Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

1982. március 10.

NÉPÚJSÁG 3

Reformizmus és reformpolitika (II.)

Munkaerő-közvetítés

B reformok jelentősége a szocialista társadalomban

Szolgáltatás — negyedgőzzel

Az összehangolt munka hiánya

A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI

alapokat, a hatalmi, a termelési és a tulajdonviszonyokat megváltoztató szocialista forradalom olyan történelmi szituációt teremt és állandósít, amelyben megszűnik a reformoknak a tőkés társadalomban tapasztalható kettőssége, a társadalmi haladást szolgáló funkció és a rendszert konzerváló szerep ellentmondása. Természetesen nem jön létre a forradalom után egy csapásra tökéletes, harmonikus állapot, melynek csak a konzerválása, fenntartása lehetne a cél, s ily módon magukra a reformokra sem lenne többé szükség. Éppen ellenkezőleg ... Már Marx rámutatott arra, hogy a szocialista átalakulás nem egyszeri aktus, hanem a mindenkori viszonyok folyamatos kritikája, az állandó megújulás történelmi folyamata. A proletárforradalmak - írja Marx - „állandóan bírálják önmagukat, folyton megszakítják saját menetüket, visszatérnek a látszólag már elvégzetthez, hogy megint újra elkezdjék, kegyetlen alapossággal gúnyolják első kísérleteik felemásságait, gyengéit és gyatraságait".

Lenin is felismerte, hogy a hatalom meghódítása után a következetes és állandó reform- politika lesz minden előrehaladás alapvető feltétele. Magának a forradalomnak, a szocialista átalakulásnak a sorsa a reformokra való készségen áll vagy bukik.

Lenin világosan megkülönbözteti egymástól a kapitalizmus talajából kinövő reformizmust, mint forradalomellenes opportunista politikát és ideológiát, és a szocialista viszonyok között folytatandó forradalmi reformpolitikát. A reformisták - állapítja meg - „nem számoltak olyan sarkalatos kérdéssel, mint az osztályharc, a politikai hatalomnak a munkásosztály által való meghódítása, a kizsákmányoló osztály uralmának megdöntése.” Ennek ideológiai és politikai bírálata elengedhetetlen, „mert az államon belüli politikai hatalomért vívott osztályharc nélkül nem lehet megvalósítani a szocializmust”.

Miután azonban az osztályharc a proletariátgs javára eldőlt, az államhatalom és a termelési eszközök a munkásosztály kezébe kerültek, megváltozik a reformok szerepével kapcsolatos álláspont. E módosulás lényege úgy fogalmazható meg, hogy a reformpolitika a politikailag konszolidálódott szocialista társadalom természetes mozgásformájává válik. Ez olvasható ki Lenin szavaiból: „Ez a gyökeres változás abban áll - írja egyik utolsó írásában -, hogy ezelőtt a súlypontot a politikai harcra, a forradalomra, a hatalom meghódítására stb. helyeztük, s arra lis kellett helyezni. Most viszont a súlypont any- nyira megváltozik, hogy az áttolódik a békés, szervező, »kulturális« munkára.”

E KONCEPCIÓ legszemléletesebben az „új gazdaságpolitikában", a NEP-ben konkretizálódott. A fiatal Szovjet-Otoszor- szág számára a legnagyobb belső problémát Lenin a gazdaság ágazatai közötti áruforgalom hiányában, a paraszti többségű lakosság alacsony kulturális-civilizációs színvonalában, és a fenti tényezőkkel is szoros ösz- szefüggésben álló bürokratikus tendenciákban látta. Abban, hogy „központi apparátusunk bizonyos ártalmas begyepese- dés jeleit mutatja”. A megoldást olyan, a helyi kezdeményezésekre támaszkodó, az árutermelést ösztöniő, a kísérletezéstől nem visszariadó reformokban látja, amelyek által a forradalmárok — többek között - megtanulnak „értelmes és művelt kereskedők lenni",: „Most minden azon fordul meg, hogy azt a forradalmi lendületet, azt a forradalmi lelkesedést, amelynek már tanújelét adtuk..., össze tudjuk kapcsolni (szinte azt mondanám) azzal, hogy tudunk értelmes és művelt kereskedők lenni .. .”

A lenini megállapítások érvényességét, aktualitását hazánk szocialista építésének tapasztalatai is igazolják. Azok a zavarok és torzulások, amelyek végül - az egyéb tényezőkkel együtt - az 1956-os ellenforradalom kirobbanásához vezettek, összefüggnek a szocializmuson belüli következetes reformok elmulasztásával, a realitásokkal számöt nem vető voluntarista gazdaság- és társadalomirányítással, a politikai struktúrák megmerevedésével, az állandó alkalmazkodásra és a fokozatos átalakulásokra való képtelenséggel.

Az elmúlt negyedszázad eredményeinek, a sikeres, dinamikus társadalmi-gazdasági fejlődésnek meghatározó tényezője az MSZMP által kezdeményezett és folytatott, a marxizmus- leninizmus elvi alapjain nyugvó következetes reformpolitika, amely a szövetségi politika megújulásán át elvezetett a gazdaság- és társadalomirányítás jelentős reformjaiig. E politika eredményességét az tette lehetővé, hogy a reformok társadalmi közege maga is a reformok tárgyává lett: egész társadalmunk demokratizálódott.

Bár a szocializmus felszámolta a kizsákmányolást és az osz- tályantagonizmusokat, azt is fel kellett ismernünk, hogy maga a szocializmus is tagolt, strukturált társadalom, melyben (alapvetően a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyek, pozíciók különbözősége nyomán) eltérőek az egyes emberek és szociális csoportok, rétegek érdekei. Az össztársadalmi érdek valós meghatározása és érvényesítése nemcsak hogy nem zárja ki, de szervesen feltételezi, megköveteli az egyéni és csoport- érdekek kinyilvánítását, szabályozott ütköztetését és egyeztetését. A reformok megvalósítása is a társadalom érdekstruktúrájába ágyazódik: bizonyos érdekek bizonyos konkrét reformokat ösztönöznek, másokat gátolnak. Társadalmunkban a reformpolitika szervesen összefonódik a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatásának ügyével és programjával. Ez teszi lehetővé, hogy a reformok egyszerre szolgálják a kiegyensúlyozottabb társadalmigazdasági fejlődést, valamint a mindenkori politikai stabilitást, a társadalmi közmegegyezés, a konszenzus kialakulását és megújulását.

HAZÁNKBAN a szocialista gazdaság építésének feltételei az elmúlt években keményebbekké váltak. Nem könnyű átállási folyamat közepette kell dolgoznunk, alkalmazkodva az intenzív gazdasági szakasz újszerű követelményeihez és a külgazdasági környezet változásaihoz. Növekedésünk kényszerű lassulását csakis rugalmas reformpolitikával és a szocialista demokráciában rejlő lehetőségek még teljesebb kiaknázásával csökkenthetjük, illetve ellensúlyozhatjuk.

(Vége)

G. MÁRKUS GYÖRGY

Zárszámadás

Növelték az exportot

Megtartották a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetben a mérlegzáró közgyűlést, amelyen a szövetkezet tagjainak, bedolgozóinak küldöttei vettek részt. Dr. Kalmár József elnök a vezetőség beszámolójában elismerően nyilatkozott a tagság múlt évi munkájáról! Az egy dolgozóra jutó árbevétel számottevően, 23 százalékkal nőtt, ami a hatékonyabb munkára utal. Tavaly 452 dolgozóval, csaknem százzal kevesebben valósították meg tervüket, teljesítették túl az exportot, mint a megelőző évben.

Különösen jelentős sikereket értek el a termékek minőségének további javításában és a választék bővítésében. Ennek eredményeként az exporttervet 87 százalékkal teljesítették túl, míg ha e tevékenységet a bázishoz, 1980-hoz viszonyítják, akkor 148 százalékos növekedésről beszélhetünk. Az árbevétel a tervezett 37 millió forinttal szemben 39,5 millió forint volt, a nyereségtervet 5,2 százalékkal múlták felül. A dolgozók bérszínvonalát is tudták növelni: azt tervezték, hogy a növekedés 5 százalékos legyen, ezzel szemben 5,7 százalékkal nőtt ez a mutató.

Üj típusú gázkonvektorok

A LAMPART Zománcipari Művek budafoki gyárában megkezdték a saját fejlesztésű — a propán-bután, a városi és a földgáz — égetésére alkalmas konvektorok gyártását. Ebben az évben hétezer, jövőre viszont már harmnicezer darabot készítenek ezekből a konvektorokból, s hatféle színben készülnek a készülékek.

o

Hat éve lépett életbe a munkaerő kötelező közvetítéséről szóló rendelet.

A munkaerő kötelező kiközvetítését a különböző szintű tanácsok szakigazgatási szervei végezték. Dudái Jánosné, a szekszárdi Városi Tanács V. B. terv- és munkaügyi osztályának főelőadója :

— Azok a személyek, akik egy éven belül háromszor, vagy „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel változtattak munkahelyet, csak kötelező kiközvetítéssel tudtak elhelyezkedni. Ők, a munkakör bértételének legalsó határát kaphatták. Emellett a jogszabály meghatározta, hogy milyen vállalatok alkalmazhattak közvetítéssel odairányított dolgozókat. A munkaerőigény bejelentési rendszere ezeket a célokat szolgálta. A vállalatoknak és a munkahelyeknek meghatározott időnként munkaerőigénybejelentést kellett küldeniük hozzánk.

— Itt a megyeszékhelyen hogyan jelentettek?

— Általában akkor, . amikor bajban voltak. Amikor sürgősen kellett nekik az ember. Vagy akkor, amikor a szabálysértési eljárás kilátásba helyezésével már sökadjára szólítottuk fel őket. A vállalatok azt remélték a kiközvetítéstől, hogy megkapják a kívánt létszámot, de a jelentkezők különböző igénye, iskolázottsága és sok más körülmény ezt természetesen nem garantálhatta. Nagyon sok volt a vállalatok irreális igénye. Több ezer munka- lehetőséget jelentettek. Túl akarták biztosítani magukat. Erről az ellenőrzések alkalmával győződtünk meg.

o

— 1981 májusában eltöröl- téx a kötelező munkaerő- közvetítést — mondja irodájában Takács István, a szekszárdi Városi Tanács terv- és munkaügyi osztályának vezetője. — A közvetítésről szóló rendelet hatálya alatt közel egyensúlyba került a munkaerő-kereslet és a -kínálat. Tehát már nincs szükség erre az intézkedésre. Néhány kivételtől eltekintve — pl.: a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása — megszűntek a kötöttségek, szabad lett a mozgás.

A szekszárdi Városi Tanács V. B. terv- és munkaügyi osztálya 70—80 vállalatot kötelezett arra, hogy jelentse munkaerőigényét. (A jelentési kötelezettséget változatlanul hagyta a rendelet.) A bejelentésre egy fehér karton szolgál, amelyen feltüntetnek minden adatot, amely az ügyfelet érdekli, amely a munkakör betöltéséhez szükséges. Az érdeklődőknek a kartonökról ajánlanak munkahelyet. Ezután már a munka vállalón a sor.

A vándorút a városi tanács ügyfélszolgálati irodájától kezdődik, ahol a csoport minden tagja foglalkozik a közvetítéssel.

— Szinte már fejből tudjuk az összes munkalehetőséget — mondja az üvegablak mögött Parrag Ferencné előadó.

— Olyan könnyű azt a sokat fejben tartani? — hitetlenkedem.

— Ez sok? — mutatja a kezében lévő kartonköteget. — Ez a Szekszárd városi munkalehetőségeknek csak csekély töredéke. Ezek az igények is csak a szak- és a segédmunkát tartalmazzák. A szellemi munka lehetőségét nemigen közli'k a vállalatok. Ha valaki ilyent keres, akkor megkezdheti a kilincselést. Nekem az a tapasztalatom, hogy a vállalatoknál fenntartással fogadják az „utcáról jött" munkavállalókat. Inkább a saját, belső megoldásokban bíznak.

Való igaz, hogy a kiközvetítetteknek egy része vándormadár. De .nem mindenki! Manapság sokan költöznek vagy költöznének be Szekszárdra. Ide

Az igények szinte kizárólag a szak- és a segédmunkára vonatkoznak — mondja Parrag Ferencné.

Honorits Béla: — Jogszabályi kötelezettségünknek eleget teszünk.

köti az egyik házastárs munkahelye, vagy családja. Akiknek nincsenek ismereteik a városi munkalehetőségekről, azok hogyan boldogulhatnak? Csak a tanács által.

fomét Takács István osztály- vezető :

—•, A vállalatoknak nem kötelessége azt az embert foglalkoztatni, akit mi oda közvetítünk. A tanácsnak azonban kötelessége, hogy biztosítsa, segítse a foglalkoztatottságot. Nekünk azonban, különösen most, nincs arra lehetőségünk, hogy üzemeket, vállalatokat alapítsunk, ez nem is cél. A megoldás, az eredményes szolgáltatás csak közösen a vállalatokkal, a vállalatok teljes m u n'kae rői gé n y-vá la szté ká nak ismeretében lehetséges. A most meglévő kartonok nem fedik a teljes választékot. Sok már tárgytalan is, mert időközben betöltötték a munkahelyet, de a vállalat nem töröltette nálunk. Ilyenkor — sajnos — önhibánkon kívül járatjuk meg feleslegesen az ügyfelet. A naprakész nyilvántartás kiharcolásáért ismét levelet írtunk a vállalatoknak, amelyben szankciót is kilátásba helyeztünk. Ez a szolgáltatás csak akkor érheti el célját, ha naprakész, pontos. Ha elérnék a kilencvenszázalékos pontosságot, akkor nagyon boldogok lennénk.

— Most milyen?

— Talán 7—9 vállalat jelent rendszeresen.

o

A Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Válla'at egyike azon keveseknek, amelyek a kötelező közvetítés idején és most is korrektül foglalkoznak e témával. Jelentésüket pontosan és rendszeresen továbbítják a szekszárdi Városi Tanácsra — vidéki üzemegységeik az ottani tanácsokra —, de a kiközvetítésből eddig nem sók hasznot láttak.

— Mi az új dolgozók felvételét saját erőnkből oldjuk .meg — mondja Honorits Béla munkaügyi osztályvezető. — Kiközvetítéssel csak pár dolgozó került hozzánk. Hogy miért? A

mi szakmánk nem könnyű és talán kevésbé vonzó. Malom- épületeink régiek, nem ideális körülmények között folyik a munka. Bizonyára ezért jöttek kevesen hozzánk. Az új jogszabály azonban nekünk is jobb feltételeket teremtett az állás- hirdetés szabályozásának módosításával. Régebben a megyei tanács vb munkaügyi osztályának hozzájárulásával hirdethettünk. A munkaerőigény jelentkezésétől a hirdetés megjelenéséig idő telt el. Most az igény felmerülte után azonnal hirdetünk. Jogszabályi kötelezettségünknek mi eleget teszünk.

o

Annak ellenére, hogy a szekszárdi Városi Tanács V. B. terv- és munkaügyi osztálya állandó munkakapcsolatot igyekszik fenntartani a megyeszékhely vállalataival és munkahelyeivel, jó néhány munkalehetőségről a Tolna megyei Népújságból szerez tudomást. (Az más kérdés, hogy az ügyfél- szolgálati iroda dolgozói ezzel a lehetőséggel is élnek, hogy még több segítséget tudjanak adni az érdeklődőknek.)

Ilyen fontos szolgáltatás nem képzelhető el tartalmas, összehangolt munka nélkül. Munkaerő-gazdálkodásról lévén szó, a munkának — véleményem szerint — még olyan területre is ki kellene terjednie, mint a részmunkaidősök foglalkoztatása, a bedolgozói munkalehetőségek ismerete. Igaz, hogy ezen álláshelyeknek a jelentését nem írja elő a jogszabály, de az érdeklődők egy része ilyen munkát is keres. (Meddig tartana, ha a jelentésekben a nyolcórás munka mellett, mondjuk egy külön jegyzékben ezeket az álláshelyeket is közölnék a vállalatok?) Ugyanis ezékről nincs tudomása a városi tanács munkaügyi hatóságának.

Ilyenkor mit tesznek a tanácson? Mivel gyakran nem ér véget a szolgáltatás az ügyfél- szolgálati irodában, az ügyfél felsétál a munkaügyi osztály emeleti irodájába, ahol megkezdődik a körtelefonálás. Amíg idővel, erővel és türelemmel bírják a munkaügyisek a próbálkozást, addig mindent megpróbálnak, hogy segítsenek elhelyezni valakit. Sikerrel? Elvétve igen...

Ilyenkor az állampolgár örömmel távozik. A tanácsi dolgozó azonban egyáltalán nem boldog, mert csak egy embernek tudott segíteni. Azt nem tudom, hogy az a vállalat hogyan érzi magát, amelynek jelentése ellenére, vagy anélkül segítettek munkaerőgondján?

De egyáltalán, segítségről van-e szó? Ebben a kétoldalú kapcsolatban miért különös az, aminek amúgy is meg kellene lennie? Miért nem természetes az, ami pontos munkával, több figyelemmel és törődéssel elérhető?

SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Czakó Sándor