Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-09 / 33. szám

Mai számunkból VÁLASZOK — A KOR KÉRDÉSEIRE (2. old.) IFJÚSÁGI PARLAMENTEK (3. old.) SZÍNHÁZI ESTÉK (4. old.) A TESTNEVELÉSI FŐISKOLA KÖNYVTARA (5. old.) SZÜNET UTÁN ÖSSZEROPPANT A SZOLNOK (5. old.) Többre jutni, takarékosabban Az egyik kisváros tanácselnöke így fogalmazott: volt idő, almikor az esztendő vége felé igencsak főtt a fejünk, hogy mire költsék el a megmaradt pénzt — különben elveszik... Lényegében most is az a gondunk, hogy mire adjuk ki a forintjainkat, de mostanában inkább az okoz főfájást, hogy minél okosabban, takarékosabban, gazdaságosabban for­gassuk a pénzt a köz javára... Talán ez a néhány mondat is jól érzékelteti azt a szem­léletváltozást, amely ma már a tanácsok többségét jellem­zi: nem az a cél, hogy a rendelkezésükre álló — köztudott, hogy a korábbiaknál lényegesen soványabb — pénzügyi kereteket kimerítsék, hanem az, hogy kevesebb pénzből is többre jussanak. S ez nemcsak gazdasági kérdés, mert az emberek megértik, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzeté­ben nem futja többre, viszont jobban odafigyelnek arra, hogy hogyan sáfárkodnak az állaim — miindannyiunk — pénzével, szembetűnőbbek a meggondolatlan kiadások, ér­zékenyebben érinti a közvéleményt egy-egy elhibázott lépés... De hogyan lehet többre jutni kevesebből? Semmiképpen sem pénzügyi manőverekkel, hanem a korábbinál nagyabb figyelemmel, a fejlesztési elképzelések nagyon céltudatos rangsorolásával, a lakosság javaslatainak, ötleteinek meg­valósításával, felajánlott segítségének okos, célszerű fel- használásával — esetenként pedig látszólag egészen apró dolgokkal. Ne'héz lenne mindenből egyformán jól alkalmazható mód­szereket ajánlani, hiszen minden településnek megvan a maga sajátos arculata, eltérőek a gondjai, mások a körül­ményei, lehetőségei. Néhány példát azért érdemes meg­említeni, már csak annak bizonyítására is, hogy milyen sok­féle módot lehet találni a takarékosságra akkor, ha ez nemcsak értekezletek témája, hanem mindennapos gya­korlattá válik a tanácsi gazdálkodásiban. Szándékosan egy aprósággal, látszólag „forintos üggyel” kezdem. Az egyik dunántúli város tanácsánál például elhatározták, hogy a postai költségek emelkedését ellensúlyozandó — csak a legszükségesebb esetekben küldik el a leveleket — jó drá­gán megszámított — tértivevénnyel. Talán maguk is meg­lepődtek, amikor azt tapasztalták, hogy a sima levélre is bejötték a tanácsra azoik, akiket invitáltak. (Akik pedig no­tórius tanács- és törvénykerülők, azoknak valójában annyit sem számít a tértívevény, mint egy sajtcédula...) Ugye nem nagy ügy? Még a tekintélyes mennyiségű ta­nácsi levelezésben is csak százezer forintra rúghat az az összeg, amelyet ily módon megtakarítottak. De jól tükrözi azt a gondolkodásmódot, amely más esetben talán mil­liókat eredményezhet. Mert nem véletlen, hogy ugyanennél a tanácsnál egy .másik töprengő szakember-tisztviselő olyan ötlettel állt elő, amely több mint tízmillió forintot hozott a tanács konyhájára... Valakinek eszébe jutott, hogy minek a középületeket szombaton és vasárnap is fűteni, amikor ott olyankor az égvilágon senki sincs... A műszaki megoldás úgyszólván forintokba került, és a sokszorosát „hozta vissza". Hosszan lehetne még sorolni azokat az apró ötletéket, egyszerű megoldásokat, amelyek kímélik, legalábbis az eddiginél jobban kímélik a tanácsok pénztárcáját — hiszen az ese­tek többségében olyan dolgokról von szó, amelyek hallatán a főjére csap az ember: Jhogy ez nekem eddig miért nem jutott eszembe...?” Ta.pasztalataim szerint nehezebb megfogni ott a pénzt, ahol sokról van szó. Furcsának tűnhet ez a megállapítás, predig igaz, és elég egyszerű a magyarázata. Például egy új lakótelep építését egy ember aligha láthatja át — leg­feljebb az apróbb dolgokat veszi észre, holott esetleg az egész ismeretében milliókat lőhetne „spórolni”. Egy jól együtt dolgozó, egymást értő kollektíva viszont már nagyobb horderejű „takarékossági ötlettől” is őlőáflhat. A Szolnok megyeiek például most úgy fogják meg a pénzt, hogy évekkel ezelőtt kiadták. Akkoriban jelentős összeggel támo­gatták az ugyancsak gyengélkedő építőipart — „cserébe" viszont most van néhány jól felszerelt építőipari vállalatuk, amelyekkel olcsóbban, hatékonyabbon tudnak építtetni. Rá­adásul úgy, hogy iskolát, óvodát, bölcsődét egy tagolt épü­letben hoznak létre, s így lényegesen kevesebbe kerül az ésszerűen összekaocsolt oktatási tömb, mintha külön-külön húznák fel az épületeket. 'Egyebek között a takarékosságot is szolgálhatja az az intézkedés, amely szerint az úgynevezett kapcsolódó beru­házások — iskolák, egészségügyi intézmények, üzletek — már nem tartoznak a célcsoportos beruházások körébe. Ez ugyanis annyit jelent, hogy a tanács maga döntheti el, ihogy a lakosság jobb ellátására hol, mit és mennyit épít fel ezekből a létesítményekből. Egy példával megvilágítva: nyilvánvaló, hogy teljesen fölösleges, mondjuk, üzletet épí­teni egy új lakótelep szélén, amikor onnan száz méternyire, a régi városrészben egymást érik az üzletek... Bizonyára ebből a néhány példából is kiviláglik, hogy nagyon sokféle, változatos módja lehet a takarékosságnak. S ezeknek a módszereknek a megkeresése, vagy egy-egy másutt is jól hasznosítható ötlet „adaptálása” nemcsak le­hetőség — hanem kötelesség is... KÓNYA JÓZSEF Mezőgazdasági aktívaülés Szekszárdon Előtérben a gabona és a hústermelés Az aktivaülés résztvevői Tegnap délelőtt Tolna me­gye mezőgazdasági és élel­miszeripari üzemeinek, vala­mint a velük kapcsolatban álló vállalatok vezetőinek rész­vételével nagyaktíva ülésre ke­rült sor Szekszárdon, melyen részt vett és felszólalt Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter is. A Babits Mihály Megyei Mű­velődési Központban megtar­tott aktívaülést Tamás István­ná, a megyei tanács elnök- helyettese nyitotta meg, majd Barsi Mihály, a megyei tanács mezőgazdasági és élőtmezés- ügyi osztályának vezetője ér­tékelte a megye élelmiszer­gazdaságának múl* évi helyze­tét, s szólt az idei feladatokról. Mint elmondotta, megyénk mezőgazdasága és élelmiszer- ipara nehéz, de összességében eredményes esztendőt zárt. Az elmúlt évben az ágazat mun­kája, tevékenysége több orszá­gos fórumon szerepelt. Megyénk földterülete az or­szágos terület 3,9 százalékát, szántóterületünk az ország összes szántójának 4,6 százalé­kát teszi ki. A növényi kultú­rák termesztésében, termés- mennyiségében ezt meghaladó részarányt képviselünk. Magas színvonalú növénytermeszté­sünket bizonyítja, hogy az ötö­dik öitéves terv átlagában bú­zából, árpából, kukoricából, napraforgóböi és silókukoricá­ból országos első helyezést ér­tünk el. Búza és kukorica ese­tében az elmúlt három terv­időszak átlagában is tartjuk vezető helyünket. A növényter­melésen belül a legnagyobb feladatot a gabonaprogram teljesítése jelenti. Gabonafélé­ket a megye szántóterületének 66 százalékán termelünk, s ez meghaladja a növénytermelé­sen bejül országosan kialakult arányt. A megye mezőgazda­sága adottságainak megfele­lően már eddig is jelentős részt vállalt a népgazdaság gabonatermesztési célkitűzései­nek végrehajtásában. A ter­mésmennyiség növelésében azonban még vannak eddig ki nem használt tartalékaink. Elég csak arra utalni, hogy a tábla- szintű felmérések alapján a búza és a kukorica fajlagos hozamai tekintetében nemcsak az egyes üzemek között, ha­nem még üzemen belül is je­lentősek a különbségek. Tavaly kevesebb kalászost takarítottunk be, mint egy év­vel korábban. Ezt a kiesést a rekordnak számító kukoricater­més sem tudta ellensúlyozni. A gabonatermelésben lévő tar­talékokat mutatja az is, hogy a kedvezőtlen időjárás ellené­re 13 gazdaság búzából az átlag feletti termést érte el. Idén a gabonafélék termesz­tésének fejlesztése alapvető feladat mind a vetésterület növelésével, mint pedig a ter­melési színvonal javításával. Bíztató, hogy az őszi kalászo­sok vetése optimális időben megtörtént, fejlődésük jó. Az idei évet megalapozó eddigi munkánkat az időjárás meg­közelítően sem hátráltatta úgy, mint az előző évben. A tava­szi vetéseket megelőző talaj­előkészítés tekintetében is lé­nyegesen jobb a helyzet, mint volt az elmúlt évben, amikor is 33 ezer hektár szántani való terület maradt a következő év­re. A gabonatermelés hatodik ötéves tervre előirányzott 13— 14 százalékos növelése halaszt­hatatlanul szükségessé teszi a tárolókapacitás jelentős bőví­tését — előnyben részesítve az energiatakarékos tárolási módot. (Folytatás a 3. oldalon.) Ma folytatódik a madridi találkozó Csaknem kéthónapos szünet után kedden délelőtt Jozef Wie- jacz lengyel külügyminiszter­helyettes elnökletével teljes ülésen folytatja tanácskozásait az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglalko­zó madridi találkozó. A talál­kozón részt vevő 35 küldött­ség többsége az elmúlt hét végén megérkezett a spanyoll fővárosba, közöttük van Esz­tergályos Ferenc nagykövettel, külügyminisztériumi főosztály- vezetővel az élén a magyar delegáció. Vasárnap érkezett Madridba a szovjet, a lengyel és az amerikai küldöttség. Alexander Haig amerikai külügyminiszter megérkezése után tett rövid nyilatkozatában jelezte, első­sorban azért jött el Madridba, az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglalko­zó találkozóra, hogy azon — Lengyelország belső helyzeté­ről beszéljen. Jozef Wiejacz lengyel külügyminiszter-helyet­tes ezzel szemben hangsúlyoz­ta: a lengyelek aggodalommal és felháborodással szemlélik, hogy egyes átMamok az ő bel- ügyeiket akarják vitára bocsá­tani a találkozón. Ez ellenté­tes a helsinki záróokmány ajánlásaival — mutatott rá. Leonyid lljicsov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes hang­súlyozottan kijelentette, a szovjet küldöttség azzal az el­határozott szándékkal jött vissza Madridba, hogy elérje a madridi találkozó sikeres befejezését jelentő érdemi, ki­egyensúlyozott záródokumen­tum elfogadását. Erre minden alap megvan a semleges és el nem kötelezett országok által decemberben kidolgozott ter­vezet alapján — mondta. Gáspár Sándor Havannában Befejeződött az FKP XXIV. kongresszusa § Ismét Marchais a főtitkár Gáspár Sándor, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának főtitkára, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnöke Havanná­ba érkezett, ahol a X. szak- szervezeti világkongresszuson a magyar küldöttséget vezeti. Az SZVSZ elnökével együtt érkezett a kubai fővárosba Ka­rel Hoffmann, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Ta­Minden szakmára kiterjedő országos sztrájkot tartottak hétfőn Belgiumban, a szocia­lista , szakszervezetek felhívá­sára, a kormány gazdaságpo­litikája, a rendeleti úton való kormányzás ellen. A sztrájk­hoz csatlakozott a keresztény szakszervezetek egy része is, főként a vallon országrészben, ahol lényegében általános volt a munkabeszüntetés: leálltak a gyárak, üzemek, a közleke­dés, zárva voltak a boltok, szüneteltek a szolgáltatások. A flamand országrészben is jórészt leálltak az üzemek és erősen csökkent a közleke­dés, bár ott csak a szocialista irányzatú belga Általános Szak- szervezeti Szövetséghez (FGTB) tartozók követték a sztrájkfel­hívást. Az üzletek, áruházak mindenütt zárva maradtak, a nácsának elnöke, az SZVSZ al- elnöke és Ibrahim Zakaria, az SZVSZ megbízott főtitkára. A vendégek fogadására a havannai Jose Marti repülőté­ren megjelent Roberto Veiga, a CTC, a Kubai Dolgozók Köz­pontjának főtitkára. Ott volt Jakus Jenő, a Magyar Nép- köztársaság kubai nagykövete is. vonatok, autóbuszok alig köz­lekedtek. A rádió és televízió csökkentett műsort sugárzott, s a francianyelvű lapok hét­főn nem jelentek meg. Georges Debunne, az FGTB főtitkára vasárnap televíziós nyilatkozatban ismertette az országos megmozdulás célkitű­zéseit: a szakszervezetek ellen­zik a kormány különleges ha­táskörrel - való felruházását, azt, hogy a kormány e hatás­kör birtokában a szakszerve­zetek véleményének figyelem­be vétele nélkül, rendeletekkel kormányoz. Ellenzik, hogy a kormány a szociális kiadások jelentős csökkentésére készül, a béreket pedig átlagban 3 százalékkal kívánja csökken­teni, visszatartva a megélheté­si költségek mutatója alapján járó béremeléseket. Vasárnap délben a párt ve­zető szerveinek és főtitkárának megválasztásával véget ért az FKP XXIV. kongresszusa. Az új központi bizottság ismét Georges Marchais-t választotta a párt főtitkárává. Georges Marchais záróbe­szédében hangsúlyozta: a kongresszus olyan stratégiát dolgozott ki, amely megfeleli a mai kor követelményeinek Franciaországban. Az FKP, mint ahogy tavaly május 10- én hozzájárult a baloldal győ­zelméhez, továbbra is minden Vasárnap, két nappal a pénteki bizalmi szavazás után, Helmut Schmidt kancellár egy­ségre szólítását figyelmen kí­vül hagyva a nyugatnémet szociáldemokrata párt több te­rületi szervezete határozatban foglalib állást az új típusú ame­rikai nukleáris rakéták nyugat­németországi telepítése ellen. Essenben 70 ezer szociálde­mokrata párttag képviselői tar­tottak találkozót. A küldöttek erejével kiveszi a részét a franciák által' kívánt új politi­ka megvalósításában. A kom­munisták, felelősségük tudatá­ban, határozottan küzdenek azért, hogy legyőzzék a nagy­tőke ellenállását, s kezdemé­nyező módon támogassák és megvalósulásra segítsék az új politikát. Ez az akciójuk hosz- szú lejáratú. „Nem lehet előre határt szabni annak az útnak, amely népünket a haladás fe­lé vezeti" — hangsúlyozta Marchais. határozatban követelték, hogy a szovjet—amerikai genfi tár­gyalások idejére rendeljenek el moratóriumot az amerikai rakéták nyugat-németországi telepítésére. Egyben felszólítot­ták a bonni kormányt, hogy szüntessen be mindenféle elő­készületet a 108 Pershing—2. típusú nukleáris rakéta és a 96 manőverező robotrepülőgép 1983 végétől tervezett telepí­tésére. Általános sztrájk Belgiumban SPD-szervezetek a rakétaprogram ellen

Next

/
Thumbnails
Contents