Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-05 / 30. szám

1982. február 5. Képújság g Megdolgozunk a bérért? Közéleti magánbeszélge- ------------------- téseink agyon­koptatott közhelye : „aki A (r)-t mond, mondjon B(ér)-t is!” Az efféle jópofáskodásra jó ideje már csak legyinteni szokás, legfeljebb csak egy je­lentőségteljes sóhajjal jelez­zük: „ugyan kérem! hol va­gyunk mi már az árak és a bé­rek kívánatos összhangjától!" Ez az ár—bér párhuzam per­sze kiegészíthető (s ily módon esetleg közéleti magánbeszél­getéseink is élérvkíthetők), pél­dául a bér és teljesítmény pár­huzammal. Sőt: az egész össze­függésrendszer kiterjeszthető az árakra is, hiszen összességé­ben mégiscsak a munkateljesít­mények határozzák meg a kü­lönböző árakat. Ennek taglalá- lásra azonban magántársasá­gokban ritkábban vállalkoznak, vagy éppen sóhasem. Talán azért, mert kinek-kinek inkább vannak információi az árakról és a bérekről, s mert mindenki azt hiszi magáról, hogy a lehe­tő legtöbb és legnagyobb tel­jesítményt nyújtja a munka­helyén. A kommentátor ezt nem is kétli, ám azért hadd adjon némi ténybeli adalékot kizáró­lag a bérek és teljesítmények összefüggéseinek értékeléséhez. Statisztikai közhely, hogy ta­valy a lakosság jövedelme a tervezettnél nagyobb volt. A bérnövekedés évi átlaga is meghaladta a tervezett négy százalékot, jólléhet a gazdaság növekedési üteme a számított­nál is mérsékeltebb volt. Válasszunk ki egyetlen idő­szakot az esztendőből, mondjuk a munkateljesítmények szem­pontjából legkedvezőtlenebb­nek tűnő első negyedévet, ami­kor még lényegében csa'k len­dületbe hoztuk magunkat. Nos, a statisztikai adatok szerint 1979 első három hónapjában 35, 1980 azonos időszakában 35,9 tavaly pedig január és áp­rilis között 37,5 milliárd forin­tot fizettek ki bruttó munkabér­ként a vállalatok és a szövet­Vb-ülés Bonyhádon Napirenden Tegnap délutáni ülésén a bonyhádi Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága egyebek kö­zött a költségvetési üzem el­múlt évi feladattervének telje­sítéséről tárgyalt, majd az I. számú városi bölcsőde műkö­déséről számolt be Tamis Re- zsőné, a bölcsőde vezetője. Legutóbbi 1975-ben adott tá­jékoztatást a végrehajtó bizott­ságnak a bölcsőde helyzeté­ről, most pedig az azóta tör­tént — jórészt kedvező — vál­tozásokat ismertette. Az eddig 50 férőhelyes gyermekintéz­mény ez év január elsejétől 40 férőhelyes lett, ami azt jelenti, hogy egy-egy gyermek részére nagyobb alapterület biztosított, Trolibuszokhoz korszerű gé­pészeti egységet, energiataka­rékos aggregátot fejlesztettek ki a Ganz Villamossági Mű­vekben. Az új aggregát, amely a troli villamosberendezése, tirisztoros, azaz elektronikus ve­zérlésű. Ehhez asonló terméket még nem készítettek a gyár­ban. A Ganz Villamossági Mű­vek az Ikarus felkérésére ter­vezte meg és rövid idő alatt kifejlesztette az új aggretátot, amelyet a közelmúltban kipró­báltak néhány magyar trolibu­szon. A Magyarországon futó tro­likban jelenleg még hagyomá­nyos, elektromos vezérlésű im- portaggregátok vannak. Leg­utóbb néhány csuklós járműbe kísérletképpen beszereltek — ugyancsak külföldről, drágán vásárolt — elektronikus sza­bályozású aggregátokat, s a teszteredmények alapján java­solta a hazai autóbuszgyár a Ganznak, hogy próbáljon ha­sonló műszaki megoldást ta­lálni, amellyel nagy értékű energia takarítható meg. Az új Ganz-aggregáttal próba- útón járt trolik 20—30 száza­kezetek. A tavalyi első negyed­évre jellemző bérnövekedési ütem nemcsak az egy évvel ko­rábbi 2,3 százaléknál, de az egész 1981-es esztendőre ter­vezett 4 százaléknál is gyor­sabb volt. Mindez persze nem volna kü­lönösebb baj, ám hadd idéz­zem újra az iménti félmondatot: „a gazdasági növekedés üteme a számítottnál is mérsékeltebb volt”. Azonnal adódik a kér­dés, hogy miből és hogyan fe­dezték a vállalatok a tervezett­nél nagyobb arányú bérnövek­ményt? Miből és hogyan fedez­ték, amikor bizonyítható, hogy az átlagbérek és az egy foglal­koztatottra jutó termelés növe­kedése közötti arány — az el­ső negyedévben különösen — kedvezőtlenül alakult. Az átlag­bér 1981 első negyedében, az előző év azonos időszakának százalékában, 106,4 százalék; az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelési érték pedig — ugyanilyen viszonyításban — 104,2 százalék volt. Továbbá : bizonyítható az ------------------- is, hogy a mun­kabérek és a munkateljesítmé­nyek közötti kapcsolat változat­lanul laza. A népgazdasági terv az elmúlt évben a szocialista ipar egészére majdnem azonos ütemű (3—4 százalék körüli) bérnövekményt, illetve teljesít­ménynövekményt vett számítás­ba. A bérek növekedése, már az első negyedévben is, 2,3 százalékkal volt magasabb, mint a termelés növekedése. Szakemberek esetleg vitatják az ilyesfajta összehasonlításo­kat, mondván, hogy például a termelés növekedése, mint mennyiségi mutató, nem ha­sonlítható össze a bérek növe­kedési ütemével. Való igaz: a kevesebb termelés is lehet nye- reséaesebb termelés, követke- zésképoen magasabb béreket indokoló termelés. De mert a minőségi munka egyelőre nem általánosítható jellemzője a hazai vállalatoknak, fogadjuk a bölcsőde és egyébként is így nyugodtabb körülmények között tudják el­látni, nevelni a kisgyermekeket. Az intézmény szakorvosi ellá­tása jó: gyermekgyógyász na­ponta látogatja a bölcsődét és ellenőrzi a gyermekek egész­ségi állapotát. 1976-ban bőví­tették a bölcsőde konyhai trak­tusát, s ugyancsak akkor tör­tént meg az épület műszaki fel­újítása. 1978-ban két foglalkoz­tatóban kicserélték a parkettát, s az olajlábazat helyére fa­burkolatot építettek. Idén sze­retnének még egy vizesblokkot kialakítani, amely a csecsemő- és a tipegőcsoportot szolgálja majd ki. ^ lékkai kevesebb áramot fo­gyasztottak, mint elődeik. Fi­gyelemre méltó az is, hogy a fékezésnél keletkező energia visszatáplálható a hálózatba, vagyis az eddig veszendőbe ment fékenergia újra haszno­sul. Egyúttal a trolibusz fűté­se is jobban szabályozható és lényegesen takarékosabb. A Ganz Villamossági Művek felkészült az új aggregát so­rozatgyártására, az Ikarus pe- diq az ilyen egységekkel fel­szerelt csuklós járművek szállí­tására. A Budapesti Közleke­dési Vállalat azonban még nem döntött véglegesen. Mi­vel a trolik típusváltását terv­be vették, megfontolt, megala­pozott döntést készítenek elő. A BKV rövidesen megkezdi az új magyar trolik tesztelését, de más, hasonlóan új megoldású külföldi, például csehszlovák trolibuszokat is kipróbál, meg­vizsgál a következő néhány hónapban. Még az idén min­denképpen eldöntik, melyik trolibusz-típussal kívánják kor­szerűsíteni a hazai járműpar­kot. el, hogy a termelési érték még­iscsak kifejezője a munkatelje­sítmények alakulásának. De kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez: honnan van az iménti számokkal jelzett bér- növekmény? Egyszerű a válasz: a bértartalékokból. E tartalé­kok többnyire — 3 milliárd 745 millió forint értékben — a bér­tömeg-gazdálkodás szabályai szerint gazdálkodó vállalatok­nál képződtek. Nem annyira a megfontolt és racionális lét­számgazdálkodás, még kevés­bé a bérkeret-spórolgatás ré­vén, hanem inkább az 1980. évi termelői árváltozások, s az ezekhez kapcsolódó bérfejlesz­tési mutatómódosítósok, nem pedig a növekvő munkateljesít­mények által meghatározott na­gyobb gazdálkodási eredmé­nyek hatására. A tartalékokat gyorsan és ötletszerűen használták fel a gazdálkodóegységek? Gyorsan és ötletszerűen. Amíg 1979-ben inkább csak az év második fe­lében szánták el magukat a bérfejlesztésekre — amikor nagyjából sejthették az év végi eredményeket —, tavaly, már az első három hónapban gyor­san kifizettek minden kifizethe­tő pénzt. Ezek a tények. És semmi ér­telme vitába bonyolódni e té­nyek által jelzett vállalati ma­gatartás — vagyis a teljesít­ményfedezet nélküli bérfejlesz­tés — megítéléséről. A bérsza­bályozás olyan, amilyen. S a kínálkozó lehetőségeket miért ne használnák ki a vállalatok? Különösen akkor, amikor a leg­magasabb átlagbér — a szál­lításnál és a hírközlésben — 4181 forint, s a legalacsonyabb — a belkereskedelemben — 3408 forint. Qe azért ne feledjük: az-------------------- árak és a bérek eg ybevetése mellett időnként nem ártana a bér- és munka­teljesítmény-növekedést is ösz- szévetni. VÉRTES CSABA Új lucernafajta A Szarvasi öntözési Kutató Intézet munkatársai új lucerna­fajtát nemesítettek ki, s az a kísérleti termesztés tapasztala­tai szerint a legtöbb tulajdon­ságában felülmúlja az eddig termesztett hazai és külföldi fajtákat. A Szarvasi—4 elnevezésű nö­vény a géppel szűkösen ellá­tott gazdaságok számára külö­nösen előnyös. A hazánkban termesztett fajták viszonylag lassan fejlődnek és emiatt a betakarítás ideje túlságosan rövid, márpedig a késedelem nagy hátrányt jelent. A magas fehérjetartalmú növényt ugyan­is a lehető legfrissebb álla­potban kell lehozni a földek­ről, ellenkező esetben az érté­kes tápanyagok átalakulnak és az állatok sokkal rosszabb ha­tásfokkal hasznosítják azokat. A mezőgazdasági nagyüzemek gépparkja a legtöbb helyen nem elegendő ahhoz, hogy szinte egy időben levágják és betakarítsák a lucernát. A Szarvasi—4 fajta betakarítási szezonja minőségromlás nélkül lényegesen tovább tarthat és így aránylag kevés géppel is elvégezhetik a munkát a gaz­daságok. A Szarvasi—4 sok éven át nagy hozamot ad, s további előnye, hogy vetőmagtermesz­tésre is felhasználható, így exportnövényként is számítás­ba jöhet. Retard gyógyszerek Retord, azaz nyújtott hatású gyógyszerekkel szélesíti gyárt­mányválasztékát a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. Sza­badalmaztatás alatt álló eljá­rásuk lényege: a gyógyszerek­hez kevert adalékanyagokkal megváltoztatják a medicinák hatásmechanizmusát, vagyis a gyógyszer hasonló készítmé­nyeknél egyenletesebben és hosszabb időn át hat. A tiszavasváriak az idén már az új technológiát alkalmazva gyártják néhány köhögéscsilla­pítójukat, vaskészítményeiket. Energiatakarékos trolibusz Árvízvédelem Nem lehet tervezni, de a védekezésre szükség van Az évszázadok során jó né­hány katasztrofális árvíz zúdult le a Dunán, de emlékezetünk­ben is legalább három, amely­nek mindegyike emberek ezreit, a technikai-anyagi eszközök sokaságát szólította a gátra. Milyen most az árvízvédelmi helyzet, melyek a legsürgősebb tennivalók? A vízügyi igazgatóság szek­szárdi szakaszmérnökségén Ri­deg Mátyás szakaszmérnök két friss adattal ismertet meg ben­nünket. A hét elején, két nap alatt a Duna vízszintje közel négy mé­tert növekedett - a hóolvadás, eső miatt. A másik: elsőfokú készültséget rendeltek el, de ez végeredményben csak figyelő- szolgálat. Az árvizet nem lehet tervezni, ellene a védekezés mégis tervszerű. Az OVH szer­vezeteinek, így a szekszárdi szakaszmérnökségnek is kidol­gozott programja van arra, ha a megyében kell védekezni, de tudják azt is, hogy alkalman­ként hogy kell embert, gépet, védekezőeszközt irányítani. Az intézkedési tervben persze az is benne van, hogyha netán egy lakott települést veszélyez­tet az ár, akkor a helyi tanács­nak mi a szerepe. Tolna megyében főleg 1965- ben, illetve előtte, 1956-ban volt kritikus a helyzet... A mos­tani áremelkedés viszont csak annyi intézkedést kívánt, hogy a bajai erdészetet értesítették: a gépeket, a kitemrelt fát és az eszközöket helyezzék biztonság­ba. A Duna mentén, a Báta- Paks közötti rész tartozik a sza­kaszmérnökséghez; 65,5 kilo­méter hosszúságban, tizenöt „élő” gátőrház, a dombori ké­szenléti szakasz és igen jó .gát­rendszer védi kultúrterületein- ket. Negyvenöt kilométer hosz- szúságban úgy építették meg az elmúlt ötéves tervekben a gá­tat, hogy az eddig észlelt leg­magasabb víznél egy méterrel magasabb, nagyobb árt is el­bírna a töltés. Bölcske-Mado- csa térségében még ebben az ötéves tervben ugyancsak meg­építik az erősebb gátat. Ez a mai áron nyolcvanmillió forint­ba kerül. A gátat a bajai VÍZIG gépei, apparátusa építi át, sőt, költségkímélés miatt hidrome- lorációs eljárást is alkalmaz­nak: a Duna vigye el a földet, folyását, új medrét szabályoz­Rideg Mátyás: árvizet nem lehet tervezni, de fel kell rá készülni. za - mint ahogy most a paksi téglagyár előtti kanyarban tör­ténik. A túlsó oldalról „veszik” el a partot, melynek nagy ré­szét a jobb oldalra terelik, te­hát az út-vasút erősítését vé­geztetik el a folyammal, a kő­gátak megfelelő lerakásával. A sodorvonal megváltozik, és így dolgozik nekünk a Duna. Sokszor mondjuk, hogy amíg egy esemény lezáródik, sok víz folyik le a Dunán. Paks térsé­gében a vízhozam másodper­cenként 500 és 12 000-15 000 köbméter között változik. Az ár, tehát van, amikor el­vinne mindent. Az árterület azért van, hogy a fölösleges vi­zet tartalékolja. Az 1956-os je­ges ár, amikor a dombori csár­dáig fölnyomakodott a jéghegy, és a május végi nagy zöldár esetében sem kellett veszélyről beszélni, ám a készenlét, ha úgy tetszik riadó, nem maradt el. Mert csak egy példa, a víz­utánpótlásra: a Duna vízgyűjtő területén, az Alpokban, a Kár­pátokban nem ritka, amikor 25 000 köbkilométer mennyisé­gű havat is mérnek. Ilyen sze­rencsétlen esetben, fehát ha az olvadás gyors, és még az eső is esik, akkor a víz magassága igen nagy. 1956. március 12-én mérték Paksnál a legmagasabb vízállást, 1117 centimétert, a legalacsonyabbat pedig 1947. november 8-án -28 centimétert. Persze a vízmércék 0-pontja nem egyforma, a paksi az Ad­ria szintjéhez képest 84,2 mé­ter, de mínuszban van még négy méter víz, a fenék 80,5 méterre van a tengerszmttől. E fenti adatokból következik, hogy a gátak erősítése főleg az 1956-os és az 1965-ös árvizek után kezdődött, és még folyik ma is. A madocsai térségben a nagy munkát két év alatt (!), ebben az ötéves tervben kell el­végezni. Ha árvízvédelemről van szó, akkor a Sió, a Kapos és a Koppány is szóba kerül. Az em­lített csatornák meglehetősen nagy vízgyűjtő területtel ren­delkeznek, annak ellenére, hogy a Sió fő feladata a Balaton vízszintjének a szabályozása. Ebből kifolyólag a vízjárás a három csatornában meglehető­sen szélsőséges. A Sió Palánknál például le­het száz centiméter alatt, ami­kor semmilyen nagyobb vízi­edény nem haladhat rajta, vi­szont mértek már tízméteres vi­zet is. 1972—1976 között a Sión, ép­pen a szélsőséges vízjárás mi­att nagyarányú szabályozó munkát végeztek. Az volt a cél, hogyha a helyzet úgy kívánja, akkor a Balatonból a vizet ne három-négy hétig, hanem hat­hét napig kelljen csak engedni — partvédelem, műtárgyvédelem miatt. Tehát a zsilip átbocsátó- képességét növelték, eddig 45 köbméter volt a másodpercen­kénti átbocsátóképesség, most 80 köbméter. De a Kapos tor­kolata után a Sió csatorna má­sodpercenként 220 köbméter vizet tud elvezetni. A csatorna szabályozása folyik, éppen e héten fogtak a téli javítás-elő­készítés után Harc—Medina térségében a szabályozáshoz. Ez a nagy munka egyben ré­sze, előkészítése annak a zsi­liprendszernek is, amely Kö- lesdnél épül: a második vízlép­cső-, azaz egy olyan vizszabá- lyozási műtárgy, amelyik ha kell, megfogja a vizet. Hosz- szabb távon hajózható lesz a csatorna, másrészt pedig ki­zárja a Duna nagy áremelke­déseit. Ez a kölesdi vízmű majd a következő ötéves tervben készül el. Éppen azért húzódik építése, mert hazánkban van­nak fontosabb védendő terüle­tek. Tolnában a Sió-torkolati mű beváltotta az előzetes el­képzeléseket, számításokat. A Kapos szabályozását a het­venes évek elején befejezték. Gyors záporok, a somogyi és a tolnai dombság által összegyűj­tött csapadék ennél a csatorná­nál néhány alkalommal riadal­mat okozott. Ugyanis a Kapós­ba csatlakozó patakok gátszint­je nem olyan magas, mint a csatornáé, ezért az egyéb víz­folyásokból — a mederből — a víz kiönt, főleg rétekre, de né­hány nap alatt ez a víz vissza­húzódik — mert a szabályozás révén „egyenesedett" a Kapos csatorna, medre tiszta. A Koppány akkor veszélyes, ha nagy zivatar keletkezik. Fel­ső szakszán végeztek már öt­hat éve szabályozást, emiatt az­tán lezúdult a víz a Póri fölötti lapos térségre, ahol gyakran kétszáz hektárt is elöntött. A mostani program az, hogy az Edelényi híd térségében, majd Tamásitól Póriig, körülbelül öl kilométeres szakaszon végezzék el a szabályozást. Tavaly már dolgoztak itt a VÍZIG gépei, s idén folytatják a munkát. A Koppány teljes szabályozása 1983-ra várható. Ügy számít­ják, hogy arra az időre elkészül a térségben a nagykónyi téesz halastórendszere, és így az ösz- szehangolt munka révén „nyu­godt vízfolyásúvá" lehet tenni a Koppányt is. Egyébként nem olcsó még manapság sem a védekezésre történő, ilyen jellegű felkészü­lés. Hiszen a Sió egy folyamki­lométerének munkája, földmun­kával, egyéb műtárgyakkal, vil­lamoshálózattal stb., ötmillió forint körüli összegbe kerül. Rideg Mátyás, a szekszárdi szakaszmérnökség vezetője megmutatta azt a tervet is, amelyben az MBSZ - Műsza­ki Biztonsági Szolgálat - része­ként megjelölik a szekszádiak, a Tolna megyeiek feladatát, te­hát azt, hogy miként kapcso­lódnak az országos védekező­hálózatba. Tavaly negyvenöt Tolna me­gyei szakember alig két hetet töltött Gyula térségében árvíz- védelmi munkával. PALKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapfinger A. Kubikoskordé szobra. Valamikor lovakkal is dolgoztak a ku­bikosok. A Duna Tolna megyei szakaszának egy része, a szekszárdi sza­kaszmérnökség védekezési területe.

Next

/
Thumbnails
Contents