Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-10 / 58. szám
1982. március 10. ^PÜJSÀG 5 f>SMÆauiiiJiijfZ## Ao m munkabérpolitika ösztönözzenek az egyéni érdeknek a vállalati, s a népgazdasági érdekkel való JVC»« Crx2TCr«9 m (a szocializmusban) összehangolására. Ez az elv az új irányítási rendszerben... erőteljesebben érvéa munka szerinti jövedelmek elosztását meghatározó irányelvek összessége, a szó- nyesül. Megmutatkozik ez elsősorban olyan bérezési rendszerek kialakításában, cialista gazdaságpolitika része. A munkabérpolitika meghatározója mindenekelőtt a amelyekben a dolgozók jövedelme az eddiginél nagyobb mértékben függ a kisebb munka szerinti elosztás elve. Ezt azonban más (pl. szociális) szempontok módosít- kollektíva, s a vállalat egészének eredményes munkájától. (Idézet a Közgazdasági hatják... Alapvető követelmény a szocialista munkabérpolitikában, hogy a bérek Kislexikon 216—217. oldaláról, munkabérpolitika címszó alatt.) Legyen anyagi tét is A nemzeti teljesítmény, a versenyképesség lényeges növeléséhez nem elég a több szorgalom, az erősebb fegyelem, o gondos, a pontos, a lelkiislmeretes munka. Ez persze alapkövetelmény, de többre van szükség. Mindenekelőtt másként kell megválasztani a munka kiindulópontját. A jó ötletekre épített, a piac által elismert és kellően honorált, értékalkotó munkához tehát nélkülözhetetlen a kockázatot is vállaló, újító, vállalkozó szellemű vezetés. De szükség van az ötlet, az eredeti megoldás kidolgozására, következetes érvényesítésére is. A j,hogyan?" kérdésére gyakorlatilag minden dolgozó válaszolhat: ésszerű, fegyelmezett, pontos, takarékos, szervezett munkával. Korunk nagy strukturális átalakulásának időszakában viszont a „mit" a kérdések kérdése. A döntés ezúttal már viszonylag szűk körre szorítkozik. De vajon súlyának megfelelő figyelem és elismerés összpontosul-e a viszonylag kis létszámú, ám a hatékonyságot leginkább meghatározó magra? Ha eltekintünk a döntésre jogosult és más szempontból is exponált vállalati vezetőktől, maradnak a tervező-szerkesztőfejlesztő mérnökök, s az ő .helyzetük joggal ad okot nyugtalanságra. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a közelmúltban vizsgálta helyzetüket, a műszaki alkotótevékenység kibontakoztatásának feltételeit és tényezőit. Megállapította, hogy a három és fél évtizede tartó töretlen jövedelemnivellálódási folyamat a beosztott műszaki értelmiséget egyértelműen hátrányosan érintette. Ezen belül is van még egy érdekes jelenség. Nevezetesen az, hogy a nagyobb alapbér és a prémium szinte kizárólag a vezető beosztásokhoz kötődik, vagyis az anyagi érvényesülés elsősorban nem az eredményes alkotómunkához, hanem a hierarchián belüli előmenetelhez kapcsolódik. A tehetségtől, az alkotókészségtől és főleg a konkrét teljesítménytől független jelentős béremelés könnyen konzerválhatná a jelenlegi állapotokat. Meg lehet és meg is kell találni viszont a kiemelkedő műszaki teljesítmény kiugró honorálásának módját. Az alkotóképesség felkarolása és kibontakoztatása a kiélezett gazdasági versenyben nemzeti létkérdés. Fontos tehát, hogy minden teremtő ötlet az ország gazdasági felemelkedését szolgálja. Az igazságos, a következetes és a messzemenően differenciált anyagi ösztönzés mellett ennek jelentős eszköze a teljesítményorientált, nyitott vállalati vezetés és szervezet. Az új iránti érzékenység, az esélyegyenlőség biztosítása, a dinamizmus napjaink nagyra értékelt tulajdonságai. Érdemes például házi pályázati rendszerrel is versenyt teremteni nemcsak kisebb-nagyobb vezető állások betöltésénél, hanem konkrét műszaki, gazdasági feladatok megoldása esetén is. Nem a nyelvészkedés miatt Nem véletlenül esett a választásunk a Bonyhádi Cipőgyárra, amikor a differenciált bérezés mikéntjét kutattuk. Bérpolitikájuk, amelyet a gazdasági és társadalmi vezetés egyetértésben dolgozott ki, egyértelműen abba az irányba hat, amelyet egy, a bőrösszakszervezetben tartandó beszámolójukban így fogalmaztak meg: „Alapvető cél ... a bérek ösztönző szerepének erősítése, fokozott bérdifferenciálás a végzett munka mennyisége és minősége szerint." A mondat utóbbi részére különösen érdemes odafigyelni, mert benne van az, amit az V. ötéves terv során sikerült meg- oldaniok. Nevezetesen a termékszerkezet korszerűsítését, a teljes kapacitás egyharmadá- nak átállítását - korszerűsítésként — ragasztott technológiára, a fokozódó és állandóvá vált létszámcsökkenés ellenére a termelés zavartalanságának biztosítása mellett. Ami a hatodik ötéves terv célkitűzéseit illeti, érdemes jelentésükből a következőket kiemelni: A kötött ütemű futószalagokat szükséges kötetlen üteművé átszervezni. Ezzel biztosítani lehet az egyéni teljesítőképességek jobb kibontakozását, a végzett munka meny- nyisége és minősége szerinti igazságosabb bérezést és most tessék figyelni! — a munka humanizálását. Lehetőséget biztosítanak — a fizikai és nem fizikai állománycsoportnál egyaránt - a munkahelytől és a leterheléstől függően végleges vagy ideiglenes munkaösszevál- lalásokra. Az egyes területek gazdasági vezetői és szakszervezeti bizalmijai az alábbi főbb elveket érvényesítik a bérpolitika megvalósításában: A leadott bérkeretből kiemelt bérfejlesztésben kell részesíteni az egyénileg legkiemelkedőbb teljesítményi nyújtókat, a több szakmunkát igénylő munkaműveletet végző dolgozókat, a vállalati eredmény javításában jelentősen közreműködő dolgozókat. Az egyéni ösztönzést a premizálási és jutalmazási rendszerben valósítják meg. Mindkét forma alapvetően a vállalati eredmény javítására, a minőség javítására és a gazdálkodásra adott operatív feladatai megoldására ösztönöz. A termelőüzemi fizikai foglalkozású dolgozók minőségi premizálásába a minőséget alapvetően vonták be. Az értékelés havi szinten, a vizsgálati eredmények által megállapított érték alapján történik, mértéke - a munkaműveletektől függően — a teljesítménybér öt-nyolc százaléka. Az ösztönző mozgóbérek aránya 1975-1981. között a fizikai foglalkozásúaknál 2,1 százalékról 18,8 százalékra, a nem fizikai foglalkozásúaknál 0,8 százalékról 15,8 százalékra nőtt. Jelentős mértékben a jó bérpolitikának köszönhető, hogy az üzem termelési feladatainak maradéktalanul eleget tett annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben a létszám közel húsz százalékkal csökkent. A termékek minősége az iparági átlagnál jobb. Javult a munka hatékonysága és a termelékenység, az egy főre jutó termelési érték 132,9 százalékra emelkedett. Á termékszerkezet-váltás eredményeként nagy mértékben javult az export gazdaságossága. A Bonyhádi Cipőgyár bérpolitikáját teljességgel bemutatni, ekkora terjedelemben, természetesen nem lehet, de ez a néhány dolog, is mutatja, hogy az üzem gazdasági és társadalmi vezetése jó úton jár. Divatos szóhasználat mostanában a differenciált bérezés. Kezd „divatossá" válni a gyakorlat- is, bár van még tennivaló nem kevés. Szóval, nem a nyelvészkedés miatt, hanem saját ízlésemnek alárendelve magamat, szívesebben használom azt, hogy: a munka értéke szerinti bérezés. Ugyanis itt nemcsak különbségtevésről van szó, hiszen az történhet ezernyi ok miatt. Aztán a közgazdaságtan megkülönböztet többféle munkát, alapvetően egyszerűt és összetettet. Tehát az érték szerepe nem elhanyagolható. Mármint a létrehozott, a teremtett értéké. A differenciálás szóhasználat önmagában sok mindent .eltakarhat, noha az a kívánatos. hogy összességében úgy bontsuk ki a témát, hogy minden részlete, a részletek valameny- nyi kölcsönhatása és majdani hatása kibontakozzék. Nem a szószaporítás miatt, de nemcsak azért van szükség a munka értéke szerinti megkülönböztetésre, mert a jobban dolgozót — elnézést, értékesebben dolgozót — sérti, ha a kevesebbet produkáló vele azonosan részesül a javakból, hanem azért iis, mert az egyenlősdi a lustát, a kevesebbet akarót megnyugtatja jelenlegi állapotában. Nemcsak azért nem akár többet, mert nem érdeke, hanem azért sem, mert az egyenlősdi erkölcsi felmentést ad számára a kevesebb, a silányabb, az értéktelenebb teljesítményért. Meditáció a morálról A prémiumelvonás is ösztönözhet Közgondolkodásunkban még több területen fellelhetők a kettős erkölcs maradványai, vagyis az a jelenség, hogy a társadalom szocialista erkölcsi normái nem találkoznak a köznapi megítéléssel, sőt esetenként éppen ellenkezően ítélnek. Megfigyelhető ez az erkölcs több területén, így a munkában is,'sőt, magának a munkaerkölcsnek a megítélésében is. Nyilvánvaló, hogy „elméletileg” éppen a munkához való viszony az, ami az egyes embert minősíthetné, de ma még ettől mesz- sze vagyunk. Sok más magatartásbeli szempont - talán azért mert jobbnak látszik - inkább fokmérője az emberek erkölcsi megítélésének, mint éppen a munka. Érdekes, hogy ott, ahol egyenes darabbérben dolgoznak, senkinek sem jut eszébe megkérdőjelezni a teljesítményt, és azt mondani, nem számít a munka minősége és mennyisége. mert amúgy az lillető rendes ember, szereti a családját és a komoly zenét — adjunk hát neki több bért. Ugyanez majdnem hasonló indokkal - vagy szociális szempontokra való hivatkozással — előkerül, ha olyan munkát kell megítélni, ami nem mérhető darabszámmal, vagy a minőség nem ellenőrizhető egyszerű mértékegységekkel. A munkatársak többsége ilyenkor tisztában van ugyan a helyzettel, de vagy eltűri, hogy ettől eltérően bérezzenek, premizáljanak, vagy éppen kezdeményezi az egyforma bérezést. Az egyik magyarázat valószínűleg a fogalmi tisztázatlanság, az egyenlőség elvének hamis értelmezése, a másik pedig az erkölcsi kényelmesség: kínos dolog valakinek a szemébe mondani, hogy rosszul dolgozik. Sajnos, ez még nem minden ami a kettős erkölcs létére uta|, mert itt azért anyagi érdekek is közrejátszanak és magától adódik az öszehasonlítási alap, ami azért lehetővé teszi, hogy a következetes gazdasági és társadalmi vezetés elérhessen meggyőző munkával — valamiféle tényleges teljesítmény szerinti egyenlőséget. De a munkahelyen kívül, ha már nincsenek közvetlen információink, ha már nem tudjuk összevetni a munkát az ő bérével, esetenként előfordul, hogy ügyeskedésnek minősül az ügyesség, és mqjd- nem dicsőséggé válik a kevés munkával szerzett nagyobb jövedelem. irta Ihárosi Ibolya és Le- tenyei György, s felhasználtuk a Központi Sajtószolgálat által részünkre eljuttatott két cikket, Kovács József és Bonyhádi Péter írását. Az oldalt öszeállította : Le- tenyei György. ösztönözni, főleg anyagilag, hálás vezetői feladat. Ennek ellenkezője már korántsem az. A mezőgazdaságban egyelőre még eléggé általános jelenség, hogy csak a többletjövedelem feltételeit szabják meg, a csökkentő tényezőket viszont már hem. Az érdekeltségi rendszerből többnyire hiányzik a kényszerítő erő. Miért kapnak a példánkban szereplő termelőszövetkezet dolgozói az éves munkabér tíz százalékának megfelelő prémiumot, ha teljesítik az ágazati nyereségtervet? Azért, mert teljesítik. Ezen túl - az engedélyezett határig — a nyereségterv minden százaléknyi túlteljesítéséért egy százalékkal nő a prémium. Hivatkozott szövetkezetünkben, ha például a búza tervezett szűkített önköltségét túllépi az ágazat, függetlenül attól, hogy mekkora hozamot ért el, csökkentik a prémiumot. A műtrágya-felhasználási norma túllépése is, bármilyen növényféleségről van szó, prémiumelvonással jár. Ez a következetesen alkalmazott érdekeltségi rendszer megfontolt gazdálkodásra kényszeríti a növény- termesztés irányítóit. Szövetkezetünk évente körülbelül ötmillió forintot költ műtrágyára. Mivel az utóbbi három évben körülbelül ötven százalékkal nőtt a műtrágya ára, ez azt jelenthetné, hogy a gazdaságban felére csökkent a tápanyag-felhasználás. Szó sincs róla. A különbséget ugyanis istállótrágyával fedezik. Csökken a prémium a sertéstenyésztési ágazatban, ha egy húst 4,8 kilogrammnál több abrakból állítanak elő, vagy ha az egy kilogrammra jutó önköltség túllépi a 27 forintot. A szarvasmarha-ágazatban akár húsz százalékkal is csökkenhet a prémium, ha a szűkített önköltség a tervezettnél magasabb, ha a borjúelhullás túllépi a megengedett határt, ha a tej-, illetve hústermeléshez az előírtnál több abrakot használnak föl. A szolgáltató ágazatban az előírás az általános költség csökkentésére, iletve arra ösztönöz, hogy mindenkit a szak- képzettségének megfelelően foglalkoztassanak. Tehát egy magasabb képzettségű szakmunkással ne végeztessenek olyan munkát, amelyet bárki el tud végezni, ha behívják az utcáról. A prémiumfeltételeket és a „büntetőpontokat" évenként — az előző év tapasztalatai alapján - határozzák meg. Ezzel tehát kiszűrhetők a külső körülmények okozta többletráfordítások, illetve figyelembe vehetők azok a költségek is, amelyek felhasználását csak kedvező körülmények tették feleslegessé. Bérpolitika a Bonyhádi Cipőgyárban Felsőrészkészités Fárafoglalós
