Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
1982. március 6. NÉPÚJSÁG 5 Takarékosság a háztartásban Nem hiszem, hogy nagyszámmal akadna olyan család, amelyben a hónap huszonvalahányadikája körül ne vetődne föl a ,,nagy kérdés": ugyan mire ment el megint ennyi pénz?! Azután következik a csöppet sem könnyű és megközelítően sem pontos visszaszámlálás... De ki emlékszik arra, hogy tizenkét nappal korábban mennyit tett ki a hétvégi nagybevásárlás, avagy arra, hogy a tévé javítása, a Patyolat pontosan hány forintot „vitt" el, nem szólva az apróbb dolgokról: füzet-, ceruzautánpótlás a gyerekeknek, két újság a sarki bódéból, villanyégő a konyhába, gyertya a kocsiba... és ki tudja, még mi minden. Szóval el is tudunk számolni magunkkal, meg nem is. Néhány százas sorsának rekonstruálása mindig függőben marad. S ekkor következik a fogadalom : ezután Írni fogunk minden kiadást, részletesen, pontosan. Elő a füzetkével, s megvonalazzuk az első hétnek való oldalt. Akkor még megy is a dolog, de vasárnap vendégek állítanak be, elmarad a rubrikázás, s ugyanez történik héttőn a nagymosás, keden pedig a nyelvóra miatt. Szerdán, szülői értekezlet, csütörtökön brigádösszejövetel, pénteken pedig az újabb nagybevásárlás. Pedig, ha pontosan jegyeznénk, hogy mikor mire költöttük pénzünket, nem ötletszerűen nyúlnának a család tagjai a „kasszába", bizonyára nem kerülnénk oly gyakran nézeteltérésbe önmagunkkal. És ha előttünk lenne a néhány hónappal ezelőtt kifizetett villanyszámlánk busás összege, bizony mindig gondosan leoltanánk magunk után az előszobában a villanyt, ha egy összegben látnánk, hogy mennyit füstöltünk el hónapról hónapra, valószínű meggondolnánk a dolgot, s mindjárt nem is kellene annyit füstölögnünk. A minap kezembe akadt egy okos kis füzet — Takarékosság a háztartásban címmel — a Népszava Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Tartalmazza az egész esztendőre összesített költségvetési rubrikákat; úgyanezt bontja negyedévekre, ' majd hónapról hónapra, napról-napra részletezi, hogy milyen cikkekből mennyiért vásároltunk; beírhatjuk a gáz- avagy a mozi- és színházjegy árát. Tehát a könyv az ésszerű takarékosságra, a jövedelem okos beosztására ösztönzi gazdáját. Sőt, található benne kalóriatáblázat, olcsón és gyorsan elkésztihető ételek receptjei, tudnivalók a bébikonzervekről... Sajnos, az okos kis füzetről kiderült, hogy viszonylag kis példányszámban készült és már sokadik kiadását érte el, de csak reklámanyagként „terítik". Kár. Hiszen néhány forintért sokan megvásárolnák és segítségével talán, talán tervszerűbben vezethetnék háztartásukat. Ha már az okos kis könyveknél tartunk. ■. Emiitek még olyanokat, amik kizárólag egyszerű és egyáltalán nem időigényes ételek elkészítését mondják el; olyanok, melyek a konzerveket kínálják és még lehetne folytatni a felsorolást. Tény, hogy ezeknek — a talán nem is a legreprezentatívabb — kiadványoknak a tanácsaira érdemes figyelni! — vhm — Az elhatározástól az oklevélig Sokan már tanulnak, mások pedig most kezdik meg munka mellett a tanulmányaikat. A továbbtanulók első lépésként Határoznak: kell a magasabb iskolai végzettség, a szaktudás megszerzése. Szükséges önmaguk építésére és további munkájuk elmélyültebb végzésére. A jelentkezők a döntés előtt kellően megismerik, elemzik a továbbtanulás indítékait. Ha ezt nem teszik meg, vagy csak mímelik, akkor döntésük formális és tartalmatlan lesz. Az iskolai tanulmányokat végezve egy idő elteltével a felszínre kerülnek olyan problémák, amelyek a kettősségből erednek. Ezek szükségszernek. Munka mellett tanulni nem csekélység. De az eredményt, mindkét helyen a helytállást, sok objektív tényező is motiválhatja. Lám, idekerült a napjainkban oly divatos „objektív" kifejezés, amelyet hovatovább már köszönés helyett is használnak egyesek. Mentegetőzésként. Egyes továbbtanulók úgy állítják be magukat — leggyakrabban az eredmények elmaradásakor —, mintha az általuk említett „rettentő sok” objektív ok nem is lenne „feloldható"’. Ha meg sem kísérelik, akkor nem is lesz az soha. De melyek lehetnek egyáltalán az objektív okok? Az iskola képzési módszere? Nem. Oktatáspolitikánknak szerves része annak az iskolatípusnak a követelményrendszere, ahol az az illető tanul. A munkahely? Ha a továbbtanulást engedélyezi, a jogszabályokban garantált kedvezményeket mindig kiadja, s ha pillanatnyi kiúttalanságában még „jó szóval" is segíti dolgozóját, akkor már ez sem lehet az. Akkor talán a család? Az eredménytelenséget előidéző körülmények a családtagok egymás közötti tudatos és mozgékony koordinációjával kiküszöbölhetők. A beszámolókra való felkészülés segíthető a családi tehermentesítéssel is. Miért ne vihetné sétálni, kirándulni a gyereket, takaríthatna és főzhetne az apa is, ha az anya tanul. Az időhiányra való gyakori hivatkozás csak a felkészületlenség magyarázata. Létünkből adódó néhány objektívnek vélt ok végérvényesen keresztülhúzhatja a számításunkat. Tanulás közben el lehet más városba is költözni, munkahelyet is lehet változtatni. De az az iskolatípus megtalálható az új lakóhelyen is, vagy annak környezetében. Aki igazán el akarja érni a célját, az megküzd érte, alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Ha valaki időközben lemond továbbtanulásának folytatásáról *— megfutamodik. A megfutamodást pedig legtöbbször csak magyarázni lehet, menteni nem. Miért? Mert a továbbtanulásnak nemcsak fáradalmai vannak, hanem felelőssége is. A végrehajtásban. A tanulmány befejezésében. És ez a felelősség csak a bizonyítvány, az oklevél, a diploma kézbevételével „jár le”. Pörög a rokka ÖREGEK ____j____________________________' A z idő egyirányú. Csak előre halad. Ez törvény. Végtelen folyamából megélhetünk egy-egy kis szakaszt, mely valahol elkezdődik és egyszer véget ér. Ez is törvény. És tény, hogy — akinek megadatik — megérjük az emberi életnek azt a szakaszát is, amit öregkornak nevezünk. Ma sokat foglalkozunk az öregséggel, az öregedéssel. Külön tudomány van erre. Az öregeknek foglalkozásokat, napközi otthonokat szerveznek, hogy elfoglaltságot, társaságot találjanak. Megyénkben is 35 ilyen intézmény működik, melyekben 835-en találhatnak napközi otthonra. Nem akarom az öregségtudománnyal foglalkozók dolgát kicsinyíteni, de azért és mégiscsak úgy érzem, az az igazi tudomány, ha elérkezvén a korba úgy élünk, hogy az öregkori élet is örömünkre válik. Képriportunk egy-egy felvétele az öregkor néhány mozzanatát örökítette meg és olyan embereket, akik — úgy látszik — sikerrel gyakorolják az öregkor megélésének tudományát. CZAKÓ SÁNDOR Én termeltem Az öreg halász Megméretés Azok a régi képek Ne mérgelődjön már! —r----------------------------Igaza vanl Minek?- szíj Csendélet