Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

A ^ÊPCkJSÀG 1982. február 25. FIATALOK iWl FIATALOK FIATALOK Manapság a szaksajtó - töb­bé kevésbé reálisan - a könnyű­zene valóságáról számol be. Jog­gal merülhet fel a kérdés: Nincs jó zenekar a világon? Nincsenek igazi slágerek? Ter­mészetes, hogy 1982-ben is van sztár, mind a rockzenében, mind a diiszkóban. A jelenlegi listákon és a koncerteken az egyik kedvenc a „kemény rockot” játszó Rain­bow együttes. Amikor 1975-ben feloszlott a Deep Purple együt­tes, senki sem gondolta, hogy Richie Blackmore-nak — a világ­hírű gitárosnak - sikerül ösz- szehozmia egy ilyen minden te­kintetben kiváló zenekart. El­ső albumuk már viszonylag ha­mar, 1976 elején megjelent. Vé­gül is második albumuk hozta a megérdemelt sikert. Leme­zeik érdekessége, hogy mind­kettő élő koncerten készült. Újabb nagylemezzel jelentke­zett a latin zene képviselője a Gibson Brothers. A három Gib­son a kanib-tengeri Trinidadból származik, jelenleg Párizsban készítik felvételeiket. Alex, a legidősebb fivér billentyűs hangszereken játszik, Patrik az ütőhangszerek meste, Chris az együttes szólóénekese, kö­zép-amerikai ütőhangszereken játszik. A Gibson fivéreken kí­vül még két ütőhangszeres ta­lálható az együttesben. Ez a hangszeres összhatás adja meg zenéjük jellegzetes latinos hangzását. Ha nem is nagylemezzel, de két új felvétellel jelentkezett az elmúlt év sikeres diszkócsoport­ja, az Ottawán. A két tehetsé­ges színes bőrű előadó igazi hírnevet a diszkó betűi­nek eléneklésével szerzett (D. I. S. C. O.). A kislemezt nagylemezek, követték, amelyek szintén elnyerték a közönség tetszését. Jellegzetes hangzá­suk, igényesebb riitmusképleteik kiemelték őket az átlagból. Egyik fő erényük, hogy koncert­jeiken nem alkalmazták a play back technikát. KINDL GABOR Jutalomüdülés Idegenvezető Sít a bor a Tatraban A megyei KISZ-bizottság tavaly meghirdetett Természet — Kultúra — Sport játékának győztesei jutalomként részt vehet­tek az Express egyik tátrai útján. A résztvevőkhöz kegyes volt az időjárás is, mert néhol majd kétméteres hóval járult hozzá, hogy kipróbálhassák síelésben szerzett tudásukat. Persze, a résztvevők között jó páran akadtak, akik most szerezték első tapasztalataikat de ez senkinek nem okozott csalódást. Beregi Károly, a túra vezetője kitartóan oktatta őket, s néhány napon belül már a kezdők is biztosan siklottak a havon, nekik sem jelentett gondot a leereszkedés a 7—800 méter szintkülönbsé­gű hegyoldalon. A tábor Fodbrezovában volt, s innen indultak a fiatalok sí- kirándulásaikra. A bátrabbak, tapasztaltabbak megjárták Cbopok és Myto meredekebb lejtőit is, és a legtöbben végig- szágu Idő ttok a fiystra lankásabb oldalán. A sítúra programjában szerepelt városnézés, így a fiatalok megnézték Besztercebányát és Breznót is. De az emlékek in­kább a .havas lejtőkhöz kötik valamennyiüket. Fotó: Palkó Sándor Lefelé a lejtőn Bemelegítésként oldalazva felfelé a bystrai iskolapályán A meredekebb oldalakon már sífelvonó vitte magasba a bát­rakat. A Myto lábától indul Beregi Károlyné. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) „...Az idegenvezető az a sze­mély, aki az idegenvezetés-szol­gáltatás teljesítéséhez szüksé­ges ismeretekkel rendelkezik, s e szolgáltatás teljesítése az er­re jogosult szervek rendelkezé­se folytán kötelessége." (Ide­genforgalom 1977/3) — idézi Csizmadia Ilona, a paksi IBUSZ-iroda egyik, sokat utazó idegenvezetője. — Én hétfőn még soha nem tudom, hogy hol fogom tölteni a hét utolsó napjait. Rendsze­rint hét közben szokott jönni a távirtt, hogy hova és kikkel me­gyek szombaton kétnapos, vagy egynapos vasárnapi kirándu­lásra. — Hogyan készül egy-egy út­ra? — Könyveim jó része idegen­forgalmi és képzőművészeti té­májú, s azokat olvasom. Bár­mennyire is ismerem az adott táj nevezetességeit, akkor is felfrissítem tudásomat. — Mi a titka egy jó túrának? — Alapvető követelmény az idegenvezető és a gépkocsive­zető munkájának összhangja, ha ez nincs meg, nagyon sok bosszúságot szülhet az egész út folyamán. Az idegenvezetőnek pedig nem elég csupán a tár­gyi tudás, közvetlen kapcsola­tot kell kialakítania az utazók­kal. A másik legfontosabb alap­elv, hogy az ésszerűség hatá­rain belül maradva az idegen- vezető soha nem mondhatja azt, hogy nem tudom... — S ha rossz napja van? — Amikor az ember köszönti a csoportot, meg kell szabadul­ni a belső konfliktusoktól, félre kell tenni minden hangulati problémát. — Mit csinál, ha nem utazik’ — Hivatásom szerint kirakat- rendezőként dolgozom. Nagyon szeretem ezt is. azt is, sőt sok rokonvonást fedeztem fel a két pályán. Míg idegenvezetőként gyakran évszázados emlékeket mutatok be, addig a kirakat- rendezői munkámban a napról napra változó divatnak, s a vál­tozó igényeknek megfelelően nyújthatok szépet a járókelők­nek is. — Civilként is utazik? — Szinte az összes szabad időm, s a pénzem jó része uta­zásra megy el. Jártam az Akro- poliszon, láttam Spanyolország­ban bikaviadalt, a drezdai Zwingerbe pedig szinte hazajá­rok. — Vannak-e úgynevezett há­lás csoportok? — Számomra mindig az a leg­kedvesebb csoport, amelyiket adott pillanatban, adott helyre viszek, de ha rangsorolnom ké­ne, a nyugdíjas csoportokat emelném ki, ők a legkedveseb­bek. BAN LÁSZLÓ Módszertani nap a tervezőknél Iferselö versenyso A KISZ Szekszárd városi Bizottsága megbízásából a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat fiatalsága a múlt hét végén módszertani napot szervezett. Sok értékes ötlettel, javaslattal, s nem kevés vitalehetőséggel várták a város fiatal propagan­distáit, akik a kiadott módszertani anyagokat nagy érdeklő­déssel tanulmányozták. (Fotó: Kiss István) ____________________I ( TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szegedi Móra Ferenc Mú­zeum bejárati lépcsőin tíz mo­solygó fiatal állt a fotósok len­cséje előtt. A szövetkezetek IV. országos szavalóversenyének győztesei. Közöttük egy Tolna megyei is volt, Truczáné Pál Agnes. — Hogyan kerültél kapcso­latba a versekkel? — Édesanyám a budapesti világifjúsági találkozón vers- mondóként vett részt. Tőle is sok verset hallottam. Tanáraim az iskolában biztattak, hogy több és több verset tanuljak. A középiskolában aztán Goethe, Villon is felsorakozott Ady, Jó­zsef Attila mellé. Naqy öröm­mel fedeztem föl Vörösmarty bonyhádi kötődését. Ő is a kedvenceim közé tartozik. Sze­retem Juhász Ferenc, Tornai József, Csoóri Sándor verseit is. — Miért jelentett különös él­ményt Vörösmarty bonyhádi kapcsolata? — Mert én is Bonyhádon születtem, itt élek, itt dolgozom. Édesanyám, édesapám székely- földiek, de én már ehhez a tájhoz ragaszkodom. — így már érthető, hogy miért választottál székely nép­mesét. — Szüleimtől már nem hal­lottam a székelység ízes beszé­dét, de nagyanyám még olyan szépen beszélt. Amikor kicsi voltam, nehezen értettem meg. Egyszer mondja nagyanya: „— Hozd be kicsi a lábtót!" Nem tudtam mit akar. Annak idején külön volt kéz- és láb­mosó tál. Azt hittem, hogy láb­tálat kell vinnem. Kiderült, hogy egy kis lajtorját, tyúklétrát kel­lett volna. Veszekedett is anyámékkal: „— Nem elég, hogy elvetté­tek Istentől ezt a leánkát (Ő vallásos volt), még beszélni se tanítjátok meg rendesen!" — Népművelőként dolgozol. A versenyen mégis a szövetkezet színeit képviselted. — Érettségi után, 1969-től 72-ig az áfésznéí könyveltem. Közben sokat olvastam. Szá­momra a vers szépet, szórako­zást, élményt jelent. Ezt mások­kal is meg akarom osztani. A verset rövid idő alatt elolvassa és hosszú idő alatt emészti meg az ember. — Mi okozta az áfésztől való elszakadást? — A szövetkezetben sok le­hetőség volt. Ifjúsági klubot alakítottunk, különböző verse­nyeket szerveztünk, kulturális jellegű vetélkedőket. Én azon­ban szerettem volna közvetle­nebbül foglalkozni a művésze­tekkel, színházzal, irodalommal. Tagja voltam a művelődési köz­pont irodalmi színpadának. Amikor hallottam, hogy egy állás megüresedett, megpályáz­tam. Fölvettek. Elvégeztem a főiskolán a népművelés-könyv­tár szakot. Azóta itt dolgozom a bonyhádi művelődési köz­pontban. Örömmel vállaltam az áfész felkérését erre a ver­senyre. — A szövetkezetek kongresz- szusának tiszteletére rendezett szavaláverseny kiírásában egy népköltészeti alkotás előadása szerepelt kötelező jelleggel. Miért a népmesét választottad? — A fiamnak sokat mesélek. Benedek Elek, Illyés Gyula me­séiből. Nem olvasom, hanem csakugyan úgy mondom, hogy lássam a gyerek arcát közben. Nagyon szeretem Móri néni — Fábián Ágostonná — meséit is. Nagyszerű dolog, hogy ezek nyomtatásban is megjelentek, örömmel hallottam most a versenyen más meavék verseny­zőitől Mári néni meséit. A kis­fiam is szereti ezeket. — Szegeden az országos döntőben Móri néni Fénkő cí­mű meséjét mondtad el. Sza­badon választott versként pe­dig Simonyi Imre egyik költe­ményét. Miért? — A Zokogás mélyhegedűre és dobokra című Simanyi-vers is népi ihletésű, népdallal indul. Ezért választottam... — Hogy jó a választás, bizo­nyítja az eredmény. — Nem akartam elhinni, mikor a nevemet szólították azok között, akik a bulgáriai utat kapták jutalmul. Amikor hazaértem, a kisfiam meglátta az ajándéktárgyat, egy alföldi majolikát, felkiál­tott: Apa! Anya nyert! Aztán érdeklődött, hogy milyen mesét mondtam, mojd hozzátette: — Anya, ugye egyszer azt is elmeséled nekik, hogy a Bolond Jönkó a fához kötötte a tehe­net és... végigmondta ott ne­kem a fiam a mesét. DECSI KISS JANOS Gitár és furulya. Az utazás első óráiban a lécek még a busz csomagtartójában pihentek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents