Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

1982. március 6. f TOLNA \ _ 2 NÉPÚJSÁG PANORÁMA Mitterrand „jeruzsálemi felhívása” Az államfő befejezte izraeli látogatását „Az ember első számú joga az élethez, a léthez való jog, s ez az önök joga, hölgyeim és uraim, — de joga ez a Gaza- övezetben, a nyugati parton (Ciszjordániában) és a Liba: nonban élő palesztinoknak ús" — jelentette ki csütörtök este Jeruzsálemben a zsúfolásig megtelt knesszet szószékén Francois Mitterrand francia köztársasági elnök, akinek fél­órás beszéde máris „jeruzsále­mi felhívásként” vonult be a közel-keleti konfliktus törtéhe­tébe. Az izraeli parlament padso­raira csend borult, amint a francia elnök kiejtette száján a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet nevét - ezt előtte a knesszetben még egyetlen ame­rikai elnök, de még Szadat sem tette meg. Még nagyobb csend fogadta azokat a mondatokat, melyekben Mitterrand elnök „jeruzsálemi felhívásának" lé­nyegét fogalmazta-meg : párbe­szédre van szükség az izraeli­ek és a palesztinok között, s „ennek a dialógusnak lehetővé kell tennie, hogy minden fél teljes mértékben éljen jogaival- a palesztinok, mint minden­ki más számára ez azt jelenti, hogy a kellő időpontban létre­hozzák saját államukat". Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a felek kölcsönösen és elő­zetesen elismerik egymást — mondotta-. „A palesztinokra tar­tozik, hogy döntsenek sorsuk felől, s ennek egyetlen felté­tele van: saját jogaik mellett tiszteletben kell tartaniuk má­sok jogait is”. A csütörtök esti sajtóértekez­leten Mitterrand elnök - knesszet-beli beszédének logi­kájából következően - kétség­be vonta a megszállt területe­ken élő palesztinoknak Izrael által szánt „autonómiát” - a Cam-David-i mególlapodá­Mitterrand a knesszet szószé­kén sok egyik pillérét: „Nem osz­tom azt a véleményt, hogy az autonómia megoldja a palesz­tin kérdést" - mondotta. Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök — nem okozva meglepetést — igen határozot­tan utasította vissza Mitterrand szavait. A palesztin állam tra­gédiát jelentene Izraelre nézve, a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet pedig — módszereit tekintve, és azt a tényt, hogy nem ismeri el Izraelt — a „Mein Kampf arab kiadásához” ha­sonlította. Francia részről történelminek minősítik Mitterrand elnök sza­vait — s ha talán ez a minősí­tés kissé elsietett is, a beszéd kétségtelenül pozitív irányú vál­tozást 'jelent: a francia elnök mindeddig csak „állami struk­túráról" beszélt, ha a palesz­tin nép államalapítási joga ke­rült szóba. Mitterrand beszédének súlyá­ból azonban sokat levon az a tény, hogy konkrétumokba nem bocsátkozó«, javaslatokat nem terjesztett elő. Párbeszédet sür­getett a palesztinok és izraeli­ek között, de úgy vélekedett, hogy ennek megvalósítása már a két fél ügye. Az Izrael és a PFSZ közötti párbeszéd jelen­leg — Begin kormányának dü­hödt elutasítása és a PFSZ'vo­nakodása miatt - jelenleg nem látszik reális - és főképpen kö­zeli - lehetőségnek. Mitterrand három hónapon belül Jordániába utazik — és éppen csütörtökön jelentette be Santa Barbarában Reagan el­nök „utazó sajtóirodája”, hogy a francia elnök március 12-én Washingtonba utazik egynapos „munkalátogatásra". A látoga­táson — amelynek hírét Párizs­ban is meglepetéssel fogadták — hivatalosan a júniusi versail- lesi gazdasági csúcsértekezlet­ről tárgyalt Mitterrand Reagan elnökkél — de a Washington­ban töltött idő alatt kétségte­lenül szó esik majd a „jeruzsá­lemi felhívásról” is. Mitterrand egyébként pén­teken — egy tszak-lzraelben tett vidpki úttal — befejezte hi­vatalos izraeli látogatását. Butrosz Ghali egyiptomi kül­ügyi államminiszter üdvözölte a felhívást, de Faruk Kaddumi, a PFSZ „külügyminisztere" Algír­ban azt mondotta: a francia elnök „nem a kellő összefüg­gésbe helyezte a palesztinok igaz ügyét... Úgy beszélt egyes jogainkról, mintha Izraelnek mindenhez lenne joga, nekünk pedig csak bizonyos jogaink lennének”. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke a Ghánái Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánsá­gait Jerry J. Rawlings-nak, az ideiglenes nemzeti védelmi ta­nács elnökének. * Osman Basman, a Török Köz­társaság budapesti nagykövete pénteken az ELTE török filoló­giai tanszékére látogatott. MOSZKVA Pénteken, moszkvai idő sze­rint a kora reggeli órákban le­szállt a Vénusz bolygó felszí­nére a Venyera—14 automati­kus szoVjet bolygóközi űrszonda leszálló egysége. Mint négy nappal korábban érkezett társa, ez az automatikus kutatólabora­tórium is mintát vett a bolygó talajából, színes panorámaké­peket közvetített a Földre. Kitüntetés Tatár Lajos alezredest, a Munkásőrség Tolna megyei pa­rancsnokát ötvenedik születés­napja alkalmából köszöntötte K. Papp József, az MSZMP Tol­na megyei Bizottságának első titkára. A rövid ünnepségen a Munkásőrség országos parancs­nokának nevében Barta Gyula . ezredes, az országos parancs­nok helyettese kívánt további erőt, egészséget, majd az ed­dig végzett munkájáért átadta a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát, az orszá­gos parancsnok köszöntő leve­lét és jutalmát az ötvenedik születésnapját ünneplő Tatár Lajosnak. A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége pénteki ülésén a szakszervezetek ifjú­ságpolitikai munkáját vizsgáivá megállapította: a szakszerve­zetek a bérből és fizetésből élő fiatalok teljes körét, s minde­nekelőtt a munkásfiatalokat és szakmunkástanulókat segítik a pályakezdésben, a szakmai képzésben és továbbképzésben, élet- és munkakörülményeik ja-y vitásában, családalapítási gondjaik megoldásában. A szakszervezetek egyebek között közreműködnek abban, hogy a népgazdaság munka­erő-igényével összhangban ter­vezzék az általános és közép­iskolát végzett fiatalok tovább­tanulását, s így lehetőleg min­denki végzettségének, képessé­geinek megfelelő munkahelyet találjon, Ezért vesznek részt a szakszervezetek a pályaválasz­tást irányító szervezetekben is, sajnos egyelőre nem a kívánt eredménnyel. A mai társadalmi szemlélet, a pályák téves meg­ítélése nehezíti, hogy a kínál­kozó munkahelyek és az elhe­lyezkedni szándékozók egy­másra találjanak. Hazánkban évente 130—1'’ ezer fiatal kerül ki az iskolák­ból. Az általános iskolát, a szakmunkásképzőt és a szak- középiskolát végzők sokkal gyorsabb elhelyezkedésre szá­míthatnak, mint a gimnáziu­mot végzettek, mert a vállala­tok elsősorban fizikai munká­sokat keresnek, s nehezebb el­helyezkedni adminisztratív mun­kakörökben. Gimnáziumi vég­zettséggel a fiatalok már nem szívesen vállalnak fizikai mun­kát, és az a tapasztalat, hogy őket a vállalatok sem szívesen veszik fel, mert úgy vélik, hogy a fizikai munkát csak ugródesz­kaként használják fel az áhí­tott íróasztalhoz. Az elnökség határozata sze­rint a szakszervezeti szerveknek valamennyi döntés előtt gondo­san mérlegelniük kell a fiata­lok helyzetét, érdekeit, szükség­leteit, s gondoskodniuk kell ar­ról, hogy bevonják a fiatalo­kat saját sorsuk, körülményeik alakításába. Minél több fiatal vegyen részt a gazdasági mun­kával kapcsolatos megbeszélé­seken, vitákon, mert így felada­taikat és lehetőségeiket is job­ban megismerik. Szorgalmaz­zák a szakszervezetek az ifjú­ság helyzetét érintő egyes ren­delkezések folyamatos korsze­rűsítését. Elsősorban azokat, amelyek a fiatalok családalapí­tását, önálló életük kialakítását, egészségügyi, munkavédelmi, szpoiális ellátásukat, üdülésü­ket, művelődésüket, sportolásu­kat érintik. A továbbiakban az energia- gazdálkodás korszerűsítésével kapcsolatos szakszervezeti fel­adatok végrehajtásának mene­tét vizsgálta meg az elnökség, majd a X. szakszervezeti világ­kongresszusról szóló jelentést hallgatta meg. Az elnökség, a kongresszuson részt vett küldöttség tevékeny­ségét jóváhagyólag tudomásul vette. A továbbiakban a SZOT el­nöksége határozatot hozott a szakszervezeti napok rendszere­sítéséről. Az elnökség javasolja, hogy a szakszervezeti alapszerveze­tek legalább évente szervezze­nek szakszervezeti napot, ami­kor minden formalitás nélkül találkozik a tagság a szakszer­vezeti vezetőkkel, véleményt cserélnek, tájékoztatást kap­nak az eredményekről, a gon­dokról, a teendőkről, minden olyan kérdésről, amely a tag­ságot érdekli. A szakszervezeti napok a tagság fórumaként épülnek be a szakszervezetek életébe, és nem érintik, nem zavarhatják a szakszervezeti taggyűlések rendszerét. Végű) a SZOT elnöksége jelentést vita­tott meg a szakszervezeti ká­derutánpótlás, a káderképzés és továbbképzés tervezésének tapasztalatairól és a további tennivalókról. A „JUJEM" rövidítés hallatá­ra a törékeny spanyol parla­menti demokrácia képviselőinek hátán mindig enyhe borzon­gás fut végig. Ez a rövidítés ugyanis a spanyol vezérkari főnökök tanácsának testületét jelöli és puszta említése arra emlékezteti a spanyol parla­menti pártok vezetőit, hogy rendszerük mintegy „a hadse­reg felügyelete alatt” működik. Nemrég a „JUJEM” csúcsain olyan intézkedések történtek, amelyek a kormány eddigi leg­merészebb kísérletét jelentik a katonai „felügyelet" szorítása alóli szabadulásra. A hivatalos magyarázat úgy szól, hogy a vezérkari főnökök tanácsának mind a négy tagja életkora miatt távozik posztjá­ról. Az új vezérkari főnökök közül azonban a legfiatalabb is — a haditengerészeté — 60 esztendős. A szárazföldi hadseregé 61, a légierőé 63 éves. A testület csúcsain vég­rehajtott őrségváltás igazi okait tehát máshol kell keres­nünk. A legmélyebb ok még a Franco-rendszer öröksége, az államhatalom és a hadsereg közötti viszony eltorzulása. A polgárháború utáni fasiszta Spanyolországban — a német és az olasz fasizmussal ellen­tétben — a hadsereg volt a diktatúra igazi bázisa és egé­szen Franco haláláig ez bizto­sította a rezsim folytonosságát. Ennek megfelelően Franco évtizedeken keresztül tudatosan elősegítette a tisztikar kaszt­jellegének kibontakozását. A hivatásos tisztikar hetven szá­zalékának apja is katonatiszt. Ez a belterjes katonatiszti ré­teg társadalmilag is teljesen elszigetelődött a spanyol élet­től és annak változásaitól. Lé­nyeges tényező az is, hogy a csendőrség, a Guardia Civil, valamint a rendőrség parancs­noki posztjain is hivatásos ka­tonatisztek állanak. így a Franco halála után lassan ki­bontakozó parlamenti demok­rácia olyan katonai-rendőri el­lenzéket örökölt, amelynek sú­lya és összefonódottsága pél­da nélkül állott Nyugat-Euró- pában. Ez a katonai-rendőri ellen­zék mindig szemben állott az ország politikai demokratizálá­sának még oly ellentmondásos folyamatával is. A feszültség végül is a tavaly február 23-án lezajlott katonai puccsban rob­bant ki. Ennek szálai a hadse­reg legmagasabb köreihez, sőt, az uralkodó környezetében lé­vő bizalmas, magas rangú ka­tonai tanácsadókig vezettek. Azon túlmenően, hogy a vélet­lennek és János Károly király határozott fellépésének meg­határozó szerepe volt a puccs meghiúsításában — annak pon­tos körülményei mindmáig tisz­tázatlanok. A puccskísérlet vezetőinek zárt ajtók mögött folyó pe­re sem Ígéri a teljes tisztázást. A hadseregben azóta sem ke­rülhetett sor a tisztikar gyöke­res átformálására. Már csak azért sem, mert a spanyol köz­véleménykutatások szerint e tisztikar harminc—negyven szá­zaléka készen állna egy esetle­ges puccskísérlet támogatására. Ilyen körülmények között az 1981. február 23-i puccs és hadsereg árnyéka az egész esz­tendő folyamán ott lebegett Spanyolország felett. Olyannyi­ra, hogy decemberben száz tiszt és tiszthelyettes aláírásá­val kiáltvány jelent meg, mely állást foglalt a puccsisták mel­lett és támadást intézett a pol­gári demokratikus intézmények ellen. Tekintettel arra, hogy a feb­ruári puccsisták perét nem le­hetett tovább halasztani — az uralkodó és a kormány nem vállalhatta tovább a kockáza­tot. A vezérkar csúcsain törté­nő változás első számú oka nyilvánvalóan az, hogy „elébe vágjon" az esetleges mozgoló­dásnak. A kormány ezzel lát­ványosan demonstrálni kívánta, hogy a hadsereg függ a civil hatalomtól és nem fordítva: hogy ki akar törni abból a helyzetből, amelyet a spanyol politikában a „demokrácia vi- gilada" — a hadsereg fel­ügyelete alatt álló demokrácia — műszóval jelöltek. A leváltások második oka összefügg Spanyolország NA- TO-belépéséível. Nemzetközi politikai szempontból a NATO- belépés egyértelműen negatív, az európai stratégiai egyen­súlyt zavaró akció. A sajátos spanyol helyzetben azonban ennek van egy belső vonatko­zása is. Spanyolországban a hadsereg elsőrendűen rendőri és nem honvédelmi feladatot töltött be. Különösképpen így volt ez a szárazföldi hadse­regben. Ennek a fegyvernem­nek legreakciósabb tábornokai ellenezték a NATO-hoz való csatlakozást, mert úgy vélték, hogy a nemzetközi katonai in­tegrációs folyamat során csök­ken az ország belpolitikájára kifejtett nyomásuk lehetősége. Ugyanakkor az említett rend­őri feladat szempontjából ke­vésbé érdekelt haditengerészet és légierő tisztikara erőteljesen támogatja a NATO-hoz való csatlakozást. A spanyol polgári konzervatív kormány a hadse­reg különböző fegyvernemeinek ezt a megosztottságát használ­ta ki a vezérkar csúcsain vég­rehajtott őrségváltásra, -i -e Utcai plakát Madridban, amelyen a baloldali pártok azt köve­telik, hogy a puccsisták most folyó perében életfogytiglani börtönre ítéljék az államcsinykísérlet két vezetőjét, Tejerót és del Boscht. A spanyol szárazföldi erők új főnökének (balra) gratulál le' váltott elődje Mérleazáró (Folytatás az 1. oldalról.) ötszöröződött. A „Bácska" könnyűszerkezetes rendszer tag­jaként tavaly már a megyében is építettek ezzel a korszerű építési móddal, mégpedig a Metalloglobus szekszárdi rak­tárbázisát. Részt vett és felszólalt a közgyűlésen K. Papp József, a megyei pártbizottság titkára. Gratulált a kiemelkedő ered­ményekhez, hangsúlyozva, hogy a megye gazdasági életében fontos szerepet töltenek be az ipari szövetkezetek. A megye vezetése számít továbbra is az ipari szövetkezetek jó munká­jára, gazdálkodására. Szólt a megye gazdasági fejlődéséről, arról, hogy a nagyipar fejlesz­tése mellett — atomerőmű, húskombinát — nagyon fontos a közép- és kisüzemekben rej­lő lehetőségek kihasználása. Felszólalt a vitában Fodor Ti­bor, a KISZÖV elnöke is. GÉM, Tolna A tolnai GÉM ipari szövet­kezet tagsága csütörtökön tar­totta a küldöttközgyűlést, pén­teken délután g mözsi terme­lőszövetkezet nagytermében pedig a zárszámadó és terv­tárgyaló közgyűlést. Biber László, a szövetkezet elnöke, ismertette a vezetőség beszámolóját az elmúlt évről. Elismeréssel szólt az elnök a tagság lelkiismeretes munkájá­ról, s különösen azt hangsú­lyozta. hogy az egyre bonyo­lultabb gazdasági környezetben is alkalmazkodni tudtak a ha­zai és a külföldi piaci köve­telmények magasabb mércéjé­hez. Tavaly 4,2 százalékkal volt magasabb az árbevétel, mint 1980-ban. A készárutermelés is növekedett a rubel és a nem rubel elszámolású piacon egy­aránt, 4 illetve 16,4 százalék­kal. A mérleg szerinti nyereség a bázisnál 29,3, a tervnél pedig 38,8 százalékkal volt magasabb. Tavaly átlagosan alig több mint négyszáz dolgozóval, tag­gal valósóították meg prog­ramjukat. A

Next

/
Thumbnails
Contents