Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

e NÉPÚJSÁG 1982. március 10. Kosárlabda NB II Bonyhád isméi nagy fölénnyel nyert ím ££ »L1 A mérkőzés kezdete előtti utolsó edzői utasítás. Adja: dr. Áb­rahám János. Körzeti labdarúgás Kezdés március 21-én Teke NB I Dombóvári Spartacus—Bp. Építők 6:2 (5082:5077). A biz­tos hazai győzelmet az utolsó percek eseményei tették izgal­massá. A tartalékoson szereplő dombóvári együttes két, a várt­nál gyengébb egyéni teljesít­mény ellenére végig vezetve, biztosan győzött. A találkozó legnagyobb meglepetése Csuka Antal ifjúsági versenyző dere- kas helytállása volt. Nemcsak eredménye, de mutatós stílusa is elismerést váltott ki. Ez an­nál is inkább figyelemre méltó, mivel az ősszel induló új baj­noki évadban minden felnőtt­csapatban kötelező lesz egy- egy ifjúsági korosztályú ver­senyző szerepeltetése. A dombóváriak eredményei: Illés 873, Csuka 859, Horváth 857, Stefán 853, Kollár 830, Ár­vái 810. Az Építők pontszerzői: Juhász 893, Dénes 877. Március 13-án, szombaton d Dombóvári Spartacus a Borso­di Bányász csapatát fogadja 8.30-kor. A kosárlabda NB ll-ben há­rom mérkőzésre került sor — a dombóváriak ezúttal nem ját­szottak. A Bonyhádi MSC női csapata folytatta jó szereplését, s most a Szombathelyi Haladás ellen nyertek nagy különbség­gel. Bonyhádi MSC-Szombathelyi Haladás 89-34 (46-14). Bony­hád: Hágen (14), Vanya (20), Fetzer (20), Tóth (12), Kishonti (7). Csere: Seréné (2), Jankovics (6), Biszak (2), Oroszki (2), Pá­kái (4). Már az első percekben kiderült, hogy ezúttal nagyará­nyú lesz a hazaiak győzelme. Dr. Abrahám János edző vala­mennyi játékosát szerepeltette, játéklehetőséget biztosított a fiataloknak is. Különösen Kis­honti harcos játéka „érdemel külön említést. Péti MTE-Szekszárdi Dózsa 81-64 (40-33). Sz. Dózsa: Végh (10), Mészáros (23), Losoncz (8), Murel (9), Katona (6). Csere: Stickel (2), dr. Fenyőházi (2), Iváncsics (4). Edző: Sólyomvári Nándor. Jól kezdtek a hazaiak, de a 10. perctől feljöttek a ven­dégek és minimális előnyre tet­tek szert. A második félidő 4. percében Végh kipontozódott, de a dózsások még így lis egyen­lítettek, azonban Losoncz és Fe­nyőházi kiválása után össze­roppant a hazai társaság és 18 pontot kaptak anélkül, hogy egyet is dobtak volna. Kitűnt Mészáros és Iváncsics. Sárbogárd-Atomerőmü SE 96-79 (49-36). Pakson találko­zott a két csapat, ahol a hazai­aknál a következők szerepeltek: Oláh (4), Jégh (2), Tóth (23), Schmidt (28), Nagy (6). Csere: Polonyi (8), Schwartz (6), Bet- tesch (2), Szabó (-). A hazai gárda nem bírt a jó képességű sárbogárdi csapattal. A hazai­aknál Schmidt, Oláh, Tóth és Schwartz játéka tűnt ki. MNK Sz. Dózsa-Atomerőmü SE 80-77 (27-34). Sz. Dózsa: Hei- mann (2), Katona (4), Végh (26), Losoncz (4), Mészáros (21). Csere: Murel (8), dr. Fenyőházi (2), Stickel (4), Keszler (9), Pén­tek (-). Edző: Sólyomvári Nán­dor. Atomerőmű SE: Oláh (10), Szabó (2), Jégh (8), Tóth (19), Schmidt (26). Csere: Nagy (4), Polonyi (6), Schwartz (2), Hez- ler (-), Bárdos (-). Edző: Nagy János. Az első félidőben még a paksiak vezettek, de a dózsá­sok a második félidőben ledol­gozták hátrányukat és három pont különbséggel nyerték az MNK megyei rangadót. A szekszárdi körzeti labdarú­gó-bajnokság március 21-én kezdődik. A sorsolás: Március 21.: Kakasd-Cikó, Alsótengelic-Sióagárd, Fadd— Szedres, Izmény—Tolna, Bony- hádvarasd-Alsónána, Kéty- Őcsény, Báta-Györe. Március 28.: Öcsény-Báta, Alsónána—Kéty, Tolna-Bonyhád- varasd, Izmény—Szedres, Sió- agárd-Fadd, Györe-Kakasd, Cikó—Alsótengelic. Április 4.: Alsótengelic—Fadd, Izmény-Sióagárd, Bonyhádva- rasd-Szedres, Kéty-Tolna, Bá- ta-Alsónána, Kakasd-Őcsény, Cikó-Györe. Április 11.: Tolna-Báta, Szed­res—Kéty, Sióagárd-Bonyhádva- rasd, Fadd-lzmény, Őcsény- Cikó, Alsónána-Kakasd, Győré -Alsótengelic. Április 18.: Alsótengelic-lz- mény, ' Bonyhádvarasd-Fadd, Kéty-Sióagárd, Báta-Szedres, Kakasd-Tolna, Cikó-Alsónána, Győré—Öcsény. Április 25.: Sióagárd-Báta, Fadd—Kéty, Izmény—Bonyhádva- rasd, Alsónána-Györe, Tolna- Cikó, Szedres-Kakasd, Ocsény -Alsótengelic. Pécsett rendezték a Baranya- kupa felnőtt I. osztályú orszá­gos ökölvívóversenyt, melyen a Paksi SE szakosztályát négy ök­löző képviselte. Közülük Szőke Tibor nehézsúlyban az első, Nyíri László légsúlyban, Szujó László pedig pehelysúlyban Május 2.: Alsótengelic-Bony- hádvarasd, Kéty-lzmény, Báta- Fadd, Kakasd—Sióagárd, Győré -Tolna, Öcsény-Alsónána, Ci­kó—Szedres. Május 9.: Izmény-Bóta, Bony- hádvarasd—Kéty, Tolna—Öcsény, Szedres-Györe, Fadd-Kakasd, Alsónána-Alsótengelic, Sió­agárd—Cikó. Május 16.: Alsótengelic-Kétyr Báta-Bonyhádvarasd, Kakasd— Izmény, Cikó—Fadd, Györe-Sió- agárd, Öcsény—Szedres, Alsó­nána—Tolna. Május 23.: Kéty-Bóta, Szed- res-Alsónána, Fadd-Györe, Sióagárd-Őcsény, Izmény-Cikó, Bonyhádvarasd-Kakasd, Tolna- Alsótengelic. Május 30.: Alsótengelic-Báta, Kakasd—Kéty, Cikó—Bonyhádva- rasd, Györe-lzmény, Ócsény- Fadd, Tolna-Szedres, Alsónána -Sióagárd. Június 6.: Sióagárd-Tolna, Fadd-Alsónána, Kéty-Cikó, Iz- mény-Őcsény, Bonyhádvarasd— Győré, Báta-Kakasd, Szedres- Alsótengelic. Június 13.: Cikó-Báta, Győré -Kéty, Őcsény-Bonyhádvarasd, Alsónána-lzmény, Tolna-Fadd, Szedres-Sióagárd, Kakasd-AI- sótengelic. egyaránt a harmadik helyen végzett. * A Dombóvári Spartacus ököl­vívó-szakosztálya nyolc ver­senyzővel vesz részt március 11- től Budapesten, a Harangi Im­re emlékverseny négynapos küzdelemsorozatán. Üköluíwas A bonyhádi sportcsarnokban Hírek Focitorna - nőknek KülÖndtjak a legjobbaknak A bonyhádi sportcsarnok - a Bonyhádi Cipőgyár szakszer­vezeti bizottságának és még né­hány lelkes sportembernek a közreműködésével — női csapa­tok részére tornát rendezett. A megfelelő propaganda hatásá­ra élénk érdeklődés kísérte a vasárnap délelőtti focit. A négy csapat körmérkőzést játszott egymással, ahol az el­ső helyet a pécsiek szerezték meg, második lett a Szekszárdi Bőrdíszmű néven szereplő gár­da, a Bonyhádi Cipőgyár csa­patának a harmadik hely jutott, míg negyedik Szakcs együttese lett. Az utóbbi gárda különösen kivívta a nézők és az ellenfe­lek elismerését sportszerű, lelkes játékával. A rendezők külön jutalmaz­ták a legjobb teljesítményeket. A legjobb kapus címet Schellné (Szekszárdi Bőrdíszmű) szerezte meg, a legjobb mezőnyjátékos­nak Ritterné (Pécs) bizonyult, a legtöbb gólt szerző az NB ll-es Schellné, a legjobb kapus átveszi a díjat Antal Géza szb-titkártól mözsi kézilabdacsapat játékosa, Bagdiné lett (Szekszárdi Bőr­díszmű). A Bonyhádi Cipőgyár különdíját a hazai csapat tagja, Komjáti Eszter kapta. A Bonyhád-Pécs mérkőzés a vendégek győzelmét hozta A szekszárdi városi munka­helyi olimpiá teke CSB állása: 1. AGROBER 6, 2. Városgaz­dálkodás 6, 3. Szakály Ktsz 6, 4. Festő Ktsz I. 4, 5. TOTÉV 4, 6. Festő Ktsz II. 4, 7. MEZŐ­GÉP KISZ 2, 8. Vízitársulat 1. 2, 9. Vízitársulat II. 2, 10. Állami Gazdaság 0, 11. Költségvetési ü. 0, 12. Sütőipar 0 ponttal. Az eddigi három forduló alapján a leg­jobb egyéni eredmények: 1. Fikó Károly (Városgazdálkodás) 264, 2. Adorján István (TOTÉV) 258, 3. Radó Géza (AGRO­BER) 254, 4. Leipold Lajos (Szakály Ktsz) 247, 5. Bakó Mi­hály (AGROBER) 247, 6. Gu­lyás János (Költségvetés) 243, 7. Radó Attila (AGROBER) 243, 8. Kardos Antal (Festő I.) 243, 9. Orbán István (Szakály Ktsz) 242, 10. Deáki István (MEZŐ­GÉP KISZ) 241 fával. * Elkészítették a Magyar Ifjú­sági Kupa kispályás labdarúgó- torna megyei selejtezőinek sor­solását. Március 21-én a 15 férficsapat Szekszárdon, a vá­rosi sporttelepen, április 3-án, 4-én pedig az öt női csapat Bonyhádon játszik körmérkőzé­seket. * A Szekszárdi Dózsa NB ll-es labdarúgócsapatának megala­kul a baráti köre. Március 11- én, csütörtökön 16 órakor a Mártírok tere 23. szám alatti Dózsa-klubban kerül sor a ba­ráti kör megálakulására, mely­re mindenkit szeretettel vár a Dózsa vezetősége. * A Baranya megyei Tájfutó Szövetség március 14-én ren­dezi meg a 17. Tenkes-kupa tájfutóversenyét. Megyénket a Paksi SE versenyzői képviselik, szám szerint tizenketten, Ta­valy ezen a versenyen a paksiak két számban szereztek első he­lyet. * Labdarúgó-játékvezetőink kö­zül a Kecskemét—BVSC mér­kőzést Dravecz vezeti. A Bá­bolna—Szegedi Dózsa, szintén NB ll-es mérkőzésen Tolna me­gyei hármas (Rákosi, László, Osztermayer) működik. A terü­leti bajnokságban hatan bírás­kodnak. P. Zsolnay—Boly: Pau- er, Ritzel, Stumpf, Siklós—Hon­véd Kiss J. SE: .Lugast, Kleiber, Szabó. Miért nem lettem válogatott ? Ki nem szereteti volna még soha válogatott lenni? Még akár élemedett korában is. Alig­hanem mindenki kacérkodott ezzel a gondo­lattal. Az is, aki most azt mondja, hogy ő az­tán nem, ő aztán soha. De nem is erről akarok én írni. Hanem arról, hogy miért nem lettem én iga­zán válogatott labdarúgó. Pedig lehettem volna. Rajtam volt már a címeres mez is, és egy teljes percig, a tízezrek válogatott labdarúgó­nak is véltek, láttak, hittek. 1És mégsem lettem az. Ezt akarom elmonda­ni, illetőleg azt, hogyan lettem az, ami egy perc múlva már nem voltam. Amikor társaimmal együtt kifutottam a sta­dion zöld gyepére, jóleső bizsergés öntött el a szurkolók tömege láttán, lelkesedésük hal­latán. Tudtam, hogy minden egyes néző miat­tam i s jött, engem i s biztat, engem i s tisztel most. Bízik bennem, hisz nekem. Ugyanolyan vagyok számára pontosan, mint a többiek. Magas, nyúlánk, nem elhízott, kissé korán őszülő ugyan, de azt messziről amúgysem látni... így gondoltam. Meg úgy, hogy a mezem pontosan olyan, mint a csapatkapitányé, aki már ötvenszeres válogatott, míg én most öltöttem fel először a meggypirosat. A csukám is tökéletesen olyan, mint az övé, sőt még a lábméretünk is egy­forma. Stopli van az én cipőm talpán is, akár csak az övén. Aki pedig már ötvenszer húzta fel és vette le, míg én csak most először, mint válogatott. Igen: a nadrág Is. Hófehér, va­salt, vakító, combrészen a szám messzire hir­deti a posztom — amelyet a pályán sem kell betartanom és betöltenem, mert változtatnom kell majd a helyemet az utasítások szerint, akárcsak a pályán kívüli életben teszik ezt utasítás nélkül — és azt, hogy a nadrágba egy új válogatott focista bújt bele. Először. A közönség zúgott, morajlott, mint a ten­ger, izgatottan várta a bíró közelgő sípjelét. Puha, laza futás. Megpöccintem, csak úgy orrheggyel, a feketepettyest. Lágy passz a belsővel a beállásnak, az csúsztatja egy ki­csit, hogy fussak utána. Futok. Senki sem zavar. Senki sem áll elém. A labda sem gyors. Utál is érem, zihálás nélkül, még az alapvonal előtt. Felnézek. Ellenfél nincs még, nem is le­het, hiszen a bíró még csak most ballag kifelé a játékoskijárón. Felpörgetem, pontosan úgy, mint ahogyan a csapatkapitányom teszi mér­kőzése közben, amikor a hátvédje támadja, aztán a visszahulló labdába könnyedén bele­fejelek. Eltalálom. A közönségnek tetszik, amit csinálok. Amit csinálok, azt egy válogatott csinálja, aki tud­ja is csinálni. Mert, ha nem tudná, akkor nem is lehetne válogatott sem. Ez világos. Egy vá­logatottban lehet valamit rosszabbul tudni, jobban csinálni, de nem tudni, nem csinálni, az elképzelhetetlen. Akkor nem lehetne válo­gatott. S miután rajtam van a mez, ugyanaz, mint a többi válogatotton, azon is, aki mint csapatkapitány már ötvenszer, míg én csak egyszer... ezután én is mindent tudhatok, amit ők tudnak. Lehet, hogy még többet is. Legalábbis én úgy érzem. Most! Még néhány perc és ország-világ előtt meg­mutatom, hogy az, akire ráhúzták a válogatott mezét, az válogatott is. Labdarúgó. Ha raj­tam ugyanaz a mez van, ugyanolyan cipő, nadrág, sportszár, mint rajta, aki már ötven­szer, ha nekem is van két lábam, mint neki, akkor nyilvánvalóan én is... így vélheti a sok­ezres közönség is, amely engem figyel, ben­nem bízik, tőlem várja, hogy... A himnuszokat eljátszotta már a zenekar. Ugrálok. Lazítok. Mint a többiek. Ruganyoson, magyar mezben, a magyar válogatottban, amelynek a középcsatára néhány pillanat múl­va útjára indítja a labdát. Hogy győzzünk. És a labda útjára indul. Hosszú, elegáns szöktetés részünkről, de az ellenfél középpá­lyása szerel, s már ugratja is ki a balszélsőt. Úristen, az én oldalamon jön, de mennyire, hogy jön... Már egy perce tart a játék, hatvan másodperce vagyok magyar válogatott labda­rúgó, amikor jön a balszélső, a bal szélen jön, felém jön, ezt nekem kell szerelnem, hogy ne menjen tovább. Félve jön, látom az arcán, fél tőlem, a válogatott labdarúgótól, fél a me­zemtől, fél az akciótól. De jön. Nem tehet mást. Hátrálok. Én sem tehetek mást. A kö­zönség fütyül. Ö sem tehet mást. Aztán mire észbekapok, a lábam között elrúgja a bőrt, hogy a meghökkenéstől hanyatt esem és már gól is. Labdához sem értem. Egyetlen perc telt el. És már le is cseréltek. Ennyi kellett, ott a pályán, a sokat szidott labdarúgók között, hogy kiderüljön: hiába raj­tam a z a mez, nem vagyok a z, aminek hisz­nek. Se válogatott, se focista. Hát ez és ennyi a történet. Hogy ez példa­beszéd akar lenni? Ugyan kérem, nem vagyok én biblikus alkat. GYURKÓ GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents