Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-22 / 93. szám
1982. április 22. %PÜJSÀG3 Nemzeti egységben a szocialista Magyarországért! Jó tapasztalatokat kínálunk Gyanús, ha olcsó? „Ilyet én ,még nem hallottam" — fogad feltaláló ismerősöm. Csodálkozom, hogy ő csodálkozik, hisz amíg szellemi termékei szabadalommal védettek, majd gyártmányok lettek, volt ideje megedződni, és leszokni a csodálkozásról. A mostani csodálkozást az váltotta ki a feltalálóból, hogy felkereste őt a kutatóintézet tudományos munkatársd, aki két, azonos funkcióra való terméket hasoníítgatott össze. Az egyiket külföldön, a másikat itthon gyártják. S minthogy utóbbi a feltalálóé, ezért hozzá jött felvilágosítást kérni. No, nem a műszaki paraméterek érdeklik, mondotta, azok benne vannak a katalógusban. Egy dolog viszont nem világos előtte. Hogy lehet az, hogy a műszakilag szinte azonos értékű magyar termék csak fele annyiba kerül, mint a kemény valutáért vásárolt import? Mindezt úgy kérdezte a tudományos kutató, hogy érezni lehetett: az ára lealacsonyítja, de legalábbis gyanússá teszi a hazai eszközt. „Már az is baj. ha valami olcsó?” — fakadt ki a feltaláló, majd elmagyarázta, hogy miként lehet ennyiből is kihozni a szóban forgó terméket. Mivel az utolsó csavar is idehaza készül, így semmiféle vám, illeték és kereskedői árrés nem terlheli. A vidéki kis szövetkezet — amely vállalkozott a termék gyártására — elegendőnek tartja a 15 százalékos hasznot, pedig ha kétszer annyit kérne, még mindig olcsónak számítana a portéka. A szövetkezetben nincsenek funkcionális osztályok, vezetőkkel, beosztottakkal, titkárnőkkel. Kétszemélyes a gazdasági részleg, egy szakember végzi a gyártáselőkészítést és a tedhnologizálást, a rendészet pedig egy nyugdíjas portás, vagyis: alacsony a rezsi. A szövetkezet szakmunkásgárdája viszont univerzális. Ha kell, esztergapad, máskor présgép mellett állnak, de jól forgatják a hegesztőpisztolyt is; tétlenül sdha nem ácsorognak. (Ez azért is elképzelhetetlen, mert brigádteljesítmény alapján, csak az elvégzett munkáért kapnak bért!) Ha a megrendelő helyszíni bemutatót vagy betanítást kér, valamelyik gyártóbrigád felkerekedik, ők ismerik legjobban az egy műhelyben készülő terméket. Persze valamennyi alkatrészt nem egyedül ez a szövetkezet gyártja: hagyománya van a környékbeli szövetkezetek kooperációjának. Egy-egy speciális gépet, technológiát nem vesznek meg valamennyien. Viszont, ha szükség van rá, tudják, hogy kihez forduljanak. Végül a szövetkezet és a felhasználó közé nem ékelődik be — költségeivel és az árréssel — kereskedelmi vállalat. Az azonos profilú szövetkezetek közös műszaki irodája végzi a kereskedelmi munkát — ideértve a marketing tevékenységet és a vevő által kért felhasználási tervezést is. „A sok kicsi megtakarítás pedig sokra megy" — fejezte be az okfejtést a feltaláló. Nem tudni, hogy a tudományos kutató milyen tapasztalattal távozott, de feltehetően legközelebb nem keveri gyanúba azt, aki jó minőségű árut ad — olcsó áron. A költségek szűkítése, a termelékenység növelése alapvető célja minden termelő- egységnek. Hogy erre könnyebben mozdulnak a kisvállalatok és szövetkezetek? Igaz, de a nagyobbak se mentséget keressenek, inkább figyeljék, hogy ezt mások hogy csinálják. NÉMETH K. GÉZA Új tervek Újabb tervsorozatokkal gazdagította a magánlakás-építőknek ajánlott sor-, családi- és társasházak terveinek választékát a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet. A családi- ház-építtetőknek most készítették el újabb tizenkét épület tervét, amelyet a variánsokkal együtt huszonhat-féle változatban lehet fölépíteni. Ezúttal a tervek kétharmada a falusi életmód hagyományainak megőrzésével és főként az északmagyarországi hegyvidéki tájak építkezési szokásaival összhangban javasol korszerű, 65—100 négyzetméter alapterületű családi házakat. Az alaprajzokban a szokásosnál nagyobb konyhákról, pincékről, előtérről gondoskodtak. Nagy figyelmet fordítottak arra is, hogy a lakóház ésszerű kapcsolatban álljon a gazdasági és egyéb melléképületekkel, a meglévő vagy leendő korszerű kisgazdasággal. A nagyobb családi házak tetőterét több ütemben — az anyagi lehetőségek mértékében — lehet beépíteni. Ezzel a több generációs családnak olyan otthonát hozzák létre, ami egyaránt kedvező feltételeket nyújt az együttélésre és a félrevonülás- ra, az ifjú és idős generáció elkülönülésére is. A legújabb családiház-tervek egyharmada hasonlóan korszerű változatokat ajánl az alföldi falvak lakóinak. A TTI tervezői a sorházak választékát tavaly három, s most újabb nyolc ajánlott tervvel gazdagították. Ezekben a négy-öt lakásos sorházakban a korábbinál valamivel nagyobb, általában 80—100 négyzetméteres, tágas otthonokat lehet berendezni. Hasonlóképpen bővítették újabb nyolc ajánlott tervvel a négy-hat lakásos és az egykét emeletes kis társasházak ajánlott terveinek változatait. A korábbiak a hagyományos falazatokkal és szerkezetekkel főként a vidéki, kisvárosi igények kielégítésére készültek. Az újabbak pedig inkább a nagyvárosi életformához alkalmazkodnak korszerűbb épületszerkezetekkel, modernebb homlokzattal, nagyobb fürdőszobával, garázzsal és különböző korszerű fűtési és melegvíz-szolgáltatási megoldásokkal. Az egykori kondásgyerek kitüntetést kapott „Egybeszabott, sűrű ember" Vaszkó Péter. Mesélnek az arcán a ráncok. Szemüvege mögött két fáradt szemgolyó. Az egész ember csupa türelmetlenség. Az ö élete „nem fontos”, nem is beszél róla szívesen, minden mozdulata erről árulkodik. Nagy szüneteket tart egy-egy mondat között. Keresi a szavakat, nem a pontosság kedvéért, hanem mintha csodálkozna; Ez mást is érdekelhet? Szépen és tisztességben „lemorzsolt” hatvan évről van szó, de mi ebben az érdekes? Ugyanez a története még több millió embernek. Csak a neveket kellene behelyettesíteni, meg a születési dátumot. — Nehéz az életéről beszélni? — kérdezem. A válasz nyugtalan szemrebbenés és még nyugtalanabb szavak: — Nem, nem, csak... semmi különös nem történt. Tettük a dolgunk! — Azt nem veszi észre, hogy többes számban beszél: nem ő a fontos, hanem hogy „tettük a dolgunk". Vaszkó Péter a Békés megyei Endrődön született. Apja cselédember volt, tanyán éltek. — Kondáskodtam, majd lakatosinas lettem —- mondja Vaszkó Péter. Nem beszél szegénységről, meg arról sem, hogy a kondásgyereknek korán kellett kelni. A lakatosinas nem is tanuló volt, hanem mindenes a mesternél. Aztán meglódul az emlékezet. A felszabadulás után az egész család belépett a kommunista pártba. — Dunakömlődre települtünk, s nyakig merültünk a munkába. Földrendező bizottságban dolgoztunk, gépállomást szerveztünk, tagosításokban vettünk részt Németkéren, Dunakömlődön. Majd Nógrád, Baranya és Bács megyében dolgoztam. Főgépész voltam a bölcskei gépállomáson. A következő állomás Pentele. Művezetősködik a Teherfuvarozó Vállalatnál. Két évig összefolynak a napok. A huszonnégy órából többnyire húszat a munkahelyen tölt. — Nem számított a gép, de az ember sem túlságosan. A TEFU elnyűtt két év alatt három garnitúra kocsit. Egyszer hivatták a pártbizottságra. Választhatott, hogy Kanacsra vagy Gerjenbe megy, az állami gazdaságba. — És aki maradni akart? — Mondom, két lehetőség volt... „Gyorsan telt ez a huszonöt év" — Tehát akkor önként választotta Kanacsot? — önként — először mosolyog a beszélgetésünk alatt. Az ellenforradalom után visz- szament Dunaújvárosba, egy felújíitóműhely vezetője lett. Tíz évig ingázott Kömlőd és Dunaújváros között. Aztán visz- szajött a tsz-be, majd Faddra, s végül „elcsaltak az atomhoz, 1975-ben". Most legszívesebben felállna Vaszkó Péter, végigvettük az életét, minden fontosabb dátum szerepel. Az idén nyáron nyugdíjba megy. — Néha majd bejárok dolgozni, hogy ne unatkozzam — mondja, s ránéz az órájára. Menne. Alapító munkásőr. Még most is jár szolgálatba. Erről is szót kéne ejteni. — Megkérdezik, hogy miért csinálták? — Igen. — Mit mond erre? — Meggyőződésből! — S megint csak egy szót mond: „Meggyőződésből !” — Valahogy másképp nevelődtünk — mondja. — Azt nem értik, akik nem élték meg, hogy 1945 és 1952 között lobogás volt az életünk. — Soha nem akart vezető lenni? — Dunaújvárosban Földes László volt a pánttitkár - most a HUNGEXPO vezérigazgatója - kétszer is behívatott, hogy menjek el valamiféle igazgatói tanfolyamra. Nemet mondtam. — Miért nem vállalta? — Tudja fene: én mindig a szakmámban akartam dolgozni. S megint néma csönd. Keressük a szavakat. Látom párás a szemüvege. Elfordul. Zsebkendőt vesz elő, megtörli az üveget. s lopva a szemét is. Új kérdéssel hozakodok elő: — Lát valami hasonlóságot a két nagy építkezés között? — Látok. Itt is sok megy veszendőbe. De itt jobb az embereknek. Tisztességesen megfizetik őket, rendesek a szállások ... minden más. Csak nagy hibának tartom, hogy könnyű elhárítani a felelősséget. Sok a vállalat, s néha a sok bába között elveszik a gyerek. Vaszkó Péter elcsendesedik. Nincs indulat benne, csak el kellett mondania, mert félti azt, amiért egy életet dolgozott. A beruházás pártbizottságának a tagja, s ha teheti - s most is teheti - elmondja a véleményét. — Indulatos ember, Péter bácsi? — Vitatkozni úgy szeretek, ha van miért. Azért, hogy veszekedjünk, semmi értelme. Vaszkó Pétert, a 22-es Állami Építőipari Vállalat karbantartó csoportvezetőjét, a volt endrődi kondásgyereket, hazánk fel- szabadulásának 37. évfordulóján a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Hj-Gk Nagyüzem a Sió-torkolati műnél zóegységet - uszályt, tolóhajót, vontatót — zsilipeltek át Keselyűsnél. A Balatonfüredi Hajógyár tizenegy 350-570 tonnás A közepesnél magasabb a Sió vízszintje, eresztik a Balaton vizét. Ezt kihasználva az elmúlt négy nap alatt húsz hajóZsilipelésre várnak az új uszályok Cserák Rudolf az irányítótoronyban új önjáró uszályt készített és juttatott a Dunára a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat részére. Összekötik a vontatót és az uszályt A zsilipkamrában Útban a Duna felé
