Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-16 / 88. szám
1982. április 16. NÉPÚJSÁG 3 Készenlétben az öntözőfiirt Amikor kérik, megnyitják a csapokat Tegnaptól, március 15-től kezdve állandó készenlétben áll a Sió-balparti öntözőfürt, hogy amikor a mezőgazdasági üzemek kérik, elkezdhessék az öntözést. Egyelőre úgy tűnik, erre nem lesz szükség, hisz kedd délig 15 milliméter eső hullott a térségben, ami előreláthatólag három hétre kellő nedvességet biztosit a már elvetett növényeknek. A holtszezonban, amely itt november 1-től márciusig tart, bérmunkát végeztek az öntözőfürt dolgozói: a tolnai selyemgyár részére készítettek csévélőkocsikat. Idén már üzemel az új beruházás: a nagy Dunánál lévő automatikus vízkivételi mű, amely a tolnai holt Dunába biztosít vizet — innen főleg burgonyát, de paprikát, káposztát, paradicsomot is öntöznek majd. A vetésforgó következtében idén olyan növények kerülnek az öntözőfürt hatósugarába, amelyek nem igényelnek öntözést. Tavaly ugyan megpróbálkoztak a búza öntözésével, de számottevő termésnövekedés nem lett. Az 1600 hektár öntözhető területből ebben az évben csupán 800 hektáron lesz öntözés. Az eső ellenére is akad azért munka: a Szekszárdi Állami Gazdaság várdombi sertéstelepéről a hígtrágyát juttatják ki a szántásra. Persze öntözés is van: a mözsi téesz a csatornából öntözi a fólia alatt fejlődő primőröket. Bedolgozónak lenni... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az utcát járó emberek nap mint nap látják, hogy Köles- den, a Vorosilov utcában lakó Mészáros Jánosné ott ül a varrógép mellett és szakadatlanul dolgozik. — Bírja még az öreg Singer? — kérdezem tréfálkozva Mészáros nénit. — Leánykorom óta hajtom, 13 évesen varrhattam először önállóan. Olyan gép ez, hogy két újért sem adnám oda. Becsülöm is, mert ez „adja" a betevő falatomat. Bedolgozó vagyok. Az én családomban hat férfi volt. Ezekre főzni, mosni, vasalni, és még egyéb házi munkát is elvégezni — minden időmet lefoglalt. Többször próbálkoztam, hogy munkát vállalok, de nem ment. Aztán kevesebben lettünk a családban is — és egyszer hallottam, hogy a faluban van egy asszony, aki bedolgozó. Én is megpróbálkoztam vele és bevált. Ez volt 1968-ban, és a nyugdíjamra is kellett gondolnom. A Tolna megyei Ruhaipari Vállalat paksi központja foglalkoztat bennünket, mi a gyönki részleggel tartjuk a kapcsolatot. — Többen is varrnak otthon? ' — Nyolcan-tízen mindig vagyunk Kölesdről. A kezdet- kezdetén bizony nem volt mindig munka — sa keresetem is csupán csak konyhapénznek volt elég. Ma már biztosított a folyamatos anyagellátás, ki menynyit bír, annyit dolgozhat. — Hogyan működik ez a „rendszer”? —: Hetente egy alkalommal kell vinni Gyönkre a megvarrt ruhát. A gombozás, a tisztítás, a vasalás már nem a mi gondunk. Ekkor kapjuk meg a következő feladatot és a szükséges anyagot hozzá. A közelmúltban bérmunkát végeztünk, selyem- és jerseyblúzokat készítettünk, most szovjet exportra készülnek hálóingek, ott- honkák, lánykarúhák. Ha valakinek háztartást kell vezetni, gyermeket kell gondozni, csak a bedolgozás a lehetséges megoldás — állítja a Kistormáson élő háziasszony, a gyönki KIPSZER bedolgozója, Szakállos Mihályné. — Persze, aki ezt a kereseti formát választja, tudnia kell, hogy az elvégzendő munka nem másodrangú — a könnyítés csak az, hogy időbeni megkötöttség nincs —, sőt némely feladatnál a család is besegíthet. Két éve vagyok a vállalatnál, és nagyon sajnálom, hogy nem előbb határoztam így. Kistormásról négyen vagyunk. Ha munkáért megyünk, akkor készítenek fel bennünket egy-egy esetleges új munkára, újabb szakmai fogás megtanulására. A készárut gépkocsi szállítja el. Szakképzett szerelők ellenőrzik rendszeresen a kis présgépet, a munkaasztal villanyát, hogy véletlenül se készítsünk selejtet. De említhetném a nőnapi megemlékezést, vagy a oyermekes anyukák köszöntését Mikuláskor. Ilyenkor érzi magát egyenrangúnak igazán a bedolgozó. Ez adja a kedvet a munkához. KONRÁD LÁSZLÓ űz üzem tükre . - » Tucatnyi üzemi híradó, újság jelenik meg Tolna megyében több-kevesebb rendszerességgel, havonta vagy negyedévenként. Többségüket elegáns külsővel, a legkorszerűbb nyomdai eljárás után kapja az olvasó, mások szerényebbek. Ez utóbbiak közé tartozik a Simon- tornyai Bőrgyár üzemi híradója, az üzemi életünk. Az impresszum szerint negyedévenként jelenik meg, és mint a legutóbbi száma bizonyította, a negyedév utolsó havában. A 11. évfolyam első számának 18 gépelt oldala, ha jól utánaszámolunk, másfél-két újságoldalt tenne ki. Am, aligha van olyan üzemi újság, amelyik ilyen terjedelemben annyi információt el tudna mondani. Lapozzunk bele. Szép szavakkal köszönti legnagyobb nemzeti ünnepünket, majd az ezt követő öt oldalon a vállalat igazgatója számokkal igazolt beszámolót ad az elmúlt év terveinek teljesítéséről, és a jövő év feladatairól. Akik nem szeretik a számoszlopokat, azoknak egy-két mondatban világosan, érthetően mondja el a lényeget. A szöveges elemzés első mondata nagyon lényeges megállapítást tartalmaz: valamennyi kötelezettségünket teljesíteni tudtuk. Kicsit később azt olvassuk, hogy nyereségrészesedésként 4,8 napi bérnek megfelelő összeg kerül kiosztásra. Valahol e cikk közepetáján egy továbbgondolásra késztető mondat a következőt adja tudtul: „a vevők mintaigényének gyors kielégítésére mintaraktár kialakítására került sor”. A mújt év összegzésére jellemző mondat: „természetesen tudjuk, hogy ezek az eredmények csak 1981-ben voltak elegendőek. Ezért gazdaságosságunkat javítani kell”. Az üzemi élet mindennapjait örökítik meg az ezt követő írások, amelyekben értékelik a szocialista munkaverseny vállalásokat, a szocialista verseny brigádvetélkedőjét és elemzik p vállalati újítómozgalom helyzetét. Imponáló őszinteséggel és többet akarással szól a cikk szerzője az újítómozgalom előtt álló feladatokról, annak ellenére, hogyha a számszerűséget nézzük, tulajdonképpen a mozgalom egyenletes fejlődését olvashatjuk ki. hiszen az újítók száma 1979-ben 26, 1980- ban 53, 1981Jben 96 volt és az újítások gazdasági eredménye egy év alatt több mint 400 ezer forinttal növekedett. A vállalat programozható számológépeit bemutató írásból megtudjuk, hogy az a munka, amit korábban egy teljes napig végeztek, most a gépékkel egy-két óra alatt teljesíthető. Az üzem társadalmi és mozgalmi életét a munkásőrségről és a KISZ-ről szóló írások reprezentálják. Az öregek nemzetközi évének egyik helyi eseményéről ad tudósítást a Mi és az öregek című cikkében a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád. Ebben olvastuk, hogy a kapcsolatuk az öregek napközi otthonával 1977-ben farsangi teadélutánnal kezdődött és a vidám összejöveteleket utazásokkal is tarkították. A gyártmányfejlesztés céljairól azt olvassuk az üzemi lapban, hogy 1982-ben már végleges formában jelenik majd meg a fokozottan vízálló felsőbőr család, Monszun néven. Szó van még az újságban a bőripari termelőeszközök minősítésének vállalati helyzetéről és természetesen a sportról is, amelyből egy fél mondatot idézünk: „a női kézila'bdacsapat az NB ll-es szereplésével sok tapasztalatot gyűjthetett, tehát a felsőbb osztályban töltött idő nem volt hiábavaló”. Az üzemi híradó ez évi első számát a Sió menti ifjúsági találkozó idei előzetes programja zárja. Mi pedig azzal fejezzük be laptársunk e számának bemutatását, hogy kimondjuk: szakmai szemmel nézve is tisztességes, szép munkát végeztek a lap szerkesztői. Tejipari beruházás A legkorszerűbb citopáníizem Most csak az menjen a Szekszárdi Tejipari Vállalat új üzemének építéséhez, akinek nagyon sürgős ott a tennivalója. Sár van mindenütt, a hét eleji esőzés feláztatott mindent, szinte lehetetlenné tette a gépek működtetését, ezért a földmunkákkal, illetőleg a mélyépítéssel leálltak. Az üzem belsejében azonban már vigasztalóbb a kép. Akár leltárt is készíthetnénk, hiszen a hálódiagramban egyre több jel mutatja, hol végeztek, s milyen munka van még hátra. Március végén felgyorsult a munka. A szerelők serénykedtek elsősorban, mert az építő- mesteri munka nagy részén a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat már túl van. De itt vannak a KIPSZER szerelői, a tatabányaiak és a tejipari beruházók speciális szerelői is. Több ezer négyzetméter különleges falburkolólapot raktak fel, de még mindig van tennivalójuk a burkoló munkásoknak, mert volt egy időszak, amikor anyaghiány akadályozta a munkát, azután pedgi „rávertek”, hogy munkaterületet adjanak a szerelőknek. A legkedvezőbb a helyzet a sajtüzemben. Itt már készen vannak a hatalmas tartályok, amelyekben érlelik — sólében tartják a sajtot. Éppen ezért különleges anyagokat használtak itt az építéshez. De készen van a sajtprésüzem is, a gépekkel már lehetne is dolgozni, mert mindegyik helyén van, a hidegpróbát elvégezték. A városi tejet készítő üzemben is már szinte teljes a rend. A csőrendszereket felszerelték, tehát az átvételi és a feldolgozó oldal is készen van. A pasztőrözőgépeket beállították, mindegyik értékesebb szerkezetet gondosan letakarták. Mert védeni kell ezeket a nagy értékű gépeket, hiszen azért az üzemekben még van munka. A takarítás is „nagy cirkusszal” jár, lévén élelmi- szeripari üzemről szó. A citopánüzemben is a terv szerint haladnak a szereléssel. A porítóüzem — majd ha elkészül — a legkorszerűbb lesz hazánkban. A speciális berendezéshez különleges fémanyagokat használnak fel. Most a mechanikai és egyéb_ felhordókat szerelik, megkezdték a tornyok külső burkolását is. Az építőkre már nem sok munka vár. Néhány üzemben még egy-két válaszfalat raknak fel, és vakolnak, burkolnak. — Pj — Gk — Csőállványban a porítóüzem A TÁÉV villanyszerelői az üzemek közötti folyosón dolgoznak y Jakab Ferenc és Srabó István gépkezelők, karbantartást végeznek a központi telepen A citopánüzem tornyai
