Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

a Képújság 1982. március 10. Pályája zenitjén Sülyom-Magy Sándor Nevével gyakran találkozunk a sajtóban, hangját szinte na­ponta hallhatjuk az Erkel Szín­házban, koncerten, a rádió mű­soraiban, vidéki pódiumokon. A közönség, a szakma úgy tart­ja számon, hogy Sólyom-Nagy Sándor pályája zenitjén áll.- Hogy érzi magát e meg­tisztelő piedesztálon?- Nagyon jólesik, hogy figye­lemmel kísérik életem, művészi tevékenységem. Belső mérlegem is azt mutatja, hogy másfél év­tizedes pályafutásom alatt a műfaj legnagyobb követelmé­nyeivel kerültem szembe. E „szembenézés” - a művész szá­mára rendkívül izgalmas ösz­tönző erő. Ügy érzem, vágyaim megvalósultak, boldog és elé­gedett vagyok. Negyvenedik éve­Ha úgy lenne, amint a cím­-------------- ben áll, ugyancsak csó válná néhány postás a fe­jét. Persze, akkor is ezt tenné, ha valaki ezt írná a „kopertá- ra": Szegzárd Zöldkút tér, Né­met utcza, Pándzsó utcza... Ma imár mindháromnak új neve van, s a régire már csak alig néhányan, vagy éppen se- hányan nem emlékeznék. A Zöldkőt tér elnevezésének hiteles történetét így beszéli el Szegzárd nagyközség 1881-es képviselőtestületi jegyzőköny­ve : „A Garay ünnepély központi rendező bizottsága kéri és ajánlja, hogy Szegzárd nagy fia, a nemzeti irodalom kitűnő munkása, s koszorús költője, Garay János emlékére a Zöíd- kút-teret, melyre a Garay Szo­bor állítani terveztetett a folyó évi Szeptember 4én Szülő há­zának ünnepélyes jelzése al­kalmával Szegzárd képviselő testületé a város elismerésének és kegyeletének jeléül örök­időkre ,Garay térnek’ elnevez­ni, s ezen határozatát a fent- jelzett napon közhírré tenni ha­zafiúi kötelességének ismerné. Mely ajánlata a bizottság­nak Szegzárd képviselő testü­leté részéről határtalan öröm­mel fogadtatván, keble hálás érzelmeitől ösztönöztetve, ko­szorús fiának örök emlékére a Szülőiháznak átellenes Zöldkút terét Garay-térnek elnevezni, aztán pedig ezt (...) dobszó mellett közhírré tenni köteles­ségének ismerendi.” Milyen volt a tér, amelyre már akkor a „Garay-szobor ál­lítani terveztetett”? Miért ne­vezték addin éppen Zöldkút terének? A levéltár és a kora­beli újságok erre is tartogat­nak választ. A tér elnevezésé­ben közrejátszott, hogy itt olt a város kevés jó vizű közkútjai- nak egyike, amely körül a kannákból, vödrökből ki- kiloccsant víz füves kis oázist hozott létre. Nem messze ettől egy kis bódé állt, afféle laci­konyha, egészen a század vé­géig, már megvolt a Szegzárd Szálló, amelyet ma nappal Garay Szállónak, éjszaka Ga v Szállónak lehet olvasni. A mai általános iskola épülete csak 1886-ban nő ki majd a föld­ből, a szobor pedig tizenkét évvel ezután kerül majd — Pá­met „eddig jól gazdálkodtam”- életérzéssel lépem ót rövidesen.- Az operairodalom népsze­rű baritonszerepkörét énekelte végig jellegzetes, mással össze nem téveszthető orgánumán. — Feljegyzéseim szerint 59 szerepet énekeltem, hatvanadik a Telramund lesz a Lohengrin- ben. 18 évesen jöttem Siklósról a fővárosba, és Germontként álltam a Zeneművészeti Főis­kolán a tehetségkutató verseny zsűrije elé, 700 jelentkező kö­zül hetet választottak ki, én is köztük voltam. Hat év múlva operaénekes és művész tanári diplomával léptem ki az életbe az Erkel-énekverseny díjával megerősítve. Szívesen vettem részt hazai és külföldi verse­nyeken, a szófiai VIT-ről a II. díjat hoztam, s Rio de Janeiró­rizsból induló hosszú útja vé­gén — mai helyére. S mi lesz a zöldkúttal? A két világháború között rendezik a szobor környékét és szökőkutat varázsolnak belőle, ami a hatvanas-hetvenes évek­re hol működik, hol nem, s ek­kor eltüntetik a szobrot körül­vevő díszes vasráccsal együtt... A, Német Utcza, amelyre —;------------------ talán még van­nak néhányan, akik emlékez­nek, éppen száz éve kapta ne­vét, mégpedig úgy, hogy „Több ízben és több oldalról történt kifejezett óhajtások és kegye- letes nyilatkozatok alapján in- dítványoztatott, hogy halhatat­lan emlékű nagy, hazafi Beze- rédj Istvánnak, az igazság és szabadság örök emlékű védő­jének, a jobbágyság eltörlésén működött valódi emberbarát­nak emlékére községünkben mint Tolna megye székvárosá­ban jelöltessék ki egy utcza, mely nevét mindenkoron visel­je" — olvashatjuk a képviselő- testületi jegyzőkönyvben az el­nevezés okait. Nem kevésbé szép a határozat szövegezése sem: „Mely indítvány osztatlan örömmel fogadtatván, az eddi­gi Német utcza jelöltetett ki, mely mától kezdve a boldog emlékű nagy hazafi Bezerédj István nevével feldíszítetni ha­tároztatok — utasítván bíró úr, hogy a határozatot mi előbb hajtsa végre". Persze a Német utcza sem állt városi színvonalon elneve­zésekor. Tanú erre a Szekszárd Vidéke című helyi újság egyik 1882-es száma, amelyben az itteni állapotok hű képét kap­juk. ,A német-utczán járók oly botlásoknak vannak kitéve a holdvilág nélküli időszakokban, hogy szemök is szikrázik bele. S ha ugyan meg nem köszö­nik, hogy ily szikrák világítása mellett botorkálnak hazáig, nem valami irigylendő ez ut- czán való járkálós. Pedig azt tartják, hogy itt laknak túlnyo­mó számban a város notabi Ir­tásai. Ez utcza e mellett a ki- kövezést is szívesen fogadná. Sajnálatra méltó igazán esős időben látni azt a kínt és ve- sződést, melyet az itt terhes szekerekkel járó bírt ókosok és barmaik szenvednék. Az utolsó óra itt van már az ez irányú intézkedések megtételének.” ból, Sao Paolóból őrzök verseny­diplomát. Itthon a Liszt-díj, a Székely Miihály-plakett, majd 1977-ben az Érdemes Művész kitüntetés jelentett nagy örö­met és elismerést. Ha szerepeimen végigtekin­tek, egyik kedvencem a Rigolet- to, öt éve énekelem a főszere­pet, de 1964-től ismerem jól a művet, amikor még Ceprano grófot alakítottam, aztán a por­kolábot, Monteronét, és negye­dik szerepként Rigolettót. Azt hiszem, a közönséghez is e Ver- di-hőssel jutottam a legköze­lebb. Tizenhat éve énekelem fő­városi, vidéki és külföldi szín­padokon Scarpiát, gyakran ka­pok meghívást olasz, bolgár, szovjet, csehszlovák, kelet- és nyugatnémet operaházaktól. — Lemezfelvételei is egyre so­kasodnak.- A mi pályánk kimeríthetet­len bőséggel kínálja a lehető­ségeket a művészet értékeinek felszínre hozására. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az utóbbi években igényes prog­rammal hívta fel magára a nem­zetközi zenei világ figyelmét. Számos produkcióban énekeltem főszerepet, és felvételeik a kö­zönség, a szakma legnagyobb elismerését nyerték el, nagydí­jakat külföldről, aranylemez-ki­tüntetéseket itthon. Legutóbbi lemezünk Kodály Háry János című daljátéka, amelynek cím­szerepét énekeltem.- A nyáron Bayreuth vendé­ge volt Sólyom-Nagy Sándor. — Több mint két hónapot töl­töttem Wagner városában, A nürnbergi mesterdalnokok egyik kismesterének szerepében, Her­mann Ortelként debütáltam a Festspielhaus történelmi színpa­dán. Értékes tapasztalatokkal, új tervekkel, vágyakkal érkez­tem haza, és jólesik a tudat, hogy a jövő nyárra is visszavár­nak. Az intézkedések nem is vá­rattak magukra sokat: az előb­bi elnevezéssel egyidejűleg ha­tározatot hoztak az utca köve­zéséről is, amelynek költségeit háromnegyed részben lakóinak kellett viselni. Minden bizony­nyal méltóbbá vált ezután az utca a Bezerédj névvel való feldíszítésre, amelyben akkori­ban az is közrejátszott, hogy sókon élték még, akik emlékez­tek az 1825-ös nagy szekszárdi tűzvészre, amely után Bezerédj István társzekerekkel hordotta az élelmet a megyeszékhelyre, s — ahol szobra szándékosan hátat fordítva a templomnak még nem is régen állt — in­gyen osztotta szét a rászoru­lóknak. A Bezerédj utca házai ma is városképi jelentőségűek, kivéve az utca végi lila OTP emeleteset, amely egy szép ha­gyományt is feledésbe foszla­tott: a két templom harango- zója ugyanis bizonyos pontra állva láthatta egymást, s így egyszerre kezdhette a déli ebéd­re hívást. Néha azonban nemcsak az elnevezés, hanem annak elmq- radása, vagy megkésése is ér­dekes. Álljon itt erre példaként a harmadik utca nevének his­tóriája, amely végül is, minden ellenkezés dacára mégis Kos­suth nevét nyerte — igaz már olyan korban, amikor a körül­mények ugyan maradtak a ré­giek, de az emberek hazafiúi érzülete némiképp edzettebb lett. A millenium évében ■---------------------------- történt, h ogy a „Pándzsó utcai lako­sok egy része a képviselőtestü­lethez kérvényt intézett avé­gett, hogy ezen utca ezentúl Kossuth Lajos utcának nevez­tessék. Az utca idegen nevé­nek megmagyarosítása igen kí­vánatos — írja a Tolnavár- megye című újság —, de míg az utca végén az a bizonyos nyilvános ház dísztelenkedik, addig nem találjuk helyesnek, hogy Kossuth nevével az utca összeköttetésbe hozassék. Sok­kal jobban megérdemelné Kos­suth emléke, ha a Budai utcát (a mai Rákóczi utca) neveznék el róla ; ez a város leghosszabb és fő útvonala, mert a vasfűd (ma: hármas híd) melletti Ad- ler-féle 2 emeletes háztól a város végéig terjed.” TOTTÖS GABOR FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A korszerű gyártmányairól jó hírű Videoton Elektronikai Vál­lalat tavalyi teljes termelési ér­téke 4,5 százalékkal haladta meg a tervezettet. Azt, amit saját maguknak előírtak, be­csületesen teljesítették. Értéke­sítésük eredményszintjének di­namikus javulása a jó közös­ségi munkát tükrözi. Ezért a múlt évben az átlagon felüli 7 százalékos fizetésemelés. Idén is átlagon felüli előrelépéssel számolnak, erre mozgósítják a több, mint 18 ezres kollektívát, ezen belül a szocialista brigá­dokat. És ha már a munka, a tervezett feladatok a szokásos­nál nagyobb követelményben jelentkeznek, akkor ehhez iga­zíthatják az anyagi érdekeltsé­get, ami idén differenciáltan 5 százalékos bérfejlesztést eredményezett. Csakhogy ennél jóval többet juttat a vállalat dolgozóinak. Évenként szinte mindenki megkapja különböző közvetett módon a tizenharmadik havi keresetét. Ugyanis a vállalat VI. ötéves tervre szóló jóléti, szociálpolitikai programjainak megvalósítása majdnem egy- milliárd forintba kerül. Egy­szerű osztási művelettel kiszá­mítható, hogy egy-egy évre 200 millió forint jut ebből. Vagyis nyugodt lelkiismerettel hozzá­adhatja bqrki ennek az összeg­nek ráeső részét akár a havi fizetéséhez. Mire futotta és futja ebből az évenkénti 200 millióból? Tavaly háromszázkilencven- kilenc különböző konstrukció­ban felépült, birtokba vett la­kásra futotta. Majdnem 30 millió forintot költöttek erre. Nemrégiben a szakszervezet főbizalmi-bizalmi küldött-testü­let jóváhagyta a vállalati la­kástámogatás nagyságrendjét, módozatait. Eszerint várhatóan idén újabb négyszáztizenegy család részesedik az e célra szánt összegből. Kevés olyan nagyvállalat van, amelyik annyit áldozna gyermekintézményekre, mint a Videoton. Újnak mondható — noha a régi óvoda átépítésé­ből valósult meg tavaly — a százszemélyes bölcsőde. Az­tán meg központi'fűtéssel, tor­nateremmel gazdagodott az óvoda. így ma már ezer gyer­mek intézményes ellátásáról gondoskodnak. És mihelyt ja­vult a bölcsődei elhelyezési le­hetőség, azonnal megnőtt a gyes-ről visszajövök kedve. Ezért ha újabb bölcsőde nem is épül, férőhelyeket vásárol­nak Fehérváron' és Ajkán. PETŐFI NÉPE A Bajai Kukoricatermesztési Rendszer egy évtizede alakult. A taggazdaságok száma akkor kilenc volt és tízezer-három- százötven hektár tengerivetésre terjedt ki a bajai technológia. Jelenleg százötvennél több gaz­daság tagja a rendszernek és Építőipari történeti gyűjte­ménnyé nyilvánította az Építésű és Városfejlesztési Minisztérium a Veszprém megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál létrehozott üzemtörténeti archívumot és ki­állítást. A Dunántúlról össze­gyűjtött és gondosan rendezett gazdag anyag mellett — az ÉVM megbízásából — a Duna-Tisza köze régi építőipari gépeit is mintegy 230 ezer hektárnyi te­rületen alkalmazzák a BKR módszereit. A kukoricán kívül az őszi búza, a napraforgó, a szója, a lucerna és más takar­mánynövények is a rendszer hatáskörébe tartoznak. Az el­múlt évtizedben sok gonddal küszködtek. Voltak szervezési hibák, a partneri kapcsolatok nem minden esetben elégítet­ték ki a mezőgazdasági üze­meket. Ezért is 1979-ben olyan szerződéseket kötöttek, amelyek már jobban figyelembe vették a kölcsönös kockázatvállalást. A BKR technológiája teljesen a KGST-országok gépiparán alapul, ezért a- műszaki háttér olcsóbb ugyan, de az alkat­részhiány — sajnos — ennél a rendszernél is állandó gondot okoz. A legutóbbi igazgatói ta­nácsülésen összegezték a tíz év eredményeit. Egyúttal ele­mezték jelenlegi gondjaikat, meghatározták tennivalóikat. Egyebek között jelentős műsza­ki segítséget adtak partnereik­nek. A szárítóberendezések mű­szeres vizsgálatán alapuló hő­technikai szabályozással — amelyet kísérleti jelleggel vé­geztek — elérték, hogy szá­mottevő energia-megtakarítás jelentkezett tizenkét gazdaság 18 szárítójánál, összegben szá­mítva ez egymillió-háromszáz­ezer forintot jelentett az üze­meknek, 17 százalékkal csök­kentették a tüzelőolaj-felhasz­nálást. Dunántúlt napló Már nagyon kevesen élnek az egykori aranykezű mesterek, a szövetkezetekben pedig már csak elvétve lehet találni né­hányat közülük. Bár az Építő és Lakáskarbantartó Szövetkezet­be még mindig bejár egyikük dolgozni (nyugdíjasként), a bá­dogosműhelyben néhány régi gépre mutatva megmondja, hogy a Gungl bácsi, vagy a Minker család tulajdona volt-e három évtizeddel ezelőtt, a szövetkezet megalakulása előtt. Ezen a héten Baranyában meg­kezdődtek az ipari, építőipari és szolgáltató szövetkezetek mérlegzáró közgyűlései, a Ba­ranya megyei KISZÖV érdek- képviseletéhez tartozó 21 szö­vetkezetben több mint 8200 foglalkoztatott munkája kerül mérlegre. Talán megbocsátható, ha az ÉLISZ-hez fűződő emlé­kek miatt (sokszor húztam a szövetkezet kétkerekű targon­cáját, az volt az egyetlen szál­lítójármű) az a 27—28 év előtti közgyűlés maradt meg emléke­zetemben legjobban (sok tu­catnyin vettem részt azóta), amikor a részlegvezető átadta a mérlegzáró közgyűlésen a nyereségrészesedésemet. A bo­rítékban egyetlen kétforintos volt. Az akkori közgyűlésen ké­szült megsárgult fényképek olyanok, mint megannyi érett­ségiző diákról készült felvétel: szilvakék ruha, emeletes gojzer- varrott cipő, fehér ing, ezüst nyakkendő volt az ünnepi öl­tözet. A beszámolók többnyire az életben maradás feltételeit taglalták, a fejlesztés legfel­jebb egy új targoncát, a szo­ciális tervek néhány ceglédi vizeskanna, alumínium lavór beszerzését, mellékhelyiség építését tartalmazták. Ma már nem elsősorban a közgyűlésen kiosztott nyereség- részesedés a mértékadó, ha­nem az egész esztendei ösztön­ző bérezés. Baranyában átla­fölkutatja, s létrehozandó gép­skanzenjében állítja ki a válla­lat. A munkát egy széles körű vállalati mozgalom alapozta meg: a régi dokumentumok és az egykori építőeszközök fel­kutatásában, összegyűjtésében döntő része volt a vállalat száz­harminc szocialista brigádjának. E közösségek találtak százötven­kétszáz éves gyalukat, vakoló­gosan csaknem hét százalékkal nőttek a bérek, évente több tízmilliós értékben javulnak a szociális körülmények, több- száz felsőfokú végzettségű szakember irányítja az egykori aranykezű mesterek baranyai utódait, akik munkája a világ minden részén ismertté vált. . . SOMOGYIKËP1JP A nagyüzemi mezőgazdasági termesztés fontos eseményéről is hírt kaptunk a héten: a sző­lészeti-borászati ipari központtá bővülő Balatonboglári Állami Gazdaság hűtő-tároló és üveg- házrendszert épített. A létesít­mény elsősorban szőlőoltványok megóvására szolgál, de más, célszerű hasznosításról is gon­doskodtak a tervezők és beru­házók. A kivitelezés során pe­dig több újítással igyekeztek érvényesíteni a gazdaságosság szempontjdit. Ez a törekvés nemcsak a készülő ipari, me­zőgazdasági és egyéb létesít­ményeknél elengedhetetlen kö­vetelmény, hanem át kell hat- 4 nia a termelés minden mozza­natát. Azon az ankéton, me­lyet szerdán tartottak az SZMT székházában az újítómozgalom helyzetéről, fellendítésének se­gítéséről, erről a kötelezett­ségről, teljesítésének módjairól részletesen esett szó. Az újítások természetszerűen közlekedési eszközeink, jármű­veink műszaki állapotának fej­lesztésében is nélkülözhetetle­nek. De bármilyen magas fokú technikai színvonal sem képes helyettesíteni az emberi felelős­séget, amely az utakon a kö­rültekintésben, az óvatosság­ban, a szabályok fegyelmezett betartásában nyilvánul meg. Ez a gondolat hatja át a Somogy megyei Közlekedésbiztonsági Tanács tevékenységét is. A tár­sadalmi szervezet pénteken tartott ülésén elégedetten ál­lapították meg, hogy a múlt évben csökkent a balesetek száma a megyében, és ez je­lentős részben a széles körű és változatos módszerű propa­gandatevékenységnek is kö­szönhető. Az eredményekkel azonban aligha lehet megelé­gedni. Tovább kell folytatni az ismeretnyújtást, a felvilágosí­tást, a meggyőzést. E nevelő munkát nem lehet elég korán kezdeni, és ezért már az óvo­dások körében is fontos helyen áll az ilyen jellegű foglalkozás. TflMEOBCKflSl nPHBfla Testvérlapunkban hírössze­állítás jelent meg Micsurinszk- ról. A hírek között olvastuk, hogy évről évre újabb és újabb lakónegyedekkel gyarapszik a város. Februásban ötvenhat la­kóépületet adtak át az építők a Lermontov és kilencvenet a Kocstovka utcában. Ugyancsak a hírek között szerepelt, hogy Micsurinszkban a tizennegyedik ötéves tervben megépítik a gázvezetékeket, amelyek az egész város gáz­ellátását biztosítják majd. Micsurinszki vasutasok közül minden évben számosán jár­nak külföldön. Az elmúlt évben öt vasutascsoport — egy-egy csoportban 30—40 ember volt — járt az NDK-ban, Csehszlo­vákiában, Bulgáriában, Görög­országban és Kubában. Egy harminc micsurinszki vasutas­ból álló csoport nemrég tért vissza Indiából, ahol turista­ként ismerkedtek Delhi, Kal­kutta, Madrasz és más városok nevezetességeivel, az itt élő emberek életével. múltjából kanalakat, satupadot, olyan fű­részt, amit egy Amerikából visz- szatért kőműves hozott magá­val, s amit a család azóta iis mint ereklyét őrzött. Érdekessé­ge a gyűjteménynek a XVIII. századból származó festékőrlő. Szinte egyedülálló a téglatár: több mint félezer építőipar-tör­téneti szempontból értékes tég­lát szedtek össze. Két utcának, meg egy térnek hat neve Gyűjtemény az építők / Sólyom-Nagy Sándor Hans Sachs szerepében Bayreuthban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents