Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
/ A NÉPÚJSÁG1982. március 6. Szekszárd, Tartsay lakótelep Tengerszemek a lakások alatt? A szikrázó napsütésben idillikus képet mutat a környék. Szekszárd déli ré- szán, a város legrégibb lakótelepe. Ám ezekben az épületekben gyakran sok bosszúságot okoz a viz: a talajból beszivárgó nedvesség, ami a pincékben gyűlik össze, s nemegyszer elborítja az ott tárolt tüzelőanyagot. A problémára igazán (illik a szakállas jelző. Mert már az épületek építésekor jelentkezett. A régi szekszárdiak szerint ez teljesen érthető, hiszen ezen a területen 25-30 évvel ezelőtt még víz, láp volt. Egyesek még arra is emlékeznek, hogy a század elején az őcsé- nyiek a vizen jöttek a városba, s azon a részen kötöttek ki csónakjukkal, ahol most a lakótelep van. Hangoztatják is gyakran, hogy nem lett volna szabad oda lakásokat építeni. Ezek alapján mégsem lehet egyértelműen elmarasztalni a hajdani, bő másfél évtizeddel ezelőtt a megyeszékhely fejlődésén bábáskodó városi vezetőket. Nemcsak azért, mert akkor ez jelentette, hogy Szekszárd, felébredve évszázados ólmából, nagyobbodni, fejlődni kezdett, hogy megindulhatott újjászületése. De akkoriban még talán sehol az országban nem volt divat a szanálás. Még mindenütt akadtak szűz területek, ahol lehetett helyet találni- a városközpont közelében is- lakásépítésre. Az elsőrangú kérdés az volt, hogy a talaj megbírja-e a házak súlyát, s erre legegyértelműbben az idő adta meg a választ. Sokan örülnének, ha a ma épülő panelházak csak annyit mozdulnának, a falak csak annyira repednének, mint ezekben a lakóépületekben. Viszont, a talajvíz szintje magas. Magas és változó. Ami azt jelenti, hogy néha — főleg kiadós esőzések után — megemelkedik és megtölti az alacsonyabban lévő pincéket. Nem mindenütt. Ezt bizonyíthatják azok, akik a lakótelepen még soha nem láttak egy csepp vizet sem a fűtőanyag tárolására használt helyiségekben. Mert vannak olyan házak, amelyek valószínűleg azért, mert a víztől jobban veszélyeztetett helyen épültek - olyan alapokkal, olyan alsó szigeteléssel készültek, ami kiállta az idő próbáját, pontosabban állta a vizet. Elődeink tehát itt megteremtették a megyeszékhely tíővülé- sének alapját, de egyben tartós gondokat is teremtettek. Mi lesz most? Mert eddig bizony csak tüneti kezelésben részesítették ezeket, a néha vízzel telő pincéket. Csak annyi történt, hogy alkalmanként kiszivattyúzták a vizet, s reménykedtek abban, hogy egyhamar nem lesz újra eső. De nemcsak azért, mert nőttek az igényeink, mert ma már természetes, hogy minden út szilárd burkolatú, ott, ahol korábban örültek egy lesimított földútnak is, és a városban javarészt központi fűtéses, korszerű lakások épülnek, hanem, mert természetes igény, hogy itt is szárazok — hivatalosan: „rendeltetésszerű használatra alkalmasak" — legyenek ezek a helyiségek. Ezért, kell tenni a gond megszüntetése érdekében. A lakóépületek jó részének gazdája a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat. Ők veszik át a lakók gondját, s feladatuk, hogy megoldják azt. Azt, amit ha nem is komolyan, de sokan javasolnak, hogy folják át szárazabb vidékre az épületeket, nem tudják megcsinálni. Az anyagi lehetőségek alapvető változtatásokat sem tesznek lehetővé, így, marad részükről a korábbinál tartósabb, hatásosabb tüneti kezelés. Balog János, a vállalat főmérnöke elmondta, hogy a hazai vegyi ipar a közelmúltban elkezdett gyártani egy olyan vakolóanyagot, ami erősen tapad, tehát nem maliik le, s emellett jelentős vízzáróképességgel is rendelkezik. A leírás szerint akár egybáros víznyomás esetén is lehetetlenné teszi a nedvesség átszivárgását. Ezzel az anyaggal tavasszal kezdik meg a próbákat. Megtudtuk, hogy három épületben egy másik megoldást terveznek. Úgynevezett zsomp- szivattyúkat építenek be, amelyek eltávolítják az esetleg összegyűlt nedvességet. Ezek a szivattyúk automatikusak lesznek, a vizszint növekedését érzékelve működésbe lépnek, s. eltávolítják a talajvizet. A vízzáró1 szigetelés lehet, hogy tartósnak mutatkozik majd. Erre választ csak a próbák végeztével lehet adni. Elképzelhető, hogy ez a megoldás beválik. Biztosabb azonban az ok megszüntetése, vagyis a talajvíz szintjének hatásos csökkentése. Erre már voltak kísérletek, de jórészt meddő próbálkozások. Ugyanis, pénz híján a lakókat kérték fel, hogy társadalmi munkában ássanak csatornákat, a felgyülemlő nedvesség levezetésére. Ez sikertelennek bizonyult. Idén a tanács másfél milliós megrendelést adott a kommunális vállalatnak csatornatisztításra. Ugyanis ezen a területen hajdanán épült egy tisztes átmérőjű csatorna, ami a vizet levezetné. Viszont, hogy ez pontosan hol húzódik, a megfelelő dokumentációk hiánya miatt felderíthetetlen. A városi tanács műszaki osztályának szakemberei feltételezik, hogy ez a csatornahálózat az idők során feltelt iszappal, S ez is okozza, hogy esők után nem fut le a csapadék. Most, az év első felében a vállalat nekilát, hogy megtisztítsa az ajtónyi keresztmetszetű vízutat, s egyben feltérképezik, hol halad a tekintélyes átmérőjű vezeték. Remélhetően ez nyitánya lesz a városban egyre több bajt okozó csapadékvíz-csatornahálózat rekonstrukciójának. I Mert, mint köztudott, hasonló gondok okozták a távfűtővezeték sorozatos lyukadását a Mikes utcában is, ahol az újabb lakásépítések során zárták el a lezúduló esők útját a föld alatt. A gond, a sok éves probléma, úgy tűnik, hogy ha idén végleg nem is szűnik meg, jelentősen mérséklődik a Tartsay lakótelepen. S ez az akció szorosan beleillik a város mostani ötéves tervébe, mikor is Szek- szárdon nem lesznek látványos építkezések, a megyeszékhely fejlődésének korábbi években tapasztalt dinamikus fejlődése lelassul, ezzel szemben a nagyarányú lakásépítéseket követően elkészül több olyan közmű, ami azt eredményezi majd, hogy az ezredfordulón, sőt, az azt követő években is modern lesz majd a város. — sz I — Mezőcsalánosi S. C. labdarúgó-csapata rosszul állt a megyei bajnokságban. Olyan rosszul, hogy amikor kiírták a mezőnyt az újságba, utánuk már csak a lap széle következett. Hiába ígérgettek akármit a vezetők, Pokolinak, a középhátvédnek még azt is, hogy megtanítják latinul, ám az se használt. Jó szó, szidalmazás mit sem ért, a csapat úgy vonszolta magát a pályán, mintha sivatagban tántorogna víz nélkül. Mint mindenütt, így Mezőcsa- lánoson sem volt közömbös a foci, ezért sürgősen tenni kellett valamit, mert a csapat pocsék szereplése a munkavégzésre is kihatott. A kenyérgyárban ehetetlen kenyeret és olyan zsemléket sütöttek, mint a megfagyott rögök. A téesz földjén lábon maradt ötven hold napraforgó, mert a tagoknak egyszerűen nem volt kedvük behordani. A szeszgyárban a dolgozók megitták bánatukban a szeszt, és az üres üvegekbe vizet töltögettek. Katasztrófa következik be, ha nem győz legalább egyszer a csapat. De hogyan? Mivel lehetne fölrázni ezt a tizenegy aggastyánt? Lakása már mindegyiknek volt, autója, pénze is, az anyagiak tehát szóba sem jöhettek. Próbálkoztak hát a szellemiekkel. Kiadatták Ligának, a balösszekötőnek a verseit, kiállítást rendeztek Tibók kapus csataképeiből, és szó esett arról lis, hoav bemutatják Gerebennek, a középcsatárnak az operáját, de ez mind nem vezetett eredményre. Talán csak annyiban, hogy ezeken a műveken jobban röhögtek az emberek, mint amikor a játékosok a pályán botladoztak. Már minden elveszettnek tűnt, amikor mentőangyal libbent közéjük Kábel Verőn személyében. Mezőcsalános híressége, a többszörösen elvált csodaszép kozmetikusnő, aki a csapattal ellentétben csak sikereket mondhatott magáénak. Minden mérkőzésből ő került ki győztesen, és ezt nem utolsósorban megyeszerte megcsodált melleinek köszönhette. Mint a blúzába bujtatott rakéták, titkos fegyverek, úgy meredtek a világba ezek a keblek, és ha valakit megcélzott velük, az gyönyörű lába elé omlott meg- adóan.- Trénerkém - mondta Kö- vinek, az edzőnek -, nem nézhetem tétlenül ezt a vergődést. Mezőcsalános ügye az én ügyem is, tegyen hát engem a mérleg egyik serpenyőjébe. — Ezt meg, hogy érted, Ve- ronkám?- Felajánlom, hogyha vasárnap győz a csapat, akkor az utána következő éjszakát a fiúk velem tölthetik. Ha így sem hajtanak, akkor tegyék be mindet egy kamionba, és adják el heréitekként valamelyik országnak, ahol ez még divatban van. Ekkor már az egész csapat köréjük tömörült, így hallgatták Kábel Verőn lelkesült szavait. Éppen ezért teljesen fölöslegesen kérdezte Kövi:- Na, fiúk, hallottátok?- Nem süket itt senki - mondta Pokoli, míg pillantása a híres melleket simogatta körbe. - Ha így áll a dolog, akkor vasárnap nagy tánc lesz, ezt mindenki nevében megígérhetem!- Kebeltónc - szólt közbe vigyorogva Tibók. - De nem versz át minket, Veronkám?- Kisapám — nézett rá szigorúan Kábel Verőn —, ha én valamit megígérek, annak aranyfedezete van. De ha akarjátok csinálhatunk írást is róla.- Ne vedd bizalmatlanságnak — mondta Liga —, de nem ártana ezt szerződésbe is foglalni. Biztos, ami biztos. Jó, ha látja az ember papíron is, hogy miért dolgozik.- Piti dolog - húzta a száját Kábel Verőn -, de ezen már ne múljon. Felőlem akár be is rá mázhatjátok, és kitehetitek dísznek az öltöző falára. ' És megcsinálták a szerződést - több példányban, pecséttel —, miszerint a vasárnapi győztes meccs után Kábel Veronika mezőcsalánosi lakos, kozmetikus, anyja neve Peták Sarolta... stb... stb... a csapat rendelkezésére ' áll. Teszi ezt önzetlenül, csupán a város érdekeit tartva szem előtt. Ez már döfi! — rikkantott Tibók, de aztán egyszeriben elröppent a kedve, mert a feleségére gondolt. - És mi lesz a házasokkal? Hárman már nősek vagyunk a csapatból. — A ti gondotok — vonta meg vállát Verőn -, intézzétek el otthon. Vagy azt kívánjátok, hogy én rohangáljak engedélyért? A hír még aznap este szétfutott a városban, hogy Kábel Verőn felajánlotta magát a csapatnak egy győztes szereplés reményében. A vélekedés erről az esetről igencsak megoszlott. A nők eléggé egyértelmű jelzőkkel illették az önkéntes ajánlattevőt, de a férfiak hősként ünnepelték. Éjjeli zenét adtak az ablaka alatt, egri bikavért ittak a cipőjéből, verseket írtak hozzá, és még azt. is tervbe vették, hogy győzelem esetén szobrot emelnek neki a focipálya meg a temető között. Ez igen! Ez egy nagyszerű nő! Egy lánglelkű amazon, aki az előítéleteknek fügét mutatva, mindenre képes a városért és annak csapatáért. Vasárnap Mezőcsalános egész lakossága kint tülekedett a meccsen. Kábel Verőn elegáns, azúrkék kosztümben, nagy mellei közé dugott piros szegfűvel jelent meg, és leült a klisDad- ra az edző mellé. A közönség felhördült, majd hatalmas éljenzésben tört ki. Szerpentin- meg virágeső hullt rá, és a pálya fölött keringő mezőgazda- sági gépről röplapok szállingóztak alá erősen dekoltált fotójával. Ezután kifutottak a csapatok, és megkezdődött a mérkőzés. A Mezőcsalánosi S. C. a tabella élén álló Furkósi S. E.-vel játszott, tehát Kábel Verőn felajánlása a legjobbkor jött. Az utolsó az elsővel! Ha ezt a meccset megnyerik, akkor igazán megérdemlik a fiúk, hogy azokon a csodás halmokon pihenjenek meg. — Haj-rá, Mező! Haj-rá, Mező! — zúgott a biztatás, de nem sokáig, mert az ellenfél középcsatára máris beragasztott egy gólt. Belsővel, könnyedén a jobb felső sarokba. Eunuchok! Eunuchok! — üvöltötte a közönség. — Koporsó való nektek, nem Kábel Verőn! Ez mintha felingerelte volna a csapatot, mert attól kezdve úgy hajtottak, ahogyan még sohasem. Különösen, hogy Kábel Verőn is odaállt a pálya szélére, és mesés melleit kifeszítve, bekiabált. — Ezt nézzétek meg! A prémiumot! Rohamra fiúk, rohamra! A félidő vége felé tizenegyest harcolt ki a csapat, amit aztán Pokoli rúgott be, az ellenkező irányba elvetődő kapus mellett. — Él-jen, Verőn! Él-jen, Verőn! — zengte mámorosán a közönség, mire a kozmetikusnő felállt, hátrafordult, és csókokat dobált szerteszét. A hatás felemelő volt. Sokan felemelkedtek a helyükről, és legszívesebben ehhez a nagyszerű nőhöz rohantak volna, hogy diadalmenetben hordozzák körül a pályán. A második félidőben úgy küzdött a csapat, hogy a zihálásuk elnyomta a zajt. Nem ismertek elveszett labdát, támadtak, védekeztek, loholtak, fújtattak kegyetlenül. Ennek következtében lőttek két kapufát, és a befejezés előtt három perccel megtörtént a csoda. Gereben szabadrúgásból bombázott gólja a győzelmet jelentette. A tombolásban már azt se hallotta meg a nézősereg, amikor a bíró lefújta a meccset, csak azt látták, ahogyan a fiúk letámolyogtak a pályáról. És bizony ez a látvány igen siralmasnak bizonyult. A győztes csapatból többen négykézláb araszoltak az öltöző felé, másokat ölben kellett levinni, és akadt olyan is, aki ott helyben elájult. Az öltözőben aztán kiteregették őket a padokra, akár a nyers állatbőröket, és három orvos sürgölődött körülöttük, minden eshetőségre készen. — Bravó, fiúkák! — Kábel Verőn felhevülten robban az öltözőbe. — Ti megtették a magatokét, most majd rajtam a sor. Amit ígértem, állom. Pokoli, te voltál a legjobb, azt javaslom, hogy veled kezdjük. csak hörgött valamit alig érthetően, és csupán az egyik szemét nyitotta ki résnyire, mert még ez a művelet is fárasztotta. — Nem baj, Pokolikám - vigasztalta Verőn —, ha magadhoz térsz, majd jöhetsz. Akkor kezdjük Gerebennel. Haláli klassz volt az a gólod, fiúka! — Jaj, istenem, istenem — siránkozott Gereben, majd réve- tegen ezt kérdezte: — Hol vagyok? Mit akarnak még tőlem? Aztán markos. ápolók jöttek, két mentőkocsiba rakták az egész társaságot, és beszállították a városi kórházba. Feri bácsi (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az iregszemcsei népi együttes egyik legidősebb szólistája, Tamás Feri bácsi csendben eltávozott közülünk. 89 éves volt. Vidám megjelenését, hangját már csak a filmek és hangszalagok őrzik az utókornak. Ö volt az, aki mindig szívesen és készségesen emlékezett vissza Bartók Béla Felsőiregen töltött időszakára, a mester által feltárt népdalokra. Életében többen felkeresték, még távoli országokból is, hogy emékezzen visz- sza azokra a száad eleji időkre, a paraszti életre, a kanász- dalokra, amit mint „suttyó legény" átélt. S ő mindig fogadta a jó szándékú gyűjtőket. Jó hangú szólistaként nagyon sokszor szerepelt a művelődési ház népi együttesének fellépésein. Még együtt örült velünk, amikor tavaly ifj. Bartók Béla községünkben felavatta a mester bronzszobrát, s külön örült, amikor felismerte az éterben nagyapja, nővére és saját hangját is az archív felvételeken. Mindig jó kedvvel énekelte azokat a dalokat, amelyeket fonográffal gyűjtött községünkben a nagy zeneszerző. Tácsik Attila Feri bácsi egyik tv-film- forgatás szünetében. (Archív kép.) A házak alatt tocsogó pincék
