Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

2 ^fepÜJSÀG 1982. február 21. Hétfő: Havannában befejezi munkáját a 10. szakszervezeti világkongresszus. — Zimbabweban kiéleződik a koalícióban résztvevő két párt, a ZANU és a ZAPU viszonya. - Újabb za­vargás a jugoszláviai Koszovóban. Kedd: Reagan—Begin levélváltás; Washington igyekszik le­szerelni a jordániai fegyverszállítási tervek miatti iizraeli nyug­talanságot. — Mubarak Ománban. — Gerillasikerek Salvador­ban és Guatemalában. Szerda: A genfi leszerelési bizottság ülése, a TASZSZ nyi­latkozatban ítéli el a vegyi fegyverek gyártására vonatkozó amerikai intézkedéseket. - Madridban ülést tart az európai biztonsági értekezlet. Csütörtök: Bonn és Tokió szovjet- és lengyel-ellenes szank­ciókról határoz, de az amerikai nyomás ellenére ragaszkodnak a földgáz-üzlethez. — Új szocialista javaslat a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon. - Választások Írországban. — Nyu­gat-európai politikusok washingtoni tárgyalásai. Péntek: Kalevi Sorsa megalakítja az új finn kormányt. — Aktívaértekezletek Lengyelországban. - Az amerikai elnök saj­tóértekezletén Közép-Amerikáról nyilatkozik. Szombat: Herbert Wehner nyugatnémet szociáldemokrata Lengyelországban tárgyal. — Madridban folyik a puccsista ka­tonai vezetők pere. A hét 3 kérdése 1. Mi jellemezte a héten a kelet-nyugati kapcsolatokat? Salvadorban a junta egyik katonai egysége a gerillaosztagok­kal történt összecsapás után. A kormánykatonák sebesült tár­sukat állják körül. zott visszautasításával, hanem új javaslatokat és kezdeménye­zéseket tesznek a kulcskérdés, a katonai enyhülés megvalósí­tása érdekében. Aligha lehetnek illúzióink: a mostani időszak nem épp a látványos, nagy megegyezéseké. Mégis, a kelet­nyugati párbeszéd szükségességének hangsúlyozása és igazo­lása is hozzájárulhat azoknak az alapoknak megőrzéséhez, amelyekre egy későbbi szakaszban építkezni lehet. Hogy mi­kor? Jósolni szinte lehetetlen; hiszen bármiilyen előrelépéshez két tárgyalófél kell, s Washington esetében erre nemigen mu­tatkozik szándék... Aktívaülések és a párt esedékes központi bizottsági ülésének előkészületei; gazdasági intézkedések és új társadalmi szerve­zeti formák keresése, például a szakszervezeti mozgalom ese­tében; a közrend határozott biztosítása, s ennek keretében egy országos ellenőrző razzia - íme a lengyel konszolidáció újabb bonyolult hetének főbb eseményei. A kibontakozás mindenkép­pen hosszú és nehéz folyamatnak ígérkezik, s ezt csak tetézi, hogy kívülről sokan, minden erővel akadályozzák a rendte­remtést. Havannában befejeződött a X. szakszervezeti világkongresszus. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, állam- és kormányfő a záróünnepségen átadta a Kubai Dolgozók Köz­pontjának zászlaját a tanácskozáson részt vett szakszervezeti szövetségek főtitkárainak. A nyugati világ újabb és újabb szovjet- illetve lengyel­ellenes szankciókat hoz Lengyelország ügyében - vagy inkább ürügyén. Ezek mérgezik a nemzetközi légkört, lehűtik a kelet­nyugati kapcsolatokat, de egyúttal a meghasonlás bizonyos jeleit viszik a nyugatiak egymás közti viszonyába is. Washing­ton nyomása olyan nagy, hogy NATO-szövetségesei és Japán több korlátozó intézkedést hoztak, viszont az igazán érzékeny pontokon, így a szovjet energiaszállítások, a földgázüzlet vo­natkozásában kitartanak. Ez a kettősség jellemezte a héten Bonn és Tokió különböző lépéseit, a Közös Piac nevében a Fe­hér Házban tárgyaló belga politikusok állásfoglalását és az olasz külügyminiszter indítványát egy „amerikai-nyugat-euró- pai szerződés” kötésére. Washington partnerei gondban vannak az új amerikai költ­ségvetés kapcsán is: a 90 milliárdos rekordbiány előrevetíti a kamatszint további emelkedésének, s ezzel együtt a beruházá­sok, a gazdasági tevékenység további lassulásának, visszaesé­sének árnyékát is. Ilyen körülmények között valamelyest megszaporodtak a jó­zanabb állásfoglalásra utaló jelzések: az Egyházak Világtaná­csának delegációja után most nyugatnémet szociáldemokrata küldöttség tárgyal Varsóban Herbert Wehner vezetésével. Az Egyesült Államok vezetése azonban szemlátomást „előre me­nekül", s a nyugati szövetségi fegyelem erősítése érdekében sz!nîe a.z e9ész kelet-nyugati kapcsolatrendszert szeretné meg­bénítani. Ha manapság egy nemzetközi fórumon vagy tárgya­láson felvetődik kölcsönös érdekű megállapodások kimunkálá­sa, Washington előkapja a bűvös szót, Lengyelországot, s ele­ve meg akar hiúsítani minden párbeszédet. Pedig például Madridban igazán itt lenne az ideje, hogy az Európa-találkozó folytassa és befejezze egy tartalmas, kiegyen­súlyozott záródokumentum kidolgozását. Egyelőre azonban mellékvágányon vannak, s ha Washington el tudná magáról hárítani a felelősséget, talán már meg is szakította volna a tanácskozásokat. A norvég hírügynökség a héten nyilatkozatot kért Reagantól, a SALT (vagy új rövidítésben a START) tárgya­lások iövője iránt érdeklődve. Az elnök e legfontosabb fegy­verkorlátozási témát Lengyelországgal hozta összefüagésbe, vagyis úiból nem mutatott tárgyalási készséget és érdekeltsé­get. Emlékezhetünk rá: Carter más országnevekre hivatkozva halasztott... Bécsben a haderőcsökkentési megbeszéléseken a múlt csütörtökön éopen a lenavel delegátus terjesztette elő a szocialista országok új, módosított javaslatát a közéo-európai fegyveres erők csökkentésére az egyenlő biztonság alapján. A szocialista tárgyaló felek több korábbi nyugati észrevételt is bedolgoztak indítványukba. Tevékenyek voltak a szocialista ál­lamok a genfi leszrelési értkezleten is, s a TASZSZ fontos nyi­latkozatban fejezte ki a Szovjetunió álláspontját a vegyi fegy­verek lehetséges eltiltása ügyében. Mindez azt is bizonyíthatja, hogy szocialista oldalról nem Trrgednek meg az amerikai beavatkozási kísérletek határo­2. Fenyeget-e új Vietnam Salvadorban? A géppisztolyokkal felfegyverzett amerikai tanácsadók lát­ványa valóságos sokkot idézett elő az amerikai tv-nézők népes táborában. A párhuzam ugyanis kézenfekvő lehetett: Dél-Viet- namban is „csak" pár tucat amerikai szakértővel kezdődött... A hivatalos Washington természetesen lépten-nyomon han­goztatja, nincs szó új Vietnamról. Csak megemelik a katonai segítséget, csak néhány tanácsadót küldenek, csak önkéntese­ket toboroznak Argentínától Hondurasig. De, hát Vietnamban sem úgy indultak, hogy „Vietnam" legyen. Salvadorban az Egyesült Államok jelenleg minden eszközzel fenntartja a nép­ellenes juntát. (Dél-Vietnamban a Diem-rezsimmel szemben vállalták ezt a kötelezettséget). Ám mivel a salvadori diktatú­ra egyre ingatagabb, Washington sűrűn kerül válaszút elé. Dél-Vietnamban sorozatosan a rosszabbik lehetőséget válasz­tották - vajon Salvador esetében miként lesz? Az óvatlanul géppisztollyal mutatkozó amerikai szakértőket valószínűleg fegyelmi várja - a kormány nem szereti, ha a né­zőket Vietnamra emlékeztetik. A tanácsadók védekeznek: ilyen veszélyes helyen hogyan lennének meg fegyver nélkül. A meg­oldás kézenfekvő lenne: nem kellene odakülden’i őket. A San Salvador-i amerikai nagykövet viszont már azt javasolta: ne csináljanak ügyet abból a néhány M-16-osból... 3. Mi a helyzet a Közel-Keleten? Sáron izraeli hadügyminiszter és más izraeli katonai veze­tők olyan kijelentéseket tettek a héten, hogy Színia támadásra készül. (Értelemszerűen libanoni területen át, hiszen a Szíriái— izraeli tűzszüneti vonalon ENSZ-övezet választja el a két fél fegyveres erőit.) Sáron kijelentése több helyen is hibázik. Tény ugyanis, hogy épp Izrael vonultatott fel jelentős erőket Dél-Libanon határára, illetve a Haddad őrnagy által uralt legdélibb libanoni zónába. Megszaporodtak az izraeli berepülések Libanon fölé, többször volt riadó Bejrútban, s izraeli gépek megközelítették a Bekka völgyében felállított szíriai légvédelmi rakétákat. Egyre aktí­vabbak a jobboldali falangisták, több, mint ezerötszáz katoná­juk tért haza izraeli kiképzés után. Közben Szíriának a belső fronton is kihívással kell szembenéznie, hiszen a fanatikus mu­zulmán testvérek felforgató akcióra készültek Hama városá­ban, merényleteket követtek el Damaszkuszban. Kiéleződött a szíriai—jordániai viszony is. Nyilvánvaló tehát, hogy a térségben Szíria került a támadá­sok kereszttüzében: a legkülönbözőbb oldalról nehezedik rá esős nyomás. Sáron pedig a régi receptet alkalmazta: vádas­kodását nyugodtan tekinthetjük ködösítésnek, elterülő hadmű­veletnek... RÉTI ERVIN Wilfried Martens belga miniszterelnök (a képen jobbra) Wa­shingtonban megbeszélést folytatott Ronald Reagan amerikai elnökkel. Az SZKP KB határozata A Szovjetunió 60 éve Az SZKP Központi Bizottsága határozatot hozott a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége megalakulásának de­cember 30-i 60. évfordulójának megünneplésére. „A Szovjetunió fennállásának 60. évfordulója jelentős ese­mény a szovjet nép életében, amely az SZKP lenini nemzeti­ségi politikájának diadalát, a szocializmus történelmi vívmá­nyait tanúsítja - hangoztatja a határozat, amely részletesen és elméletileg elemzi a hat évti­zed tapasztalatait; jelentősé­gét. - Ezen az évfordulón a Szovjetunió az egész világ előtt a kommunizmust együtt építő egyenjogú köztársaságok csa­ládjaként jelenik meg. A szov­jet nép szilárd társadalmi-poli­tikai és eszmei egységbe ková- csolódott, megbonthatatlan egy­sége szeretett kommunista párt­ja, annak Leonyid Brezsnyev, a nagy Leniin hűséges követője által vezetett központi bizottsá­ga körül/' „A szovjet emberek a társa­dalmi élet minden területén új sikerekkel, a kommunista építés terveinek megvalósításáért ki­fejtett céltudatos alkotómunká­val köszöntik a nagy ünnepet" hangoztatja a határozat. A dokumentum méltatja a Nagy Októberi Forradalom szerepét, amely szétzúzta a társadalmi és a nemzeti elnyomást, meg­nyitotta az önálló fejlődés út­ját Oroszország minden né­pe előtt. A szövetségi állam megszületésében döntő szerepe volt az OSZSZSZK-nak, amely körül önként tömörült a többi szovjet köztársaság. Ugyancsak történelmi érdeme van a sok- nemzetiségű lenini bolsevik pártnak, amely ideológiájában, politikájában, szervezetében, te­vékenységének minden elvében mélységesen internacionalista volt. A kommunista párt körül a Szovjetunióba tömörült népek forradalmi küzdelmének ered­ményeként felépült a fejlett szo­cialista társadalom - hangoz­tatja a KB állásfoglalása. Az országban létrejöttek a fejlett szocialista társadalmi viszo­nyok, alapvetően kiegyenlítet­ten fejlődött a szovjet köztársa­ságok gazdasága, biztosították valamennyi nép és nemzet jogi és gyakorlati egyenlőségét. Lét­rejött egy új történelmi közös­ség: a szovjet nép. A határozat rámutat: tovább közeledik egymáshoz a szovjet társadalom valamennyi osztá­lya, társadalmi csoportja, ami a fejlett szocializmus körülmé­nyei között elvezet az alapvető­en osztály nélküli társadalmi szerkezet létrejöttéhez. Részle­tesen szól a dokumentum az SZKP-nak és a szovjet állam­nak a fejlett szocialista társa­dalomban mind szélesebb ala­pokon össznépivé váló szociális politikájáról is. Leszögezi: a hetvenes években megvalósítot­ták az ország történetének leg­nagyobb arányú életszínvonal­emelési programját. A társadal­mi-gazdasági fejlődésben, az emberek anyagi és kulturális színvonala emelésében elért korszakos eredméryyek mellett a párt világosan látja a problé­mákat, a fennálló nehézsége­ket és hiányosságokat is, és megszüntetésükre mozgósítja a kommunistákat, a dolgozókat - hangoztatja egyebek között a határozat. A határozat részletesen fog­lalkozik azzal a vezető, irányító és szervező tevékenységgel, amelyet a Szovjetunió Kommu­nista Pártja fejt ki a szovjet né­pek és nemzetiségek fejlesztése, testvéri szövetségük megszilár­dítása érdekében. Szól a hatá­rozat annak fontosságáról, hogy a párt- és állami szervek­ben megfelelően tükröződjék az egyes köztársaságok nemzeti összetétele, figyelembe vegyék nyelvi, kulturális, mindennapos igényeiket. Ugyanakkor a párt harcol a nemzeti szűklátókörű­ség ellen, a lenini tanításhoz híven arra tanítja a dolgozókat, hogy bármiféle nemzetiségi problémákat osztályalapokról közelítsenek meg. A határozat a továbbiakban a Szovjetunió létrejöttének nemzetközi jelentőségével fog­lalkozik. A határozat méltatja azt a szerepet, amelyet a szocialista országok kommunista és mun­káspártjai töltenek be. Tevé­kenységük révén válik lehetsé­gessé, hogy összehangolják a szocialista országok közös és nemzeti érdekeit, sikeresen old­ják meg a fejlődéssel járó el­lentmondásokat és nehézsége­ket, biztosítsák minden egyes ország és az egész szocialista közösség előrehaladását. Ezt a célt megbízhatóan szolgálja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerződés szervezete — hangoztatja a dokumentum. A határozat méltatja a szo­cialista országoknak az új tár­sadalom építésében elért ered­ményeit, s leszögezi: a világ- szocializmus nemzetközi taoasz- talata egyúttal annak a lenini gondolatnak az igazságát is bebizonyította, hogy a szocia­lizmushoz vezető út bonyolult lesz. „Nem lehet számításon kívül hagyni azt, hogy az új tár­sadalmi rend építése az impe­rializmus állandó gazdasági, politikai, katonai és ideológiai nyomásának körülményei között megy végbe — írja a KB hatá­rozata. — Ott, ahol az imperia­lizmus aknamunkájához hozzá- iárulnak a belpolitikában el­követett hibák, helytelen szá­mítások. talajt talál az idegen, szocialistaellenes erők aktivizá­lódása. A gyakorlat bizonyítja be, milyen fontos a hatalmon lévő kommunista párt számára az, hogy aondoskodjék tömeg- kapcsolatainak megerősítésé­ről. kiegyensúlyozott, realista politikát folytasson, internacio­nalista szellemben nevelte a dolaozókat. ideiében és hatá­rozottan vérié vissza a szocia­lizmus ellenfeleit, erősítse szo- liHoritását a testvéri államok­kal” — írja a határozat. „A Nagy Október által meg­nyitott úton ma a Szovjetunió népeivel együtt a világ különbö­ző országaiban sok százmillióan haladnak. Nincs és nem is lehet olyan út a szocializmushoz, amely megkerüli a marxizmus— leninizmus által feltárt, a Szovjetunió és a létező szocializmus országainak ta­pasztalatai, a forradalmi küz­delem és a szocialista alkotó­munka nemzetközi gyakorlata által igazolt általános törvény- szerűségeket, de nem lehet ezen az úton előre haladni úgy sem, hogy nem veszik sokoldalúan számításba minden egyes or­szág nemzeti sajátosságait" — hangoztatja a határozat. „Most, amikor az imperializ­mus, mindenek előtt az ameri­kai imperializmus politikája kö­vetkeztében kiéleződött a nem­zetközi helyzet, az egész embe­riség sorsára nézve elsőrendű fontosságú, hogy aktívan való­sítsák meg azt a lenini béke­stratégiát, amelyet pártunk és államunk képvisel" — szögezi le az SZKP KB állásfoglalása, amely az SZKP XXVI. kongresz- szusán a nyolcvanas évekre ki­dolgozott békeprogídmról szól. A határozat befejező része részletesen szól a Szovjetunió létrejöttének 60. évfordulójával kapcsolatos feladatokról, teen­dőkről, külön kiemelve az évfor­duló tiszteletére indított szocia­lista munkaverseny fontosságát. Feladatul szabja meg, hogy fej­lesszék tovább az eszmei poli­tikai, a hazafias és internacio­nalista nevelőmunkát, árnyaltan és világosan propagálják a szocialista építőmunka történel­mi eredményeit, vívmányait. Részletezi a politikai munka fel­adatait külön kiemelve a nacio­nalizmus ellen vívott harc fon­tosságát. A kommunisták fela­data, hogy állhatatosan erősít­sék a szovjet nép egységét és összeforrottságát — állapítja meg a többi között a dokumen­tum, amely arra szólítja fel a kommunistákat, a Komszomol tagjait, az ország minden népé­nek és nemzetiségének dolgo­zóit, hogy az SZKP XXVI. kong­resszusa határozatainak ered­ményes megvalósításával kö­szöntsék a Szovjetunió létrejöt­tének évfordulóját.

Next

/
Thumbnails
Contents