Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

1982. április 17. Képújság 3 Emberszabású követelmények Hogy egy ember mikor, mi­lyen körülmények között lesz tagja a pártnak, az sok min­denen múlhat, nemcsak az il­lető belső meggyőződésén, el­határozásán, hanem külső kö­rülményeken is. Hogy minél kevesebb legyen a véletlen sze­repe ebben a folyamatban, az a pártszervezet tudatosságán múlik. Kívánatos minden mun­kahelyen politikai, az egyes ember személyiségét is figye­lembe vevő tudatossággal ne­velni a legkiválóbb fiatalokat a párt tagjaivá. Az MMG-AM szekszárdi gyá­rában a pártvezetőségben és az alapszervezeti munkában is megvan ez a tudatosság. A gyárban három alapszervezet működik, üzemi pártvezetőség irányításával. A pártvezetőség titkára Antal Lajos, a gyártás­előkészítési osztály vezetője. — Milyen önöknél a nevelés mechanizmusa, és melyek a legfontosabbnak tekintett elvek, amelyek alapján kiválasztják azokat a dolgozókat, akik a nevelési tervben szerepelnek? — A legfiatalabbaknál, a szakmunkástanulóknál kezdjük ezt a munkát. Figyeljük őket, arra a kérdésre keresve a vá­laszt, hogy ki lehet majd közü­lük jó párttag. Ha találunk er­re alkalmas fiatalt - és mindig találunk -, akkor felvesszük a kapcsolatot az iskolával, tájé­kozódunk az ottani tevékenysé­géről. Előzetesen kérünk min­den „jelölttől” önéletrajzot, mert fontosnak tartjuk a csa­ládi környezet megismerését. A bejárókról a helyi pártszerve­zettől igyekszünk információt beszerezni. Előfordult már az is, hogy a honvédségtől kértünk javaslatot olyan fiatal esetében, akit már szakmunkástanulóként számításba vettünk, de bevo­nult, s amikor visszajött a ka­tonaságtól, nem látszott célsze­rűnek két-három évet várni, amennyiben a közéleti munká­ban ott is megállta a helyét. — Kitűnő módszer, mert sze­rintem előfordul, hogy egy-egy fiatalnak többször is bizonyíta­nia kell életében: iskolában, honvédségnél, első, majd má­sodik munkahelyén, közben meg szállnak az évek és a tag­felvétel még mindig húzódik. — Ezt igyekszünk elkerülni, de a tájékozódásnak - nem ta­gadom - olyan oldala is van, hogy tudni szeretnénk, milyen az illető munkahelyen kívüli magatartása, élete. Nevelési tervünkben mindig többen sze­repelnek, mint ahány tagfelvé­telre mód van. Előfordult már, hogy a fiatal kért gondolkodási időt. Persze, akinek ezen gon­dolkodni kell, nyilvánvaló, hogy nem a sor elejére kerül vissza. — Tudnak róla, akik szerepel­nek a .nevelési tervben? — Természetesen. Ősszel ösz- szehívtuk a KISZ-bizottságot és a KISZ-vezetőket, hogy egyez­Hitelszerződés Havas Péter, az Állami Fej­lesztési Bank vezérigazgatója es dr. Szabó Ferenc, a Dunai Vas­mű vezérigazgatója pénteken Dunaújvárosban ünnepélyesen aláírta a Dunai Vasmű kok­szolómű állami nagyberuházá­sának hitelszerződését. Az évi egymillió tonna kohó- és ház­tartási kokszot előállító, kor­szerű, szovjet tervek és beren­dezések felhasználásával épülő kokszolómű kivitelezéséhez az Állami Fejlesztési Bank 10 mil­liárd 634 millió forint állami kölcsönt nyújt. tessük javaslatainkat, megbe­széljük velük, hogy kiket sze­retnénk a párt soraiban látni. A legtöbbjüket a KISZ-esek ja­vasolták, de volt, akire mi hív­tuk fel a figyelmet. A KISZ meg­bízást kap arra, hogy törődjön a fiatal nevelésével, és kijelö­lünk minden fiatal mellé egy ott dolgozó alapszervezeti vezető­ségi tagot, vagy tapasztalt elv­társat. Mindenkivel személyesen elbeszélgetünk, ennek alapján határozzuk meg, hogy milyen pártmegbízatást . kapjon. Leg­többször az marad a megbíza­tása, aminek teljesítése során felfigyeltünk a munkájára. Úgy kell kiválasztani a feladatot, hogy az testreszabott, teljesít­hető legyen. — Találkoztak már irreális el­képzelésekkel? — Igen. És érdekes, hogy ép­pen a KISZ-szervezet volt in­dokolatlanul maximalista. Elő­fordult, hogy az egyik alapszer­vezet nem javasolta a tagját párttagfelvételre, mondván, hogy a sok megbízatás miatt azokat nem tudja maradékta­lanul teljesíteni. Sajnos, az alapszervezeti párttitkár nem volt jelen, hogy Vitatkozni tudott volna, s utólag már nem akar­tuk megkérdőjelezni a KISZ- szervezet döntését, ezért egy fél évre el kellett halasztanunk a tagfelvételt. Persze, aztán meg­beszéltük a fiatalokkal, hogyha valakinek túl sok a megbízatá­sa, arról nem csak ő tehet, ha­nem a KISZ-szervezet is. Na­gyon pontosan szeretnénk meg­értetni a fiatalokkal a követel­ményeket, amelyek szigorúak ugyan, de nem teljesíthetetle­nek. Volt jelöltünk, aki azt mond­ta, most még élni, szórakozni szeretne, más meg azt, hogy a háztájiban is tevékenykedik... Nekik meg kellett magyarázni, hogy a párttagok is szeretnek élni és szórakozni, és a háztáii munka nem ellentétes a párt el­veivel, sőt! ■— ■ ■■* Két fiatalember, két fiatal párttag. Mit jelent számukra, hogy eljutottak életük ezen pontjára. Hogyan kerültek egyáltalán kapcsolatba a moz­galommal, milyen várakozással indulnak neki új feladataiknak? Mind megannyi olyan kérdés, amire a válasz bonyolult, és az ember ezt általában nem is szokta önmagának megfogal­mazni, de ha kérdezik, ki lehet választani a sok összetevőből a néhány legfontosabbat. Teleki Gábor szakmunkás, az idén érettségizik levelező tago­zaton. Már „második" tanuló­korában elkezdte a „különbö­zetit”, tehát két iskolába járt egyszerre. — Azt hiszem, az én világné­zetemre a szüleim voltak a leg­nagyobb hatással, mindketten párttagok. Hamar rájöttem ar­ra, hogy nekem is ez ad leg­többet, ezért nagyon örültem, Új szakasz, kezdődött a szá­zadforduló évében alapított nagy múltú Győri Keksz- és Os­tyagyár történetében: ötszáz­ötvenmillió forintba kerülő fej­lesztéssel korszerűsítik a keksz­gyártást és a cikória feldolgo­zását. Ez lesz-a VI. ötéves terv legnagyobb édesipari beruhá­zása. Az összeg nagyobb részét korszerű berendezések vásárlá­sára költik. Emellett a győri törzsgyárban új üzemcsarnok is épül. Jelenleg, a régi gépeken évente 6500 tonna kekszet tud­nak gyártani Győrött, a fejlesz­tés után ez a mennyiség 12 ezer 300 tonnára növekszik, eb­ből már exportra is jut, javul a minőség és bővül a választék is: például gyártanak majd sós kekszet is, ezekből most még amikor a pártszervezet megke­resett, hogy párttag lehetek, örültem, hogy a KISZ az aján­lóm, és megtisztelő, hogy Csa­pó Károly tanulmányi felelős vállalt értem felelősséget. Már régebben is tudtam, hogy mi folyik a pártban általában, ezért azt is tudom, hogy rengeteg nehézség van, de azt is, hogy ezek megoldhatók, ha minden­ki elvégzi a feladatát a mun­kában és a közéletben egya­ránt. Én is ezzel az elhatározás­sal szeretném végezni, amit rámbíznak.- Vannak fiatalok, akik a szabad idejüket féltik a köz­élettől...- Az én életem mindig ilyen volt, tagja vagyok a Musica bábegyüttesnek, szereplünk, fesztiválokra készülünk, ez sok elfoglaltságot jelent, de nagy­szerű élményeket is. Legutóbb Dániában voltunk, a nyáron készülünk Lengyelországba. Az iskolai ünnepségeken is mindig részt vettem, mert gitároztam és énekeltem. Érettségi után szeretnék továbbtanulni, de en­nek időpontjáról a katonaság dönt. Hát, ezek a terveim. Matuzsa Mária betanított galvanizáló útja már rögösebb volt, s ő merőben más egyéni­ség is. Öt is az idén vették fel a pártba, tagja az Ifjú Gárdá­nak, a helyti MHSZ-lövészklub- nak, a vöröskeresztes alapszér- vezetnek.- Engem minden új érdeke1' Az Ifjú Gárdába úgy kerültem, hogy a városi KISZ-bizottság kérésére szerveztük meg, azt sem tudtam előtte, hogy az mi. Azonnal megszerettem, öt évig voltam rajparancsnok. Minden érdekel, ami ezzel kapcsolatos, a politika, a katonapolitika. Szeretek szervezni és végrehaj­tani is azt, amit mások szervez­tek meg. Aztán mégis valaho­gyan nem minden sikerült. Sze­mélyes konfliktusaim is támad­tak, dé azért voltak — más té­ren - sikerek is. Az Ifjú Gárda megtanított önfegyelemre és kitartásra.- Most mégis a legjobbkor ért a megtiszteltetés, hogy hív­tak a pártba, mert éppen azon a ponton voltam, hogy mindent abbahagyok, mert úgy éreztem, hogy nem érdemes csinálni, ha másokat is nem tudok úgy fel­lelkesíteni, mint ahogy én ér­zek. Most lismét visszatért az önbizalmam.- Már általános iskolában, az osztályfőnöki órán is érde­keltek a politikai témák,*aztán szakmunkástanuló lettem. Ke­reskedő akartam lenni, de a kezemet megerőltettem, orvosi javaslatra választottam köny- nyebb munkát. Biztosan keve­sen tudják, hogy a bolti eladók mennyit cipekednek! Megsze­rettem a galvanizálást, ha mód lesz rá szakmunkás szeretnék lenni, és helvtállni a pártszerve­zetben is. Megint várok valami újat, és hiszek abban, hogy nem elég csak nézni a világot, hanem alakítani kell. Sőt, lehet fs. IHÁROSI IBOLYA csakis importkészítményt talál a vásárló a boltokban. A na­gyobb termeléshez a jelenlegi létszámnak még a felére sem lesz szükség. A felszabaduló munkaerő átcsoportosításával, technológiai korszerűsítésekkel már hagyományos termékeik — a cukorkafélék, sütemény, tor­ta, pudingporok — választékát és a mennyiségét is bővítik, növelik. A beruházási keret egyötöde a jánossomorjai cikóriafeldol- ,gozó korszerűsítését fedezi. Az országban egyedül ebben az üzemben készítenek cikória­szabványt. A fejlesztés eredményeként ebből a termékből is nagyobb mennyiséget készítenek a jelen­leg gyártottnál. Megújul a Győri Keksz- és Ostyagyár HÉTRŐL HÍRRŐL Húsvéthétfő volt a hét első napja, a lo- csolkodás ideje. Kedves, szép, régi szokás meglátogatni rokonainkat, ismerőseinket, meg­tisztelni barátainkat, azokat, akiket szeretünk, akik kéretlenül is segítenek, ha segítségre van szükségünk, s ha bajban vagyunk, kinyújtott kezünket megfogják. Százas, ötszázas A locsolóknak ma már nemcsak tojást, ha­nem pénzt is illik adni. Végig kérdeztem az ismerős gyerekeket, hogy mennyit kerestek, s meglepő összegeket említettek. Röpködtek a keresztapai, nagyapai ötszázasok, százasok, olyan pénzösszegek, amelyeket egy alig tíz­éves, vagy azon valamivel aluli gyerek érté­kelni nem tud, s minthogy saját „keresete", arra költi, amire akarja. Többnyire haszonta- lanságra, mondjuk az ötödik, s két nap alatt holtbiztosán megúnt, irányíthatós autóra. Mire való ez? Nem tudom, nem értem, mint ahogy azt sem, hogy az ilyenféle találkozásokon nem elbeszélgetnek, hanem degeszre eszik, jó eset­ben spiccesre isszák magukat, és persze, kár­tyáznak az ismerősök, rokonok. Az pedig szin­te természetes, hogy éppen azt pletykálják ki, aki nincs a társaságukban. A tavaszi szünetet az iskolákban „megfejel­ték” egy nappal, szerdán kezdődött a tanítás. Ezen a napon és az előző héten is, számtalan kisgyerek járt „dolgozni" az apjával és az anyjával. Kényszermegoldás. A szabadsággal gazdálkodniuk kelil a kisgyerekeseknek: téli szünet, aztán tavaszi és a nyári két hónap. Mióta a nők jelentős része munkát vállal, a nagyszülői felügyeletre számítani nem lehet, hisz a nagymamák közül sokan még innen vannak a nyugdíjkorhatáron. S olyasmiről is hallottam, hogy a háztartásbeli nagymama ke­rekperec megmondta: nem vállalja a gyerek felügyeletét, merthogy idegesíti a zaj, az ug- rándozás, rendszeresen kell főznie, s ráadá­sul vigyázni arra, hogy ne fordulion elő bal­eset. Ki tudja, tán még fára mászni is képes az a gyerek... Tavasz? Tét? Ennek a pocsék, esős, szeles, kibírhatatlan időnek nem akar vége szakadni. Ahogy mon­dani szokás: az embernek még élni sincs ked­ve. Április közepén nagykabátban járunk, be­kapcsoljuk az olajkályhát, tűzre rakjuk a fát, a szenet. Fázunk, reszketünk, s a hosszúra Kontrasztok Szekszárdon, az önkiszolgáló étte­rem mellett nyúlt tél olyan borús, letargikus hangulatot idéz elő az emberben, hogy meglepődve ta­pasztalom; veszekszenek még azok is, akik korábban évekig békességben, jól megvoltak egymással. Két idős, öregkorára bérházba zárt ismerősöm a cserépbe ültetett, megnyúlott pa­lántákat gondozza. Kedves, jótét lelkek, olya­nok, akik csak adni szeretnek, amit pedig kap­nak, az megalázza őket. Egyetlen fényűzésük: a gőg. A múltból élnek, apró, mások számára jelentéktelen dolgokról beszélgetnek, miköz­ben a kezük egy pillanatra meg nem áll, s meglepődnek, amikor huszonéves unokájuk a szemükbe vágja: „Engem nem érdekel, hogy mi volt régen. Engem csak az érdekéi, hogy mi van most”. A két kedves öreg nem emlékszik, hogy va­laha is lett volna ilyen hideg tavasz, mint a mostani. Késik a vetés, és mi lesz, „idén augusztusban kezdünk aratni?”. Pedig hát a munka kínnal, keservvel, de azért csak halad a földeken. A múlt héten befejeződött a me­gyében a lucerna vetpse, földbe került a cu­korrépamag is, sőt, a legkorábbi vetések ki is HÉTRE HÍRRE keltek. A hét végén a nagyüzemek többsége megkezdte a napraforgó vetését, a Hőgyészi Állami Gazdaságban meg már be is fejezték. A burgonya ültetése 85 százalékra, a zöldség vetése 50 százalékra áll. Úgy látszik, a me­gyében nem igen kél el a primőr áru, mert salátából és uborkából más megyébe is jutott. Környezetünk Néhány évvel ezelőtt meglepve láttam, hogy a családi házak előtt lucernát termesztettek: igaz, ami igaz, zölden is, szénának is hasz­nos. Csakhát éppen nem túlságosan esztéti­kus. Aztán valamelyik szomszéd dísznövénye­ket, cserjéket ültetett, s a többiek sem marad­tak restek, palántáztak, vetettek, ültettek. Gyakran társadalmi összefogással: Duna­szentgyörgyön például eddig kétezer fenyőfát ültettek ki, s ugyanennyi rózsatövet vásárol a tanács, a közeli napokban kétszáz ezüstfenyőt és tuját várnak a községbe. Ha az embernek módja nyílik végigjárni házakat, lakásokat, megilepően sbk cserepes virággal találkozik. Nemrégiben alkalmam volt szétnézni a szom­bathelyi kertész tsz-ben, ez az ország legki­sebb szövetkezete, s mégis jövedelmezőség­ben az elsők között vannak. Főleg a vidéki boltokat innen látják el cserepes és vágott vi­rággal, orchideákkal. A tsz virágtermelése az elmúlt tíz év során megkilencszereződött. Vá­lasztékuk egyedülálló az országban, hetven- nyolcvanféle cserepes növényt, és kétszáz­ötvenféle orchideát termesztenek. A szombat- helyi speciális, fűthető kamionokkal Tolna me­gyében is gyakran találkozhatunk. Műszakiak A héten pályakezdő mérnökkel beszélgetett egyik kollégám. A fiatal faipari mérnök igen reálisan mérte fel helyzetét, nem akart vala­melyik nagyüzemben a sor végére állni, kis­üzemben viszont lehet produkálni. Ha akar az ember. A fiatal műszakiak közérzetéről szólva említette: a kezdő értelmiségi fizetése ép­pen csak hogy a megélhetésre elegendő, míg a vele egykorú fizikai munkás szomszédja most cseréli másodszor a kocsiját.. . S még valami, amit vele együtt sokan hiányolnak: az egye­temen elméleti dolgokra tudományos szinten megtanítják a hallgatókat, viszont a gyakorlati képzés minimális, illetőleg laboratóriumi jel­legű, arról nem is beszélve, hogy akinek nincs érzéke az emberekkel való bánásmódhoz, eleve elveszett. így igaz, s ezen nem ártana változtatni. A találékonyság, a kezdeményezőkészség, a tenni akarás követésre méltó példájáról ad­tunk hírt a héten. A Paksi Konzervgyárban a gyár kitűnő univerzális szakemberei elkészítet­ték az automata zakuszkagyártó gépet. Amint tudjuk, az élelmiszeripar, az élelmiszergép­gyártás messze lemaradt a mezőgazdasági ter­melés fejlődésétől. A paksi gép igen sok asz- szony munkáját könnyítette meg, s aki már végzett áUómunkát szalag mellett, az jól tud­ja, hogy egyáltalán nem mindegy: műszak vé­gére mennyire fárad el az ember. Kezdeményezőkészség, önállóság. Mostaná­ban nagy vitát kavar Liska Tibor elmélete, amelyet a közgazdász szocialista vállalkozási rendszernek nevez. A vitázók mikrofon és kö­zönség előtt érvelnek, vitatkoznak és cáfol­nak, okosan, higgadtan például a licitálásról, a vállalkozási képességről, és a tervpiaci tőke­értékről. „Cél az, hogy a legfontosabb tőkévé az emberi képességek váljanak" — állítja az \ Az újonnan elkészült zakuszkagyártó gépsor Pakson érdeklődés középpontjába került közgazdász. Gondoljuk csak meg! Az emberek képességé­re bizony építeni lehet, méghozzá úgy, hogy mindenki megtalálja a heilyét a társadalom­ban, s nyugodtan, kiegyensúlyozottan dolgoz­zék. D. VARGA MÁRTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents