Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-31 / 76. szám

1982. március 31. ^ËPÜJSÀG 3 Az „5 + 2-es” tapasztalatai Dombóvári kesztyűgyár Vívmány, gondokkal Új vívmányunk: meghosszab­bodott a hétvége, ám különös ellentmondásként — sok helyütt több szó esik o rövidebb mun­kaihét hátrányairól, mint elő­nyeiről. Ami csupán azt bizo­nyítja, hogy nehéz hozzászokni minden változásihoz. Még akkor is, ha ez a változás alapjában jó dolog, hiszen a szabadidőt, a családi együttlét óráit, a pi­henésnek, a hobbinak (s, aki számára éppen ez a legszük­ségesebb) a különmunkának szánt időt hosszabbítja meg. Nem árt azonban tisztázni néhány fogalmat. Egyfelől az ötnapos munkahét korántsem jelent mindenkinek szabad szombatot. Gondoljunk csak az egészségügyiben, a közlekedés­ben, a szolgáltatásban dolgo­zókra. Másfelől azokat is érin­ti, akik nem dolgoznak vala­milyen munkaihelyen, hanem mondjuk háztartásbeliek, vagy nyugdíjasok, hiszen az ő élet­rendjüket is befolyásolja a hi­vatalok, az üzletek megválto­zott félfogadási rendje, nyitva tartása. Egy ország fogott hoz­zá, hogy kissé átprogramozza évtizedeken át megszokott élet­ritmusát. Ez nem megy egyik napról a másikfa. MEGYEI TAPASZTALATOK Baranyában például — a szakszervezeték megyei taná­csának elemzése szerint — a munkavállalók 80 százaléka, vagyis 160 ezren örülhetnek az új munkarendnek. A közleke­dés és az üzletek nyitva tartá­sa ebben a megyében elég ru­galmasan követte a változáso­kat. Az viszont kissé kínos, hogy a kicsinyeket hajnalban kell a meleg ágyból kiemelni, hogy a megelőzőnél többnyire korábbi időpontban kezdődő műszakok előtt érhessenek a szülők az óvodába, bölcsődébe. Ezért ja­vasolják, hogy ahol csak lehet, a vállalatok, intézmények tér­jenek át az úgynevezett rugal­mas munkbidőre. (Az eddigi tapasztalat —1 s nemcsak a szóbanforgó megyében — az, hogy jó néhány vállalat vala­miféle felsőbb utasításra vár ez ügyben. S ahol éltek a lehető­séggel, ott olyan merev admi­nisztratív korlátokat iktattak a „rugalmas” szabályozásba, ami elhalványította a kezdeménye­zés előnyeit.) Borsod megyében — lévén a nagyipar jellegzetes színtere — a tömegközlekedés illetékesei 20 nagyüzemmel egyeztették a szállítási kívánságokat. így ál­talában nem okozott nagyobb gondot a dolgozók munkába juttatása. A kisebb települése­ken korántsem lehet még za­vartalan, kiegyensúlyozott áru- szállításról beszélni. Ami a köz­hivatalokat illeti: az intézmé­nyek fél órával előbb kezdenek a hétköznapokon, szombaton az ügyelet egy-egy osztályvezető­ből, gépírónőből és szolgálati gépkocsiból áll. A községek­ben, kisebb településeken vi­szont csak úgynevezett készen­léti ügyeletet tartanak. Bőví­tették a megyei egészségügyi szolgálatot: minden 20 ezer lakosra jut ügyeleti központ, ahonnan szükség esetén az or­vos gépkocsival a legtávolabb eső községet is viszonylag rö­vid idő alatt elérheti. Hasonló az egészségügyi el­látás Hajdy-Bíhar megyében is a hétvégeken. A korábbi egy helyett például három, URH- rádióval felszerelt gépkocsi jár­ja Debrecent. Különautót állí­tottak szombaton a gyermek- gyógyászat szolgálatába, míg két ügyeletes a rendelőben lát­ja el a betegeket. Itt mindjárt tegyünk egy megjegyzést. Szin­te Valamennyi — megyei és városi, továbbá fővárosi — ren­delőintézetben az volt a ta­pasztalat, .hogy a szabad szoih- batokon alig-alig szállingóztak a gyógyitásra várók. Viszont az egészségügyi intézmények dol­gozóinak munkabeosztásában (különösen az úgynevezett kö­zépkádereknél, tehát például az ápolószemélyzet körében) nem kis gondot okoz az új munkarend, hiszen az ő tevé­kenységűk nem szünetelhet a szabad szombatokon sem. Sok helyütt tapasztalták, hogy egy­két beteg .miatt tart teljes szom­bati ügyeletet jó néhány ren­delőintézeti osztály. (Az egyik kerületi intézmény bőrgyógyá­szatát például az elmúlt szom­baton mindössze egyetlen be­teg kereste föl, s kiderült, pa­naszaival neki se ide kellett volna fordulnia.) ELLENTMONDÓ VÉLEMÉNYEK Mi tagadás, akadnak egyéb ellentmondások is, illetve egy­másnak ellentmondó vélemé­nyek. Attól függően, melyik fél nyilatkozik a saját, illetve má­sok munkájáról. Az óvodák és bölcsődék vezetői hangsúlyoz­zák, hogy alig akad munkájuk szombatonként, csupán néhány apróság miatt kell nélkülöz­niük a szabad szombatot (amit azután más hétköznapokon ve­hetnek ki, a család többi dol­gozó tagjától eltérő időben). Ráadásul nehéz a munkahely megközelítése a szombaton erősen megritkított járatokon. Ezzel szemben a MÁV azzal büszkélkedik, hogy hálózatán 167 személyvonat menetrendje változott meg, 27 új vonatot ál­lítottak forgalomba. S báriqaz, hogy a módosítások eredmé­nyeként 9 ezer kilométerrel csökkent a személyvonatok he­tenkénti teljesítménye, de az utazók igényeit általában ki­elégítették. Ugyanakkor pa­naszkodnak, hogy a vasutasok egyik legnagyobb gondja — a fővárosban és vidéken egy­aránt — az eddig nem megfe­lelően megoldott bölcsődei és óvodai munkarend, merthogy a gyermekintézmények nehézke­sebiben, később alkalmazkod­tak a változásokhoz, mint a közlekedés. A kiskereskedelem szóvivői azon méltatlankodnak, hogy hiába a meghosszabbított be­vásárló-csütörtök, vásárló késő este alig lézeng a boltokban. Ráadásul szombatonként hiába nyitnak korán, tíz-tizenegv óra felé kezdenek csak szállingóz­ni a kedves vevők, dél körül viszont olyan csúcsforgalom ke­rekedik, hogy az eladók, pénz­tárosok alig győzik az ideges hajszát. A vásárlók viszont azt mondják, miért kell sorban áll­ni szombaton, ha valamit venni akar az ember? A magyarázat körülbelül a következő: egy-egy értékesebb iparcikk (szőnyeg, háztartási gép, elektronikus •készülék) vásárlása voltakép­pen jelentős beruházásnak számít a családban, s ehhez föl ke rekedik a família apraja- nagyja. Az ideális időpont te­hát a szombat lenne, csakhogy ilyenkor számos iparcikkbolt zárva tart. Pedig az ingázók, a városok környékének lakosai is ilyenkor tudják felkeresni az üzleteket. Másfelől, ha már szabad a szombat, az ember szívesen lustálkodik egy kicsit, ha csupán tejet, kenyeret, hét végére élelmiszert kell vennie, nemigen akaródzik kora reggel a boltba menni. Aztán eszébe jut, hogy te jó ég, kettőkor minden bezár, s kész a dél kö­rüli tumultus. HIVATALOK, INTÉZMÉNYEK RENDJE A közhivatalokban — ami az országos intézményeket: mi­nisztériumokat, bíróságokat il­leti — egységesen 8-tól 17 óráig tart a munkaidő, péntek kivételével, akkor 16 óráig. Bár a félfogadás többnyire 10 és 14 óra közötti, néhol (például a Pénzügyminisztériumban) sür­gős esetben a késő délutáni órákban is fogadják a vidékie­ket. A bíróságok szombaton zárva vannak, hétfőn pedig tár­gyalási szünnapot tartanak, ek­kor kereshetik fel a peres felek a bírókat 8-tól fél 10-ig. Nincs változás abban, hogy a taná­csoknak kötelességük gondos­kodni a házasságkötések za­vartalan szombati és ünnepna­pi lebonyolításáról. Végül az oktatás: egyelőre csak a kísérleti iskolák tapasz­talatai állnak rendelkezésre. Az általános átállás szabad szom­batra a következő iskolaévben kezdődik. Arra ügyelnek majd, hogy se a tanítás színvonala ne essen, se a nebulók meg­terhelése ne fokozódjék. A megoldás: rövidebbek lesznek a tanévközi szünetek, csökken a tanulmányi kirándulások, üzemlátogatások száma, és meghosszabbodik kissé a tanév. Az ötnapos munkarend leg­több családnak örömet hozó vívmánya tehát nem mentes kisebb-nagyobb áldozatoktól. Hiszen csak a heti munka­napok száma csökkent, elvég­zendő dolgaink semmivel sem lettek könnyebbek, kisebbek. VAJDA JÁNOS Kedvező a járványügyi helyzet Az ország járványügyi hely­zete kedvezően alakult — ál­lapították meg a szakemberek a tavalyi járványügyi adatok előzetes elemzése alapján. Mi­ként dr. Vass Ádám, az Egész­ségügyi Minisztérium járvány­ügyi osztályának vezetője el­mondta, főleg a védőoltások­kal megelőzhető fertőző be­tegségekkel kapcsolatban ta­pasztalható ez. Diftériát és gyermekbénulást 1981-ben csu­pán egy-egy esetben észleltek. Hastífuszban 1931 óta ebben az időszakban betegedtek meg a legkevesebben, mindössze 18-an. Paratífusz nem fordult elő. A kanyaró 1975 óta első ízben tavaly okozott járványt, mintegy 11 ezer ilyen megbete­gedést jeleztek. E szám így is jóval kevesebb, mint amennyi a védőoltások bevezetése előtt bármelyik évben volt. A leg­gyakoribb gyermekbetegség a mumpsz: ebben 57 ezer gyer­mek szenvedett. Vérhas és sal- monellozis többször fordult elő, mint 1980-ban. A malária meg­betegedések száma 34 volt, jóval több, mint az utóbbi ne­gyedszázad éveiben. A betegek — köztük kamion-sofőrök kül­földön fertőződtek, mert az or­vosi előírások ellenére nem szedték be a megelőzéshez szükséges gyógyszert. Influenzajárvány tavaly nem volt Magyarországon, az őszi­téli időszakban, február végéig csupán egyedi influenzás meg­betegedéseket tapasztaltunk — mondotta dr. Dömök István, az Országos Közegészségügyi In- > tézet járványügyi és mikrobio­lógiai főosztályának vezetője. — Főleg az ősszel-télen gya­kori nátha és más légúti be­tegségek okoznak gondot, f Néhány héttel ezelőtt úqy tűnt: ezt a telet is „megússzuk" influenza-járvány nélkül. Az in­influenzajárvány nélkül. Az lin- madására számítottunk, nem okozott tömeges megbetege­dést. Február utolsó hetében azonban a Baranya megyei Sellye községben és környékén mintegy ezer ember fertőződött meg az influenza B-vírustól: főleg iskolai tanulók, óvodás, bölcsődés gyerekek és szüleik. Betegségük viszonylag enyhe lefolyású volt, 5—6 napig tar­tott. Március elejétől az ország különböző részeiben fiatal fel­nőtt közösségekben ugyancsak észleltek influenzás megbete­gedéseket. A leghatékonyabban egészsé­ges táplálkozással és életmód­dal védekezhetünk az influen­za vírusai ellen. Védőoltással ezt a betegséget nehezen lehet megelőzni, mert kórokozói időn­ként változnak. Ezért minden évben más-más összetételű ol­tóanyagot kell készíteni, s a rendelkezésre álló, viszonylag röviid idő alatt nem gyártható annyi vakcina, amennyi az egész lakosság beoltásához szükséges lenne. így hazánk­ban, miként a világ más, egész­ségügyileg fejlett országaiban, az oltóanyag a népesség külö­nösen veszélyeztetett csoportjai (60 éven felüliek, krónikus be­tegek, bizonyos foglalkozású dolgozók) számára áll rendel­kezésre. A varroda Tervük félmillió pír kesztyű Nézem a gyár új termékét, a kapucnis vadászkesztyűt. Egyet­len mozdulat, és a kesztyű csá­kójából máris kikandikálhatnak az ujjak, a biztonságos célzást ily módon is segítve. Természe­tesen a vadászkesztyű zöldszínű és rendkívül meleg. Csuti Ká- rolyné, technológus immár má­sodszor kísér végig a gyár te­rületén, két évvel ezelőtt is őt kérte meg erre Paári Ferenc gyárigazgató, akinek egy órán belül a „területen" kell lennie, megbeszélés lesz a bedolgo­zókkal. így hát sietünk a be­szélgetéssel. * Dombóvár iparosodásának kezdetén meglehetősen nagy gond volt a városban élő nők foglalkoztatottsága. Aztán ha­tároztak, gyárak és üzemek születtek, s tulajdonképpen rö­vid idő alatt sikerült több ezer nőnek munkát adni. S ebben fontos szerepet kapott a Pécsi Kesztyűgyár dombóvári gyára is. Paári Ferenc igazgató:- Tizenhat évvel ezelőtt épült a gyár. Akkortájt évről évre bő­vült a létszám. Több és több kesztyű került ki dolgozóink ke­ze alól. Ma már közel félmillió pár kesztyűt gyártunk. Egészen pontosan tavaly 470 ezer párat szabtunk, varrtunk. Idei ter­vünk: 500 ezer pár. A dombóvári kesztyűgyárban is legalább olyan gondot jelen­tett az ötnapos munkahét meg­szervezése, mint megyénk vala­mennyi ipari üzemében. A mun­kaidő-csökkentést a termelé­kenység fokozásával akarják ellensúlyozni.- Ma összlétszámúnk ötszáz­ötven dolgozó, közülük 250-en bedolgozók, a megye területé­ről. Az ő munkájukon nagyon sok múlik — magyarázza Paári Ferenc - s ezért is szerveztük meg úgy a munkánkat, hogy szinte óramű pontossággal ér­kezzenek az anyagot, s a fél­kész terméket szállító járatok. A bedolgozók zöme részmun­kákat végez, van aki kézi, má­sok gépi varrást. Teljesítményük megoszlik, a kézi varrást vég­zők napi öt-hat pár kesztyűt tudnak megvarrni, míg géppel ez tizenöt pár is lehet. A dombóvári kesztyűgyár az elmúlt évben iis fel tudott mu­tatni szép eredményeket. Az itt készült közel félmillió pár kesz­tyű kétharmad része exportra — ötven százalékában tőkés ex­portra - került, és sikerült fel­fejleszteni a sportkesztyűk bér­munkában végzett gyártását is. Neves nyugati sportcégek húsz —harmincezer páros megrende­lései is tanúsíthatják munkájuk elismerését.- Erre az esztendőre már megkötöttük belföldii és szocia­lista országokbeli keretszerző­déseinket — így a gyárigazga­tó — ami természetesen azt je­lenti, hogy termékeink ezeken a területeken már piacra találtak. Az NSZK-beli, svájci és angol megrendeléseknek is igyek­szünk a legmesszebbmenőkiig eleget tenni, bár az az igazság, hogy a világgazdaságban folyó óriási versenyben termékein­ket egyre nehezebb értékesíte­ni a nyugati piacon. A tőkés or­szágok által megállapított kon­tingensek bennünket is érinte­nek. Hogy a gyár miit tesz azért, hogy a tőkés piacon se csök­kenjen a forgalom, erre így vá­laszol Paári Ferenc:- Először is többszörösére emeltük a bérmunkáink ará­nyát. Sikerült a sportkesztyű gyártásánál olyan technológiát kidolgoznunk, amely a hagyo­mányos kesztyűgyártás folya­mataival szemben jóval terme­lékenyebb, hatékonyabb. Ezt a technológiát elsősorban a kesz­tyű szabásának technológia­módosításaiban értük el, a var­rások „technikáján” csak némi­leg változtattunk. Csupán kapus­kesztyűből ez ideig húszezer pá­rat gyártottunk, de további 57 ezer párra van megrendelésünk, meglehetősen szűkös határidő­vel. Hamarosan megérkezik az NSZK-ból tíz új, korszerű var­rógép is, amelynek üzembe ál­lításával tovább fokozhatjuk ter­melékenységünket. A Pécsi Kesztyűgyár gyáraiban — akár bel- akár külföldi piacra - ed­dig mintegy 17 ezer féle modellt gyártottak le, a dombóvári gyár­ban több mint ezerötszáz félét. Változó anyag, szín és forma; mindezek feltétlenül szüksége­sek a piacképességhez, s a dombóvári gyár e követelmé­nyeknek eleget tesz. A divat- és sportkesztyűgyártás mellett - nem jelentős tételben - mun­kavédelmi kesztyűk gyártásával is foglalkozik a gyár. S azért nem nagy tételben, mert ha­zánkban sokfelé találhatunk olyan melléküzemágakat, ahol ezzel a termékkel próbálkoznak. *- Dolgozóink szociális ellá­tásában az idén is „csak” a szintentartást tudtuk kitűzni - mondja az igazgató — bár az Unió Ipari Szövetkezettel közö­sen hamarosan elkészül egy üzemi orvosi rendelőnk, amit jómagam lis jelentős fejlődés­A kesztyűk csinosítása Minden kesztyűnek megvan a párja nek ítélek meg. A gyárban ren­delkezünk mindazokkal a szo­ciális felszerelésekkel, amelyek­kel a megye legtöbb ipari üze­me. Az egy dolgozóra jutó éves bértömegünk megközelítette a negyvenezer forintot, s ebben az évben sikerült 4 százalékos alapbéremelést is végrehajta­nunk. S ami legalább ennyire fon­tos: a gondos, szervezett munka eredményeként sikerült úgy be­vezet™ az ötnapos munkahetet, hogy ez nem okozott semmiféle kiesést a gyár termelésében. Sárközi Fotó: Kapfinger A készáruraktárban

Next

/
Thumbnails
Contents