Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-21 / 44. szám
1982. február 21. Sietség, szórakozottság, feledékenység Ki elveszít, ki megtalál Az aranymedalion és a ló esete Be kell vallanunk: az alábbiakban nemcsak az alcímben szereplő aranymedalionról és lóról lesz szó, hanem sok olyan dologról, mit Szekszárdon az utóbbi időben valakik elveszítettek és más valakik megtaláltak. Az előbbieket elsősorban a „feledékeny”, az utóbbiakat főként a „becsületes” jelzőkkel illethetjük. A már említett ló esetében viszont alig találunk szavakat. * — A gyepmester figyelt fel a gazdátlan jószágra tavaly augusztusban a vásártéren —■ mondja Mátyás Ferenc csoport- vezető, a szekszárdi Városi Tanács ügyfélszolgálati irodáján, ahol a talált tárgyakkal foglalkoznak. — Nos, ez már a második ló, amelynek nem lett meg a gazdája: úgy látszik, nem hiányzott senkinek, s azóta sajnos ki is adta a páráját. — Feltehetőleg nem itt őrizték, úgy, mint a talált tárgyakat. — Természetesen nem, mint aho-iy a gazdájukat „kereső” kutyákat sem. Ellenben a raktárban íqy 'is szép nagy a „választék", a teli pénztárcától-a körömkeféig. _ ?! — Például még szeptemberben az Otthon Áruházban hagyott valaki egy pénztárcát, benne 3500 forinttal, s máig sem jelentkezett érte. Ami pedig a körömkefét illeti: februárban a qázcseretelep közelében egy zsákban akadtak rá kemping-qázpalack és -gáztűzhely, zseblámpa és más apróságok „társaságában". — Hány becsületes megtaláló jelentkezett tavaly önöknél? — Ötvenöt, de a leadott tárgyak száma ennél jóval több. — Miket veszítünk el a leggyakrabban? — 'Különféle csomagokat, szatyrokat, iratokat, de biciklit és segédmotorkerékpárt is. — S megtalálják a tulajdonosokat? — Tavaly 18 tulajdonos kapta vissza nálunk az elvesztett értékeit, a többi nem jelentkezett. Ezzel szemben sokan keresnek olyan holmit, ami nincs itt. — Mi történik, ha huzamosabb ideig nem jelentkezik a tulajdonos? — Az iratokkal — név és cím birtokában — könnyebb a Talált tárgyak számba vétele az ügyfélszolgálati irodában. dolgunk, ám az értékesíthető tárgyakat kénytelenek vagyunk vagy a bizományi áruháznak leadni, vagy a megtaláló használhatja. S ha egy é(f elteltével sincs meg például egy kerékpár eredeti gazdája, akkor a jármű a megtaláló tulajdona lesz. — Honban hozzák ide a talált tárgyakat? — Boltokból, a piacról, s az utcáról is, de a legtöbbet a Skála Áruházból juttatják el hozzánk. A Skálában Zentai Rudolf és Parrag István rendészekkel beszélgetünk : — Nagyon feledékenyek a vásárlók? Válaszképpen egy vaskos dosszié kerül elő az asztalfiókA Skála pénztárainál is lehull a földre egy-egy ötszázas. bál: — Minden egyes lap egy- egy talált tárgy „eredménye" — mondják. — A fő okok közé tartozik a sietség, a szórakozottság, a feledékenység, s -nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy veszélyes dolog a bevásárlókocsiba vagy kosárba beletenni a pénztárcát is, mert könnyen ottmarad, netán illetéktelen kezek férnek hozzá. — Kérjük, mondjanak egy- egy emlékezetes esetet. — A -próbafülkékben előelőfordul, hogy leszakad, leesik valakinek az ékszere. Ez történhetett az ott talált, igen értékes aranymedalion esetiében is. Más alkdlam-mal pedig nem kevesebb, mint 20 ezer forint volt a bevá sári ökosárban felejtett pénztárcábbn . .. — Az áruházban talált tárgyak leadása nemcsak becsületesség kérdése. — Valóban nem. Ez kötelező mind az itt dolgozók, mind a vásárlók számára, akár pénztárcáról, akár elejtett bankjegyről van szó. Mi, rendészek, igyekszünk figyelni a gazdátlanná váló tárgyakra is, de gyakran a vásárlók vizsgáznak jelesre a becsületességből, amikor jelzik, gazdátlan holmira, csomag fa bukkantak. — Hálásak a feledékeny emberek? — Valószínűleg, bár mi nem tudunk juta-imákról. A megke- fült tárgy tulajdonosával természetesen közöljük — ha érdekli — melyik vásárló révén lett meg az elveszett értéke. * Tanulságképpen hadd álljon itt egy közhelynek számító igazság: érdemes jobban figyelni, vigyázni „mozgó" tárgyainkra, mert amit nem veszítünk el, azt nem kell keresni. V. Z.—K. A. Vállalati újítási tanácskozások Országszerte megkezdődtek az újítók és feltalálók vállalati tanácskozásai; amelyen előkészítik a május 15-re összehívott V. országos tanácskozást. Az egyes vállalatoknál eddig megtartott tanácskozásokon a konkrét helyi gondok mellett az újítási mozgalomra általánosan jellemző problémák is a felszní- re kerültek. Felvetődött, hogy nincs megfelelő elhatárolás a munkaköri kötelességként elvégzendő tevékenység és az újítás között. Javasolták, hogy az elbírálók következetesebben, reálisabban értékeljenek. Többen hangoztatták, hogy az újítások ügyeinek gyorsabb intézésével, az adminisztráció lerövidítésével az eddiginél jóval több újítót nyerhetnének meg a vállalat gazdasági célkitűzéseinek eléréséhez. Sok helyen ésszerűbb, rugalmasabb erkölcsi 9s anyagi ösztönzési rendszer bevezetését sürgették. A március végéig tartó tanácskozásokon felvetődő javaslatokat megvitatják a vállalatok vezetői és társadalmi szervei, s az országos jelentőségű javaslatokat a májusi tanácskozás elé terjesztik. Miért nem szerződnek? ________________________________________Képújság 3 1 . Nincs még egy éve. Tavaly tavasszal Szekszárdon a Ga- ray-táncos helyiségében tartották az első árverést. Rengeteg szakmabeli érdeklődő jelent meg. Hosszú ideig nem volt licitálás, mivel egy-egy egységre éppen csak hogy volt jelentkező. Aztán már jó későre járt az idő, amikor megkezdték a váraljai vendéglő árverését. Az induló ár három évre 147 ezer forint volt. Ketten pályáztak. Negyedóra sem telt el, már a kétszázezret is meghaladták. Megélénkült a terem. A pályázók: egy fiatal pár és az ellenfél; középkorú asszony. Senki sem ismerte a szakmában. Egyre följebb haladtak a licitálásban. Túllépték a 250 ezer forintot is. Szenzációs, - mondták többen, összedugták a fejüket: „Bárki nyeri, az lesz az első bukás" - ez volt a többség véleménye. — Kétszázhetvenezer — mondta az asszony, — Tartjuk — válaszolta a fiatal pár. Ezután áttértek a forgóeszközök licitálására. A negyven százaléknál tartottak, mikor a fiatalok „bedobták a törölközőt." — Köszönjük, kiszállunk — mondták. — Tizenöt perc gondolkodási idő — mondta a vállalat főkönyvelője. — Köszönjük, nem élünk vele - kapta a választ. Nem lehet, előírás - válaszolta. Tizenöt perc néma csend következett. A kibicek is csöndben maradtak. Lejárt az idő, kihirdették az eredményt.- A váraljai bolt bérlője idős Illés Imréné. Az asszony felállt, körbenézett mint egy hadvezér. Sajnálkozó tekintetek követték.- Belebukik - mondták a vendéglátósok. 2. Olyan árverés azóta sem volt. Pedig a mostani, ami február 22-23-án lesz, már a negyedik a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalatnál. Az elsőn meghirdettek 15 boltot, bérelnek belőle 7-et. A második hirdetésben a 25 egységből elment 6. A harmadik menetben 20-ból 4-et adtak ki. A mostani alkalommal 19 egységet hirdettek meg. Február 10- ig volt összesen öt jelentkező. Az árverés napjára azért többre számítanak. 3. Komlóczi János, a vállalat igazgatója mondja:- Belebukik a vállalat, ha december 31-ig nem. tudjuk kiadni a boltjainkat. Azután minden gebines egységet szo- rosítani kell. Azt nem bírjuk. Csak Szekszárdon újabb 15 embert kellene foglalkoztatni.- Tehát az önök számára lét- szükséglet a bérleti rendszer.- Annál is több.- Akkor miért nincs jelentkező?- A gebinesek most többet keresnek. Tehát elkezdtek taktikázni. Érezhető, hogy próbálják visszafogni a forgalmat, hogy majd az árverésnél kevesebb legyen az induló összeg. Szeretnék olcsón megkapni az üzletet. 4. Szakemberekkel beszélgetek. Nevüket nem adják. Ez titok. Olyan, mint a pincér borravalója. Szóval azt mondja az egyik gebines :- Uram! Eddig tudtam lopni a vállalattól, de ezután csak a magamét lophatom, az meg egyáltalán nem üzlet. Látja megrökönyödésemet, magyarázatba kezd:- Ha egész nap égett a villany, kifizette a vállalat, ha télen elhasználtam naponta öt hektó olajat a fűtésre, akkor rendeltem a központtól... ha és csupa ha, megbüdösödött a hús, leírtam, kaptam másikat. De, ha bériem az üzletet, akkor én fizetem a villanyt, a kidobott húst, a munkabéreket is, mindent. És egy másik gond: az új rendszerrel megnövekedett a beosztottak bére is. Most egy pincér dolgozik 1600 forintos alapfizetésért, de ha én leszek a „tulaj”, akkor kér legalább ötezret. Nagyon meg kell gondolni, hogy mire vállalkozik az ember, A másik szakember, aki potenciálisan szóba jöhet, mint bérlő.- Gondolkodtam a dolgon. Sok szakmabelit ismerek, de nem tudnék összeszedni hat olyat, akivel merném vállalni! Az egyik négyszemélyes vendéglőért közel egymilliót kér a vállalat. Azt ki is kellene gazdálkodni, de úgy, hogy nekem is maradjon. Most megkeresem a hat-hétezer forintomat, az biztos pénz, nem kockáztatok. A harmadik :- Valami csalafintaság van a dologban. Eddig azt hallottam, hogy ráfizetésesek a boltjaink, most meg százezreket kér a vállalat. Hát akkor hogyan van ez? 5.- A ráfizetéses boltokat adják ki? — kérdezem az igazgatótól.- Nem. Illetve a jobb megértés érdekében elmondom, hogy miiből adódnak gondjaink. Vegyük példának a sötétvölgyi egyszemélyes büfénket. Ha mi üzemeltetjük, akkor csak olyan nyitva tartást határozhatunk meg, ami alkalmazkodik a buszjárathoz, mert nekünk gondoskodni kell dolgozónkról. Ha rendel tíz kiló virslit, akkor küldenünk kell neki. Használunk egy kis teherautót, amit sofőr vezet stb. Ha történetesen megmarad neki két kiló, azt át kell szállítani másik egységbe, mert másképpen kidobhatjuk az egészet. Ez mind-mind költség. Ha valaki bérli, akkor saját kocsijával jár és nyitva tud tartani, ha vendég van, szállítani tudja az árut. Ha rendez egy diszkót szombat este, van akkora plusz forgalma, hogy megéri neki nyitva tartani... Ezért ráfizetéses egy-egy üzlet nekünk most. így van ellentmondás a két közlés között. Úgy érzik az emberek, hogy becsapjuk őket, pedig minden érdeklődő belenézhet az Iratokba és ott láthatja, hogy nem csapjuk be. — Az eddigi bérlők közül visszaadta valaki az üzletet? — összesen egy. Dombodban a Hullám Motel mellett van egy nagyon jó bolt, egy fiatalember vette ki, de nem vált be. Ha ő nem, akkor mi kényszerültünk volna szerződés- bontásra. A többi egység nagyon jól működik, nincs velük semmilyen gondunk. 6. Pribék István gebines csoportvezető: — Most jöttem haza Pécsről, ahol több napos továbbképzésen voltam. Ott hallottam, hogy az országban 42' egységet hirdettek meg és 2100-at adtak csak ki. Ezekben a számokban a kiskereskedelmi üzletek is benne vannak. 7. Váralja, 1982 február. Illés Imre, a családi vállalkozás férfitagja mondja: — A forgalmunk a régi 80— 100 ezer forint helyett havonta 160-180 ezer forintra emelkedett. A presszóban szombaton és vasárnap zene van, ki- lencszáz forintot fizetünk esténként, de megéri. — Mennyi a jövedelmük? — ötezer fejenként. — Mennyi marad? (Megmondja, de nem kaptam felhatalmazást közlésére.) — Árubeszerzés? — Mindig hazulról megyek. (Magyarázat: amikor hazulról megy az ember, akkor többnyire visz is magával valamit.) — Rendben mennek a dolgok? — Ha sör van, minden van. 8. A Tolna megyei Vendéglátó Vállalat boltjai közül már többször meghirdették a paksi süteményboltot, a simontornyai Vár éttermet, a decsi Rokka presszót, a szekszárdi Kadarka presszót, és a szekszárdi Széchenyi utcai első osztályú egységet. Még jelentkező sem volt rájuk... HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Pénztárca a bevásárlókosárban. Nem kelt el a szekszárdi első osztályú presszó A tolnai halászcsárdából vendéglő lett az árverés után
