Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

1932. március 13. StfÊPÜJSÀG 11 Nemes Endre képei Nemes Endre Stockholmban élő magyar származású festőmű­vész alkotásaiból nyitottak kiállítást a Magyar Nemzeti Galé­riában. Képeink a március 14-ig nyitva tartó kiállításon készültek. 1 Barangolás a Tisza háton Nem jól van ez így, autóval. Móricz Zsigmondihoz kellett vol­na útitársnak szegődni, gyalo­gosan. Különösen itt, Szabolcs- Szatmárban, ahol egyik falu ha­tára a másikat éri, s az utak fö­lé úgy borulnak az akácok, mint gótikus templomban a csúcsíves boltozatot tartó bor­dák. Móricz Zsigmond talán Csécsére vitt volna először, ahol már nem áll ugyan a szülőhá­za, de emlékezetére mégis be­rendeztek közelében hasonlót. „Milyen különös — írta —, csak hat és fél éves koromig éltem ott, s ötven év óta sóvárgok vissza, mint Adám a paradi­csomba." „Ács leszek!” — mondta apja, Móricz Bálint, s ezzel hagyta ott a faluját. Az ácsoknak nagy becsületük volt ezen a vidéken. Csodálatos malmok, házak, templomok, ha­ranglábak épültek szekercéjük nyomán. A csécsei református templom nem első osztályú műemlék, csak a harangláb, pedig vala­mi különös varázsa van. Neve­zetes műemlékek helyett erre a szobányi, vertfalú, kicsi temp­lomra emlékezem legszíveseb­ben. Nyújtózkodva felérhettünk a mennyezetéig. Ablakdk csak az utca felől, s a két végén kar­zat, olyan béfelé görbülőn, hogy az ablaknak ne ütközzenek. Ott még görnyedve is nehéz moz­dulni. Döngölt padló akár Tö­kösön, a világhíres festett meny- nyezetű, virágdíszes szószékű templomban. A csécseiben sem­mi dísz, se románkori, se góti­kus elemek, de meghitt nyuga­lom. Naív festők képein látunk ilyet, mint Csécsén a valóság­ban. Kitalálni, tervezni nem le­hetett volna, mert a szűkös va­lóság teremtette. A Tiszahát élete összefonódott a templo­mokkal, a szegénységgel. A joíbbágyközségben szabadnak született Móricz Bálint is pap­leányt vett feleségül, Csécsén, ahol hatvanihárom ház nézett szembe szorosan egymással, ahol végül övé lett a vízimalom — gazdagodásának záloga. De lement a búza ára, felrobbant a cséplőgépe, s Móricz Bálintot adósság fejében letartóztatták, Móricz Zsigmond meg elkerült Turistvándiba, Csecsétől délnek. Istvándiban ma is áll a vízi­malom, szépen rendbe hozva, helyreálló Nyírmihálydiig, épí­tészetünk Jókkal vagy Zsámbék- kal vetekedő remekműveit pél­dázva ! S aztán falumúzeumokba kí­vánkozó csűrök, pajták, pincék, kapuk, csárdák és a temetők sírjelei. De megbecsüljük-e, amit még rendkívüli áldozatok árán helyre nem állítottunk? Nagygécet elvitte az árvíz né­hány éve. Egy-egy kerítés, ház­hely, falrom árulkodik, hogy alig egy évtizede még virágzó falu állt itt, s most gaz veri fel, s ahová a víz földet hordott: ku­koricások, zöldségesek. A XIII. századból való temploma kapu­járól minduntalan leverik a vé­dő vaspántot, ablakait csúzlival belövöldözik, akár a nyírbáto­riét. Lent, a határ mentén Csen- gersima, ez a kicsi község szíve­sen helyreállítaná saját fából ácsolt harangtornyát, igaz, nem egyébért, minthogy temetéskor meg lőhessen húzni a harangot. Ezek a haranglábak az ács­munka remekei. Nem véletlen, hogy a nagy képességű Móricz Bálint ácsnak indult. Belépünk a vásárosnaményi Beregi Mú­megfelelő vendégfogadásra ter­vezett környezettel. A Tiszahá- ton sok malom volt, s ma sok a látogató. Mintha éppen az el­lenképe lenne a Dunántúlnak ez a mocsaras, lápos vidéken felnőtt, s hajdani kultúrák emlé­két őrző táj. De milyen múltra figyelmeztet, hogy román kori, gótikus templomok serege fo­gad lent Csarodától fent Be- regsurányig, Csengersimától Nyírbátorig, vagy éppen a most Hímzés — a Beregi Múzeum anyagából A csécsei templom és harangláb Felvétel indul... Középen Bacsó Péter, jobbra Andor Tamás ope' rátör Bacsó Péter legújabb filmje 1947-ben, a népi kollégiumok virágzása idején játszódik. A történet főhőse Gönczi Doroty- tya falusi lány, aki közvetlenül az érettségi előtt otthagyja az egyházi leányiskolát egy jó ki­állású fiúért. Együtt élik át a NÉKOSZ romantikus-viharos ka­landjait, és válnak kommunis­tává. Az események iszonyú se­bességgel követik egymást, s a film 1951-ben egyéni tragédiák­kal zárul. Körmösfonás - a Beregi Mú­zeum anyagából zeumba, s a XVIII. századi ján- d'i parasztács, Kakuk Imre ne­ve fogad. Azt írja ez a múze­um, hogy a környék nevezetes­sége a tarpai, a gulácsi ma­gas szalmatetős paticsház. A tarpai ház felnagyított fényké­pe ott áll a múzeum falán, s minden jóravaló szakkönyvben. De már kiadták rá a bontási engedélyt. Ez a másik példa. Pedig a bentlakók csak lakást, otthont kérnek cserébe. Jó len­ne, ha nem egyedül múzeumok őriznék a múltat. Az a Tarpa, amelyik korszerű, kétszintes épületet tudott teremteni ter­melőszövetkezete irodáinak, ott, ahol közel-távol alig akad eme­letes ház, és ahol óvják kö­zépkori eredetű, Báthori-címe- res templomukat, talán meg tudna védeni egy földszintes, szalmatetős műremeket is, akár Csécsén. Szathmár Vármegyében némely maradványa Van az aranyércnek, mert itt Felső-Bánya, Szathmár, Károly, Erőd, Gyar­mat és Nagy-Bánya — Olvassuk ugyancsak Vá- sárosnaményban, a Beregi Mú­zeum közelében, az 1980-ban megnyílt állandó Iskolatörténe­ti Kiállítás Hármas kistükör-éből (1772), melyből még apáink ta­nulták a földrajzot. Egyetlen is­kolatörténeti múzeumunk ez, ha a sárospataki gyűjteményt csak részletnek tekintjük. Palatáblák­tól a fegyelmező pálcáig együtt van itt minden, ami gyermek­korunkat idézi. Ideje, hogy a nagy író és a 48—49-es sza­badságharc idején közoktatás- ügyi miniszter, Eötvös József családjának hajdani házában berendezett Beregi Múzeum és, az iskolatörténeti gyűjtemény híre elterjedjen, Semmiből te­remtett világ ez, a beregi, a szatmári Tiszahát letéteménye­se, ahol a takarítónő egy esz­tendő alatt a múzeumi doku­mentációs fotó mestere lett, ahol egyetlen család a kultúra értő mindenese. „Lelke van a múzeumnak” — hallottam nem­egyszer, s ez a Csiszár Árpád családjának a lelke, odaadása. Ez is a Tiszahát. És még há­nyán a névtelenségben, vigyáz­va a rájuk bízott kultúra örök­ségére ! De hát kialakult az idegen- forgalmi út, tíz perc jut Na- ményre, a páratlan iskolatörté­neti anyagra ennyi sem, mert el kell érni a szatmárcsekei te­metőt, a csónakos fejfák hazá­ját, Kölcsey síremlékét. KOCZOGH ÁKOS >■ A túristvándi vízimalom Tegnapelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents