Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

1982. március 13. ^fepÜJSÂG 7 „Ha nem lenne, ki kellene találni!” Öt év alatt további tíz Öregek, napközben Másfél évtizeddel ezelőtt jelentek meg a felnőttgondozás hazai intézményrendszerében az öregek napközi otthonai. Bő­ven voltak akkor olyanok, okik nem jósoltak sok sikert ezeknek az ONO-knak. Azok se lelkesedtek érte kezdetben, akiknek, akikért létrehozták a helyi tanácsok ezeket a napközbeni tar­tózkodásra szánt otthonokat, amelyekben csaknem minden megadható, amit egy-egy család adhat hajlott korú tagjainak gondoskodásban, szeretedben. Ha lenne családjuk. Ha nem magukra maradt öregekről lenne szó. Aztán megtört a jég. A szkeptikusokat a tények visszavonulásra késztették, jó idő óta már az érdekeltek sürgető igényére ikeresik ország- és megye- szerte a tanácsok az öregeknek szánt napközi otthonok meg­teremtésének lehetőségeit. — Ha nem lenne napközi, ki kellene találni — mondták az ozorai otthonban valamikor az elmúlt év derekán az ebéd utá­ni szieszta közben. Asszonyok mondták, akik ha ellátásról, gondoskodásról van szó, sokkal szigorúbb kritikusok, mint a férfiak. öregeknek létrehozott nap­közik vannak, méghozzá igen szép számmal. A „kitaláló"- kedv így fordulhat másfelé. Az elmúlt év végén Tolna megyé­ben 35 ÖNO működött 39 cso­porttal. A hatodik ötéves terv­ben 10 további napközi létre­hozása szerepel feladatként. Így 1985 végén már 45 napkö­zit vehetünk számba. De senki sem lepődhet meg, ha a szám tekintélyesebb lesz, hiszen már­is kiderült a tervidőszak első évében, hogy az igény megha­ladja az évi 2 ÖNO-féjlesztést. A pluszok föltehetően társadal­mi összefogás révén jelentkez­nek, mint eddig is megannyi­szor. S az ilyen indítású gyara­podást nehéz is nyomon követ­ni. Mert mit tartalmaz 1982. szólóan az ÖNO-fejlesztési terv? Hogy létesül egy Kajda- cson, Szekszárdon és Dombó­váron. Az utóbbi két városban már működik öregék napközije, így Szekszárdon is, Dombóvá­ron is a második készül el a rászorulók fogadására. Minap, Káposszekcsőn járva tudtuk meq, hogy a társközségben, Csikóstőttősön az 1976-tól, 20 idős embert ellátó öregek nap­közije — melyet 30—35-en lá­togattak — 1982. január 1-től már két csoporttal működik. Korábban ifjúsági ház volt az az épület, amelyben az öregek napközi otthona van. S a közös tanács, mint azt Gyugyi János vb-titkár és dr. Bitter Vilma vá­rosi főorvos elmondották, évek során alakult kellemes, valóban lakható otthonná. S úgy, hogy a pénzeszközöket rendre meg­toldotta a társadalmi munka is. Délfele jár az idő. S talán mert télen az idősebb embere­ket nehezebben ereszti el az ágy, szállingóznak a későn já­ró ÖNO-tagak. Tudják-e, hoqy Jágóna'k, Csikóstőttős és Kapos- szekcső közös tanácsa évi 6,7 milliós költségvetéséből 1,5 milliót fordít évente szociális célokra? Többek között a Jágó- nakon 20 főt, Tőttősön 40 főt ellátó öregek napközi otthoná­ra? Nem, nem tudják. Szóba se igen jön, mert ami jó, az itt is természetesként könyvelődik el. S ez rendjén is van így. Törzstagok és újak egyaránt megkedvelték a társas életet. t Különösebb vizsgálódás, csala­finta kérdések föltevése nélkül is hamar megállapíthatja a lá­togató, hogy a tőttősi öregek napközijében családias a han­gulat. Ahol az ember nem érzi jól magót, ott befagy a légkör, ölbe esik a kéz, s a tekintet ré- vedezővé vált. Itt, meghitt cso­portok halk tereferéje, varró- és hímzőtűk villogása, másutt új­ságlapok zizegése uralja a tá­gas termet. Nyomban meglátni, hogy nemcsak kint sziporkázik a ta­vaszígérő nap, hanem a bent- lévők szívében is. Nincs gond­juk, bánatuk? Már miért ne lenne? A többség életkora 70 feletti, s ilyenkor bizony lépni is nehéz. Fogyatkozó az erő, s már csak emlék az egykori makkegészség. No de van, aki kérdezze: „Mi baj?". ‘Mondja, hogy mit kellene, lőhetne ten­ni. Dr. Veszeley József körzeti főorvos hetente egy alkalommal házihoz jön. Ha meg elfogy va­lakinek a gyógyszere, soron kí­vül íratja a receptet, hozza a medicinát a négy gondozónő valamelyike. Ha pedig Dombó­váron akad valakinek elintézni­valója, mint a minap özvegy Kelemen Istvánnénak? Bekísé­rik. Kelemen néni útitársa Kanzelmann Jánosné vezetőnő volt. Kérdezhetném tőle, hogy szereti-e az otthon irányításán kívül ezer más feladatot is rá­Meg nem áll az asszonyok keze Nézzük, mit írnak az újságok ... rovó munkakörét. Fölösleges. Harmóniát teremteni csak har­monikus lélekkel lehet. — Azt szeretem az öregek­ben, hogy mindenben benne vannak, s mert magyarázatot várunk, meséli, hogy a tőttősi ÖNO-sok nem otthon ülő em­berek. Az idén két busszal mennek Zalakarosra. Azért oda, mert eddig bejárták már együtt a Dél-Dunántúlt. Főleg azokat a helyeket, ahol jó hírű meleg­víz van. Itt is több a nő, mint a férfi. Ozorai ismerőseim majd mind özvegy — ezt a jelensé­get azzal magyarázták, hogy igen jó férjük volt. A geronto­lógusok magyarázata mérv­adóbb: a nők szívósabbak, el­lenállóbbak. Szóval kevés a férfi. Nekik a fölszabadult be­szélgetés se megy úgy, mint az asszonyoknak. Ók az újság- felolvasók, a tv előtt, rádió mellett csöndesen üldögélők. Akkor érzik magukat az átla­gosnál jobban, amikor meg kell valamit javítani. Az asszonyok­nak — ahogy hallottam-láttam —, könnyebb együtt tölteni a napokat az öregek napközijé­ben kézimunkázással, játék- készítéssel. Hasznosságuk tuda­ta erőteljesebb is. Mert itt van ez a legutóbbi szenzáció. Az IBUSZ szervezésében a dom­bóváriak svábbálján járt egy külföldi turistacsoport. Kiláto­gattak Csikóstőttősre, megnéz­ték az öregek napközi ottho­nát és megvásároltak igen sok kézimunkát. A bevétel 5000 fo­rint. Azért nagy az öröm, mert Zalakarosra kirándulni akkor se kis költségű szórakozás, ha a termelőszövetkezet az idén is odaadja az autóbuszát. Müller Jánosné és Marton Csabáné gondozónők január 1-től dolgoznak itt. Martonné eredetileg férfiszabó és érett­ségizett is. Mi az, ami ide csá­bította? A munka szépsége mellett az, hogy helyben dol­gozhat. — Megjött az ebéd! Felerősödik a sürgés-forgás. Az ételszállító kocsi a központi napközis konyhán főtt ételt hoz­za naponta. Ha baj van az autóval, a termelőszövetkezet segít. Varga Ferencné gondozónőt pillanatra megállítja a városi főorvos, és azt tudakolja, ho­gyan döntött, vállalja-e a mun­ka melletti tanulást. A nagy­mamakorú asszony sugárzó arccal újságolja, hogy a csalá­di tanács éppen tegnap este döntötte el, hogy szerezze meg a gondozónői képesítést. Paradicsomleves, sárgaborsó­főzelék, sült hús a mai ebéd. Nem kell jó étvágyat kívánni. Van étvágy. A tálalóasztalon tíz valahány ételhordó. A be­tegeknek hazaviszi a ebédet az éppen soros gondozónő, aki na­pi négy órában ellátja az ágy­ban fekvőket. Fekete Istvánné és Horváth Bálintné, akik 1976 óta járnak a napközibe, afféle bizalmiak­nak számítanak. Ök közvetítik a bátortalanabbak