Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
1982. március 20. Képújság 7 Kitüntetett katonák Laktanya a Szabó Erzsébet utcában Érdeklődők az Alkotó ifjúság pályázat kiállításán Vasbetonszerelők az erőmű-épitkezésen A Pakson dolgozó építőműszaki katonák ma délelőtt másodszor vehetik át a KISZ Központi Bizottsága Vörös Vándorzászlaját, s ezen az ünnepségen kapják meg a „Ma- gasabbegység élenjáró” kitüntetést. * Az első út minden vendégnél a csapatmúzeumban kezdődik, ahol megismerkedhetünk a csapat munkájával, múltjával. A fő helyen az atomerőmű makettje látható. Természetesen ezt is katonák készítették. A paksi katonák egyébként mindenlhol ott vannak. Ha társadalmi munkásokat látunk a városban, akkor katonaruhás is van közöttük. A művelődési központ rendezvényein nézőként is ott vannak. Pedig nincs sok szabad idejük, mert a napi 12 órai munka kiveszi az erőt a legedzettebb munkásemberből is. A katonából is. De, mivel a legénység még tizen- és huszonéves, a szabad idő a fárasztó munka ellenére szórakozással telik. iBeregnyei Miklós százados egyszerűen politikai munkásnak mondja magát. Ebhez érdemes két számot tudni: Pakson évente több mint 100 fiatal fejezi be az általános iskolát, ötven fiú pedig szakmunkás-bizonyítványt kap. Népművelőnek mondanám az építő katonák -parancsnokait, tisztjeit. Olyan népművelőnek, aki másfél év alatt a gyerekből „embert”, farag. Szó szerint értendő az előbbi mondat, még akkor is, ha a kisközség nyi fiatal közel ötven százaléka nős, családos. „Van itt négy elemit végzettől kezdve a moszkvai egyetemen végzett mérnökig” — mondja a politikai munkás, Beregnyei Miklós. A két véglet azonban meghatározza a munkát. Beszéljünk a muhkáróf, a népgazdaságért végzett termelő tevékenységről. Két adatot írtam fel jegyzetfüzetembe: 1. 1965-lben 6,7 millió forintos bevétele volt az alakulatnak. (Ne feledjük, hogy az építő-műsza- Jkí egységek kicsit vállalatok is.) 2. Pakson a termelés 1980-ban 55 millió forint fölé emelkedett. Ezekből a számokból adódott, hogy mennyire fontos az építő katonák tevékenysége, hiszen egy kisvállalat éves árbevétele alig éri el az 55 millió forintot. Természetesen kíváncsiak vagyunk, hogy mennyit kap kézihez a kiskatona: — A keresetének 40—60 százalékát. Ebből következik, hogy szívesen jönnek alakulatunkhoz a fiatalok — mondja Beregnyei Miklós százados. TEKERŐLANT A MÚZEUMBAN A Várpalota szocialista városért emlékplakett előtti asztalon egy tekerőlant van a főhelyen. Csizma az asztalon? Nem. A gazdasági munka mellett jól megfér a kulturális tevékenység, a szabadidős-program a katonák életében. Egyébként a tekerőlantot Boczán Béla készítette és a hadsereg kulturális szemléjén első 'helyet nyert vele. — Abból kell kiindulni, hogy a katonafiatalok naponta 12 órát dolgoznak — mondja a kísérőm —, így csak egy-két óra szabad idejük van, de ezt az időt is úgy kell eltölteni, hogy az pihenő is legyen, de a szellemi gyarapodást is szolgálja. Elég csak átmenni a honismereti szakkör múzeumába. Mindent összegyűjtöttek, ami a város múltjához tartozik. írásos és tárgyi dokumentumokat. Valahogy úgy vagyok ezzel a kiállítással, hogy bizonyságnak veszem a város és a katonák közötti kaacsolatot. Szívesen adták az emlékeket a paksiak, szívesen pedig csak annak adunk, akit szeretünk. Téhát maradjunk a szabad időnél. Már csak azért is, mert a mai kitüntetést ezért is kapták. Természetesen van az alakulatnak beatzenekara. (Fiatalók vagyunk, vagy nem?) Nagy népszerűségnek örvend a cite- razenekar. Sok kiállításon szerepelték a fafaragók — ebben a csapatban dolgozott a tekerőlant készítője. Évente három alkalommal megrendezik az egység Ki mit tud? vetélkedőjét. — A művelődési központ színháztermében jövünk ilyenkor össze — mondja Beregnyei Miklós. — Könnyedén állítunk össze egy-egy kétórás és színvonalas műsort. Soroljuk tovább. Kilenc klubjuk van a katonáknak. A Rózsa Ferenc klub már háromszor elnyerte az aranykoszorút öt év alatt. Apropó, klub: A napi munka mellett még vállalnak a katonák a városban „pénzes” munkát. Ezt vehetjük bizonyos fokig társadalmi munkának is, sőt, szerintem könyveljük el annak. Senki sem számolta ki, hogy mennyit ér ez a munka, nem is fontos. A lényeg: ezekből a „pénzes" munkákból évente 300 ezer forintot költhetnek a klubokra. Gondolom, bármelyik városunk megirigyelhetné ezt az összeget. MINT TV-AKCIÓ... Azt mondják a oaksi katonák és parancsnokaik, hogy szerencsés helyzetben vannak. Szinte semmi sem mutatja a laktanya kéoét. Maguk között az alakulóteret is úgy híviák: „lemeavünk a Szabó Erzsébet utcába". Közoonti fűtés van, meleg víz van, kétszobás lakás van, ahol eqy rai iqazi kollektívát alkothat... Ebből következik: nincs folyosómosás... Szóval, arról Van szó, hogy minden klubszobában található televízió és rengeteg játék — na, meg könyvtár (11 ezer kötet). De egy-egy tvfiím vetítése alkalmával a klubszobák zsúfoltak, tehát lehet venni mini tv-t a lakásba (katonai nyelven, körlet), és ha a szabályzat nem tiltja (ezt már az újságíró nem tudja), akkor ágyból lehet nézni a műsort. A mini tv-akció elindult, még egy-két jóváhagyás kell, és kész. AKIK CSAK RUHÁT ' CSERÉLNEK... — Vannak olyan fiúk, akiket az erőműtől a vállalatok bevonulás után név szerint kérnek — mondja Beregnyei Miklós. Egyszerűen csak ruhát cserélnek. Ha Paksról vonulnak be katonai szolgálatra, akkor természetesen a régi vállalatnál dolgoznak. — Egyre több emberrel találkoztam, aki itt volt nálunk katona — mondja kísérőm —, sokan letelepszenek Pakson, itt találják meg számításukat. Eddig csak a munkáról, a szabad időről beszéltünk. Katonai alakulatnál vagyunk, tehát essék szó a kiképzésről is. Mert a katonai tudnivalókat nekik is el kell sajátítani. A kiképzés: kilenc napot dolgoznak a katonák — annyit, mint az építők —, de a 10. és a 11. nap a kiképzésé. Nagy fegyelmet kíván a munka, ugyanannyi fegyelmet kíván a kiképzés. Jutalom is van. A fennmaradó szabad időt — esetenként négy, máskor három napot — a családjukkal tölthetik. Akkor, ha közben nem követtek el semmilyen fegyelmezetlenséget. De, ki az az ember, aki fegyelmezetlertkedik ilyen esetben? A katonának a legnagyobb jutalom az eltávozás, vagy a szabadság. Nagyon jó a fegyelmi helyzete a paksi alakulatnak... Ezt az eredményt jelképezik a kitüntetéseik is. Ma második alkalommal veszik át a KISZ Központi Bizottság Vörös Vándorzászlóját és negyedik alkalommal a „Ma- gasabbegység élenjáró” címet... —H.J.—G.K. Egy kertbarát öröksége ardos László szekszárdi S# szőlősgazda örökölt a nagyapjától egy jó- tanácsot: „Ne akkor szüretelj, almikor meglátod az utcán az első csömögés kocsikat!” Tudnivaló, Szekszárd régi szüreteit a városban az jelezte leginkább, hogy végigzörögtek a főutca valamelyik szakaszán a szőlővel rakott hordós — téhát a csömögés — kocsik, útban a tanya felé. Amikor elkezdődött a szüreti láz, sokan nekiláttak rögtön. Az unoka, az immár 42 éves Kardos László megfogadta a tanácsot, sőt, arról kezd híres lenni, hogy ő szedi le utolsónak a szőlejét. Kardoséknál a szüret novemberben van. A hírt a Szekszárdi Állami Gazdaságban tudtam meg a kertészeti igazgatóhelyettestől, aki úgy említette ezt a kuriózumot, mint a kivételesen jó minőségű szőlőnék kijáró tiszteletadás kötelességét. A novemberi szőlő ugyanis a gazdaságba kerül, megvásárolják, értékes tétel a sok kiváló egyéni termelőtől átvett bornak való sorában. A kíváncsiság vitt el Kardo- sékhoz, az újváros szélére. Kemény Sándor utca 12... Ennek az utcának csak egy házsora von. A fölázott utat öntevékenyen idéhordott salak teszi valamennyire járhatóvá. A házak, porták szépek. Kardosék udvarán is szőlőlugas díszük, pedig ez a rész elég mély fekvésű, meg a gyümölcsfák is jól fejlettek, mintha ideális hely lenne számukra. IHaimar kiderült ismerkedésünk közben, hogy a házigazda nemcsak szőlősgazda, hanem az otthoni munkája is egész embert kíván. Traktoros, majd gépkocsivezető volt sokáig és most csak saját magának parancsol, vagyis maszek. Otthon jószágot tart, sertést tenyészt, most adott el néhány süldőt a szekszárdi vásárban. Van egy fekete-tarka tehene, júniusban ellik, jó fejősnek remélik, mert ez a keresztezés a nagyüzemekben is kitűnően bevált. Érdekes, rokonszenves porta: nagyon kicsi, mégis elfér minden. A tehénnek csak egy „kutricá- ja” van az elöl nyitott épületben, a sertések mellett békésen megfér és látható, hogy jól érzi magát. Rend, tisztaság. Új kist raktér várakozik a tavaszra. Ezzel hordja majd a trágyát is Kardos László, föl a hegyre. Igaz ugyan, hogy a szőlő a Kardos László, a számára készített kanosával ILisztesvölgyben van, de valójában az fölött, jó magasan. Olyan tetőn, hogy ott már nem fagy el... — Bérelek földet a tsz-tól is, a tanácstól is, takarmánytermesztésre — mondja a házigazda. — Mindegyik terület parlag volt, én törtem fel. Az egyik darab éppen a szőlőnk mellett van, kínálta magát. Senkinek nem jutott eszébe rendbe hozni, megmunkálni, de most már elfogadnák. Átjártak rajta, tip rótták, hogy ne kelljen egy kicsit se oldalra menni. Bitangban volt olyan terület, ami szőlőnek is nagyszerűen megfelelne. Vannak ilyen földek a hegyvidéken, érdemes lenne hasznosítani valameny- nyit. — A jószágtartás nyilvánvalóan jól kiegészíti a szőlő- művelést, hiszen a trágyára nagy szükség lesz mindig. — Igen, megtrágyázom a szőlőt minden második évben, így érdemes. Az az igazság, hogy a szőlőt, ha nagy darab, nem lehet mellékesen művelni. Ezért hagytam ott a vállalati munkát, a kocsivezetést. A szőlőben ott kell lenni. Például észreveszem, hogy a szőlőmoly megjelent, nem várhatok, hogy majd egy-két nap múlva szakítok időt a permetezésre. Addig olyan kárt okoz, amit nem lehet jóvátenni. így döntöttem, csak itthoni munkában vagyok. Vannak, akik nagyon sokat gondolnak a magángazdálkodásról, szóval hogy túlságosan sókat jövedelmez, hót azok tévednek... És meg kell »dolgozni a pénzért! A szőlőre is sok a ráfordítás, drágák az anyagok. —1 Mekkora a szőlőterület és milyen? — Nyolcszázhatvan öl, kor- donos, középmagas. Kékfrankos majdnem az egész. Én ültettem. Vadaianyt ültettem és magam oltottam. A telepítés 7 évvel ezelőtt történt. Az első termő évben 7 mázsát szüreteltünk, a másodikban 38-at, aztán nyolcvanat. Ez az 1980-as év volt. Tavaly kevesebb termett, de a minőségi felár meghozta azt, ami a mennyiséggel elveszett, mert tavaly már jobb volt az átvételi ár: T9,1 fokos volt a szőlőm, kaptam a gazdaságtól kilónként 16 forint 30 fillért. — Bírja egyedül ennek a nagy szőlőnek a művelését? — A feleségem segít a metszésben és a szálvesszők lekötésében. Szüreten meg sokan vagyunk. Rokonok, jó barátok. Tavaly 39-en jöttünk össze, én főztem a paprikást. Eljöttek a szekszárdi néptánccsoportból is többen, közéjük tartozik a kisebbik lányom, most fog érettségizni. Szép, vidám szüret volt ez is, november legelején. Három gyermekük van Kardosék na'k: a 22 éves és 18 éves lányok, meg egy kisfiú, az öt és fél éves Csaba. Számára a lisztesvölgyi szőlő remek ki- rándulóhelv. tavasszal és nyáron mindig kimegy az apjával. Van a kis tanya előtt homokozó is, de a legjobb az akácerdő széle, a füves dűlőút, a szőlő. Gyönyörű a táj, nem tud betelni vele a látogató szeme. Kardos Lászlóné raktárban dolgozik a TRHT1EX nagykereskedelmi vállá'latnál, csoportvezető-helyettes. Három munkahelye van: a vállalat, az otthon és a szőlő. Az ő metszőollójával könnyebb a munka, mert a férj átalakította, ne töfje az asszony finom kezét. A gondosság nagyon meglátszik a háznál is, a tanyánál is. Jellemző a családra. Mindenütt szép rend, hozzáértés, szorgalom mutatja magát. Kérdezgettem Kardos Lászlótól, mi mindent tanult annak idején a nagyapjától, sejtettem, hogy az csak indításnak volt elég. Valóban sokat tanult azóta, még egyetemi oktatótól is, mint a szekszárdi kertbarátkör tagja, öt éve tag. jqy pohár vörös bor melE í lett élvezettel beszélt, % vagy inkább mesélt ar- ... ■ rnl, milyen nagyszerű előadásokat hallott és milyen jókat kirándultak, más vidékre, ahol ugyancsak imádják a szőlőt a magafajta emberek. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Ilyen a táj alattuk, kora tavasszal A metszésben az asszony is segít
