Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-05 / 54. szám
2 Képújság 1982. márciusi Kádár János ielkereste a belváros áj létesítményeit Kádár János és kísérete a Duna-korzón. (Folytatás az 1. oldalról.) zai források, a kínálkozó lehetőségek közül az osztrákok ajánlata bizonyult legmegfelelőbbnek. 1978-ban kötötték meg azt a 300 millió dolláros hitelmegállapodást, amelynek segítségével már a Fórum is épült. Ez a pénz természetesen még további szállodák, egyéb idegenforgalmi létesítmények tető alá hozatalához is elegendő, s - igen kedvező kamatokkal - csak tizenöt esztendő alatt kell visszafizetni. Gáspár Tibor, Budapest főépítésze - kicsit a hátteret is megvilágítva - mondotta el, hogy már a felszabadulás után közvetlenül formálódtak szerényebb vagy nagyobb igényű tervek a Duna-parti szállodasor újjáépítésére. Az elképzeléseket végül is az 1960-as évek elején meghirdetett országos tervpályázat helyezte reális alapokra, az évtized végére megépítve itt az első hotelt, az Intercontinentalt. Parti János arról adott számot, hogy a Fórum a vállalatnak már negyvenharmadik szállodája; tüneményes gyorsasággal épült: 1979 szeptemberében volt az alapkőletétel, amelyet 1981. őszén már az átadás követett. Elsőrendű feladata a nemzetközi idegenforgalom szolgálata, hiszen ennek a szállodának saját bevételeiből kell „visszafizetnie" magát, s nem is keveset: 595 millió schillinget. — Lendületbe jött a szállodaipar! — jegyezte meg a Központi Bizottság első titkára, hozzátéve: az idegenforgalom fejlesztésével kettős célunk van. Politikai alapállásunkból táplálkozik nyitottságunk, jöjjenek a világból, ismerkedjenek velünk, lássák mindennapjainkat. Ez volt az első cél, ezt elértük. A második: csináljuk mindezt gazdaságosan. Ezt — elvtársak — még tanulnunk kell! A vendégek megnézték a szálloda már nevezetes bécsi kávézóját, uszodáját, voltak egykét szobában, s Niklai Ákos, a Fórum igazgatója az éttermeket sem hagyta ki a látnivalók bemutatásából. A szép tavaszi napsütésben átsétáltak a pesti Vigadóhoz, amely 1980 márciusa óta ad ismét otthont zenének, képzőművészetnek. Az eredeti épületet, a múlt század hatvanas éveiben épült Vigadót — magyarázta Gáspár Tibor —, a fennmaradt dokumentumok alapján leginkább a lépcsőház és a híres nagyterem idézi. A Vigadó galériájában nemrég nyílt Soós László és Kemény Éva grafikus — So-Ky — politikai plakátkiállítása; a művészpár kalauzolásával Kádár János megismerkedett a többségében feketefehér fotómontázzsal, azokkal az agitatív erejű alkotásokkal, amelyek a nemzetközi imperializmus, a világ különböző pontjain feléledő újfasiszta agresz- szió ellen, a népek szabadsága mellett emelnek szót. Bennük — a Központi Bizottság első titkárának vendégkönyvi szavaival — valóban közérdekű művészi tevékenység ölt testet. Rigó László igazgató vezette a rövid sétát az épületben, majd Kádár János a Vörösmarty tér, a Váci utca felé indult. Jöttének hírére összesereglet- tek az emberek, s alig pár lépés kellett csak: a téren virágot árusító Hajdú Józsefné sebtében kötött csokorral köszöntötte a Központi Bizottság első titkárát. Demján Sándor, a Skála-Coop vezérigazgatója invitálta először üzletlátogatásra is a vendégeket, legújabb kezdeményezésükkel, az S- modell ruházati kereskedelmi társaság boltjával büszkélkedve. Kádár János el is töltött itt néhány percet, mint ahogy elidőzött az idegennyelvű könyvesboltban is, meghallgatva Udvarhelyi Lászlónak, a Kiadói Főigazgatóság vezetőjének tájékoztatóját. Némi figyelmesség nélkül innen sem távozhatott: az üzlet eladói sakk-könyvekkel ajándékozták meg. Kis idő még arra is jutott, hogy megszemléljék a Kígyópasszázs új virágüzletét, amelyet a Sasad Tsz nyitott, s az elnök, Czinczok György mutatott be. A belvárosnéző séta utolsó állomása a Szabadsajtó úton nemrégiben megnyitott Budapest' Kiállítóterem volt, ahol Derkovits-ösztöndíjas fiatal képzőművészek tárlatát tekintette meg Kádár János. Közülük személyesen is megismerkedett és elbeszélgetett Katona Zsuzsa szobrásszal, Kovács Dénes grafikussal és Zrínyifalvi Gábor festővel. Közben Far- kasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese elmondta, hogy a legújabb budapesti galéria elsősorban kiemelkedő tehetségű pályakezdő alkotóknak ad bemutatkozási lehetőséget, ugyanakkor arra is szolgál, hogy különféle rendezvényeken, kiállításokon a főváros közönsége elé tárják a város- fejlesztési terveket, megismertessék a rövidebb és hosszabb távú várospolitikai elgondolásokat. Kádár János útja ezután a budapesti pártbizottságra vezetett, ahol részt vett a kerületi első titkárok tanácskozásán. Maróthy László — kivált a főváros politikai arculatára figyelő tájékoztatójában — aláhúzta: Budapest általános állapota olyan, mint az országé. Társadalmi stabilitás jellemzi, érvényesül a párt politikája, munkások, értelmiségiek, alkalmazottak munkálkodnak a szocializmus építésén. Ez a fő, ez a meghatározó. Jól tudjuk — mondotta —, az emberek nagyon érzékenyen minősítik a gondokat, persze mutatóban sem igen van már olyan, aki az eredmények láttán közömbös maradna. A főváros lakosságának közgondolkodásában mélyen és alapvetően ott van ennek a társadalomnak a nagyrabecsülése. Mik a bizonyítékok? Mindenütt a cselekvőkész segítség, a társadalomért érzett felelősség nyilvánul meg, legyen az tanácsi fórum vagy népfront-beszélgetés, legyen szó párttagokról vagy párton- kívüliekről. Szkokén Ferenc, a XIV. kerületi pártbizottság első titkára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy nemcsak az emberek politikai érzékenysége nőtt, hanem felelősségérzetük is fokozódott. Kifejeződik ez az eredményeik mögött meghúzódó komoly erőfeszítésekben, nagy társadalmi ösz- szefogásban. Gál Lászlóné, a IX. kerületi pártbizottság első titkára a párt munkamódszeréről, a pártmunka stílusáról beszélt, hangoztatva: örvendetes napi gyakorlattá vált ma már az az elméleti igény, hogy a politikai munka személyes jegyeket viseljen. Bizonyítható ez a párton belüli egység, a népi-nemzeti egység erősödésével. Hámori Csaba, a XIX. kerületi pártbizottság első titkára rámutatott: pártunk erős, eleven, társadalmi életünk nagy kérdéseire válaszolni tudó párt. Egysége nyílt vitákban ková- csolódik, akkor is, amikor az emberek egy részében kétségeket, aggodalmakat ébreszt a világpolitikai, világgazdasági helyzet alakulása. Ezután a Központi Bizottság első titkára kért szót. Fontosnak, sokrétű programjával tanulságosnak minősítette a látogatást Kádár János, hangsúlyozva: a Központi Bizottság munkájában nélkülözhetetlennek tartja a fővárosi pártszervezetek tapasztalatait, megkülönböztetett figyelemmel törődik Budapesttel, hiszen itt él — dolgozik lakosságunk ötödé, párttagságunk negyede. - A látottak, hallottak újra és újra meg kell, hogy győzzenek bennünket: eddigi politikánkat kell követnünk, ez a politika ) szülte komoly történelmi eredményeinket, - folytatta a Központi Bizottság első titkára.- Rendszerünk szilárd, ezt ellenfeleink is elismerni kényszerülnek. Fejlődési ütemünk - igaz - alacsonyabb, mint a korábbi esztendőkben volt, de biztonsággal nézhetünk a jövőbe. S a világban ezt kevés ország mondhatja el magáról. Nyíltan vállaltuk: programunk az elért színvonal megtartása. Tisztességes, becsületes, vonzó program ez. Nem élünk függetlenül a világban, nem élünk elszigtelve a világ eseményeitől. Most hát intenzívebben és jobban kell politizálnunk, a jó szót nem sajnálva, az érvekkel nem takarékoskodva. Legfőbb érveink- tények! Gazdaságunk például bizonyította állóképességét az elmúlt években, holott ma 20 százalékkal kell többet exportálnunk, hogy ugyanazt megkapjuk, mint 1974-ben. Élünk, dolgozunk, megőrizzük, s - bizonyos vagyok benne, - tovább fejlesztjük elért vívmányainkat. Bizonyos vagyok benne, mert nincs többé olyan potenciálja a kapitalizmusnak, hogy e vívmányokat, — akár nálunk, akár a szocialista világ más országaiban - megsemmisítse. A nemzetközi helyzetet az Egyesült Államok bizonyos irányító körei élezik, fegyverkezési versenyt szítanak, valamiféle erőfölényre törekszenek. Lehetőségei azonban már korlátozottak. Mi jól ismerjük a társadalmi fejlődés törvényeit: az emberek szabadok, a népek nemzetek akarnak lenni. Senki sem állhatja útjukat — mondotta végezetül Kádár János, a Központi Bizottság nevében további helytállást, újabb sikereket kívánva a budapestieknek. PANORÁMA0 BUDAPEST Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, csütörtökön Pest megyébe látogatott. Dabason meglátogatta a járási székhely közelmúltban elkészült új létesítményeit. Hernádon a Március 15. Termelőszövetkezetbe is ellátogatott. Németh Károly Örkényben aktívaülésen tájékoztatta a megye párt-, állami és gazdasági vezetőit az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről. * Házi Vencel külügyminiszterhelyettes meghívására március 2. és 4. között hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodott M. R. Kasem S. Kasemsri thaiföldi külügyminiszter-helyettes. Találkozott Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettessel is, és fogadta őt Púja Frigyes külügyminiszter. BELGRAD A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője március 3-án és 4-én látogatást tett Jugoszláviában. Fogadta őt Lazar Moj- szov, a JKSZ KB Elnökségének tagja, és tárgyalt Vlado Jan- zsiccsal, a JKSZ KB Elnökség végrehajtó titkárával, valamint Boriszlav Milosevics titkárhelyettessel. VARSÓ Amerikai kezdeményezésre csütörtökön Varsóba érkezett az Egyesült Államok képviselőházi tagjainak egy csoportja. A küldöttségben négy demokratapárti és három republikánus politikus vesz részt. ANKARA Valamennyi vádlottra halálos ítéletet kért a katonai főügyész a Török Forradalmi Munkás Szakszervezetek Konföderációja (DISK) nevű szervezet vezetőinek isztambuli perében. Az 52 DISK-vezetőt összeesküvéssel és a „proletárdiktatúra megteremtésének kísérletével" vádolják. Magyar pártküldöttség látogatása Mozambikba Gondok és remények Lengyelország a konszolidáció útján VARSÓBAN dolgozó külföldi tudósítók gyakran mondogatják: manapság nincs belpolitikai „pihenőnap" Lengyelországban. S valóban, az elmúlt napokban tanácskozott a LEMP KB 7. plénuma, most tartotta kétnapos ülését a lengyel parJament, a szejm, most került sor Wojciech Jaruzelski moszkvai látogatására. A bélés külpolitikai „csúcsforgalom" voltaképp természetes is: 2—3 esztendő alatt kell helyreállítani a gazdaság egyensúlyát — ehhez mindennap szorgos munkára van szükség. Az ellen- .forradalom erői és a belső küzdelmek által megtépázott pártnak újjá kell teremtenie erejét, tekintélyét, a törvény és az érvek súlyával kell harcba szállnia a szükségállapot rendkívüli intézkedéseivel csupán megbénított, de le nem győzött politikai ellenféllel. „A párt- szervezetek munkáját a társadalmi-gazdasági feladatokra, mindenekelőtt a népélelmezés javítására, a lakásépítésre és a tőkés országoktól való gazdasági függőség csökkentésére kell összpontosítani" — olvassuk a 7. plénum határozatában. Érdemes felidézni a dokumentum egy másik részletét is, amely 'leszögezi, hogy a szükségállapot bevezetése megfékezte a fenyegető ellenforradalmat. Annak ellenére, hogy a lengyel vezetés e határozott intézkedését támadja, hatását gyöngíteni igyekszik a dühödt nyugati propaganda, ellenállásra, munkalassításra biztatva a lengyel dolgozókat, az országban alapvetően helyreállt a rend, növekszik az aktivitás a munkahelyeken. E POZITÍV TÉNY persze nem jelenti, hogy a konszolidáció útja akadálytalan lenne. A szocializmus ellenfelei nem gyengülő külső támogatással igyekeznek mérgezni a hazai légkört, főként az ifjúság hiszékenységére alapozva ösztönzik valamiféle tavaszi lázadás előkészületeit. „A tavasz nem lesz sem a miénk, sem a tietek. A tavasz lengyel lesz és szocialista" — mondotta Jaruzelski kormányfő a 7. plénu- mon. Ide kívánkozik Rakowski miniszterelnök-helyettes néhány gondolata is: „...Egyetlen pillanatig sem táplálhatunk olyan illúziót, hogy a legnehezebb gondokat magunk mögött tudjuk. Az ellenfél nem tette le a fegyvert, és nem is teszi le. . . Az ifjú nemzedéknek az a része, amely aktívan tevékenykedett a Szolidaritás soraiban, most a kommunistaellenes kezdeményezések hatására magáévá teheti a lázadás eszméjét. . . A politikai harc legeredményesebb területe egyrészt a törvény betartásának következetes megkövetelése, másrészt olyan politikai gyakorlat folytatása, amely a párbeszéden és a társadalmi egyetértésen alapul”. A társadalommal való megegyezés, a nemzeti egyetértés szándéka a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa óta egyre erősödő törekvése a lengyel vezetésnek. 1981. november— decemberében — a Szolidaritás vezetőinek polgárháborúval fenyegető döntései miatt már- már elveszettnek hihettük ezt az elvet. Ám a LEMP KB mostani ülése megerősítette a kongresszus irányvonalát, a gyakorlatban pedig a nemzeti egyetértést kovácsoló új helyi fórumok, a nemzeti megmentés állampolgári bizottságainak támogatására szólít a párt ható rozata. A lengyel konszolidáció egy másik kulcskérdése kétségkívül a szükségállapot törvényével felfüggesztett szakszervezeti mozgalom megújulása. Jaruzelski a plénumon erről így szólt: „A LEMP erős és öntevékeny szakszervezeti mozgalom mellett foglal állást, amely feltétlenül tiszteletben tartja a szocialista társadalmi rend alapelveit, s elismeri a párt vezető szerepét.” A szakszervezetek jövőjéről most a munkahelyeken folyó viták során döntenek a dolgozók. Igen lényeges — talán a legfontosabb — feltétele a konszolidáció folyamatának a párt ideológiai és szervezeti egysége. Az alapszervezetek egy részénél tehát sürgős feladat a belső megosztottság, a frakciózás felszámolása. Ezt szolgálják a tagság körében most folyó egyéni beszélgetések. VÉGEZETÜL szólni kell arról, ami kétségkívül mindenkit foglalkoztat, ha Lengyelország jövőjére gondol: meddig tart még a szükségállapot? A LEMP KB 7. plénumán világos utalás hangzott el erről: addig tart, amíg az országban nem lesz tökéletes nyugalom és a legégetőbb gazdasági problémákat fel nem számolták. (Március 1-én a lengyel lapok interjút közöltek a belügyminiszterrel, aki a rendkívüli intézkedések újabb könnyítésének egész sorát jelentette be: bővült a hazai és a nemzetközi telefon-, telex-összeköttetés, feloldották a lakhelyelhagyási tilalmat, internáltak újabb csoportjainak szabadon bocsátása várható.) Milyen lesz, hogyan alakul a Lengyel Népköztársaság közeli és távolabbi jövője? A kormány szándékai és lépései hihetővé, hitelessé teszik a célt: az ország néhány éven belül kilábalhat a mély gazdasági válságból. A megvalósításnak azonban van egy belső és egy külső feltétele: mindenekelőtt a lengyel társadalom egyetértő támogatására, összefogására van szükség. A külső feltétel pedig a Lengyelországot érintő nemzetközi légkör javulása. Lengyelország jövője szempontjából mindenképpen alapvető a moszkvai szovjet—lengyel találkozóról kiadott közlemény megállapítása: „LENGYELORSZÁG szocialista állam volt, az ma és az is marad, olyan állam, amelynek gazdasági és politikai rendje a termelőeszközök társadalmi tulajdonára, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmára, a marxista-leninista Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepére épül.” Varsó, 19'82. március. SZILÁGYI SZABOLCS A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, élén Bal- lai Lászlóval, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével, a Frelimo Párt meghívására 1982. február 27,-március 3. között hivatalos, baráti látogatást tett a Mozambiki Népi Köztársaságban. A küldöttséget fogadta Marcelino dos Santos, a Frelimo Párt KB állandó Dolitikai bizottságának tagja, a központi bizottság titkára. Megbeszéléseket folytattak a Frelimo Párt tárgyaló küldöttségével, amelyet Julio Zamith Carrilho, a központi bizottság tagia, közmunka- és lakásépítési miniszter, a KB termelési és kereskedelmi osztályának vezetője vezetett. A delegáció meglátogatott több mezőgazdasági és szolgáltató üzemet és létesítményt. x A barátság és q kölcsönös egyetértés szellemében folytatott megbeszéléseken az Az Olasz Montedison Vegyiművek munkásai csütörtökön délelőtt egy időre megszállták a brindisi vasútállomást és megbénították Puglia tartomány tengerparti vasúti közlekedését. A munkások — tiltakozásuk jeléül — elfoglalták a brindisi városházát is. A megmozdulásokra annak az általános sztrájknak a keretében került sor, amely szerdán este kezdődött az olasz vegyiparMSZMP és a Frelimo Párt képviselői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről. Áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, különös figyelmet szentelve az afrikai földrész kérdéseinek. Támogatásukról és szolidaritásukról biztosították a namíbiai nép harcát, amely a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet vezetésével küzd a függetlenségért. Elítélték a dél-afrikai fajüldöző rezsim politikáját és támogatásukról biztosították a délafrikai nép harcát, amelyet az Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetésével folytat a szabadságért és az apartheid rendszer felszámolásáért. A tárgyalások során áttekintették az MSZMP és a Frelimo Párt közötti együttműködés, a magyar-mozambiki baráti kapcsolatok elmélyítésének és fejlesztésének kérdéseit és pártközi együttműködési megállapodást írtak alá az 1982—83-as évekre. ban, és amely — szakszervezeti közlés szerint — hétfőn reggel fejeződik be. A csütörtök délelőtti akciónak az volt a közvetlen kiváltó oka, hogy az egységes szak- szervezeti szövetség vezetői és a kormány képviselői nem tudtak megegyezni római tárgyalásaikon annak az 1800 munkásnak a visszavételéről, akit a múlt héten bocsátottak el. Tiltakozó munkások