kéréseit. Horváthnét faggatom távozó­ban: - mit csinálna, ha be kel­lene zárni a napközit? Döbbenten néz a főorvos­asszonyra, aki elneveti magát. Erre a „bizalmi!” is nevetni kezd s azt mondja, hogy ,jmár nem lehet". Bizony nem. Az öregek nap­közije a maga észrevétlenségé- ben úgy hozzá tartozik Csikós- tőttős életéhez, mint az orvosi ellátás, iskola, bolthálózat. Mindez, amit alapellátásnak nevezünk. ­- li ­Fotó: Dombai. Ötletgyáros rejtvénykészítők Látogatóban a 25 éves Fülesnél A pályázati rekord: kétszázezernél több megfejtés Az elmúlt hónapban ünne­pelte 25. „születésnapját" az igen népszerű Füles. Közked­veltségét mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a negyed­századdal ezelőtti hetvenezer helyett ma már több mint hat­százezer példányban jelenik meg hetente. Az olvasók zöme bizonyára azt gondolja: ha­talmas szerkesztőségi appará­tus munkájának eredményei a rejtvényújság újabb és újabb számai. — Mindössze tizenöt belső munkatársa van szerkesztősé­günknek, beleértve a takarító­nőt is, de az jelenleg nincs — tájékoztatott Tiszai László, aki 1968 óta a Füles főszerkesztő­je. Elmondotta : a heti hatszáz­ezer példány_nem minden, hi­szen több más kiadvány is e szerkesztőség gondozásában jelenik meg. fgy az Útitárs ha­vi 120 ezer, a negyedévenkénti Rendkívüli Füles 400 ezer, a félévenkéti, az OKBT-vel közös óriásrejtvény-kiadvány 300 ezer példányban jelenik meg, s eze­ket felsorolva még nem emlí­tettük meg a több mint fél­milliós Füles Évkönyvet, s a kü­lönféle képregényfüzeteket. Ez utóbbiakból nagy sikere volt „A Birodalom visszavágónak, s jelenleg a „Ben Húr” képre­gény kiadósát tervezik. — Nem nézik rossz szemmel az irodalmárok a képregénye­ket? — Elő-előfordul ilyen véle­mény, de ezekkel szemben el­mondhatom: a könyvtárakban a képregények megjelenését követően a korábbinál többen keresik, kölcsönzik az eredeti műveket, amelyek között szép számban akadnak klasszikusok is. S még valamit kis kollektí­vánk munkájáról: több rádiós és tévés rejtvényműsor kérdé­seit kollégáim állítják össze. Kun Erzsébet mellett Iván Ka­talin is, és többek között a „Kapcsoltam..." műsorában is közreműködik ily módon a Fü­les. — Mi a titka e hetilap nép­szerűségének? — Világszerte megnőtt a rejt­vények iránti érdeklődés, így hazánkban is. Felméréseinkből pedig kitűnik: a régebbi téves hiedelemmel ellentétben nem elsősorban idősebbek, nyugdí­jasok vásárolják a Fülest, ha­nem szinte minden korosztály. De leginkább a 30—40 évesek, s közöttük a társadalom szinte valamennyi rétege megtalál­ható, a segédmunkástól az egyetemi tanárig. Az igények kielégítésére viszont jó, min­A Füles legelső számának címlapja denkihez szóló rejtvényújságra van szükség, amire a szerkesz­téskor nagy gondot fordítunk. Sokat segítenek ebben nem­zetközi kapcsolataink is, ame­lyek a szocialista országok mellett felölelik szinte egész Nyugat-Európát. — Melyik rejtvényiorma a legkedveltebb? — A skandináv típusú, amely­ben a rejtvény kockáiban ol­vashatók a definíciók. Ezt mi Poénvadászat címmel kezdtük el közölni, s érdekesség, hogy a skandináv eredetére, kelet­kezésére vonatkozó kérdésem­re még svéd testvérlapunknál sem tudtak pontos választ adni. Végül Dániában bukkantam rá : egy koppenhágai rejtvény­lap tulajdonosa és szerkesztő­je, Werner Nielsen a skandináv típusú rejtvények „atyja". — Van magyar specialitás is? — Igen, mégpedig a népsze­rűségi listán második helyen szereplő, klasszikus kereszt- rejtvényekben lévő, nyíllal meg­tört sor. Ezenkívül sokan meg­kedvelték az „Olasz módra” rejtvényt, ami viszont nehezebb. — Igaz az, hogy nincsen Füles ,,Tanár úr kérem!" nél­kül? — Igaz, mert kezdettől fog­va a ma már 78 éves Halász Gyula állítja össze ennek isme­reteket bővítő kérdéseit. Emel­lett Rodoifó rovata is egyidős a Fülessel, amely az eqyedüli olyan magyar újság, amelyben eqyütt megtalálható sakk-, ulti- és bridzsfeladvóny is. — A különféle mini cikkek­hez, logikai feladványokhoz, áb­rás, fényképes rejtvényekhez rengeteg jó ötlet szükséges. — Ezekhez pedig a napi ak­tualitások ismerete, az élettel való kapcsolat, a lexikális tu­dás és sok lexikon, s még számtalan forrás, köztük a megyei lapok is. Az évek során pedig rájöttünk: sikeresebbek az olyan pályázatok, amelyek­nél nemcsak a meghatározott vízszintes és függőleges sort kell beküldeni, hanem a meg­oldáshoz valamilyen játékos feladvány is tartozik. Emlékeze­tes volt például a „Hány éves a kapitány?" című, aminek a válasza a megfejtett rejtvény­ből hajtogatott papírhajó ol­daláról volt leolvasható. — Tetemes lehet a szerkesz­tőség postája.,. — Az egy-egy pályázatra ér­kező válaszok száma minimá­lisan 30—40 ezer, de a rekord 200 ezer felett van. S egy idő­ben több pályázatra érkeznek megfejlések... Nos, a díjaknál is érdekeségre, furcsaságra, kuriózumokra törekszünk, hi­szen a „Súlyra megy a já­ték" nyertese akkora összeget kapott, amennyi azonos volt a testsúlyával — tízfilléresekből. Ez mintegy 10 ezer fornitot tett Mészáros Jánosnénak nem kevés munkát jelent a kü­lönféle pályázatok megfej­téseinek szortírozása ki... Vagy meghívtuk a nyer­test egy pirogra, de Leningrád- ba, s a görögdinnye fődíjat nyerő szerencsés megfejtőnk „mellékdíjként" görögországi utazást kapott. Máskor a nyer­tesek jutalma arasznyi ötven-, húsz-, és tízforintos volt. — A Füles olvasóinak a rejt­vénylejtés a hobbija. De mit csinál szabad idejében kikap­csolódásként a rejtvényújság főszerkesztője? — Bajai Ernő munkatársam­mal együtt nagyon régen gyűjt­jük a világ legkülönbözőbb helyein megjelenő újságokat, persze figyelve a bennük lévő helyi érdekességekre. Egyébként otthon is új ötletek, új díjak kitalálása, új pályázatok jár­nak a fejemben. így például az, hogy miként tehetnénk még többet a honismeretért. De hadd mondjak el egy újdonsá­got a Tolna megyeieknek: áp­rilis 1-re újabb vidám és játé­kos pályázatot találtunk ki. Egy népmeséről jutott eszembe, amelyben az ajándék egy ga­lamb, s így az ajándékozó vitt is ajándékot, meg nem is a királynak, hiszen a galamb el­röpült. Nos, mi postagalambo­kat adunk majd a nyertesek­nek, akik egy számot bíznak rá a madárra, s a „zsákba- macska”-jutalmakat e szám szerint kapják meg. Remélhe­tőleg legalább akkora sikere lesz ennek, mint a „Vasból fa­karika" címűnek. Ehhez az adta az ötletet, hogy a fából vaskarika a képtelenséget je­lenti, de vajon létezhet-e vas­ból fakarika? Látszólag nőm, ám ha az a fakarika a nagy ,,V”-vel írt Vas megyéből való, akkor egészen más a helyzet... — Hogyan fogalmazná meg tömören a jubiláló Füles cél­ját? — Továbbra is arra törek­szünk, hogy vidám rejtvényúj- ságunkkal — és más kiadvá­nyainkkal is — játékos formá­ban terjesszük a különféle hasznos ismereteket. VITASZEK ZOLTÁN Fotó: Czakó Sándor Tiszai László főszerkesztő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents