Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

2 ÜEPÜJSÄG 1982. március. 10. Varsói jelentés 9 Javult az élelmiszerellátás Lengyelországban a szükség- állapot bevezetése óta eltelt csaknem három hónap alatt az előző időszakhoz képest lénye­gesen javult az ellátás a legkü­lönfélébb cikkekből, így első­sorban élelmiszerekből. A sztrájkoktól mentes munka, a korábbinál sokkal jobb szer­vezés következtében, valamint a spekuláció elleni határozott fellépés nyomán túlnyomó több­ségében biztosítani tudják a jegyek árufedezetét, nem állnak már húsért, vajért három-négy­száz fős sorok, amelyek pedig az előző télen mindennapos látványnak számítottak. Az iparnak azonban jelentős gondokat okoznak azok a kife­jezetten politikai célzatú gaz­dasági szankciók, amelyeket az Egyesült Államok és - Washing­ton nyomására - több más NA- TO-tagállam alkalmaz az or­szággal szemben. A jövő szem­pontjából éppen ezért nagy fontosságúak a lengyel párt- és állami küldöttség moszkvai tár­gyalásának eredményei. Ezek - mint a Trybuna Ludu kedden írta - minőségileg új szakaszt nyitottak Lengyelországnak a Szovjetunióval és a többi KGST- tagországgal való partneri, hosszú távú gazdasági együtt­működésében. Szovjet részről biztosítani fogják az alapvető nyersanyagokkal, így kőolajjal, gyapottal, s más cikkekkel való ellátást, ezen kívül nagy lehe­tőségek nyílnak lengyel és szov­jet vállalatok közötti közvetlen kooperációra. Az Egyesült Államok - amely több NATO-szövetségesével együtt a nemzetközi porondon, így a madridi találkozón ma­kacs lengyelellenes propaganda­hadjáratot folytat — közvet­lenül is beavatkozik a lengyel belügyekbe. Kedden délben a varsói rádió például arról szá­molt be, hogy a múlt hét végén a koszalini vajdaságban nagy mennyiségű léggömb tűnt fel a tengerpart vidékén. A ballonok­ra rögzített műanyag zsákokban a „Szolidaritás" nyugaton tar­tózkodó volt aktivistáitól szár­mazó röplapok tömege volt. Ezek szövegében arról volt szó, hogyan szervezzenek a „címzet­tek" szabotázscselekményeket, hogyan lassítsák a munka tem­póját. Forradalmi ifjúsági napok 1982 Guatemalái „választások” Még be sem fejeződött a va­sárnapi guatemalai választáso­kon leadott szavazatok össze- számlálása, a három, vesztes­nek fűnő jelölt már választási csalással vádolja Anibal Gue­vara tábornokot, a kormányon lévő katonák hivatalos jelölt­jét. A leadott szavazatok több mint 50 százalékának össze- számlálása ütem Anibal Gueva­ra tábornok, volt hadügymi­niszter vezet. A tábornok „sze­rényen" kijelentette, hogy „még nem tekinti magát államfőnek". A választási csalás vádját visz- szautasította, mondván, „ná­lunk, Latin-Amerikában a vesz­tesek mindig csalásról beszél­nek”. Az eddigi összegzésből azon­ban kiderül, hogy a szavazatok­kal folytatott manipulációk sem tudták biztosítani Guevara tá­bornoknak az államfővé válasz­táshoz szükséges abszolút több­séget. Ha a mostani arányok hirtelen meg nem változnak, az új államfőt a parlament nevezi majd ki. A parlamentben a tá­bornokot támogató hárompárti koalíciónak abszolút többsége van. Az idén tizenhetedik eszten­deje, hogy a Forradalmi ifjú­sági napokon társadalmi, poli­tikai rendezvények, kulturális és sportesemények sokaságá­val tiszteleg az ifjú generáció népünk nagy történelmi sors­fordulóinak. Az ünnepi ren­dezvényekről sajtótájékoztatót tartottak kedden a KISZ Köz­ponti Bizottságának székházá­ban. Ernőd Péter, a KISZ KB agi- tációs és propagandaosztá­lyának vezetője elmondta, az' ünnepségsorozat célja most is az, hogy az ifjúság megismer­je és megünnepelje történel­münk korszakos évfordulóit. A FIN előkészítése és megrende­zése ezúttal egybeesik a KISZ zászlóbontásának negyedszá­zados jubileumával. Március 15-én ifjúsági nagygyűlést és koszorúzási ün­nepséget rendeznek több ezer fővárosi fiatal részvételével Budapesten, a Múzeum-kert­ben. Az 1848-as polgári for­radalom és nemzeti szabad­ságharc évfordulóján az ifjú­sági nagygyűlést megelőzően megkoszorúzzák a Március 15. téren Petőfi Sándor szobrát. Március 19-én a KISZ Közpon­ti Bizottságának székházában adják át a KISZ-díjakat. Az első magyar proletárállam di­cső tetteire ifjúsági nagygyű­lésen, látványos kulturális programmal emlékezik sok ezer fiatal március 20-ón Miskol­con, a központi ünnepség színhelyén. Ugyanezen a na­pon Budapesten koszorúzási ünnepséget rendeznek a tó- nácsköztársasági emlékműnél. Budapesten március 21-én a KISZ Központi Bizottsága ki­bővített ünenpi ülésen emlé­kezik meg a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség zászló- bontásának negyedszázados évfordulójáról. Ugyancsak ezen a napon ünnepi gálakon­cert lesz az Erkel Színházban, az esten a KISZ Központi Mű­vészegyüttesének művészei, KISZ-dijasok és a győri balett táncosai lépnek föl. A KISZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából több emlékkiállítást is rendeznek, bemutatva az ifjúsági szövet­ség életét, tevékenységét. Április 4-én, hazánk felsza­badulásának ünnepén egész napos, színes szórakoztató műsort rendeznek a Gellért­hegyen, a Jubileumi parkban. Délután Kecskeméten ifjúsági nagygyűléssel és gálaműsorral zárul a rendezvénysorozat. Arafat Berlinben PANORÁMA BUDAPEST Kedden a Parlamentben Bor- bándi János miniszterelnök-he­lyettes és Saly Vongkhamsao, a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa el­nökhelyettese, a magyar-laoszi gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottság társelnökeinek a vezetésével megnyílt a bizottság V. üléssza­ka. * A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának meghí­vására kedden Lisszabonba utazott az MSZMP Központi Bi­zottságának küldöttsége, Gye- nes Andrásnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága titkárának ve­zetésével. * Az ipargazdasági kutatások eredményeivel, gyakorlati hasz­nosításának tapasztalataival, az iparfejlesztés és iparpolitika időszerű kérdéseivel foglalkozik az a tudományos konferencia, amely kedden kezdődött a Ma­gyar Tudományos Akadémia dísztermében. Pál Lénárd főtit­kár megnyitója után Méhes La­jos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, ipari miniszter, előadásában az iparpolitika időszerű kérdéseit elemezte. * Az Elnöki Tanács Bárdi De­zsőnek, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete alelnöké- nek az állam és az iraelita fe­lekezet közötti jó viszony mun- kálásában kifejtett eredményes tevékenysége elismeréséül, 60. Születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany foko­zatát adományozta. A kitünte­tést Miklós Imre ^államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal'elnö- ke kedden adta át. Jelen volt Héber Imre, a MIOK elnöke. NEW YORK A jamaicai Lucielle Mair asz- szonyt Javier Perez de Cuellar főtitkár tegnap kinevezte a pa­lesztin kérdéssel foglalkozó nem­zetközi konferencia főtitkárává, s ez azt jelenti, hogy Mair asz- szony egyidejűleg az ENSZ fő­titkár-helyettese is lett. Az 57 esztendős politikus korábban hazája nagykövete volt Kubá­ban, majd a jamaicai ENSZ- küldöttség helyettes vezetője volt. Kedden kétnapos hivatalos baráti látogatásra az NDK fő­városába érkezett Jasszer Ara­fat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságá­nak elnöke. Arafat Erich Ho­necker párt- és államfő meg­hívásának tesz eleget. Hasemi Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke kedden derűlátóan nyilatkozott az iraki —iráni konfliktus békés meg­oldásának kilátásairól. Raf­szandzsani ezt megelőzően az iszlám jószolgálati küldöttség­gel folytatott megbeszéléseket. Rafszandzsani derűlátását arra alapozta, hogy az iszlám közvetítők szándékában „új elemet" vélt felfedezni. Az irá? ni parlament elnöke szerint az iszlám konferencia „azt vallja, hogy az érintettek közötti tár­gyalások megkezdése előtt ki kell vonni az iraki csapatokat az irái területekről". A jószolgálati küldöttség — közölte Rafszandzsani — Te­heránban is megerősítette azt az álláspontját, hogy „Iraknak engedményt kell tennie, Irán­nak pedig tárgyalnia kell a shatt el-Arab ügyéről". Rafszandzsani szerint „Szad- dam Husszein iraki elnök el­ismeri ugyan az 1975-ös algíri megállapodásoknak a két or­szág közös szárazföldi határait kijelölő határozatait, de a két ország déli határán húzódó Kedden délelőtt ülést tartott a madridi találkozó záródoku­mentumának kidolgozásával foglalkozó szerkesztőcsoport. A szocialista országok küldöttsé­gei javasolták: fogadják el azo­kat a dokumentumrészeket, ame­lyeket illetően már egyetértés van, és vitatkozzanak azokról, amelyekről még nem sikerült A palesztinai politikust és kí­séretét a Berlin-Schönefeld-i repülőtéren katonai díszpompá­val fogadták, üdvözlésére meg­jelent Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az állam­tanács elnöke és sok más ma­gas rangú párt- és állami ve­zető. Shatt el-Arab vízi út hovatarto­zásának kérdéséről tárgyalni akar”. Megfigyelők figyelemremél­tónak tartják azt, hogy Raf­szandzsani egy olyan, újnak tűnő iraki álláspontról beszélt, amelyről Bagdadból még nem jött hivatalos jelzés. Ismeretes, ugyanis, hogy Szaddam Husz- szein a határháború másfél év­vel ezelőtti kirobbanásakor, 1980. szeptember 17-én fel­mondta az algíri szerződést és a kőolajszállitások szempontjá­ból kulcsfontosságú vízi út te­rületi hovatartozását teljes mér­tékben Iraknak tulajdonította. Az Irak által éppen hét évvel ezelőtt, 1975. március 10-én jó­váhagyott algíri megállapodás — mint ismeretes — Iránnak kedvezett, mivel — egy korábbi megállapodással szemben a két ország természetes határát a mintegy 200 kilométer hosz- szú folyó közepén jelölte meg. Korábban a vízi út keleti partja volt a határ, azaz teljes egé­szében Irakhoz tartozott a Shatt el-Arab. megállapodni. A semleges és el nem kötelezett országok kép­viselői késznek mutatkoznak a konkrét dokumentumszövegező munkára, és azt ajánlották, hogy ezt követően folytassák a vitát a még nyitott kérdésekről. A NATO-tagállamok képviselői nem foglaltak állást. Remény az iráni-iraki háború befejezésére Madridi találkozó Vietnam - pártkongresszus előtt (II.) Dél: remények és gondok Budapestről Hanoiba érve a télből a tavaszba léptem. Dél- Vietnam pedig már forró nyár­ral fogadott: Ho Si Mihh-város- ban február elején 30—35 fo­kot mutatott a hőmérő. Az előrelátó légikisasszonyok le­gyezőket készítettek ki a re­pülőgép minden ülésére, a Ha­noiban már megszokott riksá­kat itt jókora napernyőkkel szerelik fel, s a szállodai lég­kondicionálás nélkül bizony ne­héz lett volna az alvás. SAIGON, VAGY JHO SI MINH-VÁROS? A hajdani Saigon a pár he­tes vietnami látogatás külön él­ménye. — Jól nézz körül „oda­lenn" — tanácsolták indulás előtt a hanoi ismerősök —, hisz a Dél még ma is más világ. Leginkább az a kérdés izga­tott: hogy változott meg az egykori Thieu-rendszer főváro­sa, mennyiben tükrözi a név­csere a valódi változásokat? (Saigont 1976-ban keresztelték át hivatalosan Ho Si Minh- várossá.) Hol tart, hogy halad a déli országrész átalakulása? Nos, az első, felszínes be­nyomások kissé csalókák. A vá­ros forgalma jóval nyüzsgőbb, mint Hanoié, több a motor, s létezik magángépkocsi (bár a benzinellátás itt is korlátozott). Lépten-nyomon az utcára ki­terjeszkedő kis étkezdék vár­ják a jeráókelőket. A lányok színesebben öltözködnek — igaz, mostanság a szoknya he­lyett ismét a hagyományos, bő szárú, fekete selyemnadrág járja. Rengeteg az utcai árus, nem is beszélve az egész utca­sort alkotó műkincsboltokról, régiségkereskedőkről. Porcelá­nok, csodás elefáncsont farag- ványok, mesteri lakk-képek csa­logatják a vásárlókat az üzle­tek mélyébe. A teljes negyedet kitevő szabadpiac pedig külön fogalom: itt — borsos árért persze, sőt, léhetőleg a máso­dik fizetőeszköznek számító dollárért — majdném minden 'kapható. A kínálat szinte a nyugat-európaival vetekszik: hi-fi tornyok, szupermagnók, televíziók és kvarcórák, kazet­ták, zsebszámológépek, sely­mek, farmerok és edzőcipők — Whetetlenül bő az áruskála. Az utánpótlás általában a saigoni bábrezsim 1975-ös összeomlá­sakor, vagy az azóta külföldre távozott rokonok küldeményei­ből, az USA-ból, Kanadából, Franciaországból származik. SZÉTZÚZOTT MÚLT Nem tűnt el tehát nyomtala­nul az egykori életforma. A rendszerváltozásnak — az el- menekülteken kívül is — meg­Ho Si Minh-város szabad­piacán japán híradástechni­kai szuperberendezések is kaphatók — borsos árért. voltak a kárvallottjai. Az élet- színvonal csökkenése, az or­szág általános nehézségei Dé­len is hatnak. Ám tagadhatat­lan: az a folyamat, amely az 1975-ös győzelemmel, s az egy évvel későbbi hivatalos ország- egyesítéssel kezdődött, több alapvetően fontos szakaszon mégis túljutott már. Mindenek­előtt sikerült szétzúzni az elő­ző, gyökeresen eltérő társadal­mi berendezkedés gazdasági­politikai alapjait. Megtört a kpmprádor nagytőke hatalma, az ipari termelés döntő részét már a szocialista szektor adja. Jórészt felszámolták az erős családi hagyományokra tá­maszkodó kereskedő burzsoá­ziát — a kiskereskedők és a magántermelők működésére / azonban a munkaerő lekötése és a lakosság ellátása érdeké­ben ma is szükség van. A nagybirtokokat felosztot­ták, alakulnak a szövetkezetek. A nagyüzemeket államosítot­ták, a kisebbeknél azonban sok esetben vegyes (közös állami­magán) tulajdonforma mellett döntöttek, meghatározott részt juttatva a vállalkozás haszná­ból a volt tulajdonosnak. Ha­talmas erőfeszítéseket tettek a lakosság ideológiai átnevelé- sére, a közoktatás és az egész­ségügyi hálózat kiépítésére. El­tűntek a kábítószer egykori rab­jai, visszaszorították a prosti­túciót. TOVÁBBÉLŐ NEHÉZSÉGEK Mindennek ellenére hiba lenne egyoldalúan az eredmé­nyeket hangsúlyozni. A két or­szágrész közt fennálló különb­ségek, Dél speciális nehézsé­gei letagadhatatlahok. Eltérőek a tulajdonviszonyok, más a bér- és az árrendszer. Délen nincs érvényben a szűkös kvó­tájú, de mégis valamelyes biz­tonságot jelentő jegyrendszer. Az örökölt, jobbára összeszere­lő üzemeket a nyugati alkat­részektől, technológiától meg­fosztva nem sikerült működés­ben tartani. A legnagyobb gondok forrása azonban két­ségtelenül a mezőgazdaság, illetve az élelmiszer-ellátás. A Mekong vidékén, amely a szak­értők szerint túlzás nélkül egész Vietnam „éléskamrájává” vál­hatna, ma is alacsony haté­konysággal folyik a termelés. Kicsik a termésátlagok, s táv­lati cél még az évi többszöri aratás általánossá tétele. El­húzódó feladatnak tűnik a kis­paraszti gazdaságok szocialis­ta átszervezése: egyelőre csak a családok 9, a földterületek 7 százaléka tartozik délen ter­melőszövetkezetekhez. Az amerikai uralom idején mesterségesen felduzzasztott Saigon lakossága még ma is nagyobb az optimálisnál; az 1975-ös 4,5 millió feletti csúcs­ról lecsökkent ugyan, de még mindig 3—3,5 millió között mozog, (összehasonlítási ala­pul: Hanoi népessége a fővá­ros közigazgatási körzetébe tar­tozó mintegy 270 faluval együtt A kiskereskedőkre fontos sze­rep hárul a lakosság ellátá­sában. Déligyümölcsárusok a nagypiacon. is csak kétmillió körül jár.) A munkanélkülieket a mezőgaz­daságba kellene irányítani, az új gazdasági területekről azon­ban sokan — inkább a nélkü­lözést is vállalva — visszaköl­töznék a városba. Ellentmondásos, nehéz küz­delem folyik hát a régi és az új között a déli országrészben, sajátos, bonyolult problémákkal. Ki kell tartani a mezőgazda­ság átszervezése mellett, fel kell éleszteni az ipari kapaci­tásokat. Nagy reményeket fűz­nek a kontinentális talapzaton folyó kőolajkutatáshoz. Gondos­kultúrpolitikával meg kell nyer­ni az itteni, viszonylag nagy­számú értelmiség támogatását. Új körzeteket kell művelés alá vonni, összességében: egysé­ges gazdasági-politikai vérke­ringésbe kell kapcsolni Északot és Délt. E folyamatok révén re­mélhető csak, hogy idővel az egykori Saigon szimbolikus ér­telmében is Ho Si Minh-város- sá válik. SZEGŐ GÁBOR (Következik: 3. Az együttmű­ködés lehetőségei.) Az egykori soigoni elnöki palota

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents