Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-10 / 34. szám
1982. február 10. Képújság 3 Halló 04__, halló mentők ! T avaszt játszik a tét? Január: 4334 mentöfeladát „Bevetésre” várva Szolgálatvezetők Az önállóság útján (I.) Üvegházi ártalmak A gyorsan változó külső és belső teltételekhez való igazodás napjainkban kikényszeríti, hogy új utakat keressünk a vállalati szervezetek kialakításában is, hogy még inkább kihasználjuk a vállalati önállóságban rejlő lehetőségeket. A kormányzati szervek döntése nyomán ezért az elmúlt másfél évben megszűnt több nagyvállalat, tröszt és a korábban kereteikben tevékenykedő mintegy 150 gazdálkodó egység az önállóság biztató, de rögös útjára lépett. A 60-as évek elején és közepén a magyar gazdaság szervezeti kialakításakor előtérbe kerültek a nagyvállalatok. Elsősorban annak érdekében, hogy növekedjék verseny- képességünk a nemzetközi piacokon, s hatékonyabban tudjunk eleget tenni'a hazai igényeknek, a korábbiaknál gazdaságosabban, jövedelmezőbben. Az ennek szolgálatában összevont vállalatoknál ugyanis koncentrálódhattak a műszaki, technológiai, technikai fejlesztések, az anyagi és szellemi erőforrások. A kezdeti időszakokban az összevonások látványos sikereket hoztak. A korábban hosszú éveken át önálló, nemegyszer súlyos értékesítési, gazdálkodási gondokkal küzdő vállalatok magukra találtak, megerősödtek. Sok helyütt hozzáláttak a termelés nagyüzemesitéséhez, korszerűsítéséhez, másutt a nagyvállalaton belül végrehajtott profiltisztítás lehetővé tette, hogy az erőket a legkedvezőbbnek Ígérkező fejlesztésekre koncentrálják, a termékszerkezetet legfontosabb partnereik igényeihez igazítsák. S ez akkor sem okozott gondot, ha esetleg jövedelmezőségi és gazdálkodási problémákkal járt, hiszen a nagyvállalaton tjeiül kiegyenlítődtek a nyereségek és veszteségek, a sikerek és kudarcok. Az anyagi és szellemi erők, eszközök koncentrálása a vállalatok számára egyenként és összességében jó néhány évig biztosította a fejlődés, a prosperitás lehetőségét. S mi tagadás, a gyáregységek viszonylaq kényelmesen, kockázat nélkül élhettek az utasitásrendszerű nagyvállalati szervezetben. Kockázatuk általában műszaki, termelési jellegű kockázat és felelősség volt, gazdasáqi kockázatuk minimális. A tröszti és nagyvállalati „ernyő" védelmet biztosított a külvilág „viharaival" szemben. A vállalatok keveset érzékeltek az alkalmazkodás kényszeréből. Egyébként is: a vállalkozás lehetősége számukra korlátozott volt. Napjainkban viszont már megengedhetetlen ez az üvegházi állapot. A világgazdasági kihívásra csakis úgy reagálhatunk hatékonyan, ha minden gazdálkodó egységünk közvetlenül is érzékeli a piac hatásait, a gazdasági környezet nyomását. Ha megfelelő összhang teremtődik, a gazdasági munka egészére kiterjedő kockázat és a gazdasági érdekeltség között. De nemcsak népgazdasági érdek a nagy- vállalatok érzéketlenségének, rugalmatlanságának, nem megfelelő szervezeti méreteinek felszámolása. Mindez ugyanis a vállalatok számára is nélkülözhetetlen. Kormányzati vizsgálatok kiderítették például, hogy bizony az egyes trösztök, nagyvállalatok minden korábbi törekvés ellenére — nagyon is vegyeskereskedés jellegűek, technológiájukban sincs semmi közös vonás. Egyre több gondot okozott ugyanakkor a nagyvállalatoknál elburjánzott adminisztráció és bürokrácia, amely nem volt képes, vagy nem is akarta hatékonyan védeni gyáregységeinek érdekeit a külpiacokon, vagy a hazai partnereknél. A feszültségek azonban igazán a trösztök és nagyvállalatok jövedelemelosztó, kiegyenlítő tevékenységéből fakadtak. Abból, hogy az egyes vállalatoknál végzett munka eredménye egyre kevésbé került összhangba e vállalatok érdekeltségi alapjaival. Egy-egy vállalati egység hiába ért el kiugró sikereket például a tőkés piacokon ; ha számára más ösztönzések érvényesültek, beruházásokra, fejlesztésekre alig kaptak valamit. Hiába produkálták a nagyvállalaton belül a nyereség tetemes részét — mert ez is előfordulhat — épp olyan elbírálásban részesültek, mint egy másik, de veszteséges gyáregység. Dolgozóinak bére, jövedelme semmivel sem haladta meg a más tagvállalatok dolgozóinak keresetét. Akadt rá példa, hogy a trösztökhöz tartozó gyár évek óta nyereséggel zárta az esztendőt, de egyetlen fillér nyereségrészesedést sem kapott. Vagyis a jól dolgozó, a népgazdasági követelményeket teljesítő, a külgazdasági egyensúly helyreállításához aktívan hozzájáruló vállalatoknak a közös „kalapból" jószerivel semmi sem jutott, csak beletenni kényszerültek. Nem csoda hát, ha az önállóság útját választották. ANDRÁSSY ANTAL (Következik: „Add vissza a babaruhát") A bányászszakszervezet elnökségi ülése - az olajmezőn A tél, bizony szélhámosko- dik, de senki ne számítson azért arra, hogy február második hetén már megadja magát. Csalóka a napfény, átmeneti a fölmelegedés, a tavaszi kabátokat tessék nyugodtan hagyni a naftalinos nylonzsákokban és számítani arra, hogy kell még a tüzelő. Lesz keletje az Útin- form jelentéseinek is. S a Tolna megyei mentők - öt állomás - 27 futó kocsival és a megfelelő tartalékkal — a telefon- és rádiós riasztásokra nekivágnak teljesíteni feladataikat. Ezt tették a hóval, hófúvással, ónos esővel ránktörő január eleji napokban is. Tulajdonképpen akkor kellett volna meglátogatni a szekszárdi állomást, amely megyei viszonylatban a szolgálat főhadiszállása. Mondhatnám, irányítóközpont, hiszen a két rádió közül egyik az egyes állomásokkal tartja a kapcsolatot. öt telefonkészülék közül egy pedig úgynevezett forró drót, vonalvégen a megyei rendőr-főkapitánysággal. Közvetlenen hívható a kórház is, ha az esedékes mentőfeladat megköveteli a gyors kapcsolat- teremtést, információcserét. Mikor is jártunk a szekszárdi állomáson? Van annak már 5-6 éve. A mentőszolgálat vezetője, dr. Penczel Dániel főorvos ezúttal is készségesen elégíti ki a kíváncsiságunkat. A fő kérdés': Milyen volt a mentők számára a tél eddig eltelt időszaka? A válasz: Nem könnyű, bár januárban 4834 feladatot oldott meg a 27 futó mentőautót beosztás szerint változó legénysége. Ha számolási tudományunk alapos, ez kocsinként 179,3 feladatot jelentett. Tavaly, 1981 januárjában, amikor se akkora, se olyan éles foga nem volt januárban a télnek, mint az idén, „csak" 4459 feladatuk akadt a mentőknek. Akkor is, most is legendás epizódok nélkül. Talán mert jó előedzésre adott módot a december. Volt ugyebár akkor hidegből is, hóból is elegendő. így amikor január elején úgy istenigazából ránktört a tél, nagy meglepetéseket okozni nem tudott. Igaz, intézkedési terv is született az esetleg jelentkező problémák kivédésére. így például az útviszonyok alakulásától függően ütemezték azokat a betegszállításokat, amelyek célja a Budapesten működő Gyógyászati Segédeszközök Gyára. Vagy a váltásra váró szolgálatosokat nem érte meglepetésként, ha vidékről bejáró váltótársaik csak késve, alkalmanként egyáltalán nem érkeztek meg a tömegközlekedést leginkább sújtó útviszonyok miatt. Azt gondolom, fölösleges dramatizálni, mit jelent igénybevételként kétszer 12 órát „lehúzni", alig valami pihenővel. Azt azonban megjegyezném: mentősnek nem való akárki! Ez a szolgálat talpig férfiakat követel, nem kevésszer olyanokat, akik semmilyen veszélyhelyzetben nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Itt menni kell, ha jön a hívás, hívás után pedig a parancs a soros szolgálatvezetőtől.- Sürgős esetekben nem volt késésünk a legzordabb napokon sem - hallom a dicsekvés felhangjai nélkül. Lehetne pedig dicsekedni, mert az útviszonyok miatt bizony megnyúlt riasztáskor egyik-másik menetidő. Szigorúan a biztonság érdekében. Szerények a mentősök, pedig kétségkívül többlet megterhelést jelentettek a mór említett januári napok a munkájukban. Erről nem szívesen beszélnek. Arról már igen, hogy mintha, mintha a megyében autózók az idén jobban figyelembe vették volna a téli közlekedés biztonságát szolgáló szabályokat.- Kevés volt - az elmúlt évekéhez viszonyítva - az autós balesetek száma. Annál több baj érte a gyalogosokat. Nem beszélve a sok törésről! Ami igaz, az igaz, egy-egy napon 8-10-15 törés is előfordult. „Alig győzték a sebészek” - mondják. S amit mondanak, rímel saját tapasztalatainkra. Különben arról is esett néhány szó, hogy közutainkon javult ezen a télen a mentőautókkal szemben tanúsított magatartás. Azaz; mind többen tartják be a KRESZ elsőbbség megadására kötelező előírásait. A nehéz szolgálat mellé tehát adott okot a csöndes örömre is a tél első igazi szakasza. Az se akármilyen pozitívum, hogy ok nélküli riasztása nem is tudják mikor volt utoljára a 04-nek. Lehet, hogy a tréfás kedvűek is felelősségtudóbbak lettek? Kint tombol a napsütés. Nagy ereje a napnak nincs azért, így aki bámulni akar, jobb, ha biztosra megy és kvarcol. Belépünk abba a helyiségbe, amelynek ajtaján — közvetlenül a szolgálatvezetők rezidenciája mellett, illetve attól csak egy ablakkal elválasztva - ez áll: ELSŐSOROS. Ne tűnődjenek azon, hogy ez mit jelent, én se találtam ki magamtól. A szolgálatban lévők szobájából ide az a két ember jön, aki a 04 hívásakor elindul bevetésre. Bemutatkozunk. Révész János gépkocsivezető 1963 óta áll a mentés szolgálatában, s maholnap milliomossá válhat. Közelíti ugyanis a balesetmentesen levezetett millió kilométert. Középkorú, zömök férfi. Vonásai derűs, türelmes lélekről árulkodnak. Társa, Ambrus Vilmos mentőápoló fiatal ember még, s mindössze 1975-ben került ide. Unatkoznak? Nem nagyon Van arra idő. De vezénylésig lehet beszélgetni, olvasni, rádiózni. Televíziónézésre is van mód az esti órákban szolgálóknak. Persze, egészen végighallgatni, -nézni egy-egy műsort a mentős csak jól megérdemelt szabadnapján képes. Révész Jánosék tehát — vá- rokaznak. Az „elsősorosság" kivezénylésig érvényes. Akkor rövid időre másoké „lesz" a szoba. És a szomszédság? Ma Borbély István főápoló a szolgálatvezető, s osztozik e tisztségében az erősen ősz hajú Klein Józseffel, aki éppen Gyulajról vesz egy hívást. Tucatnál több gyereket kell dizentériagyanúval beszállítani Szekszárd- ra, a kórház fertőzőosztályára. Ezzel ér véget a Révész—Ambrus kettős mai első „elsősoros- sága". Klein József 1947-ben jegyezte el magát az egészségüggyel. A kórházban volt ápoló 1957- ig. Ezután lett mentős. Mehetne már nyugdíjba, de erről még nem esett szó közte és Penczel Dániel főorvos között. Hej de sok pedig a kipihennivaló! Akkor is, ha Klein Józsefen ez nem látszik, ül a rádióasztalnál és pletykálkodhatnánk is felőle. A hívásokat figyeli feszülten. Előtte Tolna megye térképe, azon mágneses kockák, melyek azt jelzik, hol futnak éppen a mentőautók. Most idehaza, azaz a megyében éppen 11 kocsi van úton. De ma Budapestre, Pécsre, Kaposvárra is kifutott egy- egy kocsi. Úgy nézem, itt sem illik sokáig jdőzni. Tíz perc múlva a garázs és tájékán ugyanez a fölismerés kerít hatalmába, noha Léránt Ferenc garázsmester szívesebb már nem is lehetne. A napi munka? Mint rendesen: karbantartás. — Szereti a munkáját? Visszakérdez: — Itt lennék, ha nem szeretném? A napnak még fele se múlt el. A munka java ezután következik. Ez a bekonferálás a mai napot, s a telet illeti. Végigkísér a Mikes utcán a feleletként hallott adat: a mentőszolgálat dolgozóinak 63 százaléka törzs- gárdatag. Lehet, hogy a tél eddigi támadásai ezért nem értek célt a mentők arcvonalón? LÁSZLÓ IBOLYA A Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöksége kedden befejezte a szegedi szénhidrogén-medencében megtartott kétnapos ülését, amelyen elsősorban a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozóinak élet- és munkakörülményeit értékelték, s az ötnapos munkahétre való áttérés tapasztalatait tárgyalták meg. Az elnökség meghallgatta a vállalat vezetőinek beszámolóját a medence dolgozóinak tevékenységéről, majd a helyszínen, a kutaknál, termelőberendezéseknél tájékozódott a dolgozók gondjai felől. A terület ezerhatszáz olajbányászának többsége a kilenc- venkét szocialista brigádban oldja meg az idei feladatokat, csaknem másfél millió tonna olajat, s 3,5 milliárd köbméter földgázt hoz felszínre. A termelésben már fontos szerep jut a környékbeli kis mezőknek, amelyeket ugyancsak fölkerestek a szakszervezeti vezetők. A fejlesztésre szánt csaknem félmilliárd forintból jelentős összea jut szociális célokra is. A dolgozók szállítására öt új autóbuszt és tíz mikrobuszt szereznek be ebben a tervidőszakban. Az otthonuktól távol lakók elhelyezésére Szegeden négyszáz személyes munkásszállót építenek, ahol a Szeged térségében tevékenykedő egyéb olajipari vállalatok munkásait is elszállásolják. A nehéz fizikai munka könnyítésére, az anyag- mozgatás gépesítésére tizenöt millió forintot fordítanak. Az ötnapos munkahétre való áttéréssel kapcsolatban a házigazdák elmondották: a legtöbb gondot az egy és két műszakban, illetve a három műszakban dolgozók munkaidejének összehangolása okozta. A folyamatos üzemben, azaz három műszakban dolgozók negyvenórás munkahetét szakaszosan vezetik be: amelyik üzem előbb teremti meg ehhez a feltételeket, az előbb térhet át. így az egri üzem már tavaly október elsején, a hajdúszoboszlói idén január elsején tért át, az orosházi és a szegedi április elsejétől dolgozik az új munkarend szerint. A dolgozók szállításával, illetve gyermekeik óvodai elhelyezésével kapcsolatban egyeztették terveiket a Volán-vállalatokkal és a tanácsokkal. Rádióüzenet úton lévőknek Fotó: K. A.
