Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
1982. február 27. 5 Létszámgazdálkodás (I.) Hányán «fagyunk, mit csinálunk? Pályát választunk alig tizenöt évesen, s lehetőleg mindenki azt, ami egyéniségéhez, képességéhez leginkább illik. Aztán tovább tanulhatunk is meg nem is: mindenképp úgy számolnak velünk, mint munkaerővel, aki a termelés munkaigényét szolgálja mennyiségben és minőségben egyaránt. így megy ez egészen a nyugdíjazásunkig, sőt, még sokszor azon túl is. . . Tolna megye létszámgazdálkodásáról Németh Józseffel, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk. # — Az elmúlt hét szombatján olvashattuk a KSH Tolna megyei Igazgatóságának jelentését, amelyben többek között a létszámgazdálkodásról is szó esett. Arról például, hogy a megye iparában a foglalkoztatottak száma kismértékben — 0,8 százalékkal — emelkedett. Pedig országosan a csökkenés meglehetősen magas: 2,5 százalék. Mi ennek az oka? — Tolna megyében az .országos tendenciák bizonyos fáziskéséssel jelentkeztek. A megye később lépett az iparosodott megyék sorába, korábban főként a mezőgazdaság jellemezte megyénket. Aztán a hatvanas évek végén történtek olyan intézkedések, amelyek az akkori tendenciát felszámolták, s ez a tevékenység mind a mai napig tart. A legnagyobb létesítmény az atomerőmű, ami kiemelt nagyberuházás, valamint a Szekszárdi Húskombinát, amely befejezés előtt áll. Az atomerőműnél dolgoznak olyan munkások, értelmiségiek, akik korábban más megyében dolgoztak, s most hogy itt vannak, a megye mukaerőlétszámába tartoznak. A tavalyi 0,8 százalékos növekedés úgy következett be, hogy például az előző két évben csökkent az iparban foglalkoztatottak száma — 1980- ban például 0,5 százalékkal. Az előző évben viszont dolgozni kezdett a húskombinát, s igen sok dolgozót alkalmaztak. — Tolna megye ipara sajátos szerkezetű: nálunk nincsenek olyan nagy vállalatok, mint például Borsod, vagy Fejér megyében. Nálunk a késői iparosítás miatt az úgynevezett középvállalatok dominálnak. Az iparon belül a szövetkezeti iparban foglalkoztatottak száma kétszerese az országos átlagnak, csak Békés megyében nagyobb ez a szám, mint nálunk. Ezek a szövetkezetek a jelenlegi gazdasági helyzethez rugalmasan képesek alkalmazkodni, van munkájuk, és a létszámot is a termelés igényeihez alakítják. — A középüzemek is stabilan tartják magukat. Folyamatban vannak olyan fejlesztések, amelyek létszámot is igényelnek, s ez is eredményezte az országos átlagtól való lényeges eltérést. Példaként a tamási Páva Ruhagyárat említeném, ahol még mindig van bőven munkahely. Minden egyes beruházás „létszámvonzata" meglehetősen kényes kérdés: azonnal sehol sem áll rendelkezésre a gazdálkodás struktúrájának megfelelő munkaerő. A Szekszárdi Húskombinátnál is szinte a nulláról sikerült felfuttatni a jelenlegi létszámot, két három évvel ezelőtt óriási gond volt: honnan lesz oda ember? A vállalat megoldotta a szakmunkások képzését, s ma az 1677 dolgozó naav része fiatal ember, — Mi az országos csökkenés oka? — A létszámcsökkenés a gazdasági szerkezetváltás része, a társadalmi fejlődés velejárója. A fejlettebb gazdasággal bíró országok példája bizonyítja: a fejlődés folyamán úgy változik a munkaerő- helyzet, hogy csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, és nő az iparban foa- lalkoztatottak részaránya. Később elérkezik az az időszak, amikor a mezőgazdaság terhére nem növekedhet a többi ágazat, viszont nő a szolgáltatások iránti igény, s a munkaerő most már az iparból kerül a szolgáltatási ágazatba. — Meglehetősen gyakran olvasni olyan álláshirdetéseket, amelyekben fizikai munkásokat keresnek — főleg szakmunkásokat. A megye iparának struktúráját, a fejlődés irányát ismerve, hogyan tervezik a szakmunkások képzését? — Ez nagyon nehéz kérdés. A vállalatok mindenesetre bejelentik, hogy milyen szakmákra lenne szükségük. Ezt összegezzük, megállapítjuk az igény nagyságrendjét szakmánként és összevetjük azoknak a tanulóknak a létszámával, akik szakmát akarnak tanulni. Minden évben kiderül: az igény kétszerese a lehetőségeknek. A tanulólétszám adott, ezen változtatni nem lehet. Viszont a már dolgozó segéd- és betanított munkások tanulhatnának szakmát — ha ezzel a lehetőséggel élnének, főleg az iparban. Ennek persze olyan akadályai is vannak, hogy ahhoz, hogy valaki szakmát tanuljon, nélkülözhetetlen a nyolc általános iskola —, a belső igény, az akarat mellett. Jelenleg az aktiv keresők 23,6 százaléka nem végezte el a nyolc osztályt. — A pályaválasztásnál a fiatalok elsősorban a divatszakmák iránt vonzódnak, sokan meg éppen oda mennek, ahol van hely. Úgy hallani, hogy egyik-másik szakmunkás- képzőbe többen jelentkeznek, mint amennyi ott a hely. Hogyan lehetne ezen rugalmasan változtatni? Hisz épp a statisztikák szerint még két demográfiai maximum várható. — Szerintem nem volt kevés hely a szakmunkásképzőkben, mert sok szakmában nem sikerült a tervezett létszámot beiskolázni. Másrészt az iskolaigazgatók megkapták a beiskolázási keretszámot, de ezt nem tekintettük felső határnak. Bizonyos szakmákban több gyereket vehettek föl, mint amennyi a meghatározott csoportlétszám. A megyének 1450 szakmunkástanuló létszámterve van. Minden iskolának adott a profilja, a képzés 128 szakmában folyik. Jelenleg a nyolc általánost végzetteknek van hely, s a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet javaslata szerint több szakma közül is választhatnak. Az általános iskolát végzettek 90 százaléka továbbtanul, az már más kérdés, hogy van, aki ezzel a lehetőséggel nem tud élni. Ami a demográfifai görbét illeti: állandóan figyelemmel kísérjük, s ennek megfelelően a szakmatanulás lehetőségeit is növeljük. Idén például 1700 gyerek szakmatanulására lesz lehetőség — mert többet végzik el a nyolc általánost, mint tavaly. Átmeneti visszaesés 1984-ben lesz, az új csúcs pedig a nyolcvanas évek végén. Megítélésem szerint ez nem olyan nagy létszám, amire külön készülni kell, hisz már van tapasztalatunk. A hatvanas évek végén 2000 fölött iskoláztunk be gyerekeket, holott a feltételeink a maiakat meg sem közelítették. — Jelenleg mennyi a foglalkoztatottak száma a megyében? Az aktív keresők száma 127 ezer, az iparban 36 ezren, az építőiparban 12 500-an, a mező- és erdőgazdaságban 34 ezren, a szállításnál és a hírközlésnél 9500-an, a kereskedelemben 10 ezren, az egyéb ágazatokban 6 ezren dolgoznak. Az aktív keresők közül csaknem 90 ezren végeznek fizikai munkát, 39,8 százalékuk szakmunkás, 43,7 százalékuk betanított, 16,5 százalékuk pe- diq segédmunkás. Ezenkívül 5500 az önálló és beseaítő családtagok száma. Nem fizikai munkát 32 ezren végeznek, ide tartozik a vállalat-, a termelésirányítás, az adminisztráció, az egészségügy például. Érdekes, hogy a nem fizikaiak aránya a mai 25,2 százalékkal szemben 1949-ben 18,8 százalék volt. Ez egyértelműen a termelés színvonalának emelkedését, a változásokat jelzi. (Folytatjuk.^ D. V. M. Egy nyitott ház Dombóváron A dombóvári művelődési otthonról szaklapok és nem szaklapok szerzői már annyit írtak, hogy igazán felesleges bő lére eresztenünk mondandónkat. Helyettünk inkább képeink beszéljenek és a rövid aláírások. Egyik felvétel se valamilyen különleges „világnapon" készült, hanem a mindennapokból villant lel egy-egy részletet. Minden ellentétes híreszteléssel szemben, ugyanis Dombóváron nem történt csoda. Csupán annyi, hogy lépésről lépésre befelé haladva igyekeztek egyre vonzóbbá tenni a művelődési házat, mellyel kapcsolatban egyébként a tetején diszlő ,,otthon" felirat sokkal találóbb. Otthonra talál itt az éppúgy, aki csak néhány percre ugrik be az utcáról elolvasni az újságokat, vagy aki a zsibongóban leülve beszélget barátaival, netán az itteni „konténerek" tartalma segítségével javítja meg rádióját, szab ki egy ruhaanyagot. Vannak természetesen „klasszikus" közművelődési lehetőségek is: — színház, kiállítás, tánc, könyvtár, zenehallgatás, előadások. A dombóvári művelődési otthon kapui reggeltől estig nyitva vannak. Még pontosabban: — a látogatók egymás kezébe adják a kilincset... ...... Kapfinger András kepriport/a A helyes beszédet tanulják Próbán Portisch utódai... Edith Piaf énekel Érettségire készülök Cimborák Záróra előtt... .. kedvenc könyveim'’
