Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
8KÊPÜJSÀG 1982. április 17. Még épül, de már szállít A Bajkál-Amur vasútvonal NDK Lipcse, a könyvek városa Marcus Brandis 1481 szeptemberében nyomtatta ki lipcsei műhelyében a „Glossa super apocalypsim”-ot. A jeles mester akkor még aligha sejthette, hogy Lipcséből valaha a könyv elismert világvárosa lesz. A lipcsei vásár már a XV. század óta a nyomdászok, kiadók és könyvkereskedők találkozója. A nevezetes vásáron már akkoriban is megbecsült helyük volt a könyveknek. További jelentős lépés volt ezen az úton a kiadóvállalatok, köztük Georg Joachim Göschen kiadójának a megalapítása 1795- ben, amely a továbbiakban a német klasszikusok legjelentősebb kiadójává fejlődött. A zeneirodalomnak 1719, a tudományos kiadványoknak 1780 óta volt már itt kiadójuk. 1828- ban a Philipp Reclam, 1858- ban az E. A. Seemann, 1899-ben pedig az Insel Kiadóvállalat kezdte meg működését Lipcsében. E nagy cégek mind a mai napig virágoznak, az itt kiadott művek világszerte ismertek és keresettek. Hogy a könyv városa nem túlzó elnevezés, azt jól bizonyítja az a tény, hogy ma az NDK 78 kiadója közül 38 Lipcsében működik. A Seemann Kiadó például a világ 50 országában rendelkezik jelentős partnerekkel. A német nyelvű zsebkönyvkiadás műhelye, a Reclam évente 100— 120 új könyvet jelentet meg, szinte az egész világot átfogja szépirodalmi termése, de nem kevésbé jelentősek művészeti kiadványai sem. Az újabb kiadók közül a Gustav Kiepenhauer Kiadóvállalat egyetlen év alatt — 1981-ben — az irodalmi örökség 100 első kiadását, illetve utánnyomását kínálta az olvasóknak. Ugyancsak fiatal kiadó a mindössze 75 éves Akadémiai Kiadó, amely természet- tudományos művek közrebocsátásában tűnik ki, s partneri kapcsolat fűzi a világ sok országának hasonló jellegű kiadóihoz. Lipcsében, a könyv városában 250 könyvtár, 60 könyvesbolt, és számos antikvárium működik. Itt van a nyomdászutánpótlás kiképzőközpontja is, itt koncentrálódik az ország nyomdagépgyártó kapacitásának jelentős része. Amikor a Szovjetunió hozzálátott a 3200 km hosszúságú Bajkál—Amur vasútvonal építéséhez, Nyugaton olyan hangok hallatszottak, hogy az oroszok nem tudnak megbirkózni ilyen óriási munkával Szibéria zord természeti körülményei között. Ma a csendes-óceáni partvidéktől kiinduló fővonul építése javában folyik, és kezd megtérülni az az összeg, amelyet az állam az építésére fordított. Azóta, hogy a BAM különböző szakaszain megindult a forgalom, több mint 11 millió tonna áru és több mint félmillió utas szállítását bonyolította le. Amikor a szovjet szakemberek hozzákezdtek a nagyszabású és költséges vállalkozáshoz, három célt tűztek ki maguk elé: javítani a közlekedést az ország keleti területein, új ipari övezetet teremteni (a BAM-program egy 1,5 millió négyzetkilométer nagyságú terület komplex gazdasági kiépítését is előirányozza), az exporthoz óriási bázist kialakítani. Az építkezés egyes szakaszain-a hőmérséklet télen eléri a mínusz 60 C-fokot. Csaknem mindenütt örök fagy uralkodik, a talaj hőmérséklete mínusz fél —2 C-fok. Az állandó fagy meglehetősen kockázatossá teszi az építkezést. A fagy ugyanis érzékenyen reagál a legcsekélyebb hőmérséklet-változásra is, amit az emberi beavatkozás idéz elő. A másik veszély: a vasútvonal útjában álló hegyvonulatok a földrengésre érzékeny* zónában vannak. Utat vágni itt — nem könnyű dolog. Most például az Észak-Mujszki hegyvonulat alatt építik az ország leghosz- szabb, 15,7 km hosszú alagút- ját. A további nagy akadályt a folyók jelentik, összességében több mint háromezer híd lesz a BAM-on, átlag egy kilométer hosszúságúak. Ezek és sok más, a BAM térségében folyó építkezéssel kapcsolatos problémák megoh dósában több száz tudományos kutatóintézmény vesz részt. Az ország ipari üzemei speciális gépeket, berendezéseket, konstrukciókat szállítanak ide. A fagyálló hengeráru Novokuz- nyeckből és Magnyitogorszkból érkezik, a Cserkasszi területről fúrógépeket küldenek, a lening- rádiak fejlesztették ki a „BAM ^500" típusú mobil villamosművet, a permi és a horszki fafeldolgozó kombinátok futószalagon gyártják az összeszerelhető házakat az építkezéseken dolgozó embereknek. A tizenegyedik ötéves terv éveiben mennyiségileg kétszer annyi munkát kell elvégezni, mint a tizedik ötéves tervben, a munkások száma viszont — 130 ezer ember — változatlan marad. Ez csak a földmunkák, a be- és kirakodás csaknem teljes gépesítésével, előregyártott pályaelemekkel oldható meg. A múlt év végén a BAM nyugati szárnyvonala bekapcsolódott az ország vasúti forgalmába. Az új szakasz a Léna folyótól a Bajkál-tó környéki Kunerma állomásig húzódik, hosszúsága 261 km. A BAM ma már több mint kétezer kilométernyi — tajgán, mocsáron és hegyen át épült — vasúti fővonal. IGOR ROZANOV, a BAM főépítésvezetőség főmérnöke Ilyen óriások dolgoznak a BAM mentén Hídépítés a Tija folyó fölött Csehszlovákia A továbblépés gondjai Vitathatatlan érdeklődés kíséri mostanában északi szomszédaink gazdaságát, amely a továbblépés gondjaival birkózik. Cséhországnak 34 évvel ezelőtt a szomszédos szocialista országokénál jóval fejlettebb ipara volt, azóta pedig Szlovákia ,— a gazdagabb társköztársaság segítségével igyekszik felzárkózni a cseh színvonalhoz. Mindenképpen tény — s ezt kevesen tudják —, hogy például az egy főre jutó acéltermelésben Csehszlovákia jó évtizede a világranglista első három helyének egyikén van, Japánnal és Belgiummal. A KGST- ben északi szomszédaink, hasonló alapon számítva, az első helyen állnak a műanyag, a papír, a szövet gyártásában. LASSÚ ALKALMAZKODAS A 'közelmúltban a figyelmet külön ráirányította Csehszlovákia gazdaságára a parlament ülése, amelyen Gustáv Husák, a CSKP főtitkára is megjelent. Lubomír Strougal kormányfő ex- Dozéjából megtudtuk, hogy a kormány nem könnyű körülmények között hajtja végre a parlament által tavaly nyáron jóvá- haqvott programot, mivel soka belső — különösen gazdasági — probléma, s mert az USA aaresszív politikája miatt romlott a nemzetközi helyzet. A továbbiakban rámutatott, hogy a kormány fő célja: fordulatot elérni a népgazdaság intenzi- fikálásában. Részleges eredmé- nvek születtek. A tervezettnél többet sikerült eladni a nem szocialista országokban, tavalyhoz kéoest 5.1 százalékkal nőtt — az anyaaárat nem számolva — a termelési érték, s 1,1 százalékkal csökkent a termelés anvaaköltséae. Rossz volt viszont a tavalvi termés, az éoítő- ioar elmaradt a tervtől, s igya nemzeti iövedelem sem érte el a tervezett mértéket. A kormányfő szólt a télutón elrendelt áremelésről, amelynek fő célja a kereslet szabályozása volt. Tény, hogy azóta a minőségi húsáruból aránylag jó a kínálat, az egv főre eső húsfogyasztás meghaladta az évi 85 kilót. Az iparcikk-kínálat teljes, bár a választék nem kielégítő. Szóba került az expozéban a csehszlovák gazdaság legnagyobb kérdése: az irányítás reformja. Erről Lubomír Strougal azt mondta, hogy „a gazdasági szervezetek többségénél nem tudták kellően átültetni a gyakorlatba annak új elveit és intézkedéseit, a népgazdaság még mindig csak lassan alkalmazkodik a piaci változásokhoz és igényekhez... A kormány az eddigi lépéseket csak kezdetnek tekinti és további intézkedéseket tervez, hogy... a termelői árak reálisak, értékarányosak legyenek, jobban serkentsenek az anyagtakarékosságra... Fokozatosan megszűnik az exporttermékek egész sorának dotálása.” AZ ÉRTÉKTORVÉNY HAT E szavakból világos, hogy Csehszlovákia számára a továbblépés záloga a gazdasági irányítás reformja. A téma nálunk sokszoros érdeklődésre tarthat számot. Ne feledjük, mi már másfél évtizede hasonló feladatok megoldásán fáradozunk, s hogy északi szomszédaink fontos, hagyományos gazdasági partnereink. Nem csoda, hogy tavaly oly nagy érdeklődés fogadta Lubomír Strougal miniszterelnök gondolatait a reform megvalósításának lehetőségéről. Annak idején nem hagyott kétséget afelől, hogy a tervezéíbeli és irányításbeli változtatásoknál sok, főleg szubjektív akadályba ütköznek. Sok ember képzeli úgy — említette Lubomír Strougal —, hogy az új gazdasági irányelveket majd csak kijátssza valahogy, hogy ez csak valamiféle konjunkturális dolog. Ezzel szemben határozottan kijelentette: „Nem a kommunizmusban, hanem a szocializmusban élünk, ahol az értéktörvény hat. Az értékviszonyokat különféle módon, tervszerűen befolyásoltuk, de lényegében a dolgok kárára gyakran el is nyomtuk.” Rámutatott továbbá, hogy a központi szerveket túlterhelik az operatív döntések olyan ügyekben, amelyekben képtelenek objektiven állást foglalni, s hogy e döntéseket át kell adni a gazdaság- irányítás alacsonyabb szintjére, s ott majd közvetlenül érzékelik a döntések következményeit is. A központ — mondotta — csak azt tartsa meg, amit a szocialista állam tervszerű gazdasága tőle feltétlenül megkövetel. A MEGSZOKÁS: BILINCS A rendkívüli horderejű döntések szubjektív akadályáról külön szólt a kormányfő. A többi között ezt mondta: „A (gazdaságirányítási reform) megvalósításának persze összhangban kell lennie az emberek politikai és eszmei fejlődésével, hogy azt megértsék és támogassák. Nem szabad elfelednünk, hogy vezető kádereink többsége — középszinten csakúgy, mint a minisztériumokban — az 1948—50-es években lépett hivatalába, hogy hosszú éveken át dolgozott az irányítás megszokott, bejáratott modelljében, s hogy a megszokás bilincs." Egyértelmű, világos szavak, amelyeknek igazát a csehszlovák parlament mostani ülése megerősítette. Épp ezért bízvást utalhatunk arra a gondolatra, amely szintén e témakörben fejtettek ki, s amely nálunk is ismerős: megszabadulni a régi beidegződésektől, áttérni az újszerű, a gazdaságos gondolkodásra és cselekvésre — ez igényes és nehéz feladat, amelyet nem oldunk meg egyik évről a másikra. FIRON ANDRÁS KNDK A Kim Ir Szén Egyetem Erdő a „holdtalajon” Egyszerű, bár tágas, négy- emeletes épületben kezdte meg működését 1946. október elsején a phenjani Kim Ir Szén Egyetem. Ekkor még a többi között jogi, orvosi, mezőgazdasági, műszaki és irodalmi karon tanultak az első évfolyamok hallgatói. A tanárokat az ország minden részéből toborozták, s a hallgatók az egykor kizsákmányolt, hallatlan nyomorban élt parasztok és munkások gyerekeiből kerültek ki. Egyenruhát, ösztöndíjat, kollégiumi ellátást kaptak, hogy nyugodt körülmények között tanulhassanak. Az alapítás utáni években megkezdték az egyetemi városrész kiépítését. Ma az egyetemi városban új központi épület, könyvtár, könyvkiadó, nyomda, múzeum, botanikus kert. mintegy félezernyi laboratórium, gyakorló műhelyek egész sora és több modern diákszálló áll a diákok rendelkezésére. A Rjongnam-hegyen mintegy másfél millió négyzetméter területre kiterjedő egyetemi városrészben minden feltétel adott a tanuláshoz és a tudományos munkához. Az egyetemnek jelenleg 13 fakultása van és az intézmény 170 különböző tipúsú felsőiskola anyaintézete. Jelenleg több mint 80 tanszéken folyik az oktatás, s nyolc egyetemi kutató- intézetben végeznek népgazdasági fontosságú tudományos munkát. Az egyes szakokon posztgraduális képzés is folyik. Az egyetemen jelenleg 12 ezer hallgató tanul, köztük ázsiiai, afrikai, latin-amerikai és európai diákok iis. A Szovjetunió 115 természet- védelmi körzetének összterülete 11 millió hektár. A 116-ik, a kazahsztáni szakszaul-(sócserje) erdő, amely 30 ezer hektárnyi sivatagi területen helyezkedik el a Kaszpi-tenger és az Aral-tó között. A fokozott érdeklődés oka, hogy az erdő szinte „holdbéli” talajon nőtt ki. Az itteni köves talaj erősen sótartalmú, a ritka nyári esők szinte föfdre- érés előtt elpárolognak. A hőmérséklet-különbségek igen nagyok: nem ritka az augusztusi -f-50 Celsius-fok és a januári —40 Celsius-fok sem. A szakszóul gyökerei a talajvizeket keresve sokszor 20—30 méter mélységig nyúlnak, ami biztonságos védelmet jelent a sivatagi homok vándorlása ellen. Ezt a tulajdonságát kívánják hasznosítani a kutatók. így például jelenleg egy 800 kilométeres sáv kialakítására kerül sor, amely meggátolja a Mujunkum sivatag további mozgását. A szakszaulnak vannak más értékes tulajdonságai is. Fája — törékenysége ellenére is — elmerül a vízben, kalóriatartalma pedig a kőszénével vetekszik. Fiatal hajtásait a birkák szívesen fogyasztják. A szakszóul védett erdőség. Az első lépés a korábban ezt a fajtát nem ismerő körzetekben történő telepítéshez. A gyűjtők már beszerezték innen a magokat, amelyek több millió csemete felneveléséhez elégségesek. A köztársaság erdőgazdálkodási minisztériumának tájékoztatása szerint a 70-es évek során gépesített ültetéssel 400 ezer hektárnyi szakszaulcsemete kiültetésére került sor. Az ültetés Kazahsztán félsivatagi területein a jövőben is folytatódik. Az állami költségvetés e célra az idén több mint nyolcmillió rubelt biztosított. Vlagyimir Ganzsa Fiatal szakszaulültetvény
