Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
a Képújság 1982. április 17. Hőgyészi Állami Gazdaság Huszonhat faluban 1500 dolgozó, 214 lakás- és még amennyivel több... Annak megállapításához, hogy a világ a szemünk láttára változik, nem kell különösebben nagy ész, sőt, túlságosan éles szem se. Bár az utóbbinak olykor mintha híjával lennénk. E sorok írója még csak közelítőleg se tudná megmondani, hogy az utolsó 15 évben hányszor ment át Hő- gyészen, vagy időzött a faluban, és bár természetesen észrevette a gyarapodó új és szép lakóházakat, de cseppet se szokatlan módon minderről nem jutott más az eszébe, mint legtöbbünknek; — Az emberek szorgalmasak! — Van pénzük! Ez így igaz, de talán annak se felesleges utánaérdeklődni, hogy miért azok és honnan van pénzük. Messze környék legnagyobb munkaadója a Hőgyészi Állami Gazdaság. Ez a „messze környék” betű szerint értendő, mert 13 és fél ezer hektáros területe „csak" a következő települések határában lelhető: Hőgyész, Mucsi, Kalaznó, Dúzs, Csibrák, Kurd, Lengyel, Meké- nyes, Kisvejke, Závod, Tevel, Kisdorog, Tabód, Zomba, Harc, Kölesd, Varsád, Gyönk, Kistormás, Felsőnána, Murga, Sza- kály, Regöly, Gyulaj, Bonyhád, Bonyhádvarasd. Ezekben (is) él a gazdaság másfél ezer dolgozója, akik — ez a múlt esztendő számadata — ötvenmillióval több, mint félmilliárd forintnyi termelési értéket állítottak elő. — Évente 71 millió forint bért fizetünk ki — mondja dr. Gscheidt Mátyás igazgató és ezzel véget is vetünk a termeléssel kapcsolatos beszélgetésnek, ami már csak azért se baj, mert az igazgató ért hozzá, a kérdező pedig édeskeveset. — Hogyan változtatja meg egy kitűnően működő állami gazdaság a körzetébe tartozó települések képét? — Hogyan? Ki kell nézni az ablakon! Vélünk átellenben, a siófoki út másik oldalán egyre hosz- szabbra terpeszkedő sorban nyúlnak el a kétszintes, modern épületek. Azt, hogy cseppet se „falusiasak", hangsúlyozni is felesleges. Egyébként ennek a kifejezésnek az értelme szintén velünk változott, bajos lenne hamarjában definiálni, hogy Magyarország 1982 tavaszán tulajdonképpen mi az, ami „falusias". Az igazgató és Pleider Gyula szociálpolitikai előadó egyetértenek abban, hogy egyetlen üzemnek (az ÁG pedig természetesen nagyüzem a javából) se lehet közömbös, hogy dolgozói mennyire kötődnek munkahelyükhöz. Valamelyikünk híres diósgyőri olvasztár- dinasztiákat említ és mintegy válaszul kiderül, hogy a Hőgyészi A. G.-ben évente 30— 40-en töltik be negyedszázados szolgálati idejüket. Az állami gazdasági családok — ezt akár új kifejezésként is lehet értékelni — száma szaporodik. — Éppen ezért nem lehet, nem szabad a lakáshoz juttatásnak csak termelési összefüggéseit vizsgálni, hanem azt is, amennyivel ez több... — Éspedig? — Éspedig a szociális ösz- szefüggésekkel. Természetesen nagyon fontos, hogy fiatal szakembereinket otthonhoz juttassuk. Ennek egyik módja a szolgálati lakás. 186 ilyen van a gazdaság területén, átlagos alapterületük 80 négyzetméter. Az emberekben él azonban a saját ház iránti vágy és ezért igazán nem lehet követ vetni rájuk. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 28 család, közülük 27 a fizikai dolgozók soraiból való volt, kapott 60—60 ezer forintos kamatmentes hitelt a gazdaságtól. 15 év múlva ebből 25 ezret elengedünk. A gyakorlatban azonban nem teszünk A lengyeli kerület központjában 800 ezer forintba került 3x2 szobás, fürdőszobás, komfortos lakás kialakítása egy — a háttérben lévőhöz hasonló — volt uradalmi cselédházból. különbséget akkor, ha valaki már ledolgozta a 15 évet, esetleg 55 esztendős és csak most jutott anyagi ereje a házépítéshez. Neki ezt az időt hallgatólagosan beszámítjuk. Mindehhez járul még a gazdaságban évi 2—300 ezer forintra rúgó kedvezményes fuvar összege. Ezenkívül persze lehet az OTP-hez is fordulni... Mindez természetesen kollektív szerződésben foglalt és a fentebb említett összeget a tavalyi módosításkor 60 helyett 80 ezer forintra emelték. A gazdasági segítséggel épült családi házak, lakások átlagos alapterülete 90 négyzetméter. A fentiekben csak a 28-as szám szerepelt. Olyan statisztika nincs, hogy ez a valóságban hány lakót jelent. A szolgálati lakásokban élők száma jóval felül jár az ezren. Az ÂG hozzásegít 26 település külső képének változásához. És a belsőéhez is. .. O. I. Fotó: Cz. S. hétvégek egyhangúan teltek. Fáradtak voltak, és pihentek. Ugyanúgy, mint az ünnepeken. A lakás elszakadt mindentől: a tértől, az utcáktól, a várostól, a munkahelytől. Külön élőlényként lélegzett, valami furcsa állatként, amelynek semmi dolga. A hétvégeken mostak, porszívóztak, olvastak és szeretkeztek. Valamikor. Aztán Kovács és neje lassan elhidegült egymástól. Apróságokon veszekedtek. Ha valamely) kőjük olvasott, a másik evett, a könyv a falnak repült. Zavarta az olvasásban a csámcsogás Kovácsot is, a nejét is. Együtt ritkán akartak tévét nézni. A képernyő területe mindig adott alkalmat a csatározásra, ez a néhány tenyérnyi hely az egyiknek mindig unalmas volt. A családi hadszíntér lassan tovább terjedt. Elérte a szobákat, a konyhát, a szomszédok fülét. Kovács ügyintéző volt egy gyárban, neje ugyanott bérelszámoló. A munkahelyen mosolyra váltottak minden haragot. A férfi gyártotta az aktákat, s ezek az akták, vagyis az árnyékuk, az otthonukban is megjelentek. Valamikor vegyészmérnöknek készült, vagy fizikusnak, a gimnáziumban az egyik legjobb tanuló volt. Egyetemi jegyzetekből tanult, mert utálta a kémiatanárját, s néha föltett neki olyan kérdéseket, amire az nem tudott válaszolni. Már elfelejtette, vagy még akkor nem is tanították, újabban pedig nem képezte magát Hegyi tanár úr, ahogy ezt a tantestületi értekezleteken megkövetelték tőle. Kovácsot az egyetemen második évfolyamáról rúgták ki. Beleszeretett jelenlegi nejébe — akkor még Ibolyába —, aki teherbe is esett. Megesett. így szokta mondani a barátainak, egyetlen barátjának, akit mások előtt szándékosan többes számban emlegetett. S az utóbbi időben már önmagában sem hívta keresztnevén a feleségét. Kovácsné nem tudta, mi történt, talán mert nem merte megnevezni. Csak érezte, csak ahhoz volt bátorsága, hogy érezze a bajt. Amit, mint a sebet gézzel, mosolygással próbált betömni. Vagy az elszámolási cédulákkal, a fizetési szalagokkal, amiket minden hónapban újra kellett gyártani.' Számára értelmetlenül. Nem így képzelte. Amikor túlórázni is kellett, csak számokat látott maga előtt. Egyszer azt vette észre, hogy a gyerek tarkóján az egyestől az ötösig digitális számok futottak, vízszintesen. Kovácsné, leánykori nevén Hazai Ibolya megdörzsölte a szemét. Nem tudta, miért haragszik a férjére, miért a gyerekre. Az ügyintéző kényelmesen elnyújtózott a karosszékben, figyelte, hogyan vetkőzik neje. Valamikor még enyhe izgalmat érzett a nyaka körül, combjaiban, mellében. Most az jutott eszébe, hogy ugyanolyan értelmetlen levenni ezeket a ruhákat, mint a „kérem, szíveskedjék” leveleket megfogalmazni. Amit a főnöke most már olvasatlanul ír alá. S ő vajon mit ír alá? Kovács azt is észreveszi, hogy az asszony a szeme sarkából figyeli a hatást: megremeg-e egyetlen arcirma is a férfinak? Erről szó sem lehet. A családfő a fotel lefelé és fölfelé meghosszabbított, csatornás és légüres terében egyensúlyoz. A gyerek elalvás előtt meséket talál ki. Most arra gondol, hogy a kisszöba gyéren világító ablakkeretén bejön az ajtó, a kilincsre ráfúj és kigyullad a lámpa, az olvasókönyvet kiküldi a konyhába, amely olvasottra sül a gáztűzhelyen, a virágot kicseréli a cipővel, a cipőt egy pohár vízzel, amit a gyilkosok arcába vág, mert minden bátorsághoz egy félelem tartozik, de itt egyik sem látható, ebben a lassan erjedő sötétségben. A kis Andris arról álmodik, hogy valaki kiabál vele, de nem tudja megmondani, hogy miért. Éjjelente többször felijed. Kovács és Kovácsné egymásnak háttal fordulva elalszanak. A férfinak kis lelkiismeretfurdalása támad — nem simogatta meg az asszonyt, de ezt gyorsan elhessegeti: „a nejem is megtehetne ennyit értem". Ibolya mocorog egy kicsit, vár, nem akarja ő a hátát mutatni, de így kényelmesebb. Vaderna József: Zöld közlekedőedények A hétköznapok estéi könnyebben telnek, akkor van tennivaló. Kikérdezik a gyereket, Kovács néha megveri, mert nem tudja Andris a leckét. Nem akar a gyerekből is ügyintézőt, de hogy mit akar, azt maga sem tudja. Néha csodálkozik magán, hogy semmiségekért veri a gyereket, de aztán úgy dönt: ez csakis a gyerekért van. Különben hülyeségnek tartja az oktatási módszereket, ebben a főnökével is egyetértenek („ki hallott már így tanítani matekot, környezetismeretet”), de arra már nincs energiája, hogy magyarázzon is valamit a gyereknek. Ezalatt Kovácsné főz valamit vagy leül, és úgy tesz, mintha gondolkodna. Ez a szokása. Bámulni a semmibe. A férje ezért is ideges, ő meg azért, mert állandóan azt kérdi, hogy mire gondolsz? Mi köze van hozzá? Egyáltalán. Kinek mi köze van az ő gondolataihoz? Még ezt sem lehet szabadon csinálni? Kovács szemében ezek a merengések felháborítóak. Olyan üresek, mint a hivatali levelek. Milyen ember az, aki nem tudja, hogy mire gondol? Hetente kétszer műszaki szöveget fordítanak németből magyarra. Kell a pénz. Szótárazva és keservesen, nem értik a szöveget, de nem is érdekli őket... Először még nevettek ezen, közösen keresték a szavakat. Újabban csak morognak, ha megkérdezik egymást. Mindenhol, minden rendben van. Jólöltözöttek és mosolyognak. Vannak olyanok is, akik irigylik őket. Az asszony csinos, a férfi is, de eddig nem bonyolódtak külön kapcsolatokba. „Talán csak azért — gondolja Kovács —, mert könnyen ellenőriz. Igaz ts, napjában többször felhív telefonon, megbeszéljük azt a programot, amit már úgyis tudunk előre, itthon meg nincs miről beszélgetni." Évek. Húsvétokkal, névnapokkal, születésnapokkal, házassági évfordulókkal, karácsonnyal, szilveszterrel. De ezek a napok sem világosak teljesen, összekeverednek. Annyi biztos csak, hogy megint karácsony lesz. Nemsokára. Egyszer együtt rohanják végig az üzleteket, bevásárolnak a gyereknek. Egyszer külön-külön, akkor meglepetést keresnek egymásnak. Kovácsné már évek óta férfiingeket vesz. A férfi blúzt és egy hanglemezt. A szekrény tele van férfiinggel, nyakkendővel és blúzzal. Kovács tavaly már ki sem bontotta a csomagot, csak megtapogatta. Ezért az egész szentestét végigveszekedték. Kőiben a lemezjátszóról a „mennyből az angyal” hallatszott, s pont a pásztorok szónál vágta a földhöz az asszony a kocsonyás- tányért. Ezt a hallgatólagos békeszerződés megszegésének fogta fel a férfi, s bánatában üvölteni kezdett, mint a farkasok. Nagyon jól tudta utánozni a vonyítást, amire Kovácsné igen dühös volt. A gyerek sírni kezdett, a szomszédok átkopogtak a falon, akik a Kovács családot már kétszer jelentették fel a házkezelősé- gen hasonló koncertért. Mire Kovács kiteregette a szomszédok ügyesbajos.tdolgait is, a főgondndk úgy döntött, hogy nem érdemes az üggyel foglalkozni. Akkor tegye ad acta, mondta Kovács cinkos mosollyal, hátba veregette kollégáját és távozott. Kovácsné akkor pusztította el gondolatban az összes törhető anyagot a lakásban, mikor a harmadik csillagszóró is leégett. A gyerek még szipogott, s a televíziós élőlény szájában rázni kezdte azt a csengőt, ami Kovács szerint „a karácsonyi hangulatot van hivatva szolgálni”. Az ügyintéző elnyújtózott légüres foteljében, s a születésre gondolt. Vajon a jó öreg, szakállas Krisîtus, mert ő csak öregnek tudta elképzelni a jászolban is, mit tenne most? Hova zarándokolna? Golgotának itt a tévé képernyője, elég homorú az ebben a viszonyító és transzformáló világban. Vagy átütött tenyérrel és lábfejjel, enyhén szivárgó vérrel beülne egy kocsmába, ahonnan hamarosan kitessékelnék, mert szentestén záróra van. Vagy itt ülne elnyújtózva ebben a légüres fotelban, s a szeretetre gondolna. Mert olyan ez a világ, mint a közlekedőedények. Mindig minden kiegyenlítődik. Az U alakú üvegcsőben egyenlő magasan állnak meg a dolgok. A város, a munka, a kirakatok, az áruk, az ajándékok, a szerelmek, a hódítások, az örömök, a bánatók, a fogalmak és fogalmak ellentétei, a vereségek és unalmak, a bűnök és a jó szolgálatok, az emberek és az állatok. Minden nyugodt. Higanymilliméterre kiszámított és beosztott a szoba és az ország. S itt van a karácsonyfa, ez a zöld közlekedőedény, minden házban a szeretet és az ünnep, az evés és ivás, az elnyújtózás és a meghatódás kis meghajlított kémcsöve, amin éppúgy átömlik minden. Nem lehet kihazudni belőle a munkaundort, a veszekedéseket, a kielégületlenséget, a veszélyérzetet. 5 az ajándékok címkéin lejár a szavatossági idő, de a zöld közlekedőedény megtelik új ajándékokkal. Ingekkel és blúzokkal — gondolta Kovács, akiből már sohasem lesz vegyész- mérnök. Kovács család jól él. Nem válnak el, mert erre az életre A ítéltettek. Mert hiába válnak el, mondja újabban Kovács András és Hazai ibolya, ha valakivel bizalmas hangot ütnék meg, a zöld közlekedőedény létezik. Egy titokzatos élőlény szájáról beszél a gyerek az iskolában, de ezt senki sem tudja, hogy honnan vette. Gazdasági segítséggel épült családi házak Hőgyészen Dr. Birinyi Ferenc és felesége, dr. Kertes Zsuzsa, a gazdaság fiatal állatorvos házaspárja. Részlet otthonuk belsejéből.
