Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-21 / 92. szám
1982. április 21. ( TOLNA \ tîÉPÛJSÀG 3 Előre a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért I A vonalon maradni? Tele vagyunk szabályokkal. Életünket különböző rendű- rangú rendeletek, határozatok, utasítások terelgetik, ember legyen a talpán, aki követni tudja a változásukat. Gazdálkodásunk bonyolult érdekviszonyait szinte menetrendszerü- j en, esztendőnként módosuló szabályozók közvetett kényszere foglalja egységbe. És mégis ... Nem minden él nélkül jutott ez eszembe az egyik építőipari nagyvállalat vezetőjét hallgatva. A négyezer embernek munkát adó cég évek óta a bérszínvonal-gazdálkodás béklyójától szenvedett. így aztán mikor az ösztönzésre, a valóban kiemelkedő teljesítmény elismerésére került sor, képtelenek voltak túllépni a látszateredményeken. A szigorú bérszínvonal megkötötte a kezüket. Történt, hogy a leiügyeleti szerv pályázatát elnyerve, januártól áttérhettek a bértömeg-gazdálkodásra. Joggal hihették, hogy vége a szűk esztendőknek, hiszen a jövőben, ha ugyanazt a munkát — jobb szervezés avagy nagyobb intenzitás révén — tíz ember Jielyett nyolcán végzik el, nyolc leié oszthatják tíz ember bérét. A meglehetősen bonyolult, számukra újszerű elszámolási rendből elegendő volt ennyit megértetni az emberekkel, hogy belássák: ezentúl a szorgalmasabb munkást valóban több illeti meg, mint azt, aki tessék-lássék dolgozik. Igen ám, de szinte örülni sem maradt idejük, máris értesültek a szabályozók legújabb változásáról, arról, hogy a bértömeg mértékét korlátozták. Ily módon két lehetősége maradt a vállalatoknak, hogy a korábbinál magasabb bért oszthassanak szét. Vagy jóval nagyobb nyereséget érnek el az előző évinél, vagy csökkentik a létszámot. A vállalat azonban — utólag úgy is mondhatni: sajnos — tavaly rekordnyereséggel zárta az esztendőt, létszáma pedig eközben olyannyira csökkent, hogy néhány szakmában most új embereket kell toborozniuk. Azaz: „túl jók" voltak ahhoz, hogy az idén többet fizethessenek dolgozóiknak! Valamit mégis tenni kellett, hiszen azok, akik többet dolgoztak, több pénzt vártak. S ekkor támadt az igazgatónak egy mentőötlete. Ha túladnának a rozzant munkásszállón, szerény számítások szerint is nyalc-tizmillió lorintot kaphatnának érte, Így megugrana a nyereségük, és valamivel nagyobb bértömeg lölött rendelkeznének. Azt, hogy ennek a pénzügyi akciónak vajmi kevés köze van a valóságos telje- sitményükhöz, emberünk egy vállrándítással elintézte. Ha tavalyi kiváló gazdálkodásuk nem juttat többet a borítékokba, akkor most miért szégyenlősködnének?! Még azt sem mondhatjuk, hogy szabálytalanul járnak el. Elhallgattam, hiszen a négyezer ember boldogulásáért felelős, vezetőnek az adott helyzetben aligha papolhattam volna a népgazdasági érdek zöld útjáról vagy más efféléről. Amint arra a művezetőre sem dobhatok követ, aki rendre megszegi a „játékszabályokat". Mert a kollektíva érdekében teszi ezt és — furcsa módon — főnökei hallgatólagos beleegyezésével. Tőle tudtam meg, hogy mit értenek az iparágban a homok „szakkifejezés“-en. A kubikosok, földgépkezelők soron kívül kiásnak egy gödröt. Prémium viszont a szabályok értelmében csak annak mértékében fizethető, hogy hányszor „karolják el", azaz szállítják egyik helyről a másikra a kupacot. A művezető viszont megígért egy kis pénzt a munkáért. így aztán, amikor elérkezik az igazolás ideje, három „elkarolás“ helyett négyet-ötöt ír a munkautalványra. Azaz: jogcímet teremt a prémium kifizetéséhez. Ha hem teszi, megnézheti, hogy következő alkalommal ki kapható sürgős munkára! * Ma már szinte nem is tekinthető rátermett vezetőnek,' aki nemfismeri a kiskapukat, nem tudja, hogy miként lehet a sokszor merev szabályok kalodájából kibújni. Példák is igazolják, hogy olykor bázisszemlélet, más esetekben a jövedelemkülönbségektől való idegenkedés kényszeríti a munkahelyi vezetőket a kétes értékű ügyeskedésre. A munka díjazásában az iparági átlag, a vállalati átlag, a brigádok közötti éS brigádon belüli átlag, mint viszonyítási alap még ma is gátat emel szó és-tett közé. Gond csak azzal van, ami a vonal alatt, vagy a vonal fölött van. Vonalon maradni, abból lehet a legkisebb baj. Sokan még ma is ezt váltják. A gyakorlat, a látszat egyelőre őket igazolja. GAZSÓ L FERENC A népfront a fásításért A fásítási hónap vasárnap véget ért, de a faültetés tovább folytatódik. Az országos akcióhoz a Hazafias Népfront is minden évben, illetve az őszi és a tavaszi faültetési szezonban — hozzájárul a saját akciójával. Az országos tanács öt évre hirdette meg akcióját, aminek keretében Tolna megyében az ősszel elültettek körülbelül nyolcezer gyümölcs- és ötezer díszfát, illetve cserjét. A községi népfrontbizottságok a szaporítóanyaghoz ingyen jutottak hozzá és társadalmi munkában ültették el azokat. Megyénkbe minden évben összesen 350— 360 ezer forint értékű fa és cserje kerül a népfront akciójában. Ősszel ültettek gyümölcsfát, tavasszal nem, majd ismét ősszel kerül sor a haszonfákra. A községi népfrontbizottságok öt évre elosztva igényelhették a kívánt mennyiséget. Az igényeknek természetesen csak egy részét lehet ebből a keretből kielégíteni. A megye területén is működő két erdőgazdaság, a gyulaji és a gemenci közvetítésével kerül a csemete a megyébe. Az idei mennyiséget a nagydorogi csemetekertben vehették át a tanácsok, vagy népfrontbizottságok április 15-én és 16-án. Megyei operativ bizottságot hoztak létre annak érdekében, hogy minél összehangoltabb legyen a munka. Erre annál is inkább szükség van, mivel a fásítás többféle módon is történhet. A MÉM minden évben biztosít bizonyos mennyiséget a településeknek, saját pénzükért is fásítanak a községi tanácsok. Ezenkívül a lakosság is vásárol szaporítóanyagot, amit aztán közterületen ültetnek el. A tavaszi népfrontakcióban a paksi, a tamási és a dombóvári területen működő népfrontbizottságok kaptak szaporítóanyagot. A dombóváriak az ötéves akcióban a Konda-patak völgyének szépítésére kérnek ezer-ezer darab tölgy-, éger- és fűzfát. A gunarasi terület további fásításához pedig évente nyolcszáz csemetét, öt év alatt 65 kilométernyi utcát is tovább akarnak fásítani a lakosság közreműködésével. Az idén például Gerjenben hatszáz facsemetét és hatezer cserjét ültettek, illetve ültetnek ki, Dunaföldváron hétszázat, Tolnanémediben pedig háromszázat. Önkéntes rendőrök Meglehetősen gyakorta találkozunk velük, hiszen ott vannak, ohol szükség van rájuk: a közutakon, az üzemekben, az éjszakai ellenőrzéseken, szórakozóhelyeken. Segítik a hivatásos rendőri állomány munkáját, önkéntes segítői ők a nyugalom, a rend megteremtésének, fenntartásának. Az elmúlt hetekben országszerte, így Tolna megyében is értékelték az önkéntes rendőrök munkáját. Számuk Tolna megyében nem nagy, de tevékenységük kihat életünk minden területére, a közlekedésre, a közbiztonságra, vagyonvédelemre. Százötven önkéntes rendőri csoportba tartozik a megyei állomány, létszámuk 1500 és soraik között találunk munkásokat, mérnököket, termelőszövetkezeti tagokat, tanárokat. Szinte minden foglalkozási ágból verbuválódott ez az állomány, amelynek minden tagja nagy felelősséggel, elhivatottsággal Végzi munkáját. Érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni, hogy egy év alatt milyen munkában vettek részt az önkéntes rendőrök. Szolgálatba vezényelték a közbiztonsági, a közlekedési és ifjúság- védelmi csoportok csaknem másfél ezer tagját 53 535 esetben. A szolgálati forma kiterjedt: felügyeleti szolgálat 7868 alkalommai, rendezvény biztosítása 4699 esetben volt. Nagy a száma a helyszíni biztosításoknak, az útvonal-biztosításnak, a közúti forgalmi elenőrzéseknek, a közúti forgalmi irányításoknak, a műszaki és garázsellenőrzéseknek. Mindezek mellett, illetve a szolgálati tevékenység közben tizenkét embert bűntett elkövetésén értek tetten, tizenkét körözött személyt elfogtak és száztizenegy esetben vettek részt gyanús személyek előállításában. A megye területén a 148 önkéntes rendőri csoport terv szerint végezte munkáját. Tevékenységüket az érvényben lévő belügyi parancsok és utasítások, valamint az önkéntes rendőrök szabályzata szerint látták el. A szolgálatvezénylés, az akciókban való részvétel pgyre magasabb színvonalon történik. A kék karszalagot viselő, civilruhás önkéntes rendőrök közterületen, üzemben, közúton udvariasan foglalkoznak a lakossággal és szakértelmük egyre nagyobb. Jó kapcsolatot építettek ki a helyi tanácsi és pártszervekkel, a munkahelyekkel. Az állampolgárok bizalommal fordulnak hozzájuk ügyes-bajos dolgaikkal, s az is természetes, hogy ahol szükséges, segítenek, gyámolítják az idősebbeket. Természetesen az áldozatos önkéntes rendőri munkát a lakosság elismeri, s az arra illetékesek a legjobb segítőket különféle erkölcsi és anyagi elismerésben is részesítik. A közel másfél ezer önkéntes rendőr közül sokan kaptak parancsnoki dicséretet, anyagi elismerést. Most öt ember nevét soroljuk csak fel, tehát a legjobbak közül is azokat, akik a legjobban látták el a szolgálatukat. Lázár Dénes, a paksi közlekedésrendészeti csoportban véoez szakszerű munkát, Süveges József Dunaföldvárott az ifjúság körében dolgozott eredményesen, és a közlekedésrendészetben. Kovács Lajos szintén Dunaföld- vár, Varga Jenő Döbrö'közön, Kosa Imre Dalmandon végzett példamutató munkát.-PjKetten a választókért Hogy Zentai István bátaszéki tanácstagnak, az ottani állomásfőnökség nyugalmazott vezénylőjének nincsenek üresjáratai, azt bátran tanúsítom. Többször is kerestem, de Zentai István azokban az időpontokban valahol mindig a társadalmi megbízatásából fakadó feladatokat Intézte. Végül formabontó módon találkoztunk; ő keresett fel. A bemutatkozást követő ötödik percben az öltönyös, kalapos - és az eső ellen viharkabátba öltözött bátaszéki tanácstag már olyan természetesen beszélt életéről és feladatairól, mintha régóta ismernénk egymást.- Nehezen találtam meg — mondom.- Nem csodálkozom rajta — mondja nevetve. - Több társadalmi megbízatásom iis van. Tizenhetedik éve vagyok a bátaszéki horgászegyesület titkára, három éve a szakmaközi bizottságé, a sportkör társadalmi elnöke is én vagyok, tizenegy éve pedig tanácstag és végrehajtó bizottsági tag.- Nem sok ez a jóból? Trázer Nándort mindenki ismeri — Nekem az a véleményem, hogy ezt embere válogatja. Van akinek az egy megbízatás is sok, és van olyan is, akiinek a négy is kevés. Én úgy érzem, hogy mindannyit jól el tudom látni. Zentai István ahogyan beszél, érzem, hogy minden feladatot, bajt és örömöt magáénak érez. Sohasem csak egy valamiről beszél, hanem azokról a hát- téninformációkról is, amelyek egy-egy témához voltaképpen hozzátartoznak. Bátaszéken most a legnagyobb feladat a tornacsarnok építése. Zentai István itt nemcsak a számokat mondja el, hanem azt is, hogy melyik bátaszéki gyáregység, vállalat, KISZ-szervezet, úttörőcsapat, és még kik vállaltak segítséget és társadalmi munkát. S miközben a tornacsarnokról beszél, már vált is. Elmondja, hogy többen lettek a horgászegyesületben, milyen szervezett sportélet folyik Bátaszéken és hogy ajándékképpen ott lehetett a magyar-angol mérkőzésen a Népstadionban. Majd Ismét a közös munka következik. A járdaépítés, amihez az anyagot a tanács adja és az emberekről, akikre számítani lehet.- Én következetes vagyok - ezt már akkor mondja, Zentai István, amikor a szekszárdi várostáblát elhagyva Bátaszék felé tartunk. —'Ha az egyik tanácsülésen nem kapok megnyugtató választ, akkor előhozakodom azzal a témával a másikon is. Én ebből presztízs- kérdést csinálok. Jó a kapcsolatom a tanácsi vezetőkkel, ismernek, tudják, hogy kérdéseim mögött mindig a választók vannak. Zentai István kerületében - ahogy ő mondja - javarészt melós emberek élnek. A Bonyhádi utcában és a vasútállomáZentai Istvánnak délutánra is maradt intéznivalója son — munkahelyén tizenhat évig párttitkár is volt - adnak a szavára.- Úgy érzem, hogy tisztelnek, szeretnek, becsülnek. Mindenhol. Én sem tanács-, sem vb- ülésre soha nem mentem el felkészületlenül. A tizenegy év alatt csak kétszer hiányoztam, akkor sem az én hibámból. Bátaszéken az egyik kérdésünk a fiatalokat érinti.- A fiatal tanácstagok? Komolyan veszik megbízatásukat. Úgy látszik, hogy akarnak dolgozni. Persze, ahhoz még több idő kell, hogy el iis érjenek valamit. Ha szeretik ezt a munkát, s ha van egy jó és szókimondó gárda, akkor lehet alkotni... o Egy ember gondolkodását, műveltségét, szépérzékét és minden mást, aminek összessége az egyéniséget alkotja, sok külső jegy minősítheti. Lakása, könyvei, szokásai, modora, ízlése, beszéde és azt hiszem, még kertje is. Ha ez a megállapítás igaz - mert' miért ne lenne az? —, akkor Trázer Nándor, pontosabban ifjabb Trázer Nándor jelesen felel meg az ismérveknek. Házának kertjében nem katonásan feszélyezett a rend, nem is vonalzó mellett nyírták a pázsitot, minden természetes, és ezért megkapó. A bátaszéki költségvetési üzem harmincegy éves bádogosa a legutóbbi tanácsválasztáskor lett a tanácstestület tagja. A közéleti munkából már régebb óta kiveszi a részét, ugyanis 77- től 78-ig a tanácsi KlSZ-szerve- zet titkára volt, 80-tól pedig munkahelye szakszervezeti bizottságának a titkára.- Két éve tanácstag. Ennyi idő már elég ahhoz, hogy beszéljünk megbízatásáról...- Huszonkét éve élek itt. Mindenki ismer, s én is ismerek mindenkit. Azzal kezdtem ténykedésemet, hogy végigjártam a területemet, mind a hatvankét családot. Ismerkedtem és érdeklődtem. Kerületemben sok idős ember él, az itt lakók közel hatvan százaléka.- Itt talán még nehezebb is a tanácstagi munka . . . A jól megtermett, piros arcú Trázer Nándor erre ingatja a fejét:- Nem hiszem - mondja. - Szakmámon keresztül ismeretség hozta, hogy szót tudok érteni mindenkivel. Persze, van akinek erélyesebben kell szólni, megmagyarázni, hogy miért nincs több pénz, miért nem jut több a kerületnek. Aztán azért is kell szólni - különösen a Baross utcában -, hogy egyesek ne feledkezzenek meg a szemét elszállításáról meg egyebekről. Nálunk is az idősebb tanácstag a példa. Én két idősebb tanácstag körzete között vagyok. Informálódom, ők segítenek. De ez a tanácsi vezetőkre is áll. Ott mindig megmondják, hogy mire van és mire nincs lehetőség. Az a meggyőződésem, hogy ez a helyes, mert ha nincs pénz, akkor felesleges izgatni a kedélyeket. Trázer Nándor tagja a tanács szabálysértési bizottságának is. Tárgyalás után, mondja, volt amikor „leszedték" róla a megbírságoltak a keresztvizet, de ez a megbízatás is a tanácstagsággal jár.- Családi életvitele változott azóta, hogy tanácstag?- Különösebben nem. Én itthon, a műhelyben dolgozom. Állandóan itthon vagyok, ha keresnek. Nem bántam meg, hogy tanácstag lettem. Miért is? Én itt lakom. Az én gondom és örömöm is minden, ami itt van és lesz. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: K. A.
