Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
1982. április 17. KÉPÚJSÁG 5 A nepmuuelok megbecsülése ^ CÍm e's° P'llantásra közhelynek tűnhet, s kapásból meg________ válaszolható: ha munkájukat lelkiismeretesen, jól é s eredményesen végzik, akkor bizony elismerik, megbecsülik a népművelőket. Pontosan azon képlet alapján, amely más szakmákra is vonatkozik — vagy kellene vonatkoznia. Csakhogy e szakmánál — pontosabban hivatásnál — nem mérhetők mértékegységekkel a teljesítmények, s a megbecsülésnek — az anyagit leszámítva is — több formája ismeretes. « A népművelésnek, e speciális foglalkozásnak — melynek önálló szakmaként rövid a múltja — megbecsülését vizsgáljuk először a népművelő oldaláról. Itt is, mint mindenütt, úgymond embere válogatja... Lényeg, hogy azok, akik csak valamiféle ugródeszkának tekintik a népművelő pályát, nem is igyekeznek lelkesedést kicsikarni önmagukból, félvállról teszik dolgukat. Ez lehet egyik oka annak, hogy a közvélemény előtt a népművelő pálya más értelmiségi pályákhoz viszonyítva alacsonyra értékelt. A többség viszont úgy érzi, hogyha valamilyen ok miatt elküldenék pályájáról, az élete tragédiáját jelentené. Hiszen a népművelők — most azokról van szó, akiknek e szakma valóban hivatást jelent — pályaválasztásukkal olyan nemes ügynek kötelezik el magukat, mely időt, egyéniséget „követel’’, gyakran még a család, a szabad idő rovására is. Dolgozzék a népművelő múzeumban, könyvtárban, művelődési otthonban, rendszeresen az esti, azaz a hivatalosan vett munkaidőn túli elfoglaltság. A számtalan rendezvényt ők szervezik, bonyolítják és gondozzák, amelyek gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt a szabad idő okos, hasznos és kellemes eltöltését jelentik. Számukra gyakran nincs szabad este, szabad szombat, vasárnap vagy ünnep, ők a többséget szolgálják ki, kellemes programokkal. A saját kedvtelésük tehát függvénye a többségének. Tehát az a népművelő, aki mindezt nem áldozatnak tekinti, hanem a szerteágazó feladatokat hivatásszeretetből, s természetesen végzi, csak az vizsgázik naponta jelesre, s az becsülheti önmagát igazán. Megyénkben közel háromszázötven népművelő dolgozik. Vajon a közvélemény milyen piedesztálra helyezi őket? Elmondok egy történetet, amely — sajnos — elég gyakran „ismétli önmagát", s más-más köntösbe öltözve jelentkezik hol itt, hol amott. Egy harmincesztendős népművelő valamilyen problémával kereste fel körzeti orvosát. (Az eset egy éven belül történt.) Amikor az orvos a fiatal nő foglalkozásáról érdeklődött, s megtudta, hogy népművelő, kissé gúnyosan elhúzta a száját, s megkérdezte: „Az mi?” Ehhez csak annyit- fűznék hozzá, hogy ismerősöm is ugyanúgy egyetemet végzett, mint annak idején körzeti orvosa. Ö is a köz szolgálatában áll, orvosához hasonlóan késő esti ügyeleteket vállal, s ugyancsak emberekkel foglalkozik. Igaz, ő nem a szervezet, hanem a lélek egészségének az őre... Szóval a közvélemény is megoszlik a népművelők megbecsülését illetően. Szerencsére egyre többen tartoznak abba a táborba, ahol a népművelőknek megérdemelt tisztelet jár, ahol méltányolják tevékenységüket. Mindezt jól kifejezik a statisztikai adatok, melyek arról tanúskodnak, hogy a művelődési otthonok rendezvényeit egyre többen látogatják: emelkedik a könyvtári tagok száma; avagy hogy mind többen látogatják a múzeumok kiállításait. A szigorú számok többek között a népművelők tevékenységének tiszteletét is jelzik, s azt, hogy munkájukra igenis szüksége van társadalmunknak. „Előrehaladásunknak első rangú feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább váljék társadalmi üggyé” — mondja ki a XII. pártkongresszus határozata. tanács közművelődési csoportja felmérést készített megyénkben élő és dolgozó népművelők helyzetéről. A felmérőlap tartalmaz olyan rubrikát is, hogy a népművelő milyennek látja pályája és saját munkája megbecsülését. Többen úgy fogalmaznak, hogy a népművelők társadalmi — anyagi és erkölcsi — megbecsülése közel sem azonos a termelőmunkáiban azonos iskolai végzettséggel dolgozókéval. Sokan még hozzáfűzik azt is, hogy gyakran — a fizetésrendezés óta — az anyagi megbecsülésük jóval magasabb az erkölcsi megbecsülésnél. Kiderül a felmérésből az, hogy a népművelők rendszerint saját anyagi, sőt erkölcsi elismerésükkel elégedettek, viszont — sajnos — mindez nem vonatkozik ösz- szességében pályájuk, hivatásuk elismerésére. Fölvetik azt is, hogy a népművelők jóval kevesebb olyan kedvezményben részesülnek, amelyek a pedagógusoknál már régóta természetesek. Például szolgálati lakás, építési kölcsön, vagy a gépkocsi-vásárlási akció. Mindezekből kiderül, hogy a kezdő népművelőnek bizony igen nehéz egzisztenciáját megteremtenie. Sokan albérletben laknak, ami nem olyan környezet, mely kikapcsolódást, nyugalmat árasztana a fáradtan hazatérő embernek. Lehet, sőt bizonyos, hogy mindezek hozzájárulnak a népművelők igen nagyarányú fluktuációjához. Nézzük csak a művelődési házakat: szinte mindenütt van üres állás, ahonnan szabályosan „megszöktek” a népművelők. S ez nemcsak a rosszul felszerelt, kis falusi házakra vonatkozik, hanem az újonnan épült, korszerű járási művelődési központokra is. Az egzisztenciánál tartva, feltétlen meg kell említeni azt, hogy valami fordított dolog uralkodik a népművelők elhelyezkedésében is. A községi művelődési házakban, könyvtárakban sokkal sokrétűbb feladatokat kell ellátnia egy népművelőnek, mint a járási vagy a megyei intézményekben. Hiszen az utóbbiakban egy vagy több rpunkatárs lát el egy szakterületet, míg míg kisebb településeken az univerzális népművelő az „elvárás”. Viszont a gyakorlatban úgy-néz ki a dolog, hogy a frissen végzett, diplomázott népművelők azon nyomban elhelyezkedhetnek a kisebb művelődési házakban, könyvtárakban, s gyakran mint igazgatók kezdik el pályafutásukat — szemernyi szakmai gyakorlat nélkül. (Megjegyzem, hogy itt-ott még ezen a poszton is vannak képesítés nélküliek.) íben a f'a,a' népművelő jó eredményeket ér ______el, „kiemelésképpen" beviszik a járáshoz, vag y a megyéhez munkatársnak... Aztán kezdődik minden elölről. Pedig érdemes volna eltűnődni azon, hogy mennyivel hozna többet a köz konyhájára és a népművelők presztízsének emelkedésére az, ha gyakorlattal rendelkező szakemberek vezetnék a vidéki művelődési házakat. —vhm— Amenny A megyei Javában tart a munka a háztájiban is. Rácz József Alsónánán házhelyet vásárolt, azt szántja fel két kölcsönkért lóval. Nagykónyiban a kukoricavetéshez készülődik a termelőszövetkezet. A vetés előtt karbamidot szállítanak a földekre. Idős ember, a hetvenhat éves decsi Kiss Komáromi István a gép mögött. Dankó Péter és Vörös János a várdombi Új Tavasz Termelőszövetkezet egyik tábláján dolgoznak. Fotó: Bakó Jenő-- -------------- .
