Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-20 / 91. szám

Képújság 1982. április 20. Falkland- (Malvin-)szigetek Folytatódnak a katonai előkészületek Puerto Malvinas egy erődít­mény látványát nyújtja — kezdi helyszíni tudósítását az ANSA olasz hírügynökség munkatár­sa, akinek kivételes szerencsé­vel sikerült eljutnia az április 2-án Argentína által megszállt Falkland- (Malvin-)szigetek fő­városába. Mint írja, a tízezer argentin .katona láthatóan fel­készült a védelemre: légvédelmi ágyúk, lövészárkok és akname­zők vannak mindenütt. Az ANSA tudósítója, akii Puerto Malvinasból, azaz a volt Port Stanleyből keltezte riport­ját, az első külföldi tudósító, akinek a szigetek argentin meg­szállása óta lehetővé tették a látogatást. A tudósítás szerint a szigetek és Argentína között légihíd biztosítja az összeköt­tetést. Erre a célra nemcsak a légierő szállítógépeit vesziik igénybe, hanem az argentin lé­gitársaság egy Boeing 737-es gépét is, mégpedig az utánpót­lás szállítására. De ily módon biztosítják a lakosság ellátását is. Az olasz tudósító katonai forrásból szerzett értesülése sze­rint több hónapra elegendő élelmiszert tartalékoltak már. Mint a tudósításból kiderül, a lakosság fél mind a várható támadástól, mind az esetleges nélkülözésektől. Az olasz tudó­sító szerint Puerto Malvinas 800 lakosából mintegy ötszázan el­menekültek, a sziget belsejében húzódnak meg, mert meg van­nak győződve arról, hogy a bri­tek támadást intéznek a szige­tek ellen. A szigetlakok zöme nagyjából megszokott életét éli és a tudósító szerint „ellensé­ges közönyt” tanúsít az argen­tin katonákkal szemben. Az olasz újságíró beszámol arról is, hogy az erődítési munkák éj­jel-nappal folynak, és a fővá­ros, Puerto Malvinas repülőte­re katonai támaszponttá válto­zott. A helikopterek innen vi­szik a hadianyagot a szigetek más pontjaira. A Falkland- (Malvin-)szigetek körüli válság ügyéről folytatott tárgyalások, amelyekkel Ale­xander Haig külügyminiszter Buenos Airesben kísérletezik, amerikai sajtójelentések szerint gyakorlatilag eredménytelenek. A CBS rádió úgy véli, hogy „Haig mór csak időnyerésre tö­rekszik, s nem a megegyezés elfogadható alapjainak kidol­gozására. Ilyen alapok ugyan­is nincsenek, mert Argentína Haig nagy meglepetésére nincs halálra ijedve sem a brit hajó­hadtól, sem az amerikai diplo­máciától”. Tartja magát ez a nézet an­nak ellenére is, hogy Howard Baker, az amerikai szenátus re­publikánus többségének vezető­je, a CBS televízióban kijelen­tette: a Fehér Ház arról tájé­koztatta, hogy Haig külügymi­niszter közvetítő missziójában „új dimenziók” mutatkoznak, s „van bizonyos lehetőség a ha­ladásra". Az amerikai vélemé­nyek inkább arra hajlanak, hogy a krízis fokozatosan az amerikai diplomácia válságává válik. Az amerikai sajtóban az eddigi szkeptikus hangokat ijedt figyelmeztetések váltották fel. Haig közvetítő missziójával kapcsolatban a lap kénytelen ilyen kérdéseket feltenni: „va­jon Haiget a megoldás keresé­sének vágya ösztönzi, vagy csu­pán az a vágy, hogy olyan glo­bális államférfiúi erényeket csillogtasson, mint Henry Kissin­ger?”. Az idilli kép megtévesztő. A fiatalemberek ugyanis nem valamelyik tengerparti strandon, ha­nem a Hermes repülőgép-anyahajó fedélzetén napoznak. A brit flotta nagy része teljes se­bességgel a Falkland- (Malvin-)szigetek felé tart. (Telefotó: AP-MTI-KS) A Maavar Nemzeti Bank hivatalos deviza- és valutaárfolyamai Érvényben: 1982. április 20-tól Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6 175,60 6 101,78 6 187,96 Ausztrál dollár 3 676,64 3 680,32 3 684,00 Belga frank 76,73 76,81 76,89 Dán korona 424,46 424,88 425,30 Francia frank 555,91 556,47 557,03 Holland forint 1 306,49 1 307,80 1 309,11 Japán yen (1000) 141,22 141,36 141,50 Kanadai dollár 2 841,12 2 843,96 2 846,80 Kuvaiti dinár 12 190,11 12 202,31 12 214,51 Norvég korona 571,06 571,63 572,20 NSZK márka 1 451,16 1 452,61 1 454,06 Olasz líra (1000) 26,41 26,44 26,47 Osztrák schilling 206,51 206,72 206,93 Portugál escudo 48,30 48,35 48,40 Spanyol peseta 32,79 . 32,62 32,85 Svájci frank 1 778,51 1 780,29 1 782,07 Svéd korona 588,49 589,08 589,67 Tr. és cl. rubel 2 597,40 2 600,00 2 602,60 USA dollár 3 494,77 3 498,27 3 501,77 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változat­lanti! az 1982. február 9-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK Érvényben: 1982 április 20-tól Pénznem Vásárolható legmag. Vételi Eladási bankjegycímletek árfolyam 100 egységre forintban Angol font 50 5 996,33 6 367,23 Ausztrál dollár 50 3 569,91 3 790,73 Belga frank 5 000 74,51 79,11 Dán korona 1 000 412,13 437,63 Finn márka 100 735,51 781,01 Francia frank 500 539,78 573,16 Görög drachma 500 53,99 57,33 Holland forint 1 000 1 268,57 1 347,03 Japán yen (1000) 10 000 137,12 145,60 Jugoszláv dinár 1 000 65,52 69,58 Kanadai dollár 100 2 758,64 2 929,28 Kuvaiti dinár 10 11 836,24 12 568,38 Norvég korona 100 554,48 • 588,78 NSZK márka 1 000 * 1 409,03 1 496,19 Olasz líra (1000) 50 000 1 ooó 25,65 200,52 27,23 Osztrák schillinq 212,92 Portuqál escudo 5 000 46,90 49,80 Spanyol peseta 5 000 31,84 33,80 Svájci frank 1 000 1 726,88 1 833,70 Svéd korona 100 571,41 606,75 Török líra 1 000 23,00 24,42 USA dollár 100 3 393,32 3 603,22 PANORÁMA BUDAPEST Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa főtitkárának vezetésével hétfőn küldöttség utazott Jugo­szláviába, a Jugoszláv Dolgozó NéfJ Szocialista Szövetségének meghívására. * A volt koncentrációs táborok felszabadításának 37. évfor­dulója alkalmából a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövet­sége, a Nácizmus üldözöttéinek Bizottsága vasárnap emlékün­nepélyt rendezett a Magyar Néphadsereg művelődési házá­ban. Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke mondott ünnepi beszédet. SZOLNOK Az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága kibővített ülést tar­tott, amelyen részt vett és fel­szólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A megyei pártbizottság Andrikó Miklóst más, fontos ál­lami beosztására való tekintet­tel, érdemei elismerésével fel­mentette megyei első titkári tisztségéből, valamint pártbi­zottsági és végrehajtó bizott­sági tagsága alól. Ór. Majoros Károlyt, a pártbizottság titká­rát pedig megválasztotta a megyei pártbizottság első titká­rának. MÜNCHEN „Az enyhülési politika nem vallott kudarcot, véget kell vet­ni a fegyverkezési versenynek, a genfi tárgyalások sikerre vi­telével és a hadászati támadó fegyverzet korlátozásáról foly­tatandó tárgyalások újrafelvé- telével csökkenteni kell a nem­zetközi feszültséget és biztosí­tani kell a világbékét" — je­lentette ki Willy Brandt, a Né­met Szociáldemokrata Pánt el­nöke Münchenben, az SPD hét­főn megkezdődött 83. kong­resszusán. POZSONY A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a CSEMADOK vasárnap Po­zsonyban befejezte kétnapos országos közgyűlését, amelyen a nemzetiségi szervezet 80 ezer tagjának képviseletében csak­nem 350 küldött megtárgyalta a legutóbbi közgyűlés óta vég­zett ötéves munkát és a követ­kező időszak tennivalóit. Találkozni, de hogyan? Hétfő esti kommentárunk. A legfrissebb washingtoni jelentés szerint a szovjet—amerikai csúcstalálkozóval foglalkozó, a Pravdának adott Brezsnyev-interjú az amerikai lapok figyelmének középpontjában áll. A legtekinté­lyesebb napilap, a New York Times, meglehetősen szkeptikus: „Bár mindkét fél találkozót javasolt, nincs jele annak, hogy Reagan és Brezsnyev a közeljövőben valóban találkozik.” A lap — és. né­hány további amerikai újság — nem titkolja, mire alapozza kétel­kedését. Arra, hogy Ronald Reagan nem tűnik igazán érdekelt­nek egy jól előkészített csúcstalálkozó megtartásában. Nem érdektelen e fenntartás előtörténete. Reagan néhány nappal ezelőtt azt mondotta, hogy júniusban Leonyid Brezsnyev beszédet mondhatna az ENSZ-iben, ő maga is megtehetné ugyan­ezt és — nem szó szerint, de lényegében így hangzott a különös indítvány —, ha már mindketten ugyanabban a városban vannak, akár találkozhatnának is... iNem csoda, ha Brezsnyev a Pravdának adott interjúban ezek- utón úgy nyilatkozott, hogy „Reagan kijelentései eléggé homá­lyos benyomást keltettek”. A továbbiakban a szovjet államfő ki­fejezte messzemenő egyetértését egy gondosan előkészített és ennél fogva csak 1982 őszére esedékes csúcstalálkozót illetően. „Olyan leqmaqasabb szintű szovjet—amerikai találkozó megtar­tásáért szabunk síkra — mondotta Brezsnyev —, amely... igazolná a hozzáfűzött reményeket." Ez a doloq lényeqe. Egy „melléktermékként” összehozott, elő­készítetlen találkozó könnyen okozhatna csalódást, és ez a mai kényes nemzetközi helyzetben túlságosan kockázatos lenne. A kiélezett, veszélyekkel terhes helyzetre különben jellemző, hogy a nyugatnémet SPD most megnyílt kongresszusát szinte min­denki világpolitikai aspektusból szemléli. Bár a közismert euro- rakéta-ügyben a párt csak a jövő évi kongresszusán dönt, a párt további döntése — a balszárnnyal való bánásmódtól kezdve a szabaddemokratákkal kapcsolatos koalíciós feszültség kezeléséig — befolyásolhatja az európai és a nemzetközi helyzetet. Ha eh­hez hozzávesszük, hogy — a földkerekség nagy részéhez hason­lóan — az NSZK-ban folytatódik a politikai következményektől nem független qazdasápi lanyhulás, hogy a munkanélküliek száma megközelíti a kétmilliót, akkor világos, hogy az NSZK számára az enyhülés, a kelet—nyugati kapcsolat fontosabb, mint valaha. Nem kétséges, hogy a Brezsnyev-válasz érezteti hatását a müncheni kongresszusi teremben. Világosnak látszik, hogy Münchenben, illetve Bonnban és a nagy húsvéti békemeneték után minden nyugat-európai főváros­ban a közvélemény, sőt a politikusok jelentős része igazi szovjet— amerikai csúcstalálkozót akar. Igazi előkészítéssel és igazi re­ménnyel. HARMAT ENDRE Lengyelország és a KGST Lengyelország a kölcsönös előnyök alapján törekszik a KGST-tagországokkal való együttműködés bővítésére a lengyel ipar szabad kapacitá­sainak kihasználásában. Az együttműködés Lengyelország számára azt jelenti, hogy mun­kát tud adni sok ezer embernek, nyers- és alapanyagokat kap, tehát nem kell egész vállalato­kat leállítani. A partnerok vi­szont a leszállított nyersanya­gért cserében exportminőségű késztermékeket kapnak. Mint Stanislaw Dlugosz, a lengyel minisztertanács mel­lett működő tervbizottság elnök- helyettese közölte: Lengyelor­szágnak a Szovjetunióval szem­beni adóssága mintegy három- milliárd rubelre rúg, ennek visz- szafizetését azonban a Szovjet­unió alacsony kamatú hitel for­májában a következő ötéves időszakra halasztotta. A többi európai szocialista országgal szemben Lengyelország adóssá­gai 70-80 millió rubelt tesznek ki. A szocializmus „modellje” iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir ♦ nincs. Tény az is, hogy meg kellett fizetnünk a tandíjat, ami­re teljesen kiviláglott, mit je­lent a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításainak alkalmazása a sajátos viszo­nyokra. Márpedig a sajátos nyei, hanem nagyon is földrajzi, adottságok nem óhaj szülemé- történelmi, néprajzi stb. meg­határozottságúak, s ezeken erő­szakot tenni nem lehet. De hát ki akar ma erőszakot tenni rajtuk? fi{ CÍITI e9y'l< szavában sze­-------------- replő idézőjelből a t apasztaltabb olvasó már tud­ja, hogy alább nem a szocializ­mus modelljéről még csak nem is úgynevezett modelljéről lesz szó. Ilyen ugyanis nincs. Van azonban politikai ellenségeink­nek és az időnként akarva- akaratlanul őket támogató ba­rátainknak p ropa g a nd ó j óba n. Szerintük a szociallizmusnak lé­tezik valamiféle egységes mo­dellje — éspedig ne hímezzük- hámozzuk: a szovjet „modell” —, amelyet ez idő szerint a lé­tező szocializmus országaiban egyenruhaként húznak magukra (alkalmasint éppolyan muszáj­ból, mint a frissen bevonult újonc a katonagúnyát.) Már­pedig — folytatódik ez a gon­dolatmenet — ez a rójuk eről­tetett „modell” nem felelhet meg a más-más történelmű, társadalmi és kulturális előéle­tű, gazdasági adottságú orszá­goknak, sőt a Szovjetunióban sem felel meg igazán. Követ­kezésképpen a szocialista or­szágok nehézségei ebből adód­nak. Ezzel a gondolatmenettel sokkal könnyebb leszámolni, mintsem gondolnánk. Nem szükséges vele szemben tudo­mányos elemezés — persze, ha a vita tudományos síkra terelőd­nék, erre is szükség lenne —, elég felfrissíteni emlékezetün­ket, és szertenézni a világban. Rátérve a dolgok érdemi ré­szére, vegyük előbb az idősíkot. Ha, tegyük fel, a szovjet „mo­dell” a kötelező, akkor óhatat­lanul föl kell tenni a kérdést: ugyan melyik? Vagy talán a hatvanöt év alatt semmi, sem­mit sem változott? A hatalom megragadása, kiépítése, a ha­dikommunizmus, a NEP-korszak, a szocialista építés menete, a második világháború és az az­óta eltelt idő csakugyan ugyan­az a „modell”? Ami a hatalom megragadá­--------- sónak kérdését illeti, em lékeztetni lehet arra: 1917 nyaráig Lenin még bízott benne, hogy az a törvényhozás útján végbemehet. Ezt a lehetőséget a burzsoázia konok ellenállása foszlottá szét; Lenin tehát nem általában, mindenhol és mind­örökké érvényes jelleggel be­szélt „parlamenti kreténizmus- ról", hanem éppen ő követelte meg a konkrét helyzet konkrét elemzését. Arra is helyénvaló emlékeztetni, hogy a Téli Palo­ta ostroma, amely a hatalom átvételének jelképévé lett, úgy­szólván vértefen, a hatalmas or­szág méreteihez képest jelen­téktelen erőszakkal végrehajtott roham volt. Ami aztán tenger­nyi vért követelt, az a reakció és a külföldi intervenciósok háborúja volt. De ez már nem a hatalom megragadásának, hanem megvédésének történeté­hez tartozik. Ismeretes az is, hogy 1919- ben, a Magyar’Tancásköztársa- sáq győzelméről szólva, Lenin újólag kiemelte a proletár­forradalom vértelen győzelmé­nek jelentőségét, egyszersmind eleve hangsúlyozta, hogy min­den nép — miközben éljut, mert okvetlenül eljut a szocialista forradalomhoz — sajátos jel­leggel, új meg új tapasztala­tokkal gazdagítja a közös for­radalmi eszmetárat. Ezt a megállapítást később fényesen igazolta a történelem: a második világháború után ki­alakult népi demokratikus or­szágok a dolgozó nép hatalma megragadásának, a szocializ­mus fejlesztésének megannyi színét festették töl a történelem palettájára. Ez az óriási fordu­lat alátámasztotta az SZKP XX. kongresszusának időszerű- sítétt megállapítását, hogy tud­niillik, adott történelmi körül­ményektől függően, a polgár- háború nem elengedhetetlen tényezője a hatalom kivívásá­nak, hanem az osztályerők hely­zete dönti el, hogy lehetséges-e a parlamentet a burzsoázia szervéből a néphatalom eszkö­zévé tenni. Forradalom és pol­gárháború ‘tehát nem azonos, nem egymást feltételező és ki­egészítő fogalmaik. Nos, ennyire tartotta és tart­ja a szovjet testvérpárt saját múltját kötelező „modellnek". És ahogyan másként győzött a proletárforra'dalom, mondjuk, Bulgáriában és Kubában, más­ként Kínában és Magyarorszá­gon, az azóta eltelt évtizedek is sok érdekes és értékes ta­nulsággal szolgálnak. Ennek Vizsgálata már át- ----------- vezet a térbeli té­nyezők felvázolásához. De előbb egy kis kitérő. Való igaz, hogy a dogmatikus felfogás, a szovjet fejlődés gépies másolá­sára törekvés jellemző volt egy időben. Am ez — hogy például Magyarország a vas és acél országa legyen — nem valósul­hatott meg, azon egyszerű ok­ból, hoay sem vasércünk, sem elegendő kokszolható szenünk A mi mármost a külön'bsége­--------- két illeti, elég néhány té nyre utalni saját helyzetünk­ből és másokról szóló ismere­teinkből. Tudjuk például, hogy a gazdaságirányítás tökéletesí­tésének időszakát éljük Vlagyi­vosztoktól az Elbáig. Igen sok­színűek a kísérletezések és a már kiforrott struktúrák. Igaz, annyiban valóban egyforma a „modell”, hogy a döntő ter­melőeszközök társadalmi tulaj­donban vannak — Lengyel- országban még ez sincs ponto­san így, a föld zöme magán- gazdaságoké —, de hogy a két alapvető tulajdonviszony, az állami-össznépi és a szövetke­zeti, továbbá a kisárutermelés hány százalékot tesz- ki, ebben igen nagy eltérések vannak. Úgyszintén abban, hogy — no­ha mindenütt tervgazdálkodást folytatnak — mit, milyen fajta előírásokat tartalmaznak a ter­vek, esetleg a kötelező érvényű tervutasítások, és hoqyan kom­binálják őket közgazdasági sza­bályozókkal, terelőkkel és ösz­tönzőkkel, adó-, hitel- és ár­politikával stb. Ahány orszáq, annyiféle kezdeményezés. És készség arra, hoayha az élet mást tesz szükségessé, akkor módosítsanak. Tehát még egy- egy ország önmagának sem „modellje": ma így, holnap úgy, alkalmazkodva, töprengve,

Next

/
Thumbnails
Contents