Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

2 NÉPÚJSÁG 1982. február 13. Szakszervezeti világkongresszus Újabb felszólalások Iparirányítás - korszerűbben Interjú Méhes Lajossal Gazdasági fejlődésünk inten­zív szakasza, az egyre maga­sabb követelményeket állító vi­lággazdasági változások, s az ezekhez való rugalmas alkal­mazkodás a gazdaságirányítás­ban is a feladatokhoz jobban igazodó, összehangoltan műkö­dő szervezetek kialakítását tet­te szükségessé. A gazdaságirá­nyítás korszerűsítésének egyik jelentős lépése volt három mi­nisztérium egységes szervezet­be való összevonása, az Ipari Minisztérium létrehozása. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, ipari minisz­ter, az egységes iparirónyítási szervezet működéséről, az ered­ményekről és a feladatokról adott interjút a Magyar Távirati Iroda munkatársának, Osváth Saroltának. — Hogyan érvényesültek a gyakorlatban az egységes iparirányítás elvei, e rövid . idő alatt mik a tapasztala- , tok? Milyen hatással volt az átszervezés a vállalatokra, mely területeken érződik a legerőteljesebben a korsze­rűsítés hatása, és hol van szükség még további intéz­kedésekre?- A gazdasági életben ritkán lehet olyan sarkalatos fordula­tokat elérni, hogy adott pilla­nattól kezdve minden egészen másképp történjék, mint ahogy korábban volt. A minisztérium egyesztendős gyakorlati irányí­tási tevékenységében is meg­mutatkozott még a kettősség: az új elveken alapuló új mun­kastílust a régi gyakorlat to­vábbélése, folyamatos változta­tása, egyes elemek elhagyása, mások erősítése mellett kellett bevezetni. Legjellemzőbb példa erre a vállalatok közötti együtt­működési problémák rendezé­se. Ilyen ügyekkel az Ipari Mi­nisztérium már nem foglalkozik, azonban mikor a közbeavatko­zás lindokoltnak látszott, akkor a mai munkafelfogásunk szerint és a vállalati, valamint az ága­zatközi természetes kapcsolatok stabilizálása érdekében igye­keztünk megkeresni a megol­dást. „Örökölt" feladatot, folya­matos munkát jelentett az előző évek során kialakult vállalati veszteségek és alaphiónyok rendezése is. Ezeknél — a ko­rábbi határozatok, intézkedések figyelembevételével — már job­ban érvényre lehet juttatni az egységes szempontokat. Arra törekedtünk, hogy a vállalatok saját erejükből oldják meg - a költségvetés kímélésével - a pénzügyi rendezést, s ez ne ered­ményezzen indokolatlanul elő­nyös vagy hátrányos helyzetet egvetlen vállalat számára sem. Azonos elvek szerint értékel­jük már a vállalatok 1981. évi gazdálkodását, a kollektívák és a vezetők munkáját, amit elő­segített a felügyeleti ellenőrzési rendszer egységesítése is. Az Ipari Minisztérium létre­hozásával kialakított egységes elvek alapján lehetővé vált több, gazdaságpolitikai céljain­kat szolgáló akció megindítása például a nem rubel elszámo­lású export növelésére és az import ésszerű csökkentésére, vagy a kihasználatlan kapaci­tások hasznosítására. Megítélé­sem szerint e területen minden eddiginél jobban sikerült a vál­lalatok aktivizálása, az érde­kek egyeztetése. Azonos elvek szerint jártunk el emellett egye­bek közt a vállalati bérprefe- renciakérelmek elbírálásakor, amii ugyancsak kifejezi törekvé­sünket a felügyeletünk alá tar­tozó ipar iránti követelmények egységesítésére. A minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok, intézmé­nyek vezetői és munkatársai azt tapasztalták, hogy egészen más összetételű és irányultságú ap­parátus dolgozik az ügyeikkel. Az elmúlt hónapokban sok vállalatnak kellett rádöbbennie, hogy az önállóság a vezetésben, a gazdálkodásban, a koncep­cióalkotásban ma már nemcsak lehetőség, hanem kényszer is. Ez a mi számunkra is hozott ta­nulságokat, mégpedig a káder­munka erőteljes fejlesztésének igényében. — Milyen vezérlőelvek alapján, mely koncepciók ki­dolgozásával foglalkozott a minisztérium, milyen elkép­zeléseket alakítottak ki az ipar struktúrájának változta­tására, hatékonyságának nö­velésére?- Az ipar szerkezetének egy­séges elvek szerinti alakításá­ban mindenekelőtt az a szán­dék vezet bennünket, hogy az iparvállalatok nagyobb arány­ban járuljanak hozzá a nép­gazdaság egyensúlyának hely­reállításához, a nemzeti jöve­delem termeléséhez. Nem kevésbé fontos, hogy je­lentősen javuljon a termelés gazdaságossága. E törekvése­ink természetesen elsősorban a hosszú távú fejlesztésekben jut­hatnak érvényre. A minisztérium megalakítása idején a VI. öt­éves tervet már jóváhagyták, s így az ipar fejlődésének fő irá­nyait a következő évre már rög­zítették. Erre a középtávú terv­időszakra vonatkozóan elsősor­ban az adott kereteknek a ha­zai és külföldi gazdasági hely­zet változásainak megfelelő ki­töltése, a körülményekhez való alakítása lehet a célunk. A hosszú távú iparpolitikai kon­cepció kialakítására a részmun­kálatok még a különböző ága­zati minisztériumokban megkez­dődtek, de az elmúlt esztendő­ben — az Ipari Minisztérium megalakulása után - erőtelje­sebb ösztönzést kaptak. E rész- munkálatok átfogó és összefüg­gő rendszerré formálása — az egész ipart magába foglaló fej­lesztési irány meghatározása, az iparirányítás módszereinek, szer­vezetének korszerűsítése és a kiemelt, hosszú távú tervcélok, koncepciók kidolgozása jelenle­gi legfontosabb feladatunk. Az ipar 13 területének hosszú távú fejlesztésű koncepciótervezetén több száz szakember dolgozik. Ezek a koncepciók 1990-ig, il­letve az alapanyagiparban és az enrgetikában 2000-ig érvé­nyesek. Az egységes iparpolitikai koncepcióvázlat elkészült, rög­zítettük a munka menetét, s mind az egyes fejezeteket, mind magát a koncepciót meghatá­rozott körben szakmai vitára bocsátjuk. A koncepció tartal­mazza például a gyógyszer-, a növényvédőszer- és intermedier- gyártás, és az elektronikai al­katrész-, részegységgyártás köz­ponti alumíniumipari és petrol­kémiai ipari fejlesztési program végrehajtását, valamint a szá­mítástechnikai fejlesztési prog­ram VI. ötéves tervi feladatait. Az ipar szerkezetének módo­sítását egyes nagyberuházások megvalósítása is szolgálja, így például a Paksi Atomerőmű. Ugyancsak energiagazdálkodá­sunkat éhinti a kőolaj másodla­gos feldolgozása: széles körű vizsgálatok folynak még néhány fontos ipari alapanyag hazai termelésének bővítésére. — Melyek az ipar idei fő feladatai, a vállalati tervek hogyan kapcsolódnak a nép- gazdasági elképzelésekhez? A módosított szabályozók várhatóan hogyan befolyá­solják a vállalatok idei gaz­dálkodását, fejlesztését, mun­kájuk hatékonyságát és a követelményekhez jobban igazodó termékszerkezet ki­alakulását? — 1981-ben lassú fellendülés indult meg az ipari termelés­ben, s ez várhatóan folytatódik az idén is. Az iparra háruló leg­fontosabb feladat: az eddigi­eknél jobban hozzájárulni a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javításához. A vállala­tok többsége a népgazdasági tervekkel összhangban álló fél- adatókat tűzött maga elé. Az ipar fejlődése tehát társadalmi céljainkkal egyezően folytató­dik. Két területen azonban — a létszám és a beruházások tervezésében — a minisztérium megítélése szerint — a válla­latok a reálisnál kedvezőbb­nek értékelik lehetőségeiket. Pedig tudomásul kell venni, hogy a gazdasági fejlődés in­tenzív szakaszában — s ez nemcsak nálunk, hanem szerte a világon így van — csökken az_ iparban foglalkoztatottak száma. A vállalatok beruházási szándékai 12—14 milliárd fo­rinttal haladják meg a népgaz- dasógí terv élőirányzatát. Szin­te bizonyos, hogy ehhez ele­gendő fejlesztési alappal nem rendelkeznek. Azt ajánlottuk a vállalatoknak, hogy vizsgálják felül elképzeléseiket, s inkább a meglévő kapacitásaik jobb hasznosításával igyekezzenek termelési feladatokat megvaló­sítani. A szabályozó módosítások hatása nem lesz és nem is le­het egységes az egész iparra. Az bizonyos, hogy erősödik az ösztönzés az anyag- és ener­giatakarékosságra, a jobb kész­letgazdálkodásra, az élőmunka hatékonyabb foglalkoztatására. Az idén a szabályozók jobban ösztönzik, sőt szinte kényszerí­tik a vállalatokat — mind a szocialista, mind a nem rubel elszámolású piacokon — az ex­port növelésére, amelyben az eddigieknél fokozottabban elő­térbe kerül a gazdaságosság. Mindehhez elsősorban a belső tartalékokat kell feltárni. — Hogyan látja a nagy- vállalatok és a kibontakozó kisvállalatok kapcsolatainak, együttműködésének lehetősé­geit? Véleménye szerint a vállalatok hogyan fogadták az új vállalkozási formákat ösztönző intézkedéseket? In­dokoltnak tartja-e egyes nagyvállalatok vezetőinek . kezdeti fenntartásait, például a munkaerő-elvándorlás miatt? — Az Ipari Minisztérium tá­mogatja az új típusú, a kis­üzemi termelés és a kiegészítő tevékenységek fejlődését előse­gítő kisszervezetek létrejöttét, a különböző méretű és tevékeny­ségű gazdasági formák egy­másra építését. A kisszerveze­tek nem pótolják a szocialista gazdaságban alapvető szere­pet betöltő nagyüzemek funk­cióit, de jól kiegészíthetik azo­kat. Éppen ezért a nagyüze­mek igen sok területen és sok­féle módon lehetnek a kisvál­lalkozások kezdeményezői, se­gítői. Ezt a lehetőséget a vál­lalatoknak feltétlenül ki kell használniuk, azt kell vizsgál­niuk, hogyan fordíthatják saját hasznukra az új lehetőségeket. Az új típusú kisszervezetek meg­alakulásának szükségszerű ve­lejárója a munkaerő bizonyos mértékű átcsoportosítása. Ta­gadhatatlan, hogy ez eseten­ként vonzó lehet a jó szakem­bereik számára. Attól nem tar­tunk, hoav a kisvállalkozások — egy elviselhető szinten túl — elszívják az iparvállalatoktól az ambíciózusa'bb mérnököket, szakmunkásokat. Ahol ettől fél­nek. ott jobb lenne, ha ön­kritikusan magukba néznének: vajon kellően megbecsülték-e ezéket az értékes embereket, kihasználták-e eddig képessé­geiket? Ha nem, ne csodálkoz­zanak, hogy ezek a szakembe­rek élni kívánnak az új, törvé­nyes lehetőségekkel. Ha saját szakmájukban máshol haszno­sabban tudnak dolgozni, az a népgazdaság számára csak előnyös lehet. A nagyüzemek a jó szakemberek jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésével, a bel­ső érdekeltségi rendszer fej­lesztésével, az új kisszervezetek kezdeményezésével, támogatá­sával válaszolhatnak a kihívás­ra. Ezzel ugyanis éppen a leg­jobb szakemberek megtartásá­ra, alkotómunkájuk kibontakoz­tatására nyújtanak módot. — Milyen segítséget jelent­hetnek az új vállalkozási for­mák az ipar számára, és fő­ként mely területeken — ágazatokban, vállalatoknál — látia feltétlenül szüksé­gesnek a kisvállalkozások beépülését a termelés szer­vezetébe? — A kisüzemi termelés és a kiegészítő tevékenyséaék új for­mái alapvetően a differenciá­lódó, bővülő szükségletek és az eddig ki nem használt qaz- dasáai energiák szervezettebb, t árs ad a l'mllaa e 11 en őri z h et ő b b összekapcsolását teszik lehető­vé. Az ipari kisvállalatok vár­hatóan naayobb innováciás- készséae jobban elősegítheti — az ipari termelés bizonyos kor­látozott területén — a műszaki újdonságok bevezetését, gyor­sabban alkalmazkodhatnak a fogyasztói igények változásá­hoz. Mindezek révén lehetővé teszik az ipari nagyvállalatok hatékonys ágának, rug almas só - gónak növedését. Kisszerveze­tekre van tehát szükség a hát­téripari kapacitások bővítésé­hez, a koncentrált ipari szol­gál tatoka pacitásók lét re h oz ás á - hoz, kis szértájú, divatos ter­mékek előállításához, speciális gazdaságszervező tevékenység­hez. A nagyvállalatok szerződéses rendszerben üzemeltethetnének például javítást, karbantartást, szolgáltatást, háttéripart ter- mékelőáílítást végző kis egysé­geket — ezek jelenleg gyak­ran gazdaságtalanok a vállala­tok számára. — A magyar ipar hogyan kapcsolódhat be eredménye­sebben a nemzetközi munka- megosztásba, mely területe­ken bővítheti gyorsabban kooperációs kapcsolatait a KGST-országokkal? — A jövőben elsősorban a jól bevált kapcsolatokat kell továbbfejlesztenünk, például a gépiparban, a közúti jármű­vek, szerszámgépek, mezőgaz­dasági gépek, műszerek és automatikai elemek, élelmiszer- ipari gépék gyártásában. A vegyiparban a gyógyszer-, a petrolkémia-, a vegyiszál- gyártás és gz agrokémia terü­letén szándékunk az együtt­működés fokozása, de tervez­zük a kohászati termékcsere választékának bővítését. Tó­vá bbf ej I esztj ük kapcsolata i nkat a timföld-alumínium egyez­mény alapján és az energia- szállításokban is. A magyar iparnak az az érdeke, hogy elsősorban a viszonylag kevés anyagot és energiát, viszont nagy szellemi tartalmat és élő­munkát megtestesítő termékek gyártásában fejlessze kiemelten együttműködését a KGST- orszóqokkal. Jó példa erre a számítástechnikai és az elektro­nikai program, amelyet a ma­gyar ipar korszerű, az igények­nek megfelelő termékek kínála­tával seaíthet elő. — Milyennek Ítéli az ipar tudománvos-müszaki fejlesz­tési munkáját, milyen változ­tatásokat tart szükségesnek ahhoz, hoav a kutatási ered­mények kellő tartalékot nyújt­sanak az ioar későbbi, gvor- sabb ütemű fejlődéséhez?- Az elmúlt időszak gazda­sági, irányítási reformjai a ku- tatóiritézetek munkájában nem hoztak lényeges változást. Az innovációs folyamat fejlesztési, termelési, értékesítési részfolya­matait kézben tartó vállalati, és a kutatást főtevékenységként művelő lintézeti munka közötti kapcsolat megszakadt, és a sa­játos érdekeknek, ösztönzési formáknak megfelelően, eltérő pályákon mozgott. Az Ipari Mi­nisztérium a jelenlegi helyzet megváltoztatása érdekében megkezdte 16 kutató-fejlesztő intézetének gazdálkodási, szer­vezeti korszerűsítését. így ezek a vállalatok közös kutatóintéze­tévé, vállalati kutatóbázissá vagy fejlesztő vállalattá ala­kulnak. Lényegesen megválto­zik tehát az irányítási, érdekelt­ségi és ösztönzési rendszer, elő­térbe kerülnek a közvetlen gaz­dasági célú kutatások, valamiint az ezekhez kapcsolódó fejlesz­tések. Kutatás-fejlesztési tevékeny­ségünknek az eddigieknél job­ban kell szolgálnia a gazdasá­gosan előállítható, korszerű, pi­acképes termékek növekvő ará­nyú gyártásának tudományos és technológiai megalapozását. Ennek megfelelően műszaki fej­lesztési alapunk jelentős részét az országos távlati tudományos kutatási terv és az országos kö­zéptávú kutatás-fejlesztési terv kiemelt programjaira fordítjuk. Az Ipari Minisztéhium ez utóbbi 14 - közvetlen gazdasági célra orientált - programból tízben érdekelt. Irányítási munkánk és pénz­ügyi gazdálkodásunk legfonto­sabb feladata, hogy folyama­tos ellenőrzéssel, a gazdasági folyamatokat és a piaci viszo­nyokat figyelemmel kísérve, a kutatás-fejlesztési tevékenységet csakis addig finanszírozzuk, amíg adottak a várható kuta­tási eredmények gazdasági hasznosításának feltételei. Az ipar műszaki-tudományos tevékenységének fejlesztése vár­hatóan jelentősen javítja kuta­tóbázisaink eredményességét, a vállalatokkal való együttműkö­dés megteremtésével pedig mo­torjaivá lesznek az ipar műszaki előrehaladásának. A béke megőrzésének szüksé­gességét hangsúlyozták a ha­vannai kongresszusi palotában ülésező X. szakszervezeti világ- kongresszus tanácskozásának második napján. A csütörtöki plenáris ülésen felszólaló mint­egy negyven küldött egyetértett abban, hogy a világbéke meg­szilárdítása nélkül elképzelhe­tetlen a társadalmi haladás, a dolgozók életkörülményeinek ja­vítása. Karel Hoffmann, a Csehszlo­vák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsá­nak elnöke, elítélte az Egyesült Államok által ösztönzött fegy­verkezési hajszát, és megállapí­totta, hogy a békéért vívott harc szükségességét mindinkább át­érzik a világ különböző földré­szeinek népei. Nguyen Duc Thuan, a Viet­nami Szakszervezetek Szövetsé­ge Végrehajtó Bizottsága el­nökségének elnöke támogatá­sáról biztosította a Szovjetunió által a különböző fórumokon előterjesztett békejavaslatokat. José Manuel Meneses, a Pa­namai Dolgozók Országos Szö­vetségének főtitkára, elítélte a fegyverkezési hajszát. Fathi el-Raheb, a Palesztinái Dolgozók Általános Szövetségé­nek főtitkára, Washington sze­mére vetette, hogy az egész em­beriség létét fenyegeti, s kifo­gásolta, hogy az Egyesült Álla­mok az arab népekkel szemben Izrael mellett foglal állást. BUDAPEST Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára pénteken fogadta a salvadori küldöttsé­get, mely Rubén Sancheznek, a Salvadori Kommunista Párt PB tagjának, a Farabundo Mar­ti Nemzeti Felszabadítási Front és a Demokratikus Forradalmi Front hivatalos képviselőjének vezetésével, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Szolidaritási Bizottság meghí­vására tartózkodik hazánkban. ♦ A főváros felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából pén­teken ünnepi keretek között adták át az idei Pro Űrbe Bu­dapest kitüntetéseket. Az ün­nepségen részt vett Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagija, a budapes­ti pártbizottság első titkára; Apró Antal, az országgyűlés el­nöke, valamint a párt-, az ál­lami és a társadalmi szervek töb'b más vezetőije és képvise­lője. * Budapesten ismét megrende­zik a moszkvai napokat. Mun­kásgyűlés, politikai előadások, kiállítás, gazdag kulturális és sportprogram — egyebek között ezek a rendez­vények szerepelnek a feb­ruár 22. és 28. közötti ese­ménysorozaton. A moszkvai na­pokra a tervek szerint népes küldöttség élén a magyar fővá­rosba érkezik Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja a moszkvai pártbizottság első titkára. HÉVÍZ Pénteken a jegyzőkönyv alá­írásával befejeződött a KGST gépipari együttműködési állan­dó bizottságának 1982. február 8—12. között Hévizén tartott 87. ülése. Demaine Debih Abeljah, az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének főtitkára, emlé­keztetett arra, hogy a fejlc országokat megfosztják termé­szeti kincseiktől, s ezért a hely­zetért az Egyesült Államokat, valamint a nemzetközi monopó­liumokat tette felelőssé. Az al­gériai szakszervezeti vezető azért is bírálta Washingtont, mert akadályokat gördít az új gazdasági világrend megvalósí­tása elé. A felszólaló küldöttek szolidaritásukról biztosították a washingtoni fenyegetéseknek ki­tett Kubát és a térség hasonló helyzetben lévő más országait. José Cristobal Duran, a Do­minikai Köztársaság szakszerve­zeti mozgalmának vezetője hangsúlyozta, hogy ha az Egye­sült Államok megtámadná Ku­bát, Salvadort, Nicaraguát vagy Grenadát, az Egyesült Ál­lamok a Playa Giron-ihoz ha­sonló, gyors vereséggel nézhet­ne szembe. A csütörtöki ülésen szólalt fel Még Mexikó, Venezuela, Liba­non, Franciaország, Nigéria, Bulgária, Etiópia, Kambodzsa, Jamaica, a Fülöp-szigetek, Tö­rökország, Üj-Zéland és Laosz szakszervezeti küldötte is. Lapzártakor mondotta el be­szédét Gáspár Sándor, a ma­gyar küldöttség vezetője, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke. MADRID A madridi találkozó péntek délelőtti ülésén felszólalt nyu­gati külügyminiszterek eredeti terveiknek megfelelően beszé­dük jelentős részét a lengyel helyzetnek szentelték. A válasz­adás jogán, soron kívül felszó­lalt Józef Wiejacz lengyel kül- ü gy m i n i s zte r-lhe I ye tt es. Rá m u ta - tott, hogy az itt elmondott be­szédekkel egyidejűleg folytató­dik a lélektani háború Lengyel- ország ellen. Miközben itt egyesek emberi jogokról be­szélnek, az élelmiszer-fegyvert alkalmazzák a lengyel nép el­len. Wiejacz újból határozottan visszautasította, hogy a Szovjet­uniónak bármi köze lenne a Lengyelországban hozott intéz­kedésekhez. VIENTIANE Befejezte hivatalos, baráti látogatását, elutazott Laoszból Nyikolaj Ogdrkov marsall, a szovjet fegyveres erők vezér­kari főnöke. Ogarkov tárgya­lásokat folytatott a hadseregek közötti együttműködésről, s fo­gadta őt Szufanuvong laoszi államfő. ÚJDELHI Naraszimha Rao indiai kül­ügyminiszter pénteken négy­napos vietnami látogatásra in­duit. Vendéglátóival mindenek­előtt a délkelet-ázsiai helyzet időszerű kérdéseit vitatja meg, de szó lesz India és Vietnam szorosabb gazdasági együtt­működéséről is. RÓMA II. János Pál pápa pénteken afrikai körútra indult. A pápa látogatást tesz Nigériában, Be- ninben, Gabonban és Egyen­lítői Guineában. II. János Pál­nak ez a 10. külföldi útja, amióta megválasztották a ka­tolikus egyház fejévé. A magyar küldöttség tagjai a kongresszuson. (Telefotó: ADN/ZB-MTI-KS)

Next

/
Thumbnails
Contents