Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-31 / 76. szám

2^fePÛJSÀG 1982. március 31. Salvador Nem hozott döntést a választási komédia A közép-amerikai Salvadorban vasárnap megrendezett válasz­tási komédia idején is folytatódtak az összecsapások a junta hadserege és a gerillák között. A képen: nem éppen hagyo­mányos választási jelenet a főváros külső negyedében. {Telefotó — AP—MTI—KS) Egyik párt sem szerezte meg az abszolút többséget a va­sárnapi salvadori „választáso­kon” — derült ki a leadott sza­vazatok mintegy felének meg­számlálása után nyilvánosságra került, nem hivatalos részered­ményekből. A legtöbb szávaza- tot Napoleon Duarténa'k, a junta elnökének keresztény­be makra ta pártja kapta. Az el­lenzékként indult jobboldali ■pártok kedden tartott tanácsko­zásukon „nemzeti egység- kormány" megalakítására szólí­tották fel a kereszténydemok­ratákat. Az első részeredmények köz­zététele után a keresztény- demokraták ellenzékeként a vá­lasztásokon részt vett öt jobb­oldali párt képviselői hétfőn találkoztak Deane Hintonn'al, az Egyesült Államok salvadori nagykövetével, hogy elemezzék a választások kimenetelét. A nagykövet a választásokon in­dult mind a hat pártot felszó­lította, hogy hozza nők létre „'kö­zős frontot” a felkelő erőkkel szemben. A „választásokat” egyébként Washington „lelkesedése” kí­sérte végig. Az eddigi eredmé­nyeket Haig amerikai külügy­miniszter a gerillamozgalom „katonai összeomlásaként” ér­tékelte. A választásokra kikül­dött amerikai megfigyelők azt állították, hogy a választások szabad légkörben folytak és be­bizonyították: a gerilláknak „nincs képviseleti erejük az orszáqban”. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front, az FMLN főparancsnoksága által nyilvá­nosságra hozott közlemény ugyanakkor megállapítja: a vá­lasztási színjáték olyan körül­mények között ment végbe, amikor a junta nagy erőket mozgósított és a hadsereg pol­gári lakosokat gyilkolt halomra, és amikor az FiMUN nagyszabá­sú hadműveleteket bontakozta­tott ki az ország egész terü­letén. Ezt a nyilatkozatot ténysze­rűen támasztották alá a salva­dori hazafiak fegyveres akciói­nak méretei. Hétfőn is heves harcok folytak Usulutan több kerületében, és súlyos harcok színlhélye volt San Salvador több része, elsősorban sűrűn la­kott, északi külvárosa is. Hét­főn ismét több pokolgép rob­bant a fővárosban, robbanás döntötte romba a szélsőjobbol­dali Nemzeti Megbékélés Párt­jának székházát. A „választások" „demokra­tikus légkörét" dicsőítő ameri­kai nyilatkozatokkal szögesen ellentétes a nicaraguai kormány és a sandinista front vezetői­nek értékelése is. Victor Húga Tinoco ügyvivő külügyminiszter és Julio López, a sandinista front külügyi osztályának veze­tője sajtóértekezletén kijelen­tette: az abszolút háborús kö­rülmények és a rendkívüli álla­pot közepette tartott színjáték tagadása mindannak, amit bár­mely országban demokratikus szavazásnak neveznek'. A salvadori választási szín­játék „szabad légköréért" lel­kesedő amerikai megnyilatko­zásokkal egy időben, hétfőn a Pentagon bejelentette, hogy a következő hetekben két nagy­szabású hadgyakorlat kezdődik a karibi térségben. Az öt hétig tartó Readex 2—82” április 6-án kezdődik, 39 hadihajó és 200 repülőgép vesz majd részt rajta. Ennél is ndgyobb méretű lesz az április végétől május közepéig tartó, „Océan Ventu­re—82" fedőnevű gyakorlat, amelynek keretében B—52-es bombázókat is bevetnek. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, a Máltai Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmá­ból táviratban fejezte ki jókí­vánságait Agatha Barbarának, a köztársaság elnökének. * Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese kedden az Országházban fogadta Luigi Poggii érseket, a Szentszék rendkívüli ügyekkel megbízott pápai nunciusát. A Szentszék képviselőjének fogadásán részt vett dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a magyar ka­tolikus püspöki kar elnöke és Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnö­ke. HAMBURG A Magyar Népköztársaság változatlanul érdekelt, a kelet­nyugati gazdasági együttműkö­dés folytatásában és a maga részéről a jövőben is kész min­dent megtenni annak fejleszté­séért — hangoztatták azok a magyar gazdasági szakembe­rek, akik a hamburgi magyar hét keretében kedden tartottak nagy érdeklődéssel fogadott elő­adásokat. Az előadók Melega Tibor, hazánk külkereskedelmi miniszterhelyettese, dr. Csikós- Nagy Béla államtitkár, az Or­szágos Anyag- és Árhivatal el­nöke, és Fekete János, a Ma­gyar Nemzeti Bank első elnök- helyettese voltak. WASHINGTON Kedden, magyar idő szerint 18 óra 4 perckor az Új-Mexikó állambeli White Sands légitá­maszponton szerencsésen le­szállt a Columbia amerikai űr­repülőgép, fedélzetén Jack R. Lousma és Gordon Fullerton asztronautákkal. Az űrrepülő­gépnek eredetileg hétfőn este kellett volna földet érnie, de az Új-Mexikó-i sivatagban dúló homokvihar ebben megakadá­lyozta. így a Columbia a terve- * zett hét helyett nyolc napot töl­tött a világűrben. HAVANNA Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára Havannában tanácskozott Georges Marchais- val, a Francia Kommunista Párt KB főtitkárával, aki a Kubai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának meghívására tar­tózkodik a szigetországban. Komor születésnap Kedd esti kommentárunk. Aligha tartozik majd a tízek históriájának legfényesebb lapjaira a 25. évforduló. A születésnapot diszkrét vissza­fogással ünnepelte Brüsszelben az Európai Gazdasági Kö­zösség. S nem túlzunk, ha azt állítjuk: az úgynevezett ■nyugat-európai alapítvány aláírásán kívül más egyébben nem mutatkozott elégedettség az állam- és kormányfők körében. A Belga Királyi Akadémián rendezett ünnepi ülésen a résztvevők arcáról eltűnt az ünnepélyes és ilyenkor kötelező mosoly. Mi tagadás, a több mint tízmillió munkanélküli, a termeléscsökkenés, s általában a recesszió aggasztó tünetei miatt a születésnap komor hangulatiban zajlott. Még az is csak enylhe gyógyírnák bizonyult, hogy az olajszükséglet némileg csökkent és a takarékos energiagazdálkodás sike­reket hozott. Tovább bonyolította az EGK magas szintű mérlegkészí­tését az a körülmény, hogy Nagy-Britannia képviseletében Margaret Thatcher ragaszkodott hozzá: tárgyalják meg a Közös Piac reformját, s mérsékeljék a brit költségvetési hozzájárulást. Párizs álláspontja ezzel kapcsolatban a szikia­sz iilárd — nem. Amilyen komor hangulatban tekintették át az egyes or­szágok helyzetét, olyan zord hangnemben ítélték el a tízek az Egyesült Államok makacsságát a magas kamatlábak miatt. Hatásos ellenszert a nyugat-európai tőke elvonása ellen nem találtak, mert egyik javaslat sem nyerte meg a többség tetszését. Várhatóan a fejlett tőkés országok jú­niusi, Versailles-ban sorfa kerülő csúcsértekezletén is ez a téma köti le leginkább a résztvevők idejét és figyelmét. Amíg ugyanis az USA bankjaiban kétszer olyan magas kamatlábat kínálnak imint Nyugat-Európában, addig a tőke nyilvánvalóan arrafelé orientálódik és nem marad konti­nensünk nyugati felén, ahol pedig új munkahelyek terem­téséhez, egyes iparágak modernizálásálhoz, a gazdasági élet fellendítéséhez és nem utolsósorban nagyszabású ex- oortügyletek meghitelezéséhez is múlhatatlanul szükség lenne rá. Ezúttal sem maradt el a csúcstalálkozó résztvevőinek „kandalló melletti" kötetlen eszmecseréje a világpolitika időszerű kérdéseiről. Az EGK — korábbi álláspontjának megfelelően — elítélte Izrael szerepét a közel-keleti hely­zet rosszabbodásában, különös tekintettel a Ciszjordániá- ban.kialakult feszültségre. Kifejezésre juttatták azt a szán­dékukat, hogy hozzájárulnak a közép-ameriküi ellentétek politikai megoldásához, és hajlandóak gazdasági segélyt nyújtani a térség államainak. Washingtonba'n aligha fo­gadják megértéssel azt a véleményüket, ami szerint Közép- Ámerikában nem külső tényezők, hanem az elnyomás és a szegénység robbantotta ki a gerillaiháborút. Szóba került Lengyelország is: az EGK ismét sürgette a szükségállapot megszüntetését, ám a Szovjetunió ellen semmiféle gazdasági szankcióról nem döntöttek. Ebben is, mint több más témában, világosan kitapintható: a tízek el­határolják magukat Washington kardcsörtetésétől. Az EGK — a mostani jubileumi csúcstalálkozó is ezt példázta — a nyugat-európai integráció erősítésére és a kelet—nyugati kapcsolatok fenntartására helyezi a hangsúlyt. S ez minden­képpen pozitív fejleménye a különben komor születés­napnak. GYAPAY DÉNES Sinai-félsziget : „Költözködés ff kérdőjelekkel.. A Sinai-félsziget neve bibli­kus emlékeket idézhet: sűrű vil­lámlás és hangos égzengés kö­zepette itt jelent volna meg Mó­zes előtt a Mindenható, hogy átadja törvényeit. A félsziget neve manapság a világpolitikai vitákhoz, s a közel-keleti válság legújabb szakaszához kapcsoló­dik. Nemsokára lejár az egyip­tomi-izraeli különbéke-szerző- désben meghatározott három­éves határidő, s az előzetes me­netrend alapján - 1982. április 25-ig - az izraeli csapatoknak el kellene hagyniuk a sinai te­rületet. A határkőnek és harckocsi­akadálynak szolgáló nehéz be­tontömböket már sorban ho­mokba süllyesztik, s úgy tűnik, csupán néhány részletkérdés maradt megoldatlanul. Ezek kö­zé tartozik a határ által ketté­vágott Rafah város ügye. (Egyik fele Egyiptomhoz, másik része a gazai övezethez tartozik. Erede­tileg a palesztin állam részét képezte volna, de izraeli meg­szállás alá került, s ez a hely­zet április után sem változik.) Vitás egy rövid tengerparti sáv sorsa is Eilath kikötőjének szom­szédságában, amelyet fényűző luxushoteléi tesznek értékessé. KIVONULÁS ÉS ÜZLET Látszólag nincs tehát komoly ok, hogy befejeződjék a költöz­ködés az 59 ezer négyzetkilo­méteres, viszonylag gyéren la­kott területen, amely 1967-ben, a júniusi háborúban került iz­raeli megszállás alá. Csakhogy e terület stratégiai jelentősége sem elhanyagolható. Alma hely­ség körzetében gazdag olajme­ző húzódik és a Sinai-félsziget elsőrendű hadszíntér volt mind a négy arab-izraeli háborúban. Egyetlen adalék: a kivonulás különböző szakszóiban 103 iz­raeli katonai támaszpontot és állást, 3500 katonai épületet számoltak fel, 8700 tonna kato­nai jellegű árut szállítottak el. Ennél is nehezebb és kényesebb feladatot jelentett a Jamit vá­roskában s a környező többi ti­zenkilenc településen élő ötezer telepes elköltöztetése. Ezek egy- része szélsőséges fanatikus volt, aki a Nílusig terjedő „Nagy-lz- rael” ábrándját hangoztatva költözött ide, természetesen az izraeli kormányok jóváhagyá­sával és támogatásával. Sokan közülük üzleti számításból lép­tek a telepesek közé, s már az egyiptomi-izraeli tárgyalás megindulása után lettek a Si­nai-félsziget lakói. Szándékukat nem titkolták: a várható köl­tözködésért busás kártérítést re­méltek. A telepesek ügye ezért pro és kontra nagy hullámokat vert Izraelben. Jól számítottak. Annyi pénzt zsebeltek be, mint az átlagos havi fizetés nyolc- száznegyvenszerese. Igaz, a fa­natikusokat közben enyhe erő­szakkal kellett eltávolítani. A Sinai-félsziget jövője körül mégis kérdőjelek rajzolódnak. A kiköltözők mellett vannak be­költözők is, az MFO, a Multina­tional Forces and Observers: a Többnemzetiségű Haderők és Megfigyelők testületének tag­jai. Ebben a testületben össze­sen 11 ország vesz részt. Fel­adatuk, hogy egyiptomi terüle­ten, egy kétszáz kilométer hosz- szú ütköző zónában az egyip­tomi és az izraeli haderő kö­zött foglaljanak állást. Az ösz­szesen mintegy 2500 főből álló három zászlóalj közül az egyik személyzete kizárólag egyipto­miakból, a másiké amerikaiak­ból tevődik össze, míg a har­madik „vegyes osztagban” ola­szok, hollandok, franciák, auszt­rálok, új-zélandiak, uruguayiak, kolumbiaiak, britek és fidzsi- szigetiek teljesítenek szolgála­tot. Az első amerikai egységek már a helyszínen tartózkodnak, egyenesen Fort Bragg erődjé­ből érkeztek. A 82. légideszant alakulat részeként, a Gyorshad­test katonái. Tehát nem kéksi­sakosokról, az ENSZ és a Biz­tonsági Tanács hatáskörébe tartozó nemzetközi erőről van szó, hanem Washington és szö­vetségeseinek katonai jelenlété­ről. MUBARAK ARCA Külön problémát jelent, hogy az Izraeli vezetés máris bejelen­tette: a Sínai-félszigeten felszá­molt húsz település „nem vész el”, csak áthelyeződik. Helyet­tük húsz telepet szerveznek Cisz- jordániában, ahol már amúgy- is pattanásig feszült a helyzet. Ez tulajdonképpen nyílt hitval­lás amellett, hoav a Sinai-fél­sziget kiürítése nem kíván álta­lános példa lenni, sőt Jeruzsá­lem arab szektorának és a Go- lan-fennsík bekebelezése mel­lett lépések vannak folyamat­ban a Jordán nyugati partjá­nak annexiójára is. A gazai övezetben pedig megerősítik és kiterjesztik azt az öt települést, amely a határoknál fekszik. Szinte „élő sövényt” próbálnak alkotni Egyiptom, valamint a négyszázezer arab-palesztin lakta megszállt terület között. Végül, de nem utolsósorban a Sinai-félsziget kiürítésének végső szakaszát megpróbálják felhasználni arra, hogy fokoz­zák az Egyiptomra, s az új egyiptomi vezetésre nehezedő politikai nyomást. Izrael szem- melláthatóan nem elégszik meg a Camp Davidben vállalt for­mai kötelezettségekkel, hanem hosszú távra szeretné kiiktatni Kairót az arab országok közös­ségéből. Ezért erőltetik Muba­rak Izraeli látogatását. S mi­vel az új elnök erre az útra csak Jeruzsálem kikapcsolásával vál­lalkozott volna, ezért tüntetőleg felfüggesztették a meghívást. A cél egyértelmű: az új elnök hadd kompromittálja magát a bekebelezett jeruzsálemi Óvá­rosban tett látogatással. Ha­sonlóképpen kész helyzetet te­remtett és igyekszik teremteni Izrael a Golan-döntéssel, az úgynevezett palesztinéi „auto­nómia-tárgyalás" beharango­zott megszakításával, egy eset­leges dél-libanoni katonai ak­cióval. Mindezek mögött az a meggondolás rejtőzik, hogy a Sinai-félsziget teljes visszaadá­sáig Mubarak aligha szánja el magát az izraeli politika elíté­lésére. Ha ezt viszont elmulaszt­ja, az arab országok végső bi­zalmát veszítheti el. Márpedig mind valószínűbb: a területi kérdések lezárása után - ha Mubarak nem is szakít Izraellel -, az egyiptomi politikában az arab világ többi részével tör­ténő kapcsolatépítés nyomul előtérbe. Első lépésként nyil­ván a középtől jobbra elhelyez­kedő arab országok irányába. SZÜLETIK-E ÚJ TORVÉNY? Mindez együtt ismét felvet­heti Camp David és a különút jövőbeni sorsát. A Camp Da- vid-i alkut nem azért illette szé­les körű bírálat, mert vissza­szerezte Egyiptom területét, ha­nem annak feltételei miatt. Hi­szen ez a megállapodás együtt­járt Egyiptom kiválásával a frontállamok közül; a válság bonyolódásával ; a többi arcvo­nalak helyzetének súlyosbodá­sával; az amerikai katonai je­lenlét megteremtésével és fel- fejlesztésével, tehát nem is hoz­hatott tartós és igazságos bé­két. A korábbi, szadati kairói vezetés ehhez az alkuhoz kész­ségesen nyújtotta kezét. Az új elnök, legalább árnyalatokban, másként cselekedhet, csakhogy ez nem elégíti ki Izrael és bi­zonyos értelemben az Egyesült Államok igényeit sem. A Sinai hegy vidékén ezúttal nem születik új törvény a Kö­zel-Kelet számára. Az általános és kiegyensúlyozott, minden ér­dekelt által elfogadható rende­zést semmilyen sinai lépés nem pótolhatja... RÉTI ERVIN

Next

/
Thumbnails
Contents