Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-31 / 76. szám
2^fePÛJSÀG 1982. március 31. Salvador Nem hozott döntést a választási komédia A közép-amerikai Salvadorban vasárnap megrendezett választási komédia idején is folytatódtak az összecsapások a junta hadserege és a gerillák között. A képen: nem éppen hagyományos választási jelenet a főváros külső negyedében. {Telefotó — AP—MTI—KS) Egyik párt sem szerezte meg az abszolút többséget a vasárnapi salvadori „választásokon” — derült ki a leadott szavazatok mintegy felének megszámlálása után nyilvánosságra került, nem hivatalos részeredményekből. A legtöbb szávaza- tot Napoleon Duarténa'k, a junta elnökének kereszténybe makra ta pártja kapta. Az ellenzékként indult jobboldali ■pártok kedden tartott tanácskozásukon „nemzeti egység- kormány" megalakítására szólították fel a kereszténydemokratákat. Az első részeredmények közzététele után a keresztény- demokraták ellenzékeként a választásokon részt vett öt jobboldali párt képviselői hétfőn találkoztak Deane Hintonn'al, az Egyesült Államok salvadori nagykövetével, hogy elemezzék a választások kimenetelét. A nagykövet a választásokon indult mind a hat pártot felszólította, hogy hozza nők létre „'közős frontot” a felkelő erőkkel szemben. A „választásokat” egyébként Washington „lelkesedése” kísérte végig. Az eddigi eredményeket Haig amerikai külügyminiszter a gerillamozgalom „katonai összeomlásaként” értékelte. A választásokra kiküldött amerikai megfigyelők azt állították, hogy a választások szabad légkörben folytak és bebizonyították: a gerilláknak „nincs képviseleti erejük az orszáqban”. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front, az FMLN főparancsnoksága által nyilvánosságra hozott közlemény ugyanakkor megállapítja: a választási színjáték olyan körülmények között ment végbe, amikor a junta nagy erőket mozgósított és a hadsereg polgári lakosokat gyilkolt halomra, és amikor az FiMUN nagyszabású hadműveleteket bontakoztatott ki az ország egész területén. Ezt a nyilatkozatot tényszerűen támasztották alá a salvadori hazafiak fegyveres akcióinak méretei. Hétfőn is heves harcok folytak Usulutan több kerületében, és súlyos harcok színlhélye volt San Salvador több része, elsősorban sűrűn lakott, északi külvárosa is. Hétfőn ismét több pokolgép robbant a fővárosban, robbanás döntötte romba a szélsőjobboldali Nemzeti Megbékélés Pártjának székházát. A „választások" „demokratikus légkörét" dicsőítő amerikai nyilatkozatokkal szögesen ellentétes a nicaraguai kormány és a sandinista front vezetőinek értékelése is. Victor Húga Tinoco ügyvivő külügyminiszter és Julio López, a sandinista front külügyi osztályának vezetője sajtóértekezletén kijelentette: az abszolút háborús körülmények és a rendkívüli állapot közepette tartott színjáték tagadása mindannak, amit bármely országban demokratikus szavazásnak neveznek'. A salvadori választási színjáték „szabad légköréért" lelkesedő amerikai megnyilatkozásokkal egy időben, hétfőn a Pentagon bejelentette, hogy a következő hetekben két nagyszabású hadgyakorlat kezdődik a karibi térségben. Az öt hétig tartó Readex 2—82” április 6-án kezdődik, 39 hadihajó és 200 repülőgép vesz majd részt rajta. Ennél is ndgyobb méretű lesz az április végétől május közepéig tartó, „Océan Venture—82" fedőnevű gyakorlat, amelynek keretében B—52-es bombázókat is bevetnek. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a Máltai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Agatha Barbarának, a köztársaság elnökének. * Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden az Országházban fogadta Luigi Poggii érseket, a Szentszék rendkívüli ügyekkel megbízott pápai nunciusát. A Szentszék képviselőjének fogadásán részt vett dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. HAMBURG A Magyar Népköztársaság változatlanul érdekelt, a keletnyugati gazdasági együttműködés folytatásában és a maga részéről a jövőben is kész mindent megtenni annak fejlesztéséért — hangoztatták azok a magyar gazdasági szakemberek, akik a hamburgi magyar hét keretében kedden tartottak nagy érdeklődéssel fogadott előadásokat. Az előadók Melega Tibor, hazánk külkereskedelmi miniszterhelyettese, dr. Csikós- Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, és Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnök- helyettese voltak. WASHINGTON Kedden, magyar idő szerint 18 óra 4 perckor az Új-Mexikó állambeli White Sands légitámaszponton szerencsésen leszállt a Columbia amerikai űrrepülőgép, fedélzetén Jack R. Lousma és Gordon Fullerton asztronautákkal. Az űrrepülőgépnek eredetileg hétfőn este kellett volna földet érnie, de az Új-Mexikó-i sivatagban dúló homokvihar ebben megakadályozta. így a Columbia a terve- * zett hét helyett nyolc napot töltött a világűrben. HAVANNA Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára Havannában tanácskozott Georges Marchais- val, a Francia Kommunista Párt KB főtitkárával, aki a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására tartózkodik a szigetországban. Komor születésnap Kedd esti kommentárunk. Aligha tartozik majd a tízek históriájának legfényesebb lapjaira a 25. évforduló. A születésnapot diszkrét visszafogással ünnepelte Brüsszelben az Európai Gazdasági Közösség. S nem túlzunk, ha azt állítjuk: az úgynevezett ■nyugat-európai alapítvány aláírásán kívül más egyébben nem mutatkozott elégedettség az állam- és kormányfők körében. A Belga Királyi Akadémián rendezett ünnepi ülésen a résztvevők arcáról eltűnt az ünnepélyes és ilyenkor kötelező mosoly. Mi tagadás, a több mint tízmillió munkanélküli, a termeléscsökkenés, s általában a recesszió aggasztó tünetei miatt a születésnap komor hangulatiban zajlott. Még az is csak enylhe gyógyírnák bizonyult, hogy az olajszükséglet némileg csökkent és a takarékos energiagazdálkodás sikereket hozott. Tovább bonyolította az EGK magas szintű mérlegkészítését az a körülmény, hogy Nagy-Britannia képviseletében Margaret Thatcher ragaszkodott hozzá: tárgyalják meg a Közös Piac reformját, s mérsékeljék a brit költségvetési hozzájárulást. Párizs álláspontja ezzel kapcsolatban a szikiasz iilárd — nem. Amilyen komor hangulatban tekintették át az egyes országok helyzetét, olyan zord hangnemben ítélték el a tízek az Egyesült Államok makacsságát a magas kamatlábak miatt. Hatásos ellenszert a nyugat-európai tőke elvonása ellen nem találtak, mert egyik javaslat sem nyerte meg a többség tetszését. Várhatóan a fejlett tőkés országok júniusi, Versailles-ban sorfa kerülő csúcsértekezletén is ez a téma köti le leginkább a résztvevők idejét és figyelmét. Amíg ugyanis az USA bankjaiban kétszer olyan magas kamatlábat kínálnak imint Nyugat-Európában, addig a tőke nyilvánvalóan arrafelé orientálódik és nem marad kontinensünk nyugati felén, ahol pedig új munkahelyek teremtéséhez, egyes iparágak modernizálásálhoz, a gazdasági élet fellendítéséhez és nem utolsósorban nagyszabású ex- oortügyletek meghitelezéséhez is múlhatatlanul szükség lenne rá. Ezúttal sem maradt el a csúcstalálkozó résztvevőinek „kandalló melletti" kötetlen eszmecseréje a világpolitika időszerű kérdéseiről. Az EGK — korábbi álláspontjának megfelelően — elítélte Izrael szerepét a közel-keleti helyzet rosszabbodásában, különös tekintettel a Ciszjordániá- ban.kialakult feszültségre. Kifejezésre juttatták azt a szándékukat, hogy hozzájárulnak a közép-ameriküi ellentétek politikai megoldásához, és hajlandóak gazdasági segélyt nyújtani a térség államainak. Washingtonba'n aligha fogadják megértéssel azt a véleményüket, ami szerint Közép- Ámerikában nem külső tényezők, hanem az elnyomás és a szegénység robbantotta ki a gerillaiháborút. Szóba került Lengyelország is: az EGK ismét sürgette a szükségállapot megszüntetését, ám a Szovjetunió ellen semmiféle gazdasági szankcióról nem döntöttek. Ebben is, mint több más témában, világosan kitapintható: a tízek elhatárolják magukat Washington kardcsörtetésétől. Az EGK — a mostani jubileumi csúcstalálkozó is ezt példázta — a nyugat-európai integráció erősítésére és a kelet—nyugati kapcsolatok fenntartására helyezi a hangsúlyt. S ez mindenképpen pozitív fejleménye a különben komor születésnapnak. GYAPAY DÉNES Sinai-félsziget : „Költözködés ff kérdőjelekkel.. A Sinai-félsziget neve biblikus emlékeket idézhet: sűrű villámlás és hangos égzengés közepette itt jelent volna meg Mózes előtt a Mindenható, hogy átadja törvényeit. A félsziget neve manapság a világpolitikai vitákhoz, s a közel-keleti válság legújabb szakaszához kapcsolódik. Nemsokára lejár az egyiptomi-izraeli különbéke-szerző- désben meghatározott hároméves határidő, s az előzetes menetrend alapján - 1982. április 25-ig - az izraeli csapatoknak el kellene hagyniuk a sinai területet. A határkőnek és harckocsiakadálynak szolgáló nehéz betontömböket már sorban homokba süllyesztik, s úgy tűnik, csupán néhány részletkérdés maradt megoldatlanul. Ezek közé tartozik a határ által kettévágott Rafah város ügye. (Egyik fele Egyiptomhoz, másik része a gazai övezethez tartozik. Eredetileg a palesztin állam részét képezte volna, de izraeli megszállás alá került, s ez a helyzet április után sem változik.) Vitás egy rövid tengerparti sáv sorsa is Eilath kikötőjének szomszédságában, amelyet fényűző luxushoteléi tesznek értékessé. KIVONULÁS ÉS ÜZLET Látszólag nincs tehát komoly ok, hogy befejeződjék a költözködés az 59 ezer négyzetkilométeres, viszonylag gyéren lakott területen, amely 1967-ben, a júniusi háborúban került izraeli megszállás alá. Csakhogy e terület stratégiai jelentősége sem elhanyagolható. Alma helység körzetében gazdag olajmező húzódik és a Sinai-félsziget elsőrendű hadszíntér volt mind a négy arab-izraeli háborúban. Egyetlen adalék: a kivonulás különböző szakszóiban 103 izraeli katonai támaszpontot és állást, 3500 katonai épületet számoltak fel, 8700 tonna katonai jellegű árut szállítottak el. Ennél is nehezebb és kényesebb feladatot jelentett a Jamit városkában s a környező többi tizenkilenc településen élő ötezer telepes elköltöztetése. Ezek egy- része szélsőséges fanatikus volt, aki a Nílusig terjedő „Nagy-lz- rael” ábrándját hangoztatva költözött ide, természetesen az izraeli kormányok jóváhagyásával és támogatásával. Sokan közülük üzleti számításból léptek a telepesek közé, s már az egyiptomi-izraeli tárgyalás megindulása után lettek a Sinai-félsziget lakói. Szándékukat nem titkolták: a várható költözködésért busás kártérítést reméltek. A telepesek ügye ezért pro és kontra nagy hullámokat vert Izraelben. Jól számítottak. Annyi pénzt zsebeltek be, mint az átlagos havi fizetés nyolc- száznegyvenszerese. Igaz, a fanatikusokat közben enyhe erőszakkal kellett eltávolítani. A Sinai-félsziget jövője körül mégis kérdőjelek rajzolódnak. A kiköltözők mellett vannak beköltözők is, az MFO, a Multinational Forces and Observers: a Többnemzetiségű Haderők és Megfigyelők testületének tagjai. Ebben a testületben összesen 11 ország vesz részt. Feladatuk, hogy egyiptomi területen, egy kétszáz kilométer hosz- szú ütköző zónában az egyiptomi és az izraeli haderő között foglaljanak állást. Az öszszesen mintegy 2500 főből álló három zászlóalj közül az egyik személyzete kizárólag egyiptomiakból, a másiké amerikaiakból tevődik össze, míg a harmadik „vegyes osztagban” olaszok, hollandok, franciák, ausztrálok, új-zélandiak, uruguayiak, kolumbiaiak, britek és fidzsi- szigetiek teljesítenek szolgálatot. Az első amerikai egységek már a helyszínen tartózkodnak, egyenesen Fort Bragg erődjéből érkeztek. A 82. légideszant alakulat részeként, a Gyorshadtest katonái. Tehát nem kéksisakosokról, az ENSZ és a Biztonsági Tanács hatáskörébe tartozó nemzetközi erőről van szó, hanem Washington és szövetségeseinek katonai jelenlétéről. MUBARAK ARCA Külön problémát jelent, hogy az Izraeli vezetés máris bejelentette: a Sínai-félszigeten felszámolt húsz település „nem vész el”, csak áthelyeződik. Helyettük húsz telepet szerveznek Cisz- jordániában, ahol már amúgy- is pattanásig feszült a helyzet. Ez tulajdonképpen nyílt hitvallás amellett, hoav a Sinai-félsziget kiürítése nem kíván általános példa lenni, sőt Jeruzsálem arab szektorának és a Go- lan-fennsík bekebelezése mellett lépések vannak folyamatban a Jordán nyugati partjának annexiójára is. A gazai övezetben pedig megerősítik és kiterjesztik azt az öt települést, amely a határoknál fekszik. Szinte „élő sövényt” próbálnak alkotni Egyiptom, valamint a négyszázezer arab-palesztin lakta megszállt terület között. Végül, de nem utolsósorban a Sinai-félsziget kiürítésének végső szakaszát megpróbálják felhasználni arra, hogy fokozzák az Egyiptomra, s az új egyiptomi vezetésre nehezedő politikai nyomást. Izrael szem- melláthatóan nem elégszik meg a Camp Davidben vállalt formai kötelezettségekkel, hanem hosszú távra szeretné kiiktatni Kairót az arab országok közösségéből. Ezért erőltetik Mubarak Izraeli látogatását. S mivel az új elnök erre az útra csak Jeruzsálem kikapcsolásával vállalkozott volna, ezért tüntetőleg felfüggesztették a meghívást. A cél egyértelmű: az új elnök hadd kompromittálja magát a bekebelezett jeruzsálemi Óvárosban tett látogatással. Hasonlóképpen kész helyzetet teremtett és igyekszik teremteni Izrael a Golan-döntéssel, az úgynevezett palesztinéi „autonómia-tárgyalás" beharangozott megszakításával, egy esetleges dél-libanoni katonai akcióval. Mindezek mögött az a meggondolás rejtőzik, hogy a Sinai-félsziget teljes visszaadásáig Mubarak aligha szánja el magát az izraeli politika elítélésére. Ha ezt viszont elmulasztja, az arab országok végső bizalmát veszítheti el. Márpedig mind valószínűbb: a területi kérdések lezárása után - ha Mubarak nem is szakít Izraellel -, az egyiptomi politikában az arab világ többi részével történő kapcsolatépítés nyomul előtérbe. Első lépésként nyilván a középtől jobbra elhelyezkedő arab országok irányába. SZÜLETIK-E ÚJ TORVÉNY? Mindez együtt ismét felvetheti Camp David és a különút jövőbeni sorsát. A Camp Da- vid-i alkut nem azért illette széles körű bírálat, mert visszaszerezte Egyiptom területét, hanem annak feltételei miatt. Hiszen ez a megállapodás együttjárt Egyiptom kiválásával a frontállamok közül; a válság bonyolódásával ; a többi arcvonalak helyzetének súlyosbodásával; az amerikai katonai jelenlét megteremtésével és fel- fejlesztésével, tehát nem is hozhatott tartós és igazságos békét. A korábbi, szadati kairói vezetés ehhez az alkuhoz készségesen nyújtotta kezét. Az új elnök, legalább árnyalatokban, másként cselekedhet, csakhogy ez nem elégíti ki Izrael és bizonyos értelemben az Egyesült Államok igényeit sem. A Sinai hegy vidékén ezúttal nem születik új törvény a Közel-Kelet számára. Az általános és kiegyensúlyozott, minden érdekelt által elfogadható rendezést semmilyen sinai lépés nem pótolhatja... RÉTI ERVIN
