodnia. Szekszárdon viszont egy fia sztár sincs, ennek ellenére a Dózsa szakvezetői is elszoktak az utóbbi időben az elégtelen osztályzatú érdemjegy indoklásától. A lila- fehér gárda utoljára tavaly, november 9-én szenvedett vereséget a PVSK stadionjában. Tíz héten át jeles és jó osztályzatok váltogatták egymást az NB ll-es együttes indexében. A párját ritkító szép sorozat közepette felszökött a szekszárdi foci árfolyama. A 23. fordulóban viszont kisiklott a csapat. Teszler Vendel vezető edzőt a mohácsi vereségről kérdeztük.

— Nyomasztólag hatott játékosainkra a hosszú hetek veretlenségi sorozata. Ezt igazán csak azok tudják átérezni, akik maguk is sportoltak valaha. Akik belekóstoltak az esélyes- ség tértiéibe. Ehhez járult, hogy Mohácson már a 8. percben gólt kaptunk. Amire viszont 15— 20 perc után megnyugodott, összerázódott csapatunk, addigra már hálónkban táncolt a mohácsiak második gólja, egy ritkán látható, nagy kapáslövésből. Ezt végképp nem tudta elviselni csapatunk. Gyakorlatilag csupán a 83. percben lőtt szépítő gólunk után kezdték elhinni játékosaink: esetleg még pontot is szerezhetünk. A véghajrában ehhez megvolt a helyzetünk, sajnos nem sikerült kihasználni. Idegileg is elfáradt együttesünk, s ezen a mérkőzésen igen gyenge teljesítményt nyújtott. Remélem, a mohácsi 90 perccel, a 2-1-es vereséggel megszabadult csapatunk a veretlenségi sorozat okozta nyomasztó tértiéitől. Jön az Olajbányász, rangadót vívunk a hét végén, lehet bizonyítani labdarúgóinknak, hogy a mohácsi játékuk csupán kisiklás volt — mondta tárgyilagos értékelésében a vezető edző.

MÁR NEM „MUMUS"

A DOMBÓVÁR

A dombóváriak számára is vége szakadt egy sorozatnak. A Keszthelyi Haladás ellen vívott korábbi három találkozójukon mindig a dombóváriak győztek — egy gól különbséggel. A negyedik összecsapáson, vasárnap aztán kamatostól törlesztett a Balaton-parti legénység. Az „Oldalháló '82" rendszeres olvasói emlékezhetnek, két héttel ezelőtt beszámoltunk arról, hogy edzésmegtagadás miatt két játékosa ellen fegyelmit indított a DVMSE. Nos, a fegyelmi tárgyalás határozatára sportrovatunk is csak következtethet, abból az összeállításból, amely a vasárnapi keszthelyi mérkőzés tudósításában szerepelt.

Alighanem méltányolta a fegyelmi bizottság Foki és Porcsa megbánását az ominózus cselekedete fölött, merthogy mindkét fiú újra tagja volt csapatának. Ezzel együtt Vicze János gondjai is enyhültek, lévén, hogy a lehető legjobb összeállításban küldhette pályára legénységét. Bár a DVMSE táblázaton elfoglalt pozíciója túlzott reményekkel nem kecsegtetett, a labda ugye gömbölyű, meg aztán a korábbi „mumus" szerep... De hol van már a tavalyi hó? Egy félidőn át ugyan róijesztett a házigazdákra a sereghajtó, de szünet után hamar megtört a jég. Gyorsan kiderült: a mumus kezes báróny- nyá szelídült. Történt mindez egy olyan fergeteges rohamozás közepette, amikor a dombóvári hátvédek ugyancsak kapkodták a levegőt. A Haladás fölényét öt gólján kívül a 14-2-es szögletarány is tükrözte. Előbb egy sárga, majd a piros karton villant Wimmer játékvezető kezében. Szenvedőalanyok: Tóth-Bagi és Lakos. Azután, hogy teljes legyen a negatív repertoár, a 70. percben még „begyűjtötték" egy 11-est is Landekék. Igen, erre mondják: ha egy üzlet beindul.

Csupán az a szomorú az egészben, hogy korrekcióra,

visszavágásra egy ideig nem lesz módjuk a dombóváriaknak. Merthogy a két együttes augusztustól külön vonaton utazik.

BŐRE SZABOTT MELLÉNYBEN?

Pályaválasztóként utoljára vendégesedett Fornádon az iregszemcsei legénység. A 23. forduló 90 perce után megköszönték a fornádiak segítségét, amiért az iregi pálya felújítása időszakára kölcsönadták sporttelepüket. Május 2-án azonban már igazi otthonukban fogadják a soros ellenfelet. Feszültség vibrált az öltözőben az Apar- hant elleni „búcsúfellépésen" : közeledik a megyebajnokság finise, egyre közelebb kerül a végelszámolás, amelyben kimondják a döntést: mely csapatok kényszerülnek az alacsonyabb osztályba. Azzal együtt, hogy Iregszemcse újonc gárdája tavasszal a várakozás felett szerepelt eddig, betéve fújják a refrént: még nem dőlt el semmi, minden pontra égető szükség van. Részben, mert szépen akartak búcsúzni fornádi második otthonuktól, másrészt folytatni akarták sikeres hazai szereplésüket — hát volt magyarázat a kezdés előtti idegességre.

A vendég aparfianti tizenegy helytállása is óvatosságra intett. A tavasz sikercsapata

Megyei kézilabda-bajnokság

Hőgyész-Dunaföldvár 21-21

Az 1982. évi kézilabda megyebajnokság tavaszi idényének rajtja mindjárt vaskos meglepetéssel szolgált. Arra ugyanis nagyon kevesen fogadtak volna, hogy az elmúlt évi megyebajnok Hőgvészi HSC férfiegyüttesének egy sovány döntetlenért is meg kell izzadnia saját otthonában. Az ellenfél az a dunaföldvári csapat volt, amelyik meglehetősen hullámzó teljesítménnyel zárta a tavalyi esztendőt. Nos, a Duna parti legénység 21-21-es döntetlenje a pályaválasztó HSC- re nézve hízelgő. A férficsapatok mezőnyénél maradva: jó

benyomást keltett a gyönki középiskolás-, valamint Sárszent- lőrinc újonc együttese. Vereséggel kezdtek ugyan, de kellő rutinszerzés után „számolni" kell majd velük. Győzelemmel rajtolt a Dombóvár, kíváncsian várjuk, ez évben melyik arcát mutatja meg a kesztyűsök gárdája.

A nőknél az NB ll-től búcsút vett Simontornya megszenvedett Tamásiban egygólos győzelméért. Igaz, ez a BTC nem azonos a harmadik vonalban szerepelt gárdával. Zomba csapata, úgy tűnik, ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta. Értékes győzelemmel a tarsolyukban utaztak haza Dombóvárról.

NŐK:

Dombóvári Spartacus—Zomba 12-14 (5-9). V.: Kerekes,

Rácz L. Küzdelmes mérkőzés, két ellentétes félidővel. Szünet után jelentősen feljavult a dombóvári együttes védekezése. G.: Bódog, Kocsis 3—3, Marx, Prodán, Szórádi 2—2, illetve Laborcz 6, Antalné 3, Domokos- né 2, Szilágyi, Engemayer, Köfferné.

Tamási MEDOSZ—Simontor- nyai BTC 6-7 (4-5). V.: Török, Kerekes. A pályaválasztó tamásiak öt büntetőt kihagytak.

A mezőny legjobbjának Baski- né, a BTC kapusa bizonyult. G.: Kurcz 3, Somogyi 2, Sáko- vicsné, illetve Farkas 3, Jencs- kiné 2, Baumné, Jobbágy.

FÉRFIAK:

Gyönki DSK—Fadd 17-24 (11-9). V.: Mátrai, Schalli. Kemény, küzdelmes találkozó. A vendégek csak a hajrában kerekedtek felül. G. : Breitenstein 11, Nagy 3, Scháf 2, Bogdán, illetve Miskolczi 7, Mosonyi 5, Trunk, Bucher 3—3, Búzás, Márkus 2—2, Schiffler, Márkus II.

Hőgyészi HSC—Dunaföldvári Spartacus 21-21 (11-10). V.:

Gőzsy, Völgyi. A tavalyi megyebajnok textiles csapat otthonában nem sok hiányzott a még nagyobb meglepetéshez. G.: Kerekes 7, Nándor 4, Gábor, Topa 3—3, Galambos 2, Szabó-Bakos, Kovács, illetve

Kovács 7, Kolics 5, Nagy 4, Dukai 3, Szilasi 2.

Dombóvári Kesztyű—Honvéd Nógrádi SE 27-23 (8-9). V.:

Merkl, Rácz J. Közepes iramú mérkőzésen a szerencsésebb csapat győzött. G.: Balogh 13, Nichter, Túri 4—4, Pataki 3, Eigenbróth 2, Fichter, illetve Gazsó 9, Nándor 5, Végh, Izsák, Erős 3—3.

Atomerőmű SE—Sárszentlö- rinc 27-19 (13-9). V.: Kincses I., Kincses II. Egy félidőn át egyenrangú ellenfélnek bizonyult az újonc sárszentlőrinci együttes. G.: Nagy 16, Kiszli 5, Sztanó, Vayer 2—2, Farkasdi, Pumerschein, illetve Barna 7, Kiss 6, Szüsz 4, Kovács 2.

Ifjúsági bajnokság: Nők:

Szekszárdi Spartacus—Dal- mandi MEDOSZ 29-7 (15-3),

Gyönki DSK—Mözs 7-20 (5-7).

azonban úgy tűnt, bőre szabott „mellényt" öltött ezúttal. Kozma edző rekedtre kiabálta magát a kispadon, miközben hangos szóval korholta játékosait. Igyekezete hiábavalónak bizonyult, a mester intelmei nem találtak meghallgatásra. Játék helyett fiai közül néhányon jobbára arra összpontosítottak, hogy sértő megjegyzések közepette tudtukra adják az iregiek- nek: falusiak... Nos, a falusiak nem vették fel a kesztyűt — zrikálásban. Annál inkább a játékban, abban pedig tudjuk: 2-0-ra győztek.

RANGADÓ - FURA HAPPY ENDDEL

A Kisdoroqi MEDOSZ—Tamási MEDOSZ területi bajnok- sáq megyei rangadójának első 45 perce a könnyen felejthető sportélmények műfaját gazdagította. Kopogtak a bokák, kemény, de durvaságok nélküli játék folyt. Olyan színvonalon, amely igencsak megkérdőjelezte a kevés számú szurkoló tűréshatárát. A konkurrencia, a Maayarorszáq—Peru válogatott mérkőzés tv-közvetítése erősen csábított. Nos, akik maradtak, azok a második félidő 6. Dercében már kisdoroqi gólnak tapsolhattak. Eay perccel később, Rab feiesénél Dediq a tamásiak kezdtek örvendezni. Megesküdtek volna, hoav Stölkler már a gólvonal mögül kanalazta a mezőnybe a oettvest. Reklamáltak a vezető bírónál, mea a partielzőnél is. A feketeruhásnk másként látták, maradt az 1-0. Ettől kezdve felpaorikázódntt a hannulat. eavre több durva bodics°k" borzolta az ideaeket. A 82. percben Kiss II. becsúszó szerelésénél kis híián félbeszakadt a „ranaödó" jelzővel illetett találkozó. Liesz- kovszkyval csapott össze szabálytalanul, mindkét la'bdarúqó kicsúszott estében az oldalvonalon. Éppen a tamásiak kis- padia előtt. Németh Miklós, a vendéqek edzője indulatosan felpattant helyéről, Kiss ll-höz ugrott. Egy erős karú rendező azonban visszaparancsolta az edzői kispadra. Tumultus támadt, a bíró sípjába fújt, két pecig állt a játék. Szerencsére a hátralévő nyolc perc gyorsan elrepült, véget ért a meccs.

A happy endről azonban két tamási focista, Pruck és Liesz- kovszky furamód gondoskodott. Elégtételt véve, leeresztették Tóth István játékvezető gépkocsijának gumijait. Már indultak volna haza a tamásiak, amikor a kárvallott bíró leállította a buszt. Kérte: pumpálják fel a gumikat, mert ő is szeretne hazatérni Szigetvárra. A csínytevők nem álltak kötélnek, ám a vezetők egyike nekigyűrkőzött és pumpált.

Akik a verejtékező sportvezető fáradozását végignézték, nos azokban felment a „pumpa”. Cseppet sem véletlenül..

— fekete —

k

»

a

♦

il

Sokáig emlékezetes öt órát éltek át azok a szurkolók és televíziónézők, akik így, vagy úgy, kedden este szemtanúi voltak a Budapest Sportcsarnokban lezajlott asztalitenisz Európa-baj- noki csapatdöntőknek. A magyar válogatottak olyan játékkal és bravúros hajrával rukkoltak ki, amelyre ezen a kontinenstalálkozón egyetlen ország csapata sem volt képes, s így az eredmény sem maradhatott el. Az EB-k csaknem negyedévszázados történetében harmadszor sikerült a magyaroknak a duplázás: 1960 és 1978 után most Budapesten is megnyerték a férfi és a női csapat- bajnokságot. Az út azonban nem volt „séta" a dobogó legmagasabb pontjáig, mert mind a két válogatottnak akadt egy- egy megtorpanása, amikor sokan már „leírták" őket a döntőbe jutásra esélyesek listájáról. A nyugatnémetek elleni férfi és a románok elleni női fiaskót viszont sikerült feledtetni, s végül is klasszis teljesítmény kellett ahhoz, hogy Budapesten maradt a két vándordíj.

A sikerhez szerencse is kell — szokták mondani. Bérezik Zoltán például végig kitartott a három „muskétás” mellett, még gyengébb mérkőzések után is vállalta Gergely, Jónyer és Klampár szerepeltetését: ugyanígy nem félt kihagyni a női csapatból a hatszoros Európa-bajnok Magos Juditot, Szabó és Urbán játéka - Kisházi közreműködésével - ezután számukra is meghozta a csak titokban remélt aranyérmet.

— Ez a nap a magyaroké volt, nemcsak győztek, hanem nagyszerű játékot produkáltak, örülünk, hogy sok ország televízióján keresztül milliók láthatták ezt a valóságos asztaliteniszestet, - mondta a versenyek után Nancy Evans, az Európai Unió főtitkára. — Meggyőződésem, hogy a folytatásban is hasonló jó versenyek lesznek, de ezt el is várom, mert a magyarok kifogástalan körülményeket teremtettek az Európa- bajnokságnak.

Óriási volt az öröm a két döntő után, s bár mindenki igyekezett a maximumot nyújtani, a legtöbb elismerés Jónyer Istvánnak jutott. A négyszeres világbajnok, aki már nem tartozik a huszonévesek táborába, ifjú napjaira emlékeztető játék kai rukkolt ki, s szinte megbénította ellenfeleit. Jónyer még azt is megkockáztatta, hogy a harmadik, a Pansky elleni mérkőzése előtt lecserélje ütőborítását. Egy másfajtával igyekezett megzavarni csehszlovák ellenfelét, akii arra számított, hogy ugyanolyannal játszik, mint Orlovski és Dvoracek ellen. A „taktikai húzás" teljes mértékben sikerült, s ez nemcsak Jónyernek, hanem a válogatottnak is a győzelmet, az Európa-bajnoki aranyérmet jelentette.

Andorka Sándor, aki az Express dél-balatoni üdülőtáborainak vezetője, hosszú évek óta elkötelezte magát a kézilabda-játékvezetéssel. Szinte mlinden hét végén mérkőzéseket vezet NB l-ben és az NB ll-ben. Hétről hétre járja az országot, így érthető, hogy nagy az ismeretségi köre, különösen a kézilabda sportágban.

Mint arról korábban már beszámoltunk, Balatonföldvárra, az Express ottani üdülőjébe nyolc csapatot - köztük két Tolna megyeit — hívott meg vil- lómtornára. A nyolc női csapat munkáját, felkészülését nagyban segítette a mérkőzéssorozat

és szinte „ráadásként" egy különlegességben is részük volt.

Andorka Sándor felkérésére Bartalos Béla, aki 285-ször védte a magyar kézilabda-válogatott kapuját és volt már a világ- válogatott kapuvédője is, ellátogatott Balatonföldvárra. Több, mint kétórás baráti beszélgetés alakult ki a játékosok és Bartalos Béla között. Elsősorban a vb-ről kérdeztek a sportolók, de azonkívül sok érdekesség szóba került. Végül külön rögtönzött előadást tartott g kapusoknak az edzésről, a védés különböző forétyairól,

Mert, ha valaki tud erről beszélni és tanácsot adni, az Bartalos Béla.

Szakmai